A HUNREN után a bíróságokat is rajtaütésszerűen akarják megreformálni
Bírósági reform a láthatáron, szellőztettük meg két napja, egy azóta hevesen cáfolt emlékeztető kapcsán, amelyet hozzám is befújt a szél. A heves cáfolatok ellenére, azért - már ha a csicsergő madaraknak hinni lehet (lehet, van rajtuk talár) - akkor a holnapi OBT ülés napirendje csak kiegészült az itt leírtakkal.
Maga az OBT ülés Gyulán lesz, online részvétel nincs. Á, dehogy gondolok én arra, hogy ez azért van, hogy keresztülnyomják az ülésen a bármit is, amit a kormány a független magyar bíróságra akar erőszakolni. Úgy tűnik, Gulyás professzor után a Fidesz megint talált egy balekot, aki a “gyorsan írjuk alá, különben nem lesz pénz” mesét elhiszi.
Előre szólok minden kedves bíró ismerősömnek, hogy a “miért írta alá” kérdésre részemről ezentúl a “ti is aláírtátok amit az orrotok elé toltak” lesz a válasz. Mindig.
Nade akkor most tényleg arról van szó, hogy a gonosz Orbán az ártatlan bíróságokat akarja bántani? A helyzet nem ennyire egyszerű. Orbán nem akar jót (senkinek, saját magán kívül) de attól a bírósági rendszerünk bizonyos pontjait évekkel ezelőtt a csizma talpával kellett volna megigazítani.
Hosszú és unalmas következik a magyar bíróságokról, mi a baj velük, milyen reformok késlekednek.
Jogunk van a jó bírósághoz
Az alapvető emberi jogok közé tartozik, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bírósági ügyét szabályozott keretek között, szabályozott bírósági eljárásban intézzék el. (angolul: due process of law).
Szintén mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ügyét ugyanolyan szabályok szerint intézzék ha ő közember vagy hatalmasság. (törvény előtti egyenlőség)
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bíróságot, ahol az ügyét elintézik világos szabályok és ne uralkodói szeszély jelölje ki. (illetékes bírája elől senki sem vonható el)
Ezeket a jogokat számunkra az állam a bírósági rendszerrel és a bírósági rendszert irányító jogszabályokkal biztosítja.
A közvetlenség elve
Bármilyen bírósági eljárásban (büntető, polgári, munkaügyi stb.) alapelvárás, hogy az ügyet elsőfokon tárgyaló bíró ismerkedjen meg a felekkel és a bizonyítékokkal. Az ő feladata az, hogy a tanú szemébe nézzen és eldöntse, hogy igazat mond vagy hazudik. Szintén az elsőfokú bírósággal szemben elvárás, hogy ismerje a helyi viszonyokat. Ha egy kisvárdai bírónak annyit mond a válóperben az anyuka, hogy a "masztergudban” dolgozik, akkor a bíró tudni fogja, hogy a csirkefeldolgozóról van szó. Tudja, hogy milyen műszak van, mennyit keresnek…Ha ugyanezt a masztergudot egy pesti bírónak mondják el, tíz perc elmegy azzal, hogy kikérdezi a felet, hogy mi a fene az a masztergud.
Ilyen és ehhez hasonló szituációk miatt kell a helyi bíróság, nameg azért, hogy ne legyen a bírói út igénybevételének akadálya az, hogy valakinek nincs pénze elutazni a helyi bíróságra.
Ezért van szükség, akármennyire sokba kerül, a járásbíróságok hálózatára. Tegyük hozzá, hogy a bő 2500 magyar bíróból nagyjából 500 dolgozik olyan bíróságon, amelyik nem a fővárosban és nem megyeszékhelyen működik. Látjuk majd lejjebb, hogy pont ezeket a bíróságokat akarják “ítélkezési hellyé” alakítani. Messze nem itt keletkezik a sok költség. Egy nagy fővárosi gazdasági büntetőügy szakértői, elővezetési, kirendelt védői költségei simán elviszik egy-egy vidéki kisbíróság éves bértömegét.
A bírói függetlenség
A bíró ítélkezésében független, nem utasítható, bla-bla-bla. A valóság ezzel szemben az, hogy a magyar bíró egy hivatali szervezet tagja, ahol elvárás vele szemben, hogy teljesítse a kvótát “tárgyalja le” a megfelelő mennyiségű ügyet, közben tartsa magát a felettes bíróságok által kialakított (nemritkán bornírt baromságokat tartalmazó) ítélkezési gyakorlatkoz. A bíró ne egyénieskedjen, a bíró daráljon.
Amíg az ügyészségünk a váderedményességet szokta abban a hangnemben öndicsérni, ahogy Vaszilij Blohin elvtárs is büszke volt saját eredményességére, a bíróságaink a hatvanas évek termelési riportjait idézően szoktak azzal dicsekedni, hogy náluk a tehenek laktációs időszakban rekordmennyiségű…elnézést, rossz lemezt tettem fel, szóval a magyar bíróság minden ügyet még azelőtt elintéz, hogy beadták volna, az állampolgárok szeretik, és a nemzetközi élvonalban van. Már ha az OBH közleményeit olvassuk.
A bíróképzési, bírókiválasztási rendszerünk belterjes
Tíz magyar bíróból hét kijött az egyetemről, felvették bírósági fogalmazónak, három év után szakvizsgát tett, majd két-három évig mint bírósági titkár működött, aztán kinevezték bírónak. A külvilágról annyi ismerete van, mintha ugyanezt az időt egy kolostorban töltötte volna, buzgón imádkozva, és egy héten egyszer alaposan flagellálva.
Ezért aztán a magyar bírók jelentős része a saját szervezetének akar megfelelni. Jó hivatalnok akar lenni, akit nem csesztetnek, szép csendben felveszi a fizut, dolgozik…ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem kellene egy évek óta áfacsalásokat tárgyaló bírónak mutatni egy számlatömböt, hogy az hogy néz ki valójában (megtörtént eset).
Ezért aztán a kiszivárgott reformötletek közül az, hogy engedjenek be külsősöket, önmagában nagyon üdvözlendő dolog lenne.
A világ legtöbb országában könnyebb az átjárás a bírói és az egyéb jogi hivatásrendek között. Ez nálunk tabunak számít, pedig valójában nem lenne az rossz, ha a bíróságnak több rálátása lenne azoknak az embereknek az életére, akikről döntést hoznak. Szintén kedvezőbb lenne, ha nemcsak épületen belül szocializálódott bírák lennének, komplexeebb, sokoldalúbban gondolkodó bíróságunk lenne.
Orbánék viszont nem gondolták ezt végig, mert ha most oda beül egy csomó 40+-os ember, akit nem arra kondicionáltak 22 éves kora óta, hogy rettegjen a másodfoktól, képes lesz önállóskodni. A mai magyar bíróságon önállóan gondolkodni nagyobb bűn, mint enyhén cefreszagúan járni tárgyalni.
Meggyőződésem szerint az ötlet Orbánékban nem javító szándékkal merült fel, hanem azt akarják, hogy a reformon megsértődő és felálló bírók helyét a KATA eltörlése után tengődő talpas ügyvédekkel lehessen feltölteni, abból is a fideszesekből. Más kérdés, hogy ahogy most haladunk pár hónap és nem lesznek fideszes ügyvédek.
(a korhatárt meg azért akarják felemelni, mert a korfa azért hasonló a tanárokéhoz, el lehet odázni az “ennyi pénzért honnan vegyünk bírót” kérdés megoldását 6-7 évvel.)
Intermezzo: válóperek közjegyzőkhöz?
Kevés ennyire rossz ötletet olvastam, pedig a magyar igazságszolgáltatás bármennyi rossz ötletre képes. Egy válóperes egyezéget összekalapálni egy “egyező bontóban” távolról sem egyszerű dolog. Persze van olyan, hogy két ember hideg fejjel, korrektül leírja, hogy vége, kocsi enyém, ház tied, gyerekek felváltva, isten áldjon. Ez 100 esetből mondjuk 5. Az összes többi ennél bonyolultabb és 100 esetből van 10-15 olyan amikor valakit fenyegetéssel, nyomasztással vettek rá az egyezségre. A családjogi bíró meg arra való, hogy a feleket meghallgassa, és mivel elvileg (és általában gyakorlatilag is) ért ahhoz amit csinál, eldöntse hogy mit lát, tényleg két embert, aki menne a dolgára, vagy egy sarokba szorított férjet/feleséget. Ezt elvinni egy közjegyzői irodába, hát gratulálok annak, aki kitalálta.
Tekintsük át a bírósági rendszert!
Elsőfokon Magyarországon a helyi (vidéken járás-, Budapesten kerületi) bíróságok és a törvényszékek (19 megye + főváros) ítélkeznek.
Másodfokon a 20 törvényszék (a helyi bíróságokról feljövő ügyekben) és az 5 ítélőtábla (Főváros, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, a törvényszékekről feljövő ügyekben) jár el.
Harmadfokú rendes jogorvoslat csak büntető ügyekben van, ha az első-másodfok bűnösség kérdésében (tehát elítélés-felmentés) ellentétes döntést hozott. Ezeket a táblák és a Kúria intézi.
Rendkívüli jogorvoslati ügyekben és a joggyakorlat egységessége érdekében a Kúria jár el.
Magyarországon különbíróságok (katonai bíróságok, munkaügyi bíróság, tőzsdebíróság, váltóbíróság) nincsenek.
Van egy másik felosztás is
Ebbe a rendszerbe az ítélőtáblákat (amelyek a II. VH előtt voltak, 1950-től nem) 1997-ben hozták vissza és 2003, illetve 2005 óta működnek újra. Azért hozták vissza őket, mert korábban a Kúria (akkor még mint Legfelsőbb Bíróság, amely név azért jött, mert a táblákat a II. VH után átnevezték felsőbíróságra) kezelte a törvényszékek másodfokú ügyeit.
Ilyenből pedig sok volt, és ez azt eredményezte, hogy a Kúria, amelynek a joggyakorlat elemzésével, elméleti indokolásokkal kellett volna foglalkoznia, darálta a másodfokú ügyeket. Ezért jött egy közbenső szint, amely azonban halálos lövést kapott 2013-ban, amikor jött az új polgári perrendtartás és 2019-ben, amikor jött az új büntetőeljárási törvény.
Az egész jogrendszerünk abba az irányba haladt, hogy csökkent a bíróságokba vetett bizalom:
a polgári ügyszakban az új Pp. bevezetését követően a bíróság sportot űzött abból, hogy formai hibákra tekintettel visszautasítsanak minél több keresetet
a büntető ügyszakban az eljárásokat addig egyszerűsítették, hogy a tárgyalás teljesen kiüresedett, főleg a fiatalabb bírógeneráció irritált, ha tárgyalnia kell
a munkaügyi ügyszakban megszűnt a “munkavállaló mindig nyer”, helyette jött egy olyan Munka Törvénykönyve, amelyet csak hardcore munkajogászok látnak át.
a közig ügyszakban az állampolgárnak annyi esélye van mint félfülű csacsinak az epsomi derbin
közben az egész még jó drága is lett
Ezért aztán az emberek sokkal ritkábban fordulnak bírósághoz, még ritkábban kerül ügy másodfokra, ennek eredményeképp:
Ítélőtábláink ügyszakonként és évente ilyen 150-200 ügyet intéznek el. Valójában semmi sem indokoklja a létezésüket.
Összehasonlításul: egy budapesti vagy agglomerációs helyi bíróságon a családjogi ügyszakban egy bírónak szokott ennyi ügye lenni, de a büntető ügyszakban is van 50-100 ügye itt egy-egy bírónak.
Vagyis létrejött egy olyan rendszer, amelyben van ügyek nélkül tengődő, a saját létjogosultságát bizonyítani próbáló bíróság, meg ügyekben fuldokló bíróság.
Ez az aránytalanság végigvonul az egész rendszeren
Amint említettem az óriási népsűrűségű területen dolgozó budapesti kerületi bíróságok, különösen frekventált ügyszakokban (családjog, lakás, büntető) úsznak az ügyekben. A Fővárosi- és Budapest Környéki Törvényszék szintén derakasan aprítja a fát a rengeteg nagy gazdasági büntetőüggyel, nagy cégek sokpénzes polgári pereivel.
Ehhez képest egy vidéki törvényszék terhelése a töredéke. Egy-egy 4-6 bíróval működő kis járásbíróságon pedig mondhatnánk, hogy a fű se nő. Igenám, de oda meg nem találnak embert, aki sokszor egy megyeszékhelytől is egyórányi kocsikázásra levő kisvárosban akarja leélni az életét bíróként, így végső soron aki ott van, sokat dolgozik.
Összességében elmondható, hogy az erőforrások allokációja a magyar bírósági rendszeren belül nagyon rossz.
Segít-e ezen a “megyére kinevezés” vagyis hogy a bírók így áthelyezhetővé válnak?
Igen is meg nem is.
Az nem magyar probléma hogy egy-egy országon belül vannak kevésbé népszerű helyek. Például Amerikában ilyen környék Alaszka. Bármilyen vállalat csak óriási prémiumokkal tud Alaszkába csábítani munkavállalót. Kivétel volt egy cég, amelyről még 15 éve tanultam, amely elrakta a bármilyen állásra jelentkező alaszkaiak életrajzait, és ha oda kellett ember, akár évek múlva is megkeresték a jelentkezőt, hogy szia, nem akarsz hazamenni?
Tehát a bíró-allokáción elsősorban jó HR-policy segítene, másrészt meg… (dobergés) pénz. Mert nyilván rá lehet egy bírót arra beszélni, hogy kijárjon mondjuk Nyíregyházáról Fehérgyarmatra tárgyalni, csak azt ki is kell fizetni. Szolgálati kocsi, utazás, miegymás.
El lehet ezt rendelni, csak épp előtte alapos felmérés, és nem fillérező megoldások kellenek. Lehet, hogy adott esetben találunk egy mátészalkai bírót, aki valamennyi pótlékért heti egy napot tárgyal Fehérgyarmaton is.
A másik dolog, hogy ehhez viszont tiptop informatikai háttér kell, hogy a gyarmati bíróságon a bíró leül a tárgyalóban, bepöccinti a gépet, beírja a jelszavát, mire a Szalkán az irodában ülő jegyző látja, hogy a megfelelő makrók alkalmazásával elkezdődött diktálódni a jegyzőkönyv…
Azok a bírók akik nem hagyták abba az olvasást a belterjesség taglalásánál, most kezdtek röhögni, hogy a budapesti bíróságokon is két-három éve lettek diktafonra cserélve a nyelvtanár-magnók…
Következtetés: a bírók rugalmas, akár több tárgyalási helyen alkalmazása működne, ha lenne mögé téve értelmes tervezés, rugalmas díjazás, és kifogástalan logisztikai-informatikai háttér. De nincs mögé téve.
Lesz-e bírói bérrendezés?
Dehogy lesz, ne hülyéskedjünk már. A kotta a szokásos. Majd három év alatt, majd 50%-ot emelkedik.
Rögzítsük: a Magyar Állam nem akar, és ha akarna se tudna többet költeni a bírósági rendszerre, mint amennyit most költ.
Nincs pénz.
Eddig is az EU pénzét költötte a csecse új bírósági épületekre.
A most belengetett reformmal annyi a szándék, hogy tesznek valami csapkodó kísérletet a fent vázolt, amúgy nagyon mély, és három évtizede fokozatosan egyre mélyebbé váló problémák megoldására, de sem a megfelelő előkészítést, se a megfelelő költségvetést nem teszik hozzá.
Viszont a táblák összevonásával és a vidéki kisbíróságok “ítélkezési hellyé” alakításával (vagyis a helyi bírósági elnöki és alelnöki pozíció megszüntetésével) felszabadul egy csomó hely a bérkeretben, azt gyorsan szétosztják, ezzel lesz egy 10-20% béremelés, a bírók száját befogandó, aztán az 50%-ot lehet együtt várni a kutatástámogatást váró Gulyás professzorral, aki majd a HUNRENKEKVA elnökeként fog nagyon csodálkozni, hogy dehát meg lett ígérve.
Hogy ezt miért kell kézzel-lábbal erőltetni, azt nem tudom. Nota bene, nem lepne meg, ha a Pécsi Ítélőtábla lenne ezek után a Győrihez csapva és nem fordítva…
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz