A csók csak a jéghegy csúcsa

a szexuális abúzusnak általában kultúrája van

A hazai sportsajtó is tudósított arról, hogy a spanyol női labdarúgó válogatott történelme során először világbajnok lett. Hogy ezt hogy csinálta, annak leírásával nem próbálkozok, mivel a férfi focit se nagyon követem, hát még a nőit. A spanyol kerékpáros körversenyt Sepp Kuss nyerte, Valter kezd belenőni a világ legjobb csapatába, és fejlődik, de még fejlődnie is kell. Takajaszu vezet az épp zajló szumó tornán, és vasárnap O’Sullivan verte Brecelt a döntőben. Ezek a számomra érdekes sporteredmények, de a spanyol női vb-arany másért is érdekes lett. 

Nevezetesen azért, mert Louis Rubiales, a Spanyol Királyi Labdarúgó Szövetség elnöke, a vb-cím ünneplése közben szájon csókolta Jennifer Hermosot, a csapat egyik játékosát. A tv-felvételeken jól látható, hogy a játékos és a vezető ölelkeznek, adnak egymásnak puszit, majd az elnök két oldalról megfogja a játékos fejét, odahúzza és szájon csókolja. Rubiales és Hermoso között semmilyen közeli kapcsolat nincs. 

Jennifer Hermoso fedezi a labdát. By Alejandro Reguero - Fotos compartidas. Email enviado a miembro de Wikimedia Commons permissions-es@wikimedia.org, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=75895083

A dolognak természetesen rögtön visszhangja lett. Hermosonál rákérdeztek a dologra, amire kb. annyit reagált, hogy nem tetszett neki, de mit tehetett. Vagyis nyilvánvalóvá vált, hogy nem arról van szó, hogy titokban összejött az elnökkel és így tették nyilvánossá, vagy bármi hasonló. De még az se történt, hogy Hermosora rájött volna valamiféle “ma mindenkivel smárolok” típusú dolog. Teljesen nyilvánvaló, hogy az elnök váratlanul és az engedélye nélkül csókolta szájon. 

Az esetnek számtalan tanulsága van

Az egyik talán az, hogy egy ilyen eset szinte mindig a jéghegy csúcsa. Most is kiderült, hogy több jelenlegi és korábbi vezetőről volt tudható hogy fogdossa a női játékosokat vagy tesz rájuk olyan megjegyzéseket, amelyeket egy nő se hallgat szívesen. Ezek nem feltétlenül csak szexuális utalások, hanem lealacsonyító bánásmód is bőségesen előfordult, pl. a korábbi szövetségi kapitány, Ignacio Quereda részéről. Ajánlom az Eurosport kiváló összefoglalóját.

Mindezt azért fontos leszögezni, mert Rubiales médialincselésről, összeesküvésekről, hamis feminizmusról beszélt. Mindebben igaza is lenne, ha tényleg csak ez az egy csók történt volna, és mondjuk másnap reggel bocsánatot kér. De messze nem ez történt. 

Biztonságos közeg

Pont egy ilyen botrány mutat rá arra, hogy a toxikus szexuális viselkedésnek mindig kultúrája van. Nyilván a sportos fiatal nők szexuálisan vonzók. Ezt minden normális edzőnek, tornatanárnak tudni kell magában kezelni. Ha ez így történik, akkor hiába ugrálnak hosszú combú 17 éves lányok bugyiban és sportmelltartóban a röplabda edzésen, nem fog az edző nyúlkálni, bámulni, megjegyzéseket tenni. Kialakul a biztonságos közeg. 

Ha a közeg biztonságos, ott még akkor is fel kell tűnnie a biztonságot veszélyeztető embernek, ha amúgy a kommunikáció az adott közösségben nem nyitott. Persze minél nyitottabb, annál jobb. 

Érdemes tehát erre az esetre (és minden hasonlóra) úgy tekinteni, hogy felteszünk egy kérdést. Miért van az, hogy a szövetség egyik vezetője szerint rendben van az, hogy nyílt színen szexuálisan közeledik egy nőhöz, akihez semmi olyan köze nincsen, ami bármilyen intim közeledést indokolna?

Ez az eset kiválóan mutatja, hogy miért van a metoo jelenség 

Ha tényleg csak arról lenne szó, hogy mondjuk Rubiales már nem volt szomjas, amikor az ünneplés történt, és “bizalmaskodni” próbált, akkor másnap reggel kezét tördelve bocsánatot kér, megbocsátanak neki és nem kezdett volna sztrájkba a komplett válogatott keret.

De mint kiderült, ez volt a közmondásos utolsó csepp a pohárban. Arról nyilván nem Rubiales tehet, hogy pont az ő csókja volt ez a bizonyos utolsó csepp. De mint a szövetséget 2010 óta irányító elnök, bizony elviszi azt a balhét, hogy ennyi idő nem volt elég arra, hogy a “biztonságos közeg” ki tudjon alakulni. 

Most tehát mindenki, aki eddig nem szólt, elnyomta, “kezelte magában” a szexuális visszaéléseket, egyszerre szólal meg. Eddig tűrték a nem biztonságos közegben létet. 

A biztonságos közeg nem születik meg könnyen.

Nyilván jó gömbérzékű nyurga spanyol (és más…) lányok generációinak a szülei estek át azon, hogy ezt valahogy meg kellett beszélni a lánnyal, hogy mit lehet meg mit nem lehet eltűrni. A toxikus kultúra attól toxikus, hogy kialakul benne egyfajta “normalitás”, amely ráadásul képlékeny is. Képlékeny alatt az értendő hogy a helyszíntől, időtől, helyzettől függően van benne valamilyen “belefér” szint. Mittudomén, ha a sok csaj együtt van, akkor csak szexuális célzások, ha a liftben vannak, akkor fogdosás. Ilyesmi. 

Ez több szinten is mérgező, de leginkább azzal, hogy mint minden akarat ellenére bekövetkező szexuális vagy másmilyen bántalmazás, folyamatos készenlétre készteti az áldozatot. A legtöbb nő fejében fut egy program, amely folyamatos számolja, hogy az előtte látható mondjuk tíz percben milyen “közeledésekkel” kell számolnia.

Elinduljon egyedül a vécére azon a folyosón, ahol az elnök irodája van vagy nem. Szálljon be abba a liftbe, vagy színlelje, hogy valamit elfelejtett és menjen a következő körben. Maradhat kettesben XY-nal vagy nem. Ki az aki alapból normális, csak mondjuk az ötödik sör után már nem, és így tovább. 

Azt,hogy ez mennyire lehet fárasztó, mindenkinek a fantáziájára bízom.

Biztonságos közegben ennek a programnak nem kell futni. Simán lehet, hogy a biztonságos közegben, ahol az edző épp értékel valamit az öltözőben, az egyik nő nem figyel oda és már a zuhany felé menve lehúzza a szoros melltartóját és adott esetben fedetlen keblekkel mutatkozik 3 másodpercre az edző előtt. Mivel ez egy biztonságos közeg, nem történik semmi. Eközben a nem biztonságos közegben hiába van mondjuk olyan policy, hogy nem megy be az edző az öltözőbe, ha a csere előtt jár két seggrepacsi, vagy egyéb tapizás.

Az, hogy az elnöknek aki se nem részeg, se nem bolondult meg, teljesen rendben volt ez a szájra csók, sokezer néző előtt, a kamerák kereszttüzében, pont azt mutatja, hogy a spanyol női válogatott nem biztonságos közeg.

Jennifer Hermosónak és csapattársainak a jövőre nézve hozzá kellene adnia ahhoz a bizonyos “figyelő szoftverhez”, hogy ha Rubiales belejön az ünneplésbe, akkor jön a smárolási kísérlet. Gondoljunk bele, hogy ezeknek a sportolóknak ez életük csúcspontja. Világbajnokok lettek. Az aranyérem mellé pedig kapnak egy újabb elővigyázatossági rutint a nyakukba. 

Én nem csodálom, hogy ez ellen fellázadtak. Azóta az elnök (üldöztetést emlegetve) lemondott szövetségi kapitány is új, ráadásul nő. A sztrájk felfüggesztve. Ismerve, hogy a spanyol mennyivel nyitottabb és felvilágosultabb társadalom, mint a magyar, nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy a dolognak nincs vége. Alighanem még számos hasonlóan toxikus közeg fog előkerülni és lesz szép lassan biztonságossá téve. Közben sokan “metoo hadjáratot fognak” kiáltani.

Nálunk is lesz majd hápogás (külön várom Szilvay mester megfejtéseit) hogy férfiüldözés van. Még az is lehet, hogy valamennyi lesz. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy ha Rubiales nem húzza magához Hermosot és nem csókolja meg akarata ellenére, akkor ez nem lenne.