A NER, az embercsempészek legnagyobb barátja
A kerítés átgondolt szakpolitika nélkül semmit sem ér
Ennek a cikknek a szerzője dr. Sánta Szabolcs Miklós, LL.M. barátom, egyben ügyvéd, aki vagy tíz éve biztos gyűri a migrációval/menekültekkel/letelepedőkkel kapcsolatos ügyvédkedést. Egyike annak a pár száz embernek, akit nyugodtan megkérdezhetne a mindenkori magyar kormány arról, hogy milyen folyamatok végén kerül valaki a szerb/magyar határra. Kinek és mennyit fizetnek ezek az emberek, hogy tovább juthassanak. Mit akarnak, honnan jönnek, miért jönnek, ki és hogyan tudnak velük beszélni. Mi most a tarifa, mi a legújabb mese, amelyet orosz és más ügynökök terjesztenek közöttük. És így tovább. Sajnos nem kérdezik meg se őt, se mást. Fáraóm! Tied a mikrofon!
Szesztilalom, war on drugs: lehetett tudni mi következik
Amikor 1919. október 28-án elfogadta az Egyesült Államok szenátusa az ún. Volstead-törvényt, mely valamennyi – 0,5%-nál magasabb alkoholtartalommal bíró – ital gyártását, kereskedelmét és fogyasztását betiltotta, kevesen gondolták az ezt támogatók közül, hogy a szesztilalom az elérni kívánt hatással – miszerint javuló közerkölcsök, kevesebb erőszak – éppen ellentétes következményeket von majd maga után. A szesztilalom időszaka alatt a szervezett bűnözés olyannyira megerősödött az USÁ-ban, hogy az a mai napig gondot okoz, a szeszes italok fogyasztása azonban nem szorult vissza. Évtizedekkel később – nem tanulva a korábbi hibából – az USA törvényhozói meghirdették a drogellenes háborút, ami elhozta magával Pablo Escobar és a különféle drogkartellek máig tartó uralmát, valamint – amúgy sem túl fejlett demokráciával rendelkező – több latin-amerikai ország destabilizálódását és a közbiztonság korábban soha nem látott mértékű romlását.
A magyar kormány 2015-ben elhatározta, hogy kerítést épít a déli határra, ezzel pedig megállítja az illegális migrációt. Ahogy Besenyő Pista bácsi szerint a mérnököknek a kőolajfinomítás, úgy a magyar államnak az illegálismigráció-megállítás nem sikerült. Mára ott tartunk, hogy embercsempészbandák tagjai lövöldöznek egymásra a magyar-szerb határ közelében, naponta százával hajtanak keresztül emberekkel tömött rakterű kisbuszok, teherautók, miegyebek az országon, de az is előfordult, hogy Budapest belvárosában halott afgán férfit löktek ki egy ilyen járműből. A határkerítés ellenére Magyarországra ugyanúgy be tud lépni, aki akar, csak a korábbiakhoz képest ez sokkal több pénzébe kerül, ezzel párhuzamosan a nemzetközi embercsempészbandák rettenetesen sok pénzhez jutva elképesztően megerősödtek.
Flakon és Dragan: valamiből meg kell élni
Ha a 22 éves Dragant, vagy a 20 éves Flakont megkérdezik, hogy volna-e kedve pár nap alatt 1000-2000 eurót keresni azzal, hogy Magyarországon keresztül kell vezetnie egy kisbuszt, akkor egyből azt fogja kérdezni mindkét fiatal, hogy ez milyen kockázattal jár.
Erre – egészen májusig – az volt a válasz, hogy szinte semmivel, a lebukás esélye ugyanis elenyésző, de ha elfognák, akkor azért súlyos éveket kell majd rács mögött töltenie. Május óta azonban még sokkal kisebb a kockázat, de erről később.
Tegyük fel, hogy Dragan 20 embert szállít egy szlovák rendszámú kisbuszban, amikor Tatabánya környékén leállítják a rendőrök az autópályán. Dragant beviszik a rendőrségre, majd a legközelebbi börtönbe. A raktérben szállított embereket a rendőrök 24 órán belül kirakják a határkerítésen Szerbiába (esetleg még előtte jól meg is verik őket).
A csempészbanda veszített egy kisbuszt és egy sofőrt, miközben nyert – mondjuk – 30-40-80.000 eurót még akkor is, ha az akcióban elfogott és Szerbiába átrakott embereket legközelebb ingyen szállítják (mert becsület is van a világon). Miközben a rendőrök Dragan ügyén dolgoztak, Flakon (és ki tudja még, ki mindenki) egy ugyanilyen kisbusszal már átért Szlovákiába, ahol kifizetik a megbízói a neki ígért 1500 eurót, a raktérben szállított kurd, szír és afgán embereket pedig átültetik egy másik járműbe és – immár teljes biztonságban – elszállítják valahova Németországba.
Büntetőjogi helybenjárás
Dragan tehát börtönben, a nyomozás folyik, eközben legalább 2-3 alkalommal kihallgatják, a bíróság dönt a letartóztatásáról, amit majd pár alkalommal meg is hosszabbít, végül elítéli mondjuk (jó esetben, ha nem vernek rá egy jó kis bűnszervezetben elkövetést is) 3 és fél évre, aminek a 2/3-a után szabadulhat. A magyar államnak ez többmilliós költséget jelent – csak a fordítás-tolmácsolás többszázezer forint –, a börtönök megtelnek külföldiekkel, akikkel – tekintve, hogy a büntetés-végrehajtás dolgozói nem beszélnek idegen nyelveken – nehéz bánni. Ráadásul a rendőrség annyi Dragant és Flakont foghatna minden egyes nap, amennyit csak akarna, a mennyiségnek csak a rendszer kapacitásai jelentenek korlát. Senkinek nem jó ez így.
Lex Takarodj
Az ezzel kapcsolatos kudarc elismerését látjuk abban a – színvonala alapján vélhetően pár óra alatt összerakott – májusban kijött kormányrendeletben, amely alapján a külföldi, embercsempészetért elítélt személyt, amennyiben kiutasításra is ítélik és más bűncselekmény miatt nem ítélik el, a magyar állam gyakorlatilag szélnek ereszti – „reintegrációs őrizetbe” helyezi – azzal a feltétellel, hogy ha netán visszatér Magyarországra és elfogják, akkor a büntetéséből hátralévő időt le kell töltenie (a hátralévő időbe beleszámít az az idő is, amit „reintegrációs őrizetben” töltött, azaz ami a kiengedése óta eltelt).
Ha tehát napjaink Draganjának szerencséje van, úgy csak néhány hónapot kell rács mögött töltenie, aztán pedig mehet haza. Amennyiben ugyanis tetten érik a rendőrök az elkövetőt és az ügy megítélése egyszerű, a bizonyítékok rendelkezésre állnak (mert pl. egészen nyilvánvaló, hogy Dragan vezette azt a kisbuszt, aminek a rakterében 20, okmányok nélküli külföldi utazott), úgy az ügyészség kezdeményezésére a bíróság az elfogástól számított 2 hónapon belül lezavart gyorsított – bíróság elé állításnak hívott – eljárásban el is ítélheti. Ha ez nem következik be, akkor rendes eljárásban ítéli el a bíróság, de remélhetőleg az se tart 1-2 évnél tovább. Az ítélet jogerőre emelkedése után 2-3 héttel az elítélt már szabadulhat is a kormányrendelet alapján.
(tegyük hozzá: Ez egyben azt is jelenti, hogy embert csempészni sokkal kevésbé kockázatos, mint cigit, piát vagy drogot. Főleg külföldinek. ÉS)
Mindez azt közvetíti az igazságszolgáltatás szereplői felé, hogy teljesen fölöslegesen dolgoznak ezeken az ügyeken. A rendőrök-ügyészek-bírók-ügyvédek csak eljátsszák a rájuk osztott – fölösleges és ezáltal megalázó – szerepeket, majd mindenki lapozhat egyet és végezheti az értelmesebb munkát.
Demotivált bűnüldözők
Ebből következően ma már a rendőrség sem törekszik feltétlenül arra, hogy ezeket a cselekményeket megakadályozza, hogy erőforrásokat öljön az embercsempészek üldözésébe. Különös tekintettel arra, hogy a Draganhoz és Flakonhoz hasonló arcok beszervezését és az egész szállítási lánc megszervezését végző alakok természetesen Magyarországtól távol fejtik ki tevékenységüket, elfogásukra a magyar hatóságoknak semmi esélye. Mindez pedig egyúttal azzal jár, hogy Dragan lebukásának esélye egyre alacsonyabb lesz.
Magyarul: nemcsak, hogy elismerte a kudarcát a magyar állam az illegális migráció megállításának kapcsán, de azzal, hogy a kormányrendelet alapján szélnek ereszti az embercsempészeket, tulajdonképpen a nemzetközi embercsempészbandák legnagyobb támogatójává vált.
A 2007-2008-ban felszámolt (és a rendőrségbe integrált) határőrségnek külön szervezeti egységét alkották a felderítők, akiknek az egyik prioritásuk volt az embercsempész-hálózatokkal szembeni fellépés. Volt alkalmam többször együtt dolgozni velük, szerintem nagyon profik voltak.
Az önálló határőrség megszüntetése az MSZP-SZDSZ kormány legnagyobb rendészeti balfaszsága volt (pedig akadt néhány). Megbízható forrásból tudom, hogy az ezt megelőző szakmai egyeztetéseken és vélemény-felméréseken az akkori rendőri és határőri állomány kábé 80%-a ellenérzését fejezte ki a tervezett megszüntetéssel kapcsolatban, de szartak a szakmai véleményekre.
Most van az ORFK-nak Határrendészeti Főosztálya és a határmenti megyékben vannak határrendészek, de - és ezt nem bántásból mondom - ezek szakmaisága a hajdani határőrök bokájáig se ér fel. A posztban említett amnesztiahullám mellett meg gyakorlatilag a motivációjuk nullára zsugorodott.
A "határvadászok" szakmai felkészültségéről meg inkább ne is beszéljünk, mert egy parkolóőrét sem éri el (és ezzel nem a parkolóőröket minősítem).
Hát köszönjük, elkeseritő. De miért van az az érzésem mint az olajszokites esetében hogy a könnyítés az kedvezett egyes kormanykozeli csoportoknak és nem volt komoly szándék a megakadályozására? Ez azért komoly hasznot hoz és tudjuk hogy ennyivel kevesebbért is lehajolt már a NER