A héten három nyugat-európai ország, Norvégia, Írország és Spanyolország bejelentette, hogy készek elismerni az önálló palesztín államot, közülük Norvégia arra is készül, hogy a Palesztin Hatósághoz delegált diplomáciai küldöttjét nagyköveti rangra emelje (ami szuverén államok közötti diplomáciai kapcsolatot jelent). Ez alig pár nappal azután történt, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság főügyésze elfogatóparancsot kért mind a Hamasz vezetősége, mind Binjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant hadügyminiszter ellen “emberiségellenes és háborús bűntettekért”. Az kezdeményezésre mind az izraeli kormány, mind a Hamasz dühösen reagált, és kizárólag a másik felet hibáztatta a 7 hónapja tartó gázai vérfürdőért. Az USA határozottan elutasította, hogy a Hágai Bíróság párhuzamot vonjon Izrael és a Hamasz között, és egyértélmű, hogy egyik nyugati állam sem lenne hajlandó lenne érvényt szerezni az izraeli kormánytagok elleni elfogatóparancsnak. Ami a palesztin államiság elismerését illeti, egyelőre egyik európai ország sem követte a fent említett hármat, a két legnagyobb - Németország és Franciaország - pedig ki is jelentette, hogy bár elviekben támogatják az ötletet, de a jelenlegi helyzetben nem tartják időszerűnek.
Eközben az iráni elnök váratlan halála rendkívül instabil helyzetet teremtett abban az országban, amely közismerten a Hamasz legnagyobb és legerősebb támogatója. Bár nem valószínű, hogy Raiszi utódja kevésbé keményvonalas iszlámista lenne, Iránban jelenleg nagyon kemény hatalmi harc folyik az uralkodó klérus és a hadsereg (azon belül is az “állam az államban” Iszlám Forradalmi Gárda) között, miközben a brutálisan levert rendszerellenes tüntetések után továbbra is izzik a lakossági elégedetlenség a felszín alatt. Mindez nagyon rossz hír a Hamasz számára, de Izraelre is komoly veszélyt jelent egy minden eddiginél kiszámíthatatlanabb Irán (ne felejtsük el, hogy nemrég rakétákkal lőtték egymást). Jelenleg ugyan csend van, de senki sem tudja, merre fog kilendülni az inga Teheránban, és ez mennyiben lehet a közel-kelei puskaporos hordó gyújtózsinórja.
A másik dolog, ami a leginkább növeli a bizonytalanságot, az a közelgő amerikai elnökválasztás. Bidennek nagyon óvatosan kell egyensúlyoznia a hagyományosan erős zsidó lobbi és a Demokrata Párt balszárnyának palesztinbarát része között, miközben nem engedheti, hogy az amerikai érdekek legerősebb közel-keleti bástyájának számító Izrael biztonsága veszélybe kerüljön. Trumpnak ebből a szempontból könnyebb dolga van, ő egyértelműen Netanjahu szövetségese, és a republikánus szavazóbázis is Izrael-barát és iszlámellenes. Biden nagyon szeretne még a választások előtt összehozni legalább előzetes béketárgyalásokat, erre azonban kevés az esély, ugyanis ez jelenleg sem Izraelnek, sem a Hamasznak nem érdeke (a palesztin lakosságot meg nagyjából mindketten leszarják). Viszont amennyiben elnök marad, meglesz a hatalma ahhoz, hogy a feleket tárgyalóasztalhoz kényszerítse. Ha viszont Trump nyer, ő valószínűleg teljesen szabad kezet adna Netanjahuéknak, hogy addig folytassák a gázai háborút, ameddig jónak látják, az arabok és az európaiak ellenkezésére való tekintet nélkül.
Ezzel együtt az izraeliek sincsenek könnyű helyzetben. A legnagyobb probléma az, hogy Netanjahunak semmilyen terve nincsen a háború befejezésére. Ez részben tudatos, és hatalmi önzésen alapul, hiszen az általa vezetett nemzeti egységkormányt kizárólag a háborús helyzet tartja egyben, és amennyiben elveszti a miniszterelnöki posztot, azonnal szembe kell néznie az ellene felhozott korrupciós és egyéb vádakkal. Mindeközben már a saját kormányának a tagjai is lázadoznak, mert egyre kevésbé látszik elérhetőnek a deklarált cél, a Hamasz teljes megsemmisítése. Tovább komplikálja a dolgot a palesztin államiság kérdése, amely Izrael szempontjából elfogadhatatlan nemzetbiztonsági kockázatot jelentene. A tény ugyanis az, hogy amíg Gáza és Ciszjordánia között nincsen földrajzi összeköttetés, gyakorlatilag lehetetlen volna az amúgy is inkompetens és korrupt Palesztin Hatóság számára az elvileg szuverenitásuk alá tartozó terület kormányzása (nem véletlenül tudta a Hamasz olyan könnyen átvenni a hatalmat a gázai övezetben). Szárazföldi korridort létesíteni a két paleszin enklávé között izraeli területen keresztül viszont annyira komoly veszélyt jelentene, amit izraeli kormány nem fogadhat el.
Pillanatnyilag tehát nem látszik semmilyen megoldás. Előbb-utóbb kénytelenek lesznek tárgyalóasztalhoz ülni a felek (mindenképpen amerikai felügyelettel), ugyanis a jelenlegi patthelyzetet nem lehet a végtelenségig fenntartani, sem az izraelieknek, sem a palesztinoknak. De hogy mikor jön el a pont, amikor már túlságosan magasak a költségei a további háborúskodásnak ahhoz, hogy továbbra is inkább az erőszakot válasszák, azt egyelőre nem lehet látni. Mindenesetre addig még ezrek fognak teljesen értelmetlenül meghalni egy teljesen kilátástalan konfliktusban - ahogy ezt a Közel-Keleten már megszokhattuk. És örüljünk, ha legalább sikerül megakadályozni a további regionális eszkalációt…
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára