A fillérbaszó fogyasztó és a kínai márkaépítők

színes csehszlovák ifjúsági film

Mivel a Facebook és a Google valahogy észleli, hogy a villanyszámla, a kamarai tagdíj meg a heti Pennys bevásárlás után marad valamennyi elkölthető pénzem (messze nem annyi, mint képzeli) és azt is tudja hány éves vagyok, sőtmitöbb azt is tudja, hogy szeretek olcsójánoskodni és megelégedéssel tölt el, ha valamire nem fizetek márkafelárat, hirdetésekkel bombáz.

A fenti paraméterek alapján a következőkkel vagyok megtargetálva:

• krómozott biztonsági borotvák (szakállas vagyok)

• órák (nagyon szeretem őket nézegetni, de egy zöld műanyag okosórát hordok)

• motorok (nincs motoros jogsim)

• gitárok (kézügyességemre és szem-kéz koordinációmra jellemző, hogy egy A4-es papírlap becsúsztatása a genoterm “bugyiba” nekem csendbenmaradós-koncentrálós feladat)

• környezettudatos menstruáláshoz kapcsolódó termékek és gyógyító energiát sugárzó kristály jónitojások több méretben (ezzel kapcsolatban tanácstalan vagyok, lehet napközben amíg nem vagyok itthon besurran ide egy nő, aki egy igaz spiri-ezó sexy boszy?)

Alternatív márkák világa

Az érdekes az, hogy mivel a mesterséges ész látja, hogy olcsójános vagyok, alternatív márkák hirdetéseit kapom. Ezeknek egész csodálatos világa van, amit már egy ideje próbálok feltérképezni és megérteni.

Vegyük például a gitárokat. Itt a két legendás fő márka a Gibson és a Fender. Vannak egyéb márkák, rockereknek pl. a Jackson, old school arcoknak a Gretsch és még pár. De a “gitár” szóról a legtöbbeknek tudatosan vagy nem, a Gibson vagy a Fender valamelyik modellje ugrik be. Éppen ezért a Gibson és a Fender gitár drága, hiszen kifizeted a márkafelárat. Annyira drága, hogy Epiphone és Squier néven mindkét cég csinált maga alá egy olcsóbb almárkát.

Igenám, de a Kínába kiszerveződés teljesen új távlatokat nyitott meg. A gitár egy elég moduláris dolog, van neki teste, nyaka, a fogólapján bundok, az egyik végén hangolókulcs, nyereg, a másik végén húrláb és így tovább. Ezek egy része valamilyen beszállító terméke…aki szintén Kínában gyártat.

Innen négy út vezet tovább a kínai (indonéz, koreai stb.) gyár számára:

1. bérgyárt a nagy gyártónak

2. koppintásokat gyárt illegálisan

3. koppintásokat gyárt, más márkanév alatt

4. felkér valakit, hogy dizájnoljon valami hasonlót és befuttat valami önálló márkanevet

Példaként a brit Andertons hangszerkereskedés honlapjára mentem fel. Itt van négy kép, négy gitárról:

A képeken látható egy 2500 fontba kerülő igazi, Amerikában készült Gibson. Van egy 199 fontba kerülő “East Coast” márkájú kínai kópia, amelyet olcsó sajátmárkaként rendel egy kínai gyártól a kereskedés. Van egy 499 fontos Sire L7, amelyet egy gitárlegenda, Larry Carlton nevével reklámoznak. A piros gitár pedig egy Chapman ML2 399 fontért. Ez utóbbi márka pedig az Andertons-szal együttműködő influenszer, Rob Chapman márkája, szintén valahol a Távol-Keleten készül.

Az érdekes az, hogy a Sire és a Chapman mindenféle gitár-influenszerek véleménye szerint igen jó gitár, és nem rosszabb, mint a Gibson. Nyilván, a Gibson az Gibson.

Ugorjunk most át az órák világába!

A képeken egy 95 dolláros “Stührling Original” kvarcóra látható, a másikon pedig egy Rolex Oyster Perpetual Datejust (y Acevedo! Na pláne!) amely a jó ég tudja hány ezer dollár, és egy 77 köves, szuperkiegyensúlyozott, az amerikai haditengerészet és a kongói eszperantista rádióamatőrök által is kizárólag ajánlott szuperpontos, gallium-irídium-hipofoszfát bevonatú szerkezettel bír, amelyet a világon összesen öt ember rakhat össze.

Itt annyira nem értem a dolgokat, mert akinek Rolex óra kell, az vagy összegyűjt egy Rolexre, vagy hamisítványt hord, de nem fog egy messziről Rolexnek tűnő órát hordani, amire nem az van írva, hogy Rolex. De ennek a “Stührling” márkának a hirdetéseit régóta kapom, szóval csak megélnek valamiből.

Tegyük hozzá, hogy az ilyen fészbukon hirdetős órák közül van, amelyik amúgy nem szolgai másolásra van berendezkedve. Ha például az a jól öltözött, élre vasalt, vízibivalybőr aktatáskát hordó (elegáns, mint egy vámpír!) ügyvéd lennék, akinek anyukám elképzelt, biztos lenne egy ilyen órám, bolond 200 euróért az internetről:

Mivel azonban sajnos továbbra is farmerben, tornacipőben létezem, és legutóbbi ruhabeszerzésem ez a póló volt, ugorjunk most át a motorok világába!

Itt egy Benellit szeretnék mutatni nektek:

Olasz motor, retro dizájn, szinte látjuk, hogy egy hatvanas évekbeli filmben mi vagyunk a szexin dohányzó amorózó, aki mögé felül a dúsan omló barna hajú, hosszú combú olasz kebelcsoda, és elmotorozunk egy panoramico útra, iszunk egy espressot és valami kis keserűt…majd hazadobjuk Dudellát, hiszen olasz férfiak vagyunk és mamma főzött nekünk spagettit és legkésőbb fél nyolcra otthon kell lenni.

Kivéve, hogy ez egy kínai motor. Igen, tudom, együttműködés, olasz mérnökök, olaszba’ rakják össze…minden kínai rajta, ugyanezzel a motorral Kínában egy kevésbé szexi, ám három zsák cirok szállítására is alkalmas gépet raknak össze.

Persze van “rendes” retró motor is, például a Moto Guzzi, csak háromszor ennyiért.

A felsorolást folytathatnám még pl. kerékpárokkal, ahol szintén minden kínai komponensekből épül fel. De a lényeg valami olyasmi, hogy a kínai (távol-keleti) gyártásra úgy gondoltunk sokáig, hogy az egy ilyen gagyihömpöly, és van ahol még mindig tényleg az.

Ugyanakkor a kínai ipar már rég rámozdult az európai középosztály vásárlóerejére és ez létrehozott tipikus üzleti modelleket. Én három fő modellt látok:

• a kínai gyár megpróbál felvásárolni valami halódó márkát és a jobb minőségű termékeit ezen a néven piacra dobni

• európai nagykereskedő vagy kreál egy saját márkát (Rose Bikes) vagy felvásárol egyet (PlanetX-Holdsworth) és Kínában tömeggyártat

• Európában valaki kitalál valami dizájnos dolgot, legyártatja Kínában, és megpróbálja Európában valami kreatív projektként elsütni.

Az érdekes az, hogy eközben az adott terület tradicionális márkái is gyártatnak Kínában. A BMW és a KTM pl. együttműködik kínai motorgyárakkal és az olcsóbb modelleket ott gyártatja. Másfél-kétmillió forint alatt minden országúti bringa legalább részben kínai, akkor is ha legendás olasz márkanév van rajta. A Fender és a Gibson külön jelzi, ha valami az USA-ban készült, amúgy az ő gitárjaik is távol-keletiek.

A fogyasztó meg néz és választhat. A környezetvédő esetleg szól, hogy olyan sokáig megvoltunk anélkül, hogy egy családi ebéd árából gitárt lehet venni, és felveti, hogy biztos szükségünk van nekünk évi százezer nagyon fasza gitárra meg retrómotorra? Nem tudom, valószínűleg nincs. De ezt itt most nem azért írtam, hogy legyen konklúzió. Viszont irotkozzatok fel a gombot megnyomva és támogassátok a Múzsát és akkor vehetek majd ilyen félgagyi dolgokat :)

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.