Centrum, periféria

Körbeszaladt a magyar sajtón a hír, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök fenyegető üzenetet küldött azoknak, akik engednek annak az amerikai követeléseknek. Mármint azoknak, hogy az amerikai vámok alóli szabaduláshoz egy államnak vissza kell szorítani külkereskedelmében a kínai áruk importját, és amerikai árut kell importálni, és úgy általában, nem szabad Kínával szóba állni.

Mindjárt rátérünk arra is, hogy ez nekünk miért érdekes, azonban először foglalkozzunk azzal, hogy a kínai elnök ezt egy délkelet-ázsiai körúton mondta.

Centrum és periféria

A modern gazdaság- és politikatudomány számára Immanuel Wallerstein foglalta össze a centrum és periféria elméletét, de a jelenség, amit leírt, már sokkal régebben létezik.

Az elmélet szerint a centrumban olyan fejlett országok vannak, ahol a társadalmi berendezkedés, a tudomány színvonala és az ipar kifinomultsága lehetővé teszi, hogy az ország tudása és ipari kapacitása révén függésbe vonja a körülötte levő többi országot.

A többi ország pedig aszerint, hogy maga megtermel-e még valami fontosat és értékeset, vagy szükségszerűen rossz cseréket csinál azzal, hogy izzadságot és földet cserél fejlett iparcikkekért, félperiféria vagy periféria lesz.

A világtörténelem során a tartósnak bizonyuló birodalmak (ide nem értve tehát az olyanokat, mint a hun, az avar, a mongol stb. birodalmakat) centrumként tudtak működni. Egy-egy centrum hatása kultúrára, jogrendszerre, társadalmi berendezkedésre évezreddel a birodalom politikai eleste után is kimutatható. Elég csak a franciául beszélő fekete-afrikai diktátorokra, a bizánci szertartás szerint miséző szerb, bolgár, görög, orosz papokra, a lingua francaként a fárszi valamelyik változatát beszélő, a perzsa kultúrát úri kultúrának tartó -isztánokra gondolni.

Az I. VH kitörésének egyik oka is az volt, hogy Európában legalább 3-4 birodalmi központ (Párizs, Berlin, Bécs, Moszkva) küzdött egymással azért hogy minél nagyobb területeket vonhassanak perifériájukba.

A nagy középső birodalom

Kína erről a nyugati imperializmus-elméletről valószínűleg azt gondolja, hogy milyen aranyos, hogy így a 19-20. századra ezt így leírták a fiúk…

A kínai Csungkuo kifejezés eleve középső országot jelent, méghozzá a kb. “civilizált világnak” fordítható “tianxia” közepét. Nem vagyok Kelet-Ázsia szakértője, így nem megyek bele túl sok példába, de az udvari etikettől kezdve az íráson, valláson keresztül szinte minden Kínából sugárzott szét a Kína körüli országokba. Annak a világnak tényleg Kína a közepe, és a kínai elnök figyelmeztetése elsősorban ezeknek az országoknak szólt.

Mekkora ez a világ?

A kérdésre elég erőszakosan kereste a választ pl. Japán, amely Kína időszakos gyengeségét kihasználva évtizedeken át volt a kelet-ázsiai térség vezető hatalma. A Pearl Harbor elleni támadás fő motivációja a teljes Csendes-óceáni dominancia volt, melynek birtokában kínai érdekszféra lehetett volna a mai Malajzia, Indonézia és a polinéz szigetvilág is.

A tenger felé irányuló tapogatózás nem új dolog, Cseng Ho (Zheng He) irányításával az európai nagy felfedezések előtt pár évtizeddel (Cseng Ho Tengerész Henriknél húsz évvel korábban született és halt meg) óriási kínai flották járták a Csendes- és az Indiai óceánt, eljutva afrikai partokig, és a mindenféle tengerészlegendák alapján kb. a Szíriuszig is. (és közben elterjesztették a patkányt világszerte)

Amerika harcos Kína-ellenessége azon a felismerésen alapul, hogy Kína ipari kapacitása elérte azt a szintet, hogy ha akarnak, akkor képesek az amerikai kapacitással vetekedő, bizonyos kulcsterületeken azt felülmúló mennyiségben fegyvert gyártani.

Átlag hetente van cikk arról, hogy a kínai Luyang majd az azt felváltó Renhai osztályú rombolók, Jiangkai fregattok és más hasonló, modern kínai hadihajók gyártási üteme olyan, hogy azzal az amerikai flottafejlesztések nem tudnak lépést tartani.

A kínai ipari kapacitás már közvetlen fenyegetést jelent Amerikénak

Az amerikai flotta gerincét jelenleg az Arleigh Burke osztályú romboló adja, ezeknek a selejtezését azonban hamarosan (tíz éven belül) meg kell kezdeni, és az utódtípus fejlesztése finoman szólva nyögvenyelősen halad. Közben a másik tömeges típust, a Perry osztályú fregattot már kivonták, utódtípusai azonban sikertelennek bizonyultak. Az amerikai haditengerészet szégyenszemre külföldi (olasz-francia) hajótípusra szerződött. A FREMM fregattok a 4-5000 tonnás Perry és a 8-10000 tonnás Burke közé esnek méretben és nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a 14000 tonnás, jelen állás szerint 3,5 milliárd dollárba (/db) kerülő DDG(X) hajók megjelenéséig, ezek fogják az amerikai flotta utánpótlását jelenteni.

Fantáziarajz a leendő amerikai FREMM hajóról

Nagyobb gondja az amerikaiaknak, hogy a II. Világháborút megnyerő hajóépítő kapacitás a múlté. A kínai hajógyárak ontják a hadihajókat, miközben az amerikai hajóépítő kapacitás komoly humánerőforrás-gondokkal küzd. Nincs hegesztő, technikus és egyéb kékgalléros, aki ezt a rendkívül kifinomult haditechnikát össze tudná rakni. Úgy, hogy közben repülőgép-hordozót és tengeralattjárót is kéne gyártani.

Ide kapcsolódik az a hír, hogy miután még az előző Trump-kormány alatt kifúrták a franciákat az ausztráloknak szállítandó-atomtengeralattjáró bizniszből, most kiderült, hogy nem nagyon tudnak az amerikaiak időben szállítani, mert nincs elegendő gyártókapacitás…

Amerika tehát nem alaptalanul gondolja úgy, hogy hacsak valami nagy változás nem jön, akkor akár katonai szempontból is hátrányba kerülhet Kínával szemben. Persze a dolog nem ennyire egyszerű, számos olyan amerikai fegyver van, aminek nincs kínai párja, és számos olyan katonai képesség (pl. nagy hatótávolságú stratégiai bombázás) amelyben Kína nyomába se ér Amerikának. Ezzel együtt azonban van teendő. Pl. a tavalyi, még Biden alatt kiveszekedett Ukrajna-segélycsomagban is el volt dugva pár milliárd dollár az amerikai tengeralattjáró-fejlesztésekre.

Az amerikai politika megosztottsága nagyon nagy probléma és Trump csak ront a helyzeten

Trump kormányzásával ott van az egyik gond, hogy az amerikai fegyverkezési gondokat nem lehet elnöki rendelettel megoldani, azok ugyanis kőkemény költségvetési kérdések. Ha költségvetés, akkor kongresszus, azon belül is elsősorban a képviselőház.

Az alsóházban viszont már hosszú évek óta az a helyzet, hogy minimális többsége van valamelyik oldalnak, és mindkét oldalon belül vannak olyan frakciók (pl. a demokratáknál AOC és Rashida Tlaib, akik az USA Izrael-politikája miatt szoktak befeszülni, a republikánus oldalon meg vallásos hülyék és ultralibertairánus hülyék) amelyek miatt nem lehet egységesen fellépni.

Ezért aztán csak kétpárti megállapodások működnek…működnének, ha az alsóházi speaker Mike Johnson nem azzal lenne elfoglalva, hogy Donald Trump seggét nyalja, mivel az előző republikánus speakert, Kevin McCarthyt Trump parancsára buktatta meg képviselőtársa Matt Gaetz, aki ezért jutalmul majdnem kormányzati pozíciót kapott, volna… de kiderült, hogy kislányok csempészésében és megerőszakolásában vett részt…

Szóval mivel a képviselőházban lövészárok van, és Trump bárkit kinyír, aki nem helyesel lelkesen minden baromságra amit ő vagy valamelyik környezetében levő kretén kitalál, nem sikerül már évek óta keresztülnyomni nagy, átfogó költségvetési programokat, mint amilyen a védelmi ipar felpörgetése lenne.

A nagy vámháború valójában nem más, mint egy “rés a pajzson” az elnök számára. Két törvény, az egyik a fentanil-kereskedelem leküzdésére, a másik pedig az amerika ellen aránytalan kereskedelemkorlátozó eszközökkel fellépő országok büntetésére, kivételesen felruházza az elnököt a hatáskörrel, hogy vámokat vethessen ki. Ez ellen egyébként már szerveződik az ellenállás a Szenátusban.

Valójában tehát Trump itt azzal próbálkozik, hogy a külügyek területén meglévő, szinte korlátlan felhatalmazásáról ledobja a költségvetési politika terén rajta levő korlátokat. Ezzel még lesznek gondok, mivel a vámok olyan gazdasági gondokat okoznak rövid távon, hogy muszáj lesz engedményeket tennie a Kongresszusnak, hogy a költségvetés egyenesben maradjon. Ez már most sem teljesen egyszerű, bár Mike Johnson (alsóház) és John Thune (szenátus) kiváló mestere a politikai alkunak és egyelőre a legszükségesebb szavazásokat összehozták. Nagy kérdés az időközi választás.

A kínaiak időt akarnak nyerni

Tudják ezt Kínában is, vagyis hogy bármilyen amerikai elnök nagy felhatalmazása egy legfeljebb 2-3 évig tartó dolog, utána minden amerikai elnöknek le kell ülni a törvényhozás maffiafőnökeivel és egyeztetnie kell. A kompenzáció nélküli választási rendszer miatt ezek az emberek a legnagyobb politikai magasságokból is a padlóra tudnak kerülni, ha a nép úgy dönt, hogy bünteti az elnököt. Ezért aztán elég kemény dolog velük tárgyalni.

A kínai üzenet tehát, hogy következménye lesz annak, ha valaki abban állapodik meg az usákokkal hogy kevesebbet importál Kínából, valójában inkább időhúzás. Kína ugyanis az elmúlt 2-3 évtizedben nagyon sok energiát fektetett olyan gazdasági pozíciók megszerzésébe, amelyeket az amerikai vámpolitika veszélyeztet, de amelyeket nem lehet tőlük csak úgy egyszerűen elvenni.

Pl. ki fog Chilébe dízel- és elektromos gyorsvonatot szállítani? Főleg olyan áron, ahogy a kínai “Ganz-MÁVAG” CRRC teszi? Senki. Koreának vannak még ilyen termékei, de az ugyanezt tudó Siemens és Alstom termékek jóval drágábbak (jobbak is, de ha az a kérdés, hogy legyen vonat vagy ne legyen vonat, ez azért másodlagos). Amerikai cégnek ilyen terméke rég nincs.

Számos hasonló dolog (busz, teherautó, személyautó, mikrohullámú sütő, úthenger, esztergapad stb.) van Kínából, olcsón és tömegesen.

Vagyis az az érdekes helyzet áll elő, hogy Kína a félperiféria-létben szerzett ipari termelési képességeit kiválóan használja arra, hogy a gazdasági befolyását még annál is nagyobbra terjessze, mint amekkorát bármekkora flottával el lehetne érni.

Trump pedig 2026 novemberében időközi választásokkal néz szembe, és ha az amerikai gazdaság nem fog jól állni, akkor könnyen levághatják a szárnyait, hiszen 2027 januártól a szenátus 100 szenátorából 68 olyan lesz, akinek az újraválasztásához Trumpnak már semmi köze nem lesz. Ha ehhez jön még egy bebukott alsóház, akkor jön a zsákban futva cselezzük ki Lionel Messit c. mutatvány.

Ezen két év alatt Amerika nem fog tudni elkezdeni buszt, teherautót, személyautót, mikrohullámú sütőt, úthengert, esztergapadot önteni a harmadik világ piacaira, így a kínai üzenet kb. annyi, hogy “gyerekek ne csináljatok hülyeséget, mert ha akarunk mi is tudunk ám akkora faszfejek lenni, mint Donnie, ez egyedül csak rajtatok múlik”.

Közben persze az óra Kínának is ketyeg, mert az lehet, hogy vonatot vagy mikrosütőt továbbra sem Amerikából fog senki venni, az amerikai nyomás nem előzmények nélküli és nem is fog abbamaradni akkor se, ha Trumpot belpol fronton megregulázzák.

És akkor térjünk vissza Magyarországra.

A magyar kormány, ahogy a múltkori podcastben is említettem, újabban Amerikának árulja azt, amit eddig Kínának és Oroszországnak árult: kiskaput a falak mögé.

Hogy milyen kiskaput? Mint amilyen pl. Budapest-Belgrád vasút lenne. A kínai Belt&Road program ugyanis viszonylag könnyen elért Dél-Európáig, a mindig adósságban úszó görögöktől ki lehetett bérelni Szaloniki kikötőjét és a keleti mintájú gyanús diktátor Vucic-tyal meg lehetett állapodni mindenféle vasúti és egyéb szerződésekről.

Ám ezután következett volna, hogy a Budapest-Belgrád vonal magyarországi szakasza EU-s certifikátokat kapjon. Hogy aztán a kínai vasútipari komplexum bejöjjön az EU-s cégek szépen felosztott vadászterületére, és elkezdjen mindenkinek aláígérni. Lófaszt mama, mondja erre az EU, és hát a kínai biztberekre úgy tűnik még évekig nem lesz EU-s vizsga. Részben nyilván műszaki okokból, de legalább ennyire politikaiakból is.

Magyarország persze egyéb módon is eléggé ki van téve a kínai gazdasági érdekeknek. Ha az ember egy szép napos tavaszi délután kibiciklizik a ferihegyi Cargo-dombra, akkor megtekintheti, hogy a ki-be járkáló kamionok nagy része kínai áruval szaladgál, és a felszálló szélestörzsű gépek nagy része valamilyen “Southeastern Dongdingghua Airlines” típusú légitársaság színeiben repked valami 5-10 milliós kínai városka és Budapest között.

Tökök a téglák között

És most képzeljük el a magyar kormány arcát, amikor majd az usákok azt mondják, hogy ezt be kell szüntetni, lehetőleg tegnaptól. Nincs EU-raktárról rendelt 50.000 forint SUP, evezővel-pumpával kompletten. Meg ha a NAV elnöknek megint tolmácsot kell majd kérnie, amikor 15 év után újra el lesz nekünk magyarázni, hogy miért nem oké az, hogy a magyar indirekt gazdasági támogatási rendszernek integráns része, hogy a NAV melyik százmilliárdos áfacsalás után nyomoz és melyik után nem…

Egyetlen dolog véd meg minket attól, hogy mi legyünk Laosz vagy Kambodzsa és itt is Trump és Xi izmozása döntsön az ország sorsáról. Bizony, a ghonossz Prrühhsszel. Ha valaki azt találná mondani egy informális találkozón kínai vagy amerikai részről az ott ülő EU-vezetőknek, hogy “dehát gyerekek, Orbán az EU legnagyobb seggfeje, mit véditek” akkor azt a választ kapná, hogy amint arra kiválóan rá tetszett mutatni, Orbán az EU seggfeje, és az EU kereskedelmi szabályainak betartása közben a jófejek és a seggfejek az EU-ban ugyanolyan elbírálás alá esnek.

Tekintettel arra, hogy a héten megszületett a német koalíciós megállapodás, hamarosan meglesz, hogy kik fogják ezt mondani. Ezzel együtt EU-részről senki sem fog egy könnyet se hullajtani, ha Orbán tökét a Kínával ápolt jó kapcsolatok miatt esetleg az amerikaiak satuba fogják. Aztán ha erre valaki erre esetleg azzal reagál, hogy az évi több százmilliárdnyi elcsalt áfából Orbánéknak bőröndben átadott rész útjáról kiszivárogtat pár képet, hát istenem, vannak véletlenek. Végülis Orbán fő kihívója az új német kancellár frakciójában ül az EP-ben…

Ahogy mondani szokták, úgy szép az élet, ha zajlik…

Hogyan támogasd a Múzsát?

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.