Emberek, akiknek még a kontya se tudott kinőni, és már nyertek
A választási kampány és a Szavaszófülke podcast megakadályozott abban, hogy igazán fontos dolgokkal foglalkozzak, mint például az országúti kerékpározás vagy a szumó. A szúnyogcsődörök és a hústornyok világa pedig igazán érdekes párhuzamokkal és tanulságokkal szolgál.
Ufók két keréken
Az év első háromhetes körversenye, “Grand Tourja” a vártnál is sokkal simább eredményt hozott. Az Eurosportos kommentátorok ufóknak hívják a mostani mezőny legjobbjait. Ha háromhetes versenyről van szó, akkor ufók: Tadej Pogacar (szlovén), Jonas Vingegaard (dán) és Remco Evenepoel (belga).
Rajtuk kívül van jó pár “majdnem ufó”, köztük kiemelkedően Primoz Roglic (szlovén). Az ufókra Amerikában azt mondanák, hogy franchise player, vagyis fel lehet köréjük húzni egy egész csapatot, és lehet rájuk showt építeni.
Az ufók közös tulajdonsága, hogy szemtelenül fiatalok. Korábban háromhetest inkább 28-34 évesen volt szokás nyerni, mivel állóképességi sportról van szó, addigra edződtek meg a versenyzők annyira, hogy végigcsinálják azt az elképesztő szenvedést, amelyet egy ilyen verseny jelent. Ez mára megváltozott, az ufók alig várták, hogy nevezhessenek a felnőttek közé, és elkezdték szállítani az eredményeket.
UFO vagy EPO?
Természetesen, mint minden kiemelkedő kerékpárost, az ufókat is kíséri a doppingpletyka. Ki tudja, az is lehet hogy igaz, mert az ember nem tudja magától elhessegetni ezt a gondolatot, amikor azt látja, hogy valamelyik alpesi hágón kivételes képességű biciklisták (pl. a Tour-győztes brit Geraint Thomas) a vörös zóna utáni lila zóna utáni skótkockás zónában levő pulzussal és egyebekkel tekernek, Tadej Pogacar pedig szemmel láthatóan olyan 90-95% körül valahol.
Csakhogy ma már egész más a dopping környezet, mint a Lance Armstrong és Jan Ullrich fémjelezte érában volt. Akkor voltak doppingdoktorok, nem ritkán nőgyógyászok, mert ők rendelkeztek megfelelő endokrinológiai ismeretekkel. Az egész ilyen sufnituning hangulatban ment, a szállodai szoba magányában magukat szúró versenyzőkkel.
Cukor és technika
A dicsőség iránti vágy változatlan, a sport továbbra is üzlet, így továbbra is minden adott ahhoz, hogy legyen doppingbiznisz. Igenám, de a nagy csapatok ma már teljesen nyíltan orvosi teamet tartanak fenn. A táplálkozástudomány ugrott egyet, a mai kerékpársport egyik legfontosabb doppingja a cukor, megtalálták ugyanis a módjait annak, hogy a versenyzők szervezete még 10-20%-kal több cukrot tudjon feldolgozni, ezáltal több energiát tudjon a szervezet a pedálokra küldeni. De a regenerációhoz használt táplálkozás is nagyon sokat alakult, olyan biokémiai folyamatokat értettek meg, amelyekről húsz-huszonöt éve csak felületes ismeretek voltak.
A másik nagy újítás a technika. A GPS, a bluetooth és a mobilinternet lehetővé teszi, hogy a versenyző minden méterét szanaszét elemezzék. A hajtóműbe épített wattmérő méri, hogy mennyi teljesítményt ad le, eközben lehet tudni a lábforgását, a pulzusát, és azt hogy épp emelkedőn vagy síkon teker. A megfelelő szakemberek találnak egy-egy fél százaléknyi plusz teljesítményt a lábfordulat optimalizálásában és hasonlókban. Rengeteget fejlődött az ún. bikefitting, vagyis egyre kevesebb az olyan bringás, akinek a rossz tartását az ilyen-olyan régi beidegződések alapján beállított kerékpár okozza.
Ez látszik a rekordokon is. Mára egyre kevesebb emelkedőn tartják a rekordot az EPO-korszak menői. Lappang-e a háttérben valami új anyag? Természetesen ez egyáltalán nem kizárt, csak ma már nagyon nehéz ezt észrevétlenül csinálni, és elsősorban nem a doppingellenőrök miatt. A mezőny nagy része használja a Strava appot (vagy hasonlót) és szinte állandóan “szem előtt vannak”. A legkeményebb doppingellenőr se tudta/tudja valós időben követni az edzéseket. A riderek viszont egyszerűen felrakják a Stravára.
Szuper Tour helyett sérülések
Együtt kell tehát élni azzal, hogy az ufók valószínűleg a szabályok betartásával együtt ennyire jók. Ez viszont átalakítja a versenyzést. Az idei Tour egy nagy ufóparádé lett volna, hiszen Vingegaard a Visma, Pogacar az UAE, Evenepoel a QuickStep, Roglic pedig a Red Bull-Bora kapitányaként indult volna.
Ezekben a csapatokban segítőként is olyan nevek mennek az ufók előtt, akik maguk is bármelyik háromhetesen dobogóesélyesek…közvetlenük az ufók után. Mindenki várta hát a Szuper-tourt, azonban Evenepoel, Roglic és a címvédő Vingegaard is nagyon csúnya bukásokba keveredett tavasszal, így mindegyikük esetében kérdéses, hogy pontosan milyen formában érkeznek a Tourra, a felkészülésük nagyon távol volt az ideálistól. Pogacar esetében meg az a kérdés, hogy elhisszük-e neki, hogy egy olyan Giro után, ahol tényleg mindenkinél, egykori Tour győzteseknél, az Andokból importált szuper-hegyimenőknél is egy kategóriával jobb volt, megint tud egy ilyen csúcsformát elérni.
Nade repüljünk át gondolatban Japánba, ahol már javában zajlik a felkészülés a júliusi nagy szumótornára, amely kb. ugyanakkor lesz amikor a Tour.
Itt a májusi tornát Onosato nyerte. Ő beleillik egy érdekes trendbe. Korábban már írtam arról, hogy ádáz belháború zajlik a szumó világában, amelyet az okoz, hogy a sportot 15 éven át domináló Hakuho (és még néhány másik meghatározó mongol versenyző) visszavonulása után vákuum keletkezett.
Hakuhó a visszavonulása után megvásárolta a nagy presztízsű Mijaginó nevet. Erről is írtam már, a szumóversenyek rendezése eredetileg elvárosiasodott szamurájcsaládok számára adott privilégium volt, így ma a szumóistálló-franchise-ok ezeknek a családoknak a nevét viselik. Ezt hivatalosan természetesen nem lehet megvásárolni…
Anyu főz levest nektek gyerekek
Szintén legalább száz, de inkább kétszáz évre visszamenő hagyomány a szumóistálló működési modellje. A korábbi versenyző, aki pénzdíjaiból és szponzoraitól kapott pénzből vesz egy franchise-t, összegyűjt bírkózni vágyó parasztgyerekeket. Ezekre a felesége vigyáz, tanítgatja őket, irányítja a mosást-főzést-takarítást, amelybe a birkózók besegítenek. A férj vezeti az edzéseket és smúzol a szponzorokkal.
Ez a modell jó ideje már inkább az idealizált múlt része. Például az igazán menő szumósok feleségei a legcsinosabb bulvárceleb nők szoktak lenni, akiknek esze ágában sincs tinédzser fiúkat pesztrálni egy bentlakásos edzőteremben. Az igazán menő szumóssá váláshoz pedig már rég nem ideális az “istállói” környezet.
A közelmúlt egyik reménységét, Hokuseihot például azért (is) rúgták ki, mert kiderült, hogy rettegésben tartja a fiatalabb birkózókat, annyira, hogy még védelmi pénzt is szedett tőlük.
Importált tehetségek
Na meg persze azért, mert a szumó viszonyait felforgatni igyekvő Hakuho istállójában birkózott. A régi modell fenntarthatatlansága ugyanis oda vezetett, hogy ma már inkább kivétel az, ha egy igazán jó birkózót az istállóban nevelnek fel 12 éves korától birkózónak. A mai élmezőny jelentős része két középiskola, a Johoku és a Saitama Sakae növendéke, vagy pedig valamelyik egyetemi szumóprogramban edződött.
Ez viszont azt jelenti, hogy az '“utánpótlásnevelés” mostanában annyit jelent, hogy az istállókat vezető egykori birkózók megpróbálják szerződtetni a középiskolai és az egyetemi bajnokságok sztárjait, majd utána bölcselkedve nyilatkozni arról, hogy milyen sokat csiszolnak ők még ezen a gyémánton.
Ja, kb. annyit, hogy Onosato a mostani tornát úgy nyerte meg, hogy a haja még nem tudott annyira kinőni, hogy egy rendes kontyot csináljanak neki.
Nem nehéz meglátni a párhuzamot az MLSZ-szel, és a magyar focival. Nagyszerű fociakadémiák üzemelnek, és a válogatott is sikeres, azt meg hogy a válogatottban nagyrészt olyan játékosok vannak, akik nem a fociakadémiáról jöttek, csak a kötözködők emlegetik állandóan.
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Lényegtelen komment: Evenepoel belga, nem holland. És (legalábbis háromheteseken) kérdéses az UFÓ-sága, mert eddig négyből kettőn lebetegedett, egyszer kapott fél órát egy szakaszon, egyszer meg Roglic szokása szerint összetörte magát, így nem tudta utolérni. Illetve picit Vingegaard is kilóg, mert 25 évesen ("hagyományos" korban) jött az első nagy eredménye.