Az ukránok igazi csodafegyvere: a gabona
avagy mi köze a Lampedusai migránsoknak a lengyel választásokhoz?
Zajlik az ENSZ közgyűlés, ebből az alkalomból diplomáciai nagyüzem is van.
Lavrov és Zelenszkij pengeváltása a kötelező program volt. Ugyan nem voltak egyszerre jelen, de nyilván üzengettek. Lavrov természetesen előadta, hogy Oroszország egy bérmaruhás hajadon ártatlanságával vesz részt a szpecoperácijában, mindenki hülye, ő viszont még mindig helikopter. Ebben nagy meglepetés nem volt, lévén ez a rég ismert orosz álláspont.
Zelenszkij viszonylagos higgadtsággal az oroszok kirúgását követelte az ENSZ BT-ből, ami nem fog megtörténni, ezt is mindenki tudja.
Petike parádés bemutatót tartott Magyarország külpolitikai mozgásterének méretéről. Ezt érdemes a lengyel fellépéssel összevetni. Előbb egy kis háttér.
Mint ismeretes, Ukrajna a világ egyik vezető gabonatermelője. Területének jelentős része ártéri síkság, ahova a földtörténeti közelmúltban a jeges és a meleg időszakok hideg időszakban löszt, meleg időszakban folyami hordalékot halmoztak. Ennek eredménye a csernozjom néven ismert fekete termőtalaj, amely ideális a nagyüzemi mezőgazdaság céljaira. Ilyen amúgy Magyarországon is van, Debrecen környékén gyárakat építünk rá a nemzetstratégiai ésszerűség jegyében.
Az ukrajnai földek megművelése hatalmas üzlet, már a szovjet időkben is, szovjet mércével mérve nagyon fejlett technikával végezték. A tankgyárak nagy teljesítményű és megbízhatóan üzemelő traktorokat is gyártottak, fejlett légi permetezés, öntözés, minden kiépült ahhoz, hogy ezt a kincset kiaknázzák. Az már csak a diadalmas szovjet típusú kommunizmus egyik sajátossága, hogy ezek után a Szovjetunió néha importra szorult…
Az amerikai agromultik természetesen rég kinézték már ezt a területet, a háborúval kapcsolatos nagyhatalmi érdek az, hogy ők a háború után szinte kizárólagos művelésbe vehessék az ukrán földeket, természetesen kifogástalan szerződések útján, mi az hogy kizsákmányolás meg rablás…
Ez egy rendkívül veszélyes dolog. A nagyüzemi mezőgazdaságot ugyanis lehet fenntarthatóan meg fenntarthatatlanul művelni. Utóbbira példa Argentína esete, az ottani pampákat ugyanis a gyenge államhatalmat és a kozmikus léptékű korrupciót kihasználva jelentős részben tönkretették. Ott ugyanis génmódosítással rendkívüli terméshozamokra optimalizált szójababot termeltek olyan mennyiségben, amely a talajt teljesen tönkretette. Önmagában se a génmódosított növény, se a nagyüzemi gazdálkodás sem ördögtől való, azonban nagyon fontos kérdés, hogy milyen mértékben tudja kontrollálni ezt az állam. Ezért nagy kérdés, hogy a háború utáni ukrán kormányt kik fogják alkotni és ők mennyire lesznek korruptak. Ezzel kapcsolatban azért vannak kételyek…
Az ukrán gabona Európa számára is nagyon fontos kérdés. Egyáltalán nem mindegy, hogy kinek a kezében van és mire használja. Az ukrán gabona ugyanis világhatalmi eszköz. Számos afrikai ország stabilitásához járul hozzá az, hogy olcsón importálható ukrán gabonát lehet enni. Ez egyben nagy megnyugvás az EU-nak is, mivel az EU-n belül senki sem versenyképes az ukrán gabonával. Az ukrán feltört sztyeppe ideális éghajlatú és talajú, óriási területű, olcsó munkaerővel és kiterjedt gépesítéssel művelt. Ezek közül egyik sincs meg az EU nagy részében. Azzal, hogy az ukrán gabona nem önti el az EU piacát, az EU politikai stabilitásához is hozzájárul.
Ennek fényében érthetővé válik az ukrajnai háború néhány közelmúltbeli fejleménye. A gabona legjobban hajón szállítható, mivel óriási térfogata és elég nagy tömege van. Ha az EU-n belül hosszúnak számító 700 méteres tehervonatokat vesszük számításba (a német Allianz pro Schiene 740 méteres vonatokat szeretne szabványnak), akkor egy ilyen vonatból kell egy-két tucatnyi egy közepes hajórakományhoz.
Ezért akarta Oroszország az összes ukrán kikötőt és ezért stratégiai jelentőségű, hogy a Krímtől nyugatra levő kikötők nem jöttek össze nekik. A Fekete-tenger nyugati medencéjében azonban még mindig nem biztonságos a hajózás, mert még a megtépázott orosz fekete-tengeri flottának is bőven van ereje hajókat elsüllyeszteni. Ráadásul azt biztosan mindenki el akarja kerülni, hogy NATO-hajók orosz hajókkal csapjanak össze.
Ebben a helyzetben mindenki ötdimenziós sakkozik. Na nem úgy, ahogy a Fidesznél erről beszélni szoktak, hanem tényleg.
A törökök tavaly még a tárgyalásos megoldást sürgették, illetve össze is hozták. Az oroszok valószínűleg rosszul mérték fel az erejüket akkor, amikor nem újították meg a gabonaszállítmányok biztonságáról szóló egyezményt. Úgy tűnik ugyanis, hogy ez volt az utolsó dolog, amely visszatartotta a törököket attól, hogy a gyengülő orosz katonai erőt kihasználva levegyék a tábláról a hegyi-karabahi orosz(örmény) előretolt állást. A gabona körüli zűrzavaros helyzet itt éppen a török-iráni erőegyensúlyt befolyásolta.
Az oroszok az elmúlt hónapokban folyamatosan próbáltak zavart kelteni Afrikában. Sikeresen szerveztek pár puccsot és kisebb konfliktust, amellyel sikerült is egy kisebb menekülthullámot elindítani Európa felé. Magyarországi propagandistáik persze elfelejtik emlegetni, hogy a Lampedusán készült felvételek jórészt az FSZB áldásos munkája eredményeként jöttek létre… Igenám, de még az afrikai kalasnyikov-lóbáló generalisszimuszoknak is van annyi külpolitikai érzéke, hogy látják, hogy az oroszok miatt nincs mit enni. A végtelenségig nem megy a lázadások szítása és puccsok kirobbantása. Előbb-utóbb azért meg fogják hallgatni azokat a hangokat is,akik tényleg tudnak gabonát küldeni.
Amikor arról megy a gondolkodás, hogy vajon Kína fog-e segíteni, természetesen nem fog, mivel ez a fajta afrikai vergődés nekik pont jó, nekik jól jön az orosz tekintély lenullázódása. Nem jön viszont jól, ha túl hamar összeomlik az oroszok Fekete-tengeri kontrollja. A megoldás? Hát persze hogy a szatelitállam. Észak-Koreában ha mostanában esetleg kell pár kóbor processzor vagy szerszámgép a rakéta- és lőszergyártáshoz, az valószínűleg hamar meg fog érkezni. Hogy Kim Dzsong Un mit kér ezért cserébe? Pénzt, nukleáris know-howt, néhány fegyverfajta tervrajzait…
Az EU-nak vitális érdeke, hogy az ukrán gabonahelyzet megoldódjon és ne az EU belső piacát fenyegesse a dömpinggel. Az EU-nak nincsenek anyahajói vagy olajmezői. Legfőbb értéke és hatalmi eszköze a belső piac. Az EU (EGT) belső piacán vannak a világ legnagyobb egy főre jutó GDP-t vagyis vásárlóerőt produkáló országai. Az EU belső piacát mindenkitől és minden eszközzel megvédi, ez olyasmi, amit a magyar kormánynak sem árt észben tartania…
Amikor tehát azt látjuk, hogy az Európából érkező precíziós fegyverekkel a Krím nyugati oldalának légvédelmét és parancsnoki rendszereit támadják, abban nyilvánvalóan benne van a nyugat-európai diplomácia keze. Persze ez mindenkinek fontos, ukránoknak, amerikaiaknak és az EU-nak egyaránt, de a legfontosabb talán az EU-nak. Az ukránok az erőforrásaikat pl. a donbaszi ugyanilyen objektumok rombolására is fordíthatnák. (bár az is igaz, hogy a hajózási útvonal biztosításával egyenrangúan fontos, hogy erről a környékről tűnjenek el a cirkálórakétákat indító orosz hajók. Nagyban megkönnyítené az ukrán légvédelem dolgát, ha ez a támadási irány kiesne) Alighanem az EU azért engedte el az ukrán gabonabehozatal tilalmát, mert cserébe kérte, hogy csináljanak helyet a Fekete-tengeren a hajózásnak.
Itt merül fel kérdésként, hogy ugye ezekre a célokra az ATACMS (amerikai) rakéta még jobb lenne, azt azonban még mindig nem adták át. Az amerikaiak valószínű úgy vannak vele, hogy az EU-nak ez fontosabb, csinálják meg. Ők el vannak foglalva a befolyási övezetük bővítésével, részben örmény-grúz, részben lengyel-román vonalon.
Ettől nem független az, hogy a gabonakereskedelmi korlátozás elengedése a lengyeleknek és a magyaroknak fáj igazán, így az EU kényelmesen tudja rossz helyzetbe hozni a renitens tagállamokat, az egyiket ráadásul a választási kampány hajrájában.
Ki mit reagál erre?
A lengyelek bejelentik a fegyverszállítások leállítását, ami hosszú távon nekik sem érdekük, de így visszaizmozásnak tökéletes. Főleg, hogy a régi szovjet cuccok nagy részét már rég átadták. Viszont pl. a Piorun légvédelmi rakéták nagyon jól jönnének a továbbiakban is. Vagyis a lengyelek nem akarják hagyni hogy az EU izmozzon velük, az EU pedig nem akarja eltűrni a nyílt amerikai érdekszféra-építést. Emiatt bonyolult játszma kezdődik, ami viszont a lengyeleknek annyiból jól jön, hogy mindenki elismeri, hogy ők tényezők.
Petike közben békét akar és Ukrajnát szidja. Nyilván tudja, hogy a játszma ennél sokkal-sokkal összetettebb. De neki nem ez a fő gondja. Hanem az, hogy Lengyelországgal ellentétben Magyarországnak nem osztanak lapot.
Csak mellékszálon kapcsolódik a poszthoz ("Az amerikaiak [...] el vannak foglalva a befolyási övezetük bővítésével, részben örmény-grúz, részben lengyel-román vonalon..."), de hátha van a t. kollégáknak válaszuk a következő kérdésemre:
Vajon a románok meddig tudják folytatni az utóbbi években meglehetősen eredményesnek tűnő politikai és gazdasági helyezkedésüket, aminek az a következménye, hogy Brüsszellel és Washingtonnal is kiváló kapcsolatokat tudnak fenntartani (sőt: fejleszteni)?
Vagyis pont az ellenkezőjét csinálják, mint a Magyar Főkormányzóság.
(Mellesleg a románok se örülnek az ukránok uniós gabonainváziójának)
ATACMS (amerikai) rakéta elvileg nincs elég még raktáron az USA-ban azért nem adnak. De a valódi ok az is lehet, hogy a legutóbbi felmérés szerinte az amerikaiak többsége már nem adna több támogatást Ukrajnának.