(UPDATE: mire a cikk végére értem át is ment a szavazás)
Miután megfogadtam magamnak, hogy kicsit leakadok a Múzsáról, most megint itt vagyok és posztot írok. Eh.
Mi is megosztottuk a Múzsán, hogy Mike Johnson amerikai alsóházi elnök (Speaker of the House of Representatives) szavazásra bocsátott egy 95 milliárd dolláros törvénycsomagot, amelyben 61 milliárd dollár Ukrajnának szánt segély. Hogy tovább bontsuk a matrjoska-babát: a 61 milliárdból 26 olyan amerikai készletek pótlására szolgál, amelyeket korábban odaadtak Ukrajnának.
De itt már egyszer jártunk, nem? Nem. (illetve majdnem)
Korábban ott jártunk, hogy az amerikai kongresszus felsőháza, a szenátus elfogadott egy törvénycsomagot. Itt egy pici magyarázat következik, hogy értsük miről van szó.
Mi az a filibuster?
Az amerikai felsőházban egészen 1917-ig az volt a szabály, hogy bárki, bármilyen törvényjavaslathoz, bármilyen terjedelemben hozzászólhatott. Ennek eredménye volt az ún. “filibuster” amelyet mi parlamenti obstrukció néven ismerünk. Egészen 1917-ig ha elindult az obstrukció, le kellett ülni háttéralkudni és megoldani a kérdést. 1917-től a 100 szenátusi szavazatból 60 elrendelheti az ún “cloture-t” amely korlátozza a végtelen vitát.
Az amerikai szenátus éppen ezért egy lassan dolgozó testület. Nagyon ritka ugyanis, hogy bármelyik pártnak 60% fölötti többsége legyen. 1970 óta összesen négy ilyen év volt:
Vagyis a szenátusban a filibuster átugrásához meg kell nyerni a másik oldalról is embereket. És akkor még nem is számoltunk azzal, hogy a szenátorok körében a párthűséget nem úgy kell képzelni, mint nálunk a fideszes képviselőkét. Egy amerikai állam öt legfontosabb embere: a kormányzó, a helyettese, a két szenátor és az attorney general. Ezek nagyon fajsúlyos, nagyon önálló politikusok, akiket a szenátusi többség/kisebbség vezetője nem utasít, hanem megkér dolgokra.
A közelmúltban Chuck Shumer demokrata és Mitch McConnell republikánus vezető a szenátusban hosszas egyezkedés után átnyomott egy javaslatot Ukrajna, Tajvan és Izrael támogatásáról, amelyre elegen szavaztak, hogy ne legyen filibuster. Ez ment a képviselőház elé.
Az egyszerű többség világa, a képviselőház
A képviselőházban, ha valami átmegy az ügyrendi bizottságon (Rules Committee) akkor az adott párt többsége pillanatok alatt megszavazza, amit akar. Ennek a bizottságnak a republikánus tagjai között több vad trumpista van, akik akkor kerültek oda, amikor Kevin McCarthy csak azon az áron lehetett speaker, ha odapakolja őket. (már itt kezdődnek a gondok…)
De akkor mi most ez a szüttyögés?
Ha megnézzük a fenti ábrát, azt fogjuk látni, hogy Obama idején kényelmes 50+ többsége volt a republikánusoknak. Trump alatt pedig ha nem is volt ekkora többsége a demokratáknak, Trump eléggé utált személyiség volt ahhoz, hogy egységesen lépjenek fel vele szemben. Vagyis lehetett tudni hogy az alsóházi 50%+1 az mit mikor és hogy fog csinálni.
Na ez változott meg a republikánus párt kettészakadásával.
Jelenleg van ott egy ultra-trumpista frakció, amely méretében kicsi (kb. kéttucatnyi ember) akik veszett kutyaként harapnak meg mindenkit, aki beszól Trumpnak. Tavaly ezért kicsinálták Kevin McCarthyt, az előző republikánus speakert.
Helyére jött Mike Johnson. Az ő személyisége érdekes, kicsit Mike Pence korábbi alelnökre hasonlít. Egy turbókeresztény, abortusz- és melegellenes és minden más hasonló kérdésben is kőkonzervatív valaki. Ebben nem különbözik a trumpista falkától.
A maga módján tisztességes
Ugyanakkor Johnson viszont a saját koordinátarendszerében, akárcsak a 2020-as választás eredményét a szenátusban hitelesítő Mike Pence, tisztességes, a szabályokat betartó, és az amerikai alkotmányosságban mélyen hívő ember. Ráadásul hisz abban, hogy van a saját érdek, van a pártérdek és van Amerika érdeke. Amit ő Amerika érdekének gondol, azt ő a pártérdek elé helyezi. Ráadásul ez az ő saját érdeke is.
Az épeszűbb republikánusok rájöttek, hogy egy ukrán vereség az nekik pont olyan lenne, mint Bidennek az afganisztáni kivonulás, egy megerősödő Putyin pedig százmilliárdokba kerülő amerikai jelenlétet igényelne…a csendes-óceáni jelenlét rovására. Érdekes módon újabban Trump is migránsozik, vókozik, de az ukrán témáról egy ideje leszállt, igyekszik megúszni, hogy mellé kelljen állnia, megpróbálja Johnsonnal elvitetni a balhét.
Képviselőház szenátus üzemmódban
Johnson azzal, hogy a republikánus párt valójában most már két párt, rá van kényszerítve arra, hogy az alsóházat úgy működtesse, ahogy egyébként a felsőház, a szenátus szokott működni. Csak itt a vonal nem 60%-nál van, hanem 50%-nál. Gyakorlatilag azt is mondhatjuk: kisebbségi kormányzást csinál.
Vagyis ha valamivel Donald Trump (aki eközben New Yorkban a vádlottak padján hallgatja, hogy az egyik leendő de végül ki nem választott esküdt “fején egy döglött görényt viselő hazáruló narancssárga szargibbonnak” nevezte egy tweetjében) nem ért egyet, akkor az olyan, mint a szenátusban a filibuster, meg kell egyezni a másik odal legalább egy részével.
Mike Johnson megtehette volna, hogy a szenátusban elfogadott javaslatot megpróbálja átnyomni az alsóházon. Ehhez akár 10-20 republikánus képviselő is elég lett volna, mivel a szenátusban elfogadott javaslatot 7-8 végletesen hülye neokommunista képviselő kivételével a demokraták megszavazták volna. Igenám, csak ezzel a saját politikai halálos ítéletét írta volna alá.
Ezért aztán felkerekedett és elment az összes republikánus érdekcsoporthoz. Majd visszatért a képviselőházba több külön törvényjavaslattal. Ezek egy része nagyjából ugyanaz, ami a szenátusi paktum is volt, de kiegészítette például a földgáztermelési stop megszüntetéséről, a zárolt orosz vagyon lefoglalásáról szóló javaslatokkal, illetve mellé tette azt, hogy az Ukrajnának szánt pénzügyi segély ne segély, hanem egy speciális, részben vagy egészben később elengedhető hitel legyen.
Közben Marjorie Taylor Greene (MTG), az egyik leghangosabban csaholó Trump-kutya, beadott egy indítványt, hogy Mike Johnsont távolítsák el a speaker székéből. Ez egy öngyilkos akció lenne, mivel Johnson ha felállítják, biztosan lemond a mandátumáról is, a képviselőházi többséget végképp 2-3 főre olvasztva. Vagyis full esélytelen hogy a választásig megint legyen speaker választva, ha Johnsont kinyírják.
Johnson ezért a héten megüzente, hogy nem érdekli MTG indítványa, szavazás lesz ezekről a javaslatokról. Ráadásul mivel több indítványról van szó, különböző érdekektől vezérelve különböző emberek szavazhatnak át a demokrata oldalról a republikánusokhoz, de van rá esély, hogy a nagy része átmegy.
Ha átment, akkor ezekre vár még egy szenátusi kör, ami talán-talán rövidebbnek ígérkezik, mint a múltkori, hiszen a republikánusok nem mondhatják azt, hogy a demokrata javaslatot kell lenyelni, hiszen a republikánus többségű képviselőházból jön majd.
Szóval alapvetően ez egy jó hír, főleg ha megszavazzák…csak sietniük kéne.
Ha lehet kérni, akkor ne akadj le :)
Mindig öröm olvasni a posztokat!
Like és köszönöm az infókat.
Adalék lehet Káncz Csaba alábbi infója (Andrzej Duda elnök és Donald Trump minapi találkozója nyomán). Őszintén szólva - bár Káncz Csabát hitelesnek gondolom -, de ezt több hónapos késlekedés után nehezen tudom elképzelni. Ettől még persze nem lehetetlen.
A lengyelek lobbizhatták ki Trump drámai fordulatát Ukrajna ügyében
https://privatbankar.hu/cikkek/nemzetkozi/lengyelek-trump-ukrajna-fegyverek-usa-a-het-videoja.html