Katonapolitikusok és kummantók koalíciójának kampec?
avagy mit szólok az izraeli legfelsőbb bíróság döntéséhez?
Tegnapi hír, hogy az izraeli legfelsőbb bíróság ítéletben kötelezte az izraeli kormányt, hogy sorozza be az ultraortodox (haredi) zsidókat és rójon ki büntetést azokra a jesivákra (vallási iskolákra) amelyek megpróbálják diákjaikat kivonni a sorozás alól.
A dolog kapcsán legalább három dologról érdemes beszélni:
arról, hogy mekkora pofon ez Netanjahunak
milyen nehézsége lesz ezzel az Izraeli Véderőnek
mit mond ez a mostani háborúról
Katonapolitikusok és kummantók koalíciója
Az izraeli belpolitikában, mint minden, a közeli múltban háborút vagy háborúkat viselő ország politikájában nagy jelentősége van a katonai szimbolikának. Először azok a politikusok bírtak tekintéllyel, akik a brit mandátumterületen még a világháború és a holokauszt előtt megalapozták a zsidó állami létet.
Aztán pedig, ahogy sorjáztak az arab-izraeli háborúk, a tekintélyes politikusok jó része szolgált valamelyik ilyen háborúban vagy egyenesen háborús hős is volt, mint pl. Ariel Saron. (persze az arabok szerint Saron egy kegyetlen mészáros volt, akinek több vérfürdő is fűződik a nevéhez, ez Saronnak, a keményvonalas jobboldali politikusnak még jól is jött). Maga Netanjahu is a Sayeret Matkal nevű különleges alakulatnál szolgált politikusi karrierje előtt, testvére, Yonathan pedig az entebbei akcióban halt hősi halált.
A jobboldali Likud pártban az ilyen előélet ha nem is elvárás, de mindenképpen nagyon nagy előny. Na ehhez képest kénytelen Netanyahu két haredi párttal együtt kormányozni.
Kik ezek az ultraortodoxok?
Az ultraortodox zsidók, bármely más vallás fanatikusaihoz hasonlóan, kívül hordják a vallásukat, mint Superman a kisgatyát. További jellegzetesség (és hasonlóság pl. a muszlim fanatikusokhoz) hogy rengeteg kisebb klubra vannak szakadva. A Talmud értelmezési lehetőségei közismerten végtelenek. Az értelmezési módszerek, illetve maga a szöveg-exegézis gyakorlata nagyon sokat adott - régen - a zsidó tudományosságnak. Az ultraortodoxok azonban - mint a vallási fanatikusok általában - full kretént nyomnak, a végtelenségig bonyolított vallási tilalmakkal.
Jelen írás szempontjából elsősorban az az érdekes, ahogy ezek a vallási tilalmak Izrael Államot érintik. Vannak olyan csoportok, amelyek szerint Izrael nem is Izrael, mert azt csak a Messiás tudja majd megalapítani újra (hogy újra épít-e Templomot is, arról természetesen megoszlanak a vélemények). Amiben viszont a legtöbb ilyen csoport egységes, hogy nem állnak be katonáskodni. Saját szerepüket a zsidó vallás megtartásában (“a zsidók megtartották a Szombatot, a Szombat megtartotta a zsidókat”) látják.
További bonyodalom, hogy sokan vannak, és egyre többen lesznek. Megint csak nem univerzálisan jelenthető ki, de több csoportjukban kinyilvánított cél a sok gyerek (meg, mint az összes vallási fanatikusoknál, az asszony közjószág, a fogamzásgátlás utálatosság) annak érdekében, hogy a Holokauszt okozta fogyást helyreállítsák. Vannak mindenféle projekciók, hogy 2050 tájára már Izrael népességének elég nagy arányát ők fogják adni.
Igenám, de a Tóra és a Talmud fontosságát egy pillanatig sem kétségbe vonva, Izrael a mai napig azért tud létezni, mert a világ egyik legjobb hadseregét tartja fenn, amelyik nem riad vissza attól, hogy porrá bombázzon bárkit, aki fenyegetést jelent. Konkrétan Yonathan Netanyahu a szimbóluma annak, hogy az izraeli kommandósok a legtávolabb afrikai reptéren is odacsapnak, ha az kell. Ez a hadsereg nemcsak technológiailag modern, hanem szellemiségében is.
Az izraeli országimázs fontos része a szép katonalányok gépkarabéllyal fotó. Ez amellett hogy növeli a hadsereg ütőerejét, üzenet az Izraelt kívülről támogató diaszpóra-zsidóságnak is, hogy egy női egyenjogúságot érvényesítő, minden ízében modern országról van szó, nem pedig dédapáik szigorúan vallásos világáról.
Most ehhez adjuk hozzá azokat a harediket, akik még komolyan veszik, hogy a menstruáló nő tisztátalan, és saját településeikben és városrészeikben van amelyik a buszra se ül fel, mert mi van ha előtte egy tisztátalan nő ült ott. A kontraszt nem is lehetne nagyobb.
Netanyahu furcsa koalíciója
Ezért van Netanyahu politikailag finoman szólva kényes pozícióban, politikai szempontból ugyanis eladta a lelkét az ördögnek. A HVG Szavazófülke videók egyikében volt szó arról, hogy mennyire mást jelent a jobb- és baloldal egyes országokban. Európában a jobboldaliság és a konzervatív, vallásos szemlélet együtt jár.
Igenám, de itt a vallásosság nem jelent vallási fanatikusokat akik betű szerint (és az ő értelmezésük szerint) akarják ránk kényszeríteni a kreténségeiket. Az izraeli jobboldaliság jó része viszont nem a vallásossághoz, hanem Izrael Állam kőkemény túléléséhez kapcsolódik, és nagyon nem szereti a vallási fanatikusokat.
Netanyahu számára tehát azért baj ez az ítélet, mert hacsak nem tud valamit kezdeni ezzel a helyzettel - például átnyomni a Knesszeten valamilyen törvényt ami visszacsinálja a bírósági döntést - akkor az ultraortodox pártok kiléphetnek a koalícióból.
Mit jelent ez az Izraeli Véderőnek?
A döntés hatását persze nem úgy kell elképzelni, hogy holnaptól fogdmegek járják majd az ultraortodox negyedeket, és az összefogdosott kisbóhereknek levágják a pajeszát, terepszín gyakorlóba bujtatják őket és kidobják őket a frontra.
Az izraeli hadsereg kénytelen inkluzívnak lenni. A katonák különböző helyekről bevándorolt emberek leszármazottai, rengeteg apró kulturális különbséggel. Mára nagyrészt harmadik-negyedik generációs izraeliek. De az ütőképességük egyik alapja, hogy megtanulták, hogy tud egy hadseregben szolgálni egy német, nagyon úri Bildungsbürger a viccbeli döglő libái miatt a rabbihoz járkáló orosz paraszttal és a bagdadi bazárból szalajtott mizrahi zsidóval.
Az izraeli véderő az egyik fontos eszköze az izraeli kohézió megteremtésének, a közös, a valláson túlmutató nemzettudat megteremtésének. Valójában a fő kérdés itt nem annyira az, hogy kell-e a hadseregnek még párezer katona. Előfordulhat olyan is hogy kell majd, de ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy az ultraortodoxok elkezdenek-e valamilyen módon betagozódni az izraeli társadalomba, ahogy megtették a világ minden tájáról érkezett honfitársaik. Pozitív jelek vannak, ez a cikk pl. arról szól, hogy elkezdtek fegyverkezni…
Ennek muszáj megtörténnie, ugyanis a Teremtő segítsége mellett (bár az ismert zsidó vicc szerint addig vezetgette körbe Mózest a pusztában, amíg el nem értek a Közel-Kelet egyetlen olyan helyére, ahol nincs olaj) Izraelt leginkább az tartja életben, hogy a Közel-Kelet egyetlen modern társadalma ott van.
Amellett tehát, hogy a Legfelsőbb Bíróság odaszúrt egyet Netanyahunak, egy potenciálisan Izrael középtávú túlélését lehetővé tevő döntést hozott meg. Nyilván ez fáj a tekintélyelvű ultraortodox közösségeknek, mert azzal az összes imájuk és Talmud-olvasásuk se tud mit kezdeni, ha kiderül fiaik számára, hogy a strandon eltávkor röpladázó bikinis bajtársak nem harapnak, és ellenséges tűzben pont ugyanolyan érzés a chailatte-vedelő városi lipsi mellett a fedezékben hasalni, mint a rabbi mellett.
Mit jelent ez a háború szempontjából?
Netanyahu túlélési lehetőséget kapott azzal, hogy a Hamász öngyilkos támadásba kezdett 2023. október 7-én. Elég világosnak tűnik, hogy a terrorakció iráni felbujtásra történt. A Hamászt gazemberek vezetik, de nem hülye gazemberek. Tudniuk kellett, hogy egy ennyire nagy és ennyire kegyetlen akcióra Izrael egy választ adhat: a Hamász gázai jelenlétének megszüntetését. Persze ezek nagyrészt Katarban és más hasonló helyeken üldögélő milliárdosok mára, de a kisebb, helyi parancsnokoknak is tudniuk kellett, hogy ezt nem lehet túlélni.
Az egész gázai helyzettel kapcsolatban egyvalamiben lehet bízni: az izraeli katonai vezetés hideg fejében.
Nyilván vannak ott is fanatikus keményöklűek, de az izraeli tisztikar jelentős része megjárta West Pointot, Sandhurst-öt és más hasonló helyeket, meg persze a saját tisztképzésük is világszínvonalú. Ezért az okosabb főtisztek pontosan tudják, hogy a palesztinok megsemmisítése az népirtás, méghozzá olyan népirtás, amelyre a palesztinok sorsa iránt közömbös többi arabnak is muszáj reagálni, és amely után a nemzetközi közösség sem tudja támogatni Izraelt.
Az tehát nem volt kérdés október 7. délutánra hogy háború lesz, a kérdés az volt, hogy mi a háború célja, és hogy fog végetérni, amikor a cél megvalósult. Bibi (Netanyahu közkeletű beceneve) és koalíciós partnerei személye itt is gondot okozott.
Háborús időkben megszokott módon egységkormány alakult, amelyben részt vett Benny Ganc (korábbi vezérkari főnök) és több más ellenzéki politikus is. Az izraeli belpol amúgy eléggé jobbra van tolódva az egykori nagy munkapártnak a 120-ból 4 helye van a törvényhozásban, igaz, a legnagyobb Likud pártnak is csak 32.
Igenám, de ebben a helyzetben szokott egy belső veszekedés (a pártok és a katonák között) lezajlani, amelybe beleszól az amerikai külügyminiszter is, amelynek a végén kijön az, hogy az izraeli hadsereg hol fog leállni. Gáza esetében nem úgy tűnik, hogy ez a döntés megszületett volna.
Ennek viszont az a szomorú következménye van, hogy maga a hadsereg sem tudja egész pontosan hogy hol és mikor lesz vége, és addig mit kell elérni. Ennek kezdenek látszani a következményei, ugyanis Izrael nem tudja azt mondani, hogy oké, eddig megyünk el, aztán onnantól lehet tárgyalgatni meg segélyezni. Ez lassan begyűrűzik az amerikai belpolitikába, vagyis Bibi elkezdett sok érdeknek útban lenni.
A Bibi-vonaton nincsen fék
Ebből az alkalomból Benny Ganc kilépett az egységkormányból. A Bibi-vonaton nincsen fék, elkezdték belengetni, Dél-Libanon megszállását, a szintén Irán által kontrollált Hezbollahot semlegesítendő. Erre az amerikai lépés kb. annyi volt, hogy szóltak a Hezbollahnak, hogy ne ugráljanak, mert nem fogják leállítani Izraelt.
A deeszkaláció szempontjából viszont kapóra jött, hogy Netanyahu elveszítheti maradék koalíciós támogatását, adott esetben pedig egy ügyvezető kormány lezárhatja a háborút. (nem rögtön és nem könnyen)
A dolognak messze nincs vége, nem utolsó sorban azért, mert Iránnak egyáltalán nem érdeke hogy a balhé véget érjen, így az se kizárt, hogy a Hezbollahot is belehajszolják valami öngyilkos akcióba, hátha az már sok lesz az arab országoknak és beszállnak.
Valójában tehát a legtöbb szereplőnek (így Izraelnek, a palesztinoknak és az összes arab országnak) az érdeke a deeszkaláció, Bibinek és Iránnak az eszkaláció. Bibi pozíciójának meggyengülése kényes helyzetet okoz, mert a megbukás előtt idősödő férfi politikusok szoktak hülyeséget csinálni, és Bibi, magyar barátjával ellentétben, nemcsak Lánczi Tamást tudja az ellenség irányába kilőni…
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Az komoly eredmény volna, ha az ultraortodoxok betagozódnának a modern izraeli társadalomba, mert ez az izraeli társadalom fő bajkeverőinek megszeliditését jelentené.
És ezt nem is annyira az ortodox férfiak, mint inkább a nők katonáskodása gyorsíthatja fel.
Ugyanis világszerte tapasztalat, hogy a hagyományokkal való tömeges szakítást elsősorban a kamasz lányok választási lehetőségeinek bővülése szokta előidézni :-)
Sehol a világon nem jó hír, ha vallási fanatikusoknak puskát nyomnak a kezébe, Izraelben sem, bár ott azoknak, akiknek kellett, már van. De messziről és háttal állva nekem eddig úgy tűnt, az ortodoxok verték a harci dobot, de lelövetni magukat eddig mások mentek helyettük. Hogy stílszerű legyek, olyanok voltak mit a fityma, ami mindig visszahúzódik, mikor az igazán fontos dolgok történnek.