Amikor annak az őrült, értelmetlen gyilkolásnak, ami most Ukrajnában zajlik vége lesz, és Kijevben kitüntetéseket fognak osztogatni, lesz néhány magyar ember is a vörös szőnyegen. Na nem a "miért nem tudnak már békét kötni" meg az "ezt az amcsik csinálják mert szükségük van az ukrán tritikáléra" és hasonló alakok. Nem is drága miniszterelnök urunk vagy valamelyik seggnyalója.
Hanem például a Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítvány csapata, akik napról napra küldik az adományokat, az adományainkat a frontra és a front mögé. Akik megérttették azt, amit minden, segélyezésben dolgozó ember tud és érez: a bajba jutottnak nem ítéletre, kioktatásra és tanácsra van szüksége. Segítségre van szüksége.
Igen, lehet Ukrajna nemzetiségi politikáján, diplomáciáján, és sok egyebén csiszolni. Igen, lehet, hogy egy harcokba kevésbé belefáradt katona jobb döntést tud hozni, mint az akinek a füle mellett fél éve fütyül a golyó. Sok jogos és jogtalan kritika érheti őket.
De a helyzet az, hogy Vlagyimir Putyin meg akarja szüntetni a független Ukrajnát. Erőszakkal, fegyverrel, rombolással. Ha sikerül neki, mi leszünk a következők.
Nem arról van szó, hogy egykori KGB ügynökök írogatnak cikkeket. Nem arról van szó, hogy magánéletükkel zsarolt futsal-játékosok vétózgatnak. Nem arról van szó, hogy harci tapasztalataikat az akkói gyepmesteri telepen szerzett szakértők, és a sárga Headway angolját is messziről ugató nyugalmazott NATO-ezredesek, keletnémet putzmeisterek öntik a ruszki propagandát.
Ágyúval, bombával, rakétával
Nem. Ott lőnek. Ágyúval, rakétával, bombával. Nálunk normálisabb országok küldtek oda ágyút, rakétát, bombát, hogy legyen mivel védekezni. Kormányunk üres faszfejkedést küldött, kioktatást, zsarolást és az orosz érdekek aljas, kétszínű képviseletét az EU-ban.
A fél ország a kormányunkkal tart. A másik, sajnos nem biztos, hogy nagyobbik fele pedig elkezdett a maga módján segíteni.
Nem mesélem el újra, hogy indult ez az egész egy pár akkutól és áramfejlesztőtől. Mára a Kárpátaljai Sárkányellátó jelentős segélyszervezet lett, amely tovább folytatja önzetlen munkáját.
Munkával, becsülettel
Tizenhárom nagy, sokmilliós csomag ment ki Ukrajnába, és elindult számtalan kisebb projekt. A sárkány logó alatt összefonódó kis ukrán és magyar nemzeti színek sokkal fontosabbak még a kárpátaljai alakulat támogatásánál is.
Trau, Misi, Gáspár és aki még a háttérben van, azért tesz, hogy amikor majd vége lesz ennek az egésznek, normális, baráti kapcsolatunk legyen az újjáépülő Ukrajnával. Szívós építkezésüknek köszönhetően arról a kis piros-fehér-zöld embléma-részletről talán tudni fogják, hogy a piros-fehér-zöld nem a Moszkva érdekében folytatott brüsszeli áskálódást jelenti. Hanem egy olyan országot, egy olyan barátot, amelyik segített a bajban.
Mostanra oda jutott ez a munka, hogy hobbiból, szabadidőben nem lehet csinálni. Trautmann Balázs főállású munkatárs lett, és fogadkozik, hogy nem ebből akar meggazdagodni. Aki beszélt már vele öt percet, az tudja, hogy tényleg nem ebből akar meggazdagodni. Persze nekem azzal se lenne gondom, ha ezért a melóért egy bőséges vezetői fizut kapna, mert megérdemli. De - ritka dolog ez is - ő meg fog maradni a mindennel kínos precizitással elszámoló srácnak, legyen az elszámolás tárgya idő, pénz vagy áramfejlesztő.
Támogassuk őket továbbra is, egy komplett külügyminisztérium munkáját végzik el.
(Extra piros pontot a tritikálé-ért beírtam <3 )
A faszfejledés mellett küldött a kormány 500 liter misebort még viszonylag az elején. Bár azt is lehet oda számolni…