Emelt tét a túlélésért

stratégiai lőszerraktárak felrobbantása Oroszoroszágban

A tegnapi borscs-főzést sajnos kénytelen voltam kihagyni egy váratlanul letört fog miatt. A fogaimat Debrecenben tartják karban, utána logikus következő megálló Nyíregyháza, és teljesen reménytelen volt visszaindulni az obligát húsleves előtt. Viszont egyéb módon már pár napja tervezek foglalkozni az ukrajnai eseményekkel, amit ebben a posztban jól meg is teszek.

Az elmúlt héten két óriási “bavovna” volt. Mindkettő lőszerraktárat ért, mindkettő nagyon nagyot pukkant és mindkettőnek nagyobb a jelentősége a robbanásnál is. Ezt próbálom most körüljárni.

Az első robbanás-sorozat Toropetszben volt, ez a Tveri régióban van, bő hétszáz kilométerre az ukrán határtól. Így néz ki műholdfelvételen az objektum:

A világon mindenütt égő tüzeket mutató ún. FIRMS műholdak képén ez látszott a támadás után (a kis vörös négyzetek égő tüzet jelentenek):

És ezt látta a szomszéd falu lakossága, mielőtt kitelepítették őket:

A helyszín a GRAU egyik legnagyobb, már a Szovjetunió összeomlása után épített és az oroszok által rendkívül korszerűnek és biztonságosnak tartott objektum. Ehhez képest akkorát robbant, hogy 2,5-2,8 közötti erősségű földrengést okozott és az időjárási műholdak is látták a füstfelhőt. Mondhatni a “Holdról is látszott”.

Ez a vágás az ütőeret érte

Ez több szempontból is érzékeny veszteség. Ennek megértéséhez szükséges felidézni, hogy mi is az a GRAU. A Glavnoje Raketno-Artyillerijszkoje Upravlenyije rövidítéséből jön a neve, ez a Rakéta- és Tüzérségi Főcsoportfőnökséget jelenti. Azonban ennél jóval többről van szó. Ez a szervezet az orosz fegyveres erők fegyver- és lőszerlogisztikai parancsnoksága.

Ők tartják nyilván, tárolják, szállítják, osztják ki, szedik be az alakulatoktól a pisztolygolyótól kezdve a hiperszonikus rakétáig az összes fegyvert és lőszert. Minden orosz fegyvernek van GRAU-kódja. A GRAU raktárbázis tehát nem valami harctéri depó, a teherautóról hevenyészve ledobált lőszeresládákkal, hanem az egész orosz fegyveres képességek egyik fontos pontja.

A másik “bavovna” Tyihoretszket érte. Ez a krasznodari régióban van, “csak” kb. 300 kilométerre az ukrán határtól. Ez nem egy GRAU fő bázis, mint a Toropetszi, de ez is nagyon nagy és ugyanazért támadták meg. Itt is az orosz közepes hatótávú rakétákat és az Észak-Koreából érkező utánpótlást tárolják.

Támadás a trafóknál

Az oroszok az elmúlt hónapokban tervszerűen rombolják az ukrán elektromos hálózat bizonyos kulcspontjait, a transzformátorállomásokat. Ezzel megtalálták a módját, hogy az atomerűművek támadása nélkül képesek a megbénítás határáig korlátozni az ukrán hálózatot. Ezek a transzformátorállomások egyrészt szovjet szabvány szerint épültek és a nyugatitól eltérő megoldásokat és feszültségértékeket alkalmaznak. Másrészt még nyugati szabványok esetén is az a helyzet, hogy ezek a helyszínen, egyedi specifikáció szerint megépítendő, ipari tervezési és kiépítési folyamatokat igénylő objektumok.

Emiatt Ukrajna nagy részén már most is mindennaposak a többórás áramszünetek, és a télen megugró energiaigény idején különböző elemzések akár napokon át tartó áramkimaradásokat is jósolnak.

Vagyis az oroszok megtalálták azt az Achilles-inat, amelyet a mára kiépült nyugati logisztikai támogatási láncolat nem tud csak úgy odavinni. A legtöbb dolog esetében ugyanis mára az a helyzet, hogy a Nyugat hadiipara felvette a ritmust, tehát ha 2000 lóerős dízelaggregátokat vagy géppuskalőszert vagy nyomókötést kell odaszállítani, maximum néhány hetes átfutással landol Rzeszówban ami kell és amennyi kell. De nagy trafóállomást nem lehet odadobni. Nyilván a háború utáni újjáépítés egyik fontos pontja lesz majd ennek a megoldása, de most nincs más választás, a meglevőket kell megvédni és üzemeltetni.

Ezekből az objektumokból viszonylag sok van. Elég sok ahhoz, hogy ne lehessen olyasféle “vaskupolát” fölé építeni, mint ami Izraelben van. Ráadásul az izraeli vaskupola tervezési elve az, hogy az ellenségnek 1-2 lövése (rakétatámadás-hulláma) van, utána az izraeli haderő más részei, a titkosszolgálattól kezdve a vadászbombázókig, megoldják, hogy ne legyen kedve lövöldözni. Tehát még a hiperszuper izraeli légvédelem se arra van kitalálva hogy hetekig-hónapokig védje a légteret. Ráadásul Izrael kicsi, az ukrán légtér meg óriási.

Újra szól a Pizgyec TV

A probléma nagyságát jól jellemzi, hogy a vadonatúj F-16-ok, ahelyett hogy a korszerű csapásmérő eszközöket vinnék a frontvonal fölé, legelőször légvédelmi célra lettek bevetve, Shahed és H-101 (angol szövegekben: Kh-101) robotrepülőket hajkurásztak ukrán légtérben

Világossá vált tehát, hogy megoldást kell találni az orosz stratégiai rakétatámadás-kampányra. Az is látszott, hogy a világ összes légvédelmi rendszere sem elég, hiszen itt érvényesül az az elv, hogy az ukránoknak mindig találni kell, az oroszoknak pedig elég csak egyszer.

Úgy tűnik, hogy a megoldás az, amit tavaly a Múzsán csak “Pizgyec TV” néven emlegetett rakétakampány idején láthattunk. Akkor a HIMARS rakéták segítségével az ukránok elérték, hogy az ukrán határtól (pontosabban a frontvonaltól) 80 km-en belül ne legyen biztonságos lőszerraktár. Addig az oroszok pár tucat-pár száz tonnás nagyságrendű raktárakat tartottak fenn a frontvonal mögötti 30-50 km-es (tehát a csöves tüzérséggel már nem elérhető) sávban. Ezzel megoldották, hogy az egyes alakulatok mindig legfeljebb 1-2 óra autózásra legyenek lőszerutánpótlástól. Egy óra felrakodással és félóra lerakodással számolva, egy 2,5 tonnás teherbírású teherautó így naponta akár 10 tonna lőszert is elvihetett a harcoló alakulatokhoz. Azzal, hogy ezeket hátra kellett vinni a HIMARS miatt, ez a 2,5 tonnás teherautó már csak napi 2,5 tonna kapacitást tudott.

Egyéb okok mellett ezért van az, hogy az oroszok feladták Herszont és a Donbaszt leszámítva minden más fronton beásták magukat és nem támadnak. Úgy tűnik, hogy “csak” egy frontszakaszra maradt elegendő logisztikai képességük a gőzhenger felfűtésére.

Ajánló: ha érdekelnek a frontvonal eseményei egy magas szinten képzett tiszt szemszögéből, kövesd Takács Márk substackját (-jét?)

Az ukrán ellenlépés most is hasonló. Azonban fegyverek más jellege miatt a problémák is más jellegűek, mindkét oldalon.

Nem kézigránátok

Orosz oldalon a különbséget az okozza, hogy ez nehéz technika. Tehát nem az van, hogy Ványa és Szerjózsa dupla adag ebédet kap, cserébe egész délután harminckilós ládákat pakol. Ezek a rakéták több tonnásak, daruskocsi, spéci teherautó kell hozzájuk, az irányítórendszerük nem szereti ha ütés éri. Többszáz kilós harci részük van, tehát szerencsés ha normális szakember bánik velük, nem pedig a vodkától keresztbeálló szemű Aljosa. Vagyis a tárolásuk és a bevetésük is kiépített hátteret és szakembereket igényel.

Az ilyen léptékű logisztika az oroszoknál csakis vasúton lehetséges, legfeljebb a kilövőállások vannak kicsit arrébb. Vagyis a tárolás valamilyen vasútvonal mellett, kiépített raktárban lesz, mindenütt másutt legfeljebb egy-két napi készlet van.

Ez tehát az ő Achilles-sarkuk, hogy ezek nélkül a raktárak nélkül ez a rakéta-támadási képesség visszaesik. Nemcsak azért mert felrobbant egy csomó rakéta, hanem mert ezzel az a folyamat is sérül, amely a rakétagyártól a becsapódásig tart. Méghozzá talán még a rakétagyárnál (mert az van Észak-Koreában és Iránban is) érzékenyebb helyen. Az irániak egyébként az egyensúlyozás jegyében bizonyos rakétákhoz nem adnak indítójárművet…

Ukrán részről az a probléma, hogy ezek a raktárak 1) messze vannak 2) a “fűnyírómotoros” drónokkal csak korlátozottan támadhatók. Azok kiválóak a szabadban álló, legfeljebb néhány milliméter vastag acélból készült olajtartályok robbantására. De a betonfedezékben tárolt rakéták felrobbantásához át kell ütni a betont. Ezt nem én találtam ki, olyannyira nem, hogy pl. a német Taurus robotrepülő nevében szereplő “KEPD” rövidítés Kinetic Energy Penetrator and Destroyert jelent…

Vagyis az ilyen raktárak robbanásához szükség van két dologra:

1. egy olyan drón/robotrepülő/szárnyasrakéta (nem kinvándd dörrlend?!ő) amelynek harci része függőlegesen zuhan rá a célra, mázsás (esetleg több mázsás), kemény acélba burkolt harci része átüti a fedezék betonját mielőtt megfelelő késleltetés után felrobban. Mindezt a kilövés helyétől 300-1200 kilométerre. A főbb ilyen nyugati fegyverek: Az amerikai JASSM, a francia/angol SCALP/StormShadow és a német/svéd Taurus.

2. Olyan információforrás, amelyik megmondja, hogy a kijelölt célpontnál mikor van rakodás, hogy lehetőleg kaszkádszerűen másodlagos robbanások alakuljanak ki, és az egész bázis robbanjon fel a fenébe.

Az ukránok több új fegyvert is bejelentettek, pl. a “Paljanitszia” drónt, amely azonban kisebb mint a fent felsorolt nyugati eszközök.

A mai napig nincsen pontos információ arról, hogy milyen fegyvereket használtak. Jólértesült twitter- és telegram-accountok sorolják a fegyvereket, de van ott egy nagy kérdőjel, sejtés, sunnyogás: lehet, hogy az orosz terület mélységében bevetették valamelyik nyugati fegyvert?

A dolog mellett sok dolog szól. A bevetési profil pontosan az, amire ezeket elkezdték fejleszteni a kilencvenes években, de Irak kivételével sok lehetőség nem volt a kipróbálásukra. Ha kiszivárog, hogy a Storm Shadow csinált ki egy GRAU központi bázist, annál jobb reklám azért kevés van…

Óvatosan táncoltatott medve

Van azonban a mérleg másik serpenyőjében is. Ez a támadás “kimond” valamit, amit régóta tud mindenki, de nyíltan kimondva még nem volt. Méghozzá azt, hogy az oroszok részéről ez már nem “szpecoperacija” ahol az orosz katonai képességek egy körülhatárolt kisebb része van használva, hanem ez egy “all in” háború. Amikor a GRAU egyik központi raktárát támadják, akkor már nehéz azt mondani, hogy itt nem lesz minden bedobva. Beleértve akár a sorkatonákat is…

Ennek azért van jelentősége, mert az USA és más nyugati államok magatartásának a háborúval kapcsolatban az az egyik vezérlő elve, hogy az oroszoknak maradjon veszítenivalója. Legyen mire gondolni, hogy oké, leégtünk itt, felrobbantunk ott, de még X és Y hely biztonságban van.

Az ukránok részéről már hónapok óta zajlik a mozgástér tágítása, hogy igenis, ők támadni fogják az orosz mélységet. Elkezdték az olajfinomítókkal, amelyek fontosak, ugyanakkor nem “kemény” katonai célpontok. Mármint nem azzal az igénnyel építették őket, hogy esetleges háború esetén rögtön támadják majd őket.

Lépésben engedő Amerika

Az ukrán-amerikai kommunikáció már hetek óta erről a kérdésről szól. Akármennyire is visszalépett az újraválasztási kampánytól, Biden továbbra is az amerikai külpolitika meghatározó alakítója, és a háború elejétől megfigyelhető, hogy nem akar még csak átvitt értelemben sem kezdeményezni olyan dolgokat, amelyek az USA vagy a NATO Oroszország elleni támadásának tűnnek. Az M777 tarackok, a HIMARS rakétarendszerek, a HARM radar elleni rakéták és szinte az összes többi fegyver esetében megfigyelhető volt ugyanaz a mintázat.

1. Tagadás

2. Halogatás (“tárgyalások folynak”)

3. Várakozás (az orosz kardcsörgetés pontos felmérése)

4. Teszt (felrobban valami Oroszországban, amelyet a hivatalos közlés szerint természetesen valami három példányban létező saját fegyver egyik példányával robbantottak fel)

5. Az orosz bosszútámadás (a lőszerraktár esetében az oroszok harkivi panelházakat terrorbombáztak) kivárása és kiértékelése

6. Beismerés, igen átadtuk

Ebben nemcsak politika van, hanem az is, hogy az amerikai fegyvergyártó ipar kevés dologtól tart jobban, mint hogy valahol kiderül, hogy valamelyik fegyverük nem jó. Ez elég könnyen megtörténhet, ugyanis az amerikaiak, ugyanúgy mint mindenki más, fegyverrendszerekben gondolkoznak. Vagyis hiába tud X százalékkal több hatótávolságot vagy robbanási energiát egy fegyver, ha a tervezésekor feltételezett három másik fegyver nincs ott.

Amíg tehát a fent vázolt első 4 fázis zajlik, kell lenni felderítő-előkészítő munkának is. Különösen, ha az oroszok stratégiai mélységét veszik célba.

Emelt tétek a túlélésért

Ezzel a két, mélyen a hátországban levő lőszerraktárral az ukránok nagyon nagyot emeltek a téten. Ugyanakkor nem nevezném hazardírozásnak a dolgot, ugyanis muszáj volt megtenniük, mert az alternatíva az, hogy Ukrajnában nincs áram. Az oroszok részéről már jó ideje látható volt az a mintázat, hogy az importált és a legyártott rakétákat “összevárják” ameddig tudnak egy nagy, több tucat rakétával-robotrepülővel végzett támadást csinálni. Ennek a légvédelem és utána a helyreállító csapatok-szakemberek túlterhelése volt a célja, illetve az olyan másodlagos hatások elérése, hogy ha elég trafóállomás áll le, akkor a hálózat más, sértetlen elemeit is le kell állítani a nagyobb károk elkerülése érdelében.

Ha az következik, amit eddig láttunk Ukrajna amerikai támogatásának ügyében, akkor addig lesznek hasonló robbanások, ameddig az oroszok le nem állnak a támadásnak ezzel a fajtájával. Továbbra sem akarják az amerikaiak az orosz fegyveres képességek teljes szétesését, (és ezzel Ázsia elég nagy részének lángba borítását) csak azt, hogy azoknak a használata Ukrajna ellenében olyan áldozatokkal járjon hogy egyéb, stratégiai célok (Távol-Kelet, Hátasztán országok, Szenpétervár és Kalinyingrád védelme) figyelembe vételével már túl drága legyen. Ha a havi nagy drón-rakéta támadás átvált háromhaviba, az Ukrajnának már könnyebbség lenne, hiszen például el lehetne kezdeni használni az érkező F-16 és majd a Mirage gépeket a front támadására.

Most még mindenki várja, hogy a dühből megbombázott harkivi toronyházakon kívül milyen orosz válasz lesz, és természetesen benne van, hogy a leírtakban tévedek, de én úgy gondolom, hogy a két lőszerraktár-robbanásnak kb. ez a jelentősége.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.