A zaporozsjei fronttól a magyar iskolákig, avagy utazás forráskritikába
Az ukrajnai eseményeket közelebbről követők számára az egyik aktuális érdekesség, hogy a Robert C. Castel nevű elemző (az úr a neve ellenére magyar, akinek kissé homályos életrajzi adatai vannak arról, hogy Izraelben katonáskodott és nagyon ért a katonáskodáshoz) nekiment Rácz Andrásnak, akinek egyáltalán nem homályos életrajzi adatai vannak arról hogy vagy tizenöt éve Oroszország kül- és biztonságpolitikája a szakterülete, számos publikációja is megjelent.
A kormányközeli médiában egész kis gárda alakult ki. Ezek között vannak régi motorosok, mint pl. Nógrádi György, ún. kutatók mint pl. Somkúti Bálint, öreg katonák mint Resperger ezredes meg ilyen Castel szerű polihisztorok. Közös bennük, hogy valahogy mindig úgy kanyarodik ki a véleményük, hogy az oroszoknak van valamiféle Terve, amely majd valahogy valamilyen eredményre vezet. Kevésbé finoman fogalmazva, ezek az emberek csomagolják világoskék, Törpapa ízű vattacukorba azt, hogy az oroszok másfél év alatt sem érték el a három napra kitűzött céljaikat, majd ezen feldühödve népirtásokat követnek el, és terrorizálják a civil lakosságot.
Érdekes módon a magyar médiában hiányzik az elvakult pro-Ukrajna hang. Még mi is, akik határozottan az ukrán fél sikerét kívánjuk, sőt részt veszünk az ukrán erőfeszítések támogatásában is, idegenkedünk a hurráoptimista videók, a “zseniális dróntámadások” és hasonlók megosztásával. Talán ez az oka annak, hogy a fent említett urak nekiesnek Rácz Andrásnak, őt kinevezve valamiféle “pro-Ukrajna” drukkernek és mint ilyet támadják, holott Rácz András minden, csak nem “pro-Ukrajna” cheerleader.
Neki nagyon alapos tudományos ismeretei vannak, de érdemes áttekinteni, hogy mások (pl. akár a Kard, vagy az én “”elemzéseim”” milyen alapokból indulnak ki.
Főleg azért mert ez az ukrajnak háború egyik nagyon fontos, magán a háborún túlmutató hatása, hogy megmutatja, hogy a valóság legalább megközelítő megismerése terén milyen kihívások állnak előttünk.
1) Ukrajna földrajzának és történelmének ismerete.
Valamelyest büszke vagyok arra, hogy már a háborút megelőzően ismertem a “raszputyica” kifejezést, a nagy orosz sártengert. Amikor hallunk olyasmit, hogy Novomakarivka és Sztaromakarivka között van valami csata, akkor nem szégyen ám megnézni egy domborzati és vízrajzi térképet, még akkor is, ha egyébként nagyjából van fogalmunk, hogy hol van ez a két falu. Nem árt, ha emlékszünk a környék gazdaságföldrajzára. Hol megy egy fontos vasút? Milyen gyár van itt?
Ukrajna történelmében - főleg e háború megértése szempontjából - nagyon jelentős, hogy nyolcvan éve a kor legjobb hadseregei a kor legjobb stratégáinak irányítása alatt mérkőztek meg itt egymással. Lehet tudni, hol ragadtak be a tankok, mely dombtetők bizonyultak védhetőnek.
2) A felek fegyvereinek ismerete
Belső körben sokat röhögtünk azon, hogy Resperger ezredes sokáig nem tudta helyesen kiejteni a Storm Shadow robotrepülő nevét. Ez a háború rengeteg régi és új fegyvertípus éles tesztje. Sokan most hallanak ezekről először. Aki nem, az jórészt egy embernek, a Covid fertőzésben elhunyt Kővári Lászlónak köszönheti a tudását. Kővári majd’ három évtizeden át mutatta be a Top Gun, majd az Aranysas hasábjain az összes fegyvert, mindig konkrét és ellenőrzött forrásokra támaszkodva. Óriási munkája volt az ezermérföldes orosz csodarakéták és hiperszónikuslézerradarellenforgócsodabombák legendájának rombolásában.
Mellette persze sorolni lehet még tucatnyi nevet, akik hasonló munkát végeztek, ennek eredménye, hogy aki akar, magyar nyelven elolvashat mindent a most bevetett fegyverekről.
3) OSINT információk
Az Open Source INTelligence vagyis a nyilvános forrásból elérhető adatok használata már ment korábban is, de az ukrajnai háború tette széles körben ismertté. Itt a legváratlanabb helyekről jönnek információk. Van egy pasas aki nyilvánosan elérhető mágnesesanomália-adatokat elemez, egy másik korábban gumiabroncs-közbeszerzéseken dolgozott a Pentagonban és kiderült, hogy típusra megmondja, hogy melyik gagyi kínai gumit vették az oroszok a teherautóikra. Megint mások “geoconfirmation” szakértők, jellegzetes tereptárgyakból fejtik vissza, hogy a Rettenthetetlen Kadirov épp melyik hátországi kisbolt előtt hősködik éppen, de ők erősítik meg, hogy tényleg X faluból jelentkezik be valamelyik haderő. Van olyan aki orosz Telegram- és Vkontakte-tartalmat fordít.
Persze ebbe a világba benyomult az orosz és az ukrán hírszerzés/elhárítás is, óriási dezinformációs zaj van.
Ez a három tényező általalánosítható, és kiadja a jövő tartalomfogyasztásának képletét:
alapismeret+háttérismeret+forráskritika=megalapozott vélemény (nem tény!)
Ezt a megalapozott véleményt kell aztán megszorozni a vélemény alkotójába vetett bizalommal, hogy megkapjuk a hír/vélemény fogyasztójának elméjében lecsapódó tartalmat.
A kormánymédia elemzőit ebbe a képletbe behelyettesítve azt látjuk, hogy valamelyik alapelem mindegyiknél hiányzik. Némelyiküknél több is.
Viszont az a bizonyos bizalmi szorzó elég magas náluk, hiszen profi környezetben mutatják őket, “fel vannak építve” és emiatt nagyon nagy impaktjuk van annak ellenére is, hogy a legtöbbször egész egyszerűen hülyeséget beszélnek.
Ez a “post truth” világ lecsapódása a mindennapok szintjén, ami vagy birkanyáj-hülyeséget eredményez, vagy pedig szorongást, amikor kiderül, hogy a magas bizalmi indexű hang becsapott. Ilyenkor szoktak tömegek átmenni valaki máshoz, és odavinni a bizalmi indexüket. Ennek én haszonélvezője vagyok, mert egy csomó olvasó a covid idején talált ide, amikor - az amúgy nem túl magas szintű - statisztikai ismereteimet alkalmaztam a nyílt forrásból dolgozó elemzők Covid-grafikonjaira.
De a jó azért mégis csak az lenne, ha többen bírnának az alapismeret-háttismeret-forráskritika képességével. A jövőben ugyanis a legtöbb dolog úgy lesz megismerhető, mint most az ukrajnai háború. Odamennek újságírók, akik összeraknak valamit, meg ömleni fog az aktuálisan divatos közösségi platformon a független információ, amelyet majd értelmezni és csoportosítani fognak influencerek, elhódítva a hagyományos sajtó fogyasztóit. Vagyis a jövő legfontosabb képességei közé tartozik majd az információ megbízhatóságának helyes felmérése.
Ehhez a háttérismeret elengedhetetlen, viszont a magolásra alapító oktatás nem ide vezet. Az elegendő ismeretet nem tud adni, viszont elveszi a kapacitást a rendszerezés és szűrés képességének elsajátításától. A világban sok helyen ezzel már kezdenek valamit.
Nálunk most mondanak fel azok a tanárok, akik erre képesek lennének. Cserébe kapunk elemzőket, akik ugyan nem láttak még képet se egy adott fegyverfajtáról, de vidáman nyilatkoznak róla, és saját bizalmi indexüket növelendő bulvár-cicaharcokat kezdeményeznek igazi szakértőkkel, mert így próbálják magukat is annak beállítani.