Kedves mindenki, a múltkor az volt a visszajelzés, hogy tetszett nektek, amikor kerékpárversenyről írok. Nos, a tavaszi szezon folytatódott az elmúlt napokban. A kerékpározás Belgiumban nemzeti ügy. Télen a sárdagasztós ciklokrossz szezon van, tavasszal előbb a kockaköves versenyek, ezekről már írtam a múltkor.
Aztán amikor azoknak vége a Paris-Roubaix versennyel (ami ugyan francia, de nagyrészt Flandria Franciaországba átlógó csücskében zajlik) akkor jön először a Brabanti Nyíl (Brabantse Pijl) verseny, amely a maga 160 kilométeres távjával laza bemelegítés a rákövetkező hétre.
Ezen a héten ugyanis vasárnaptól-vasárnapig három verseny van. Húsvét vasárnap volt az Amstel Gold race, aztán jön a Vallon Nyíl (Fleche Vallone) szerdán és végül a legrégebben megrendezett egynapos verseny, a Liége-Bastogne-Liége verseny vasárnap. Ezzel lezárul a tavaszi klasszikus szezon. Kisebb versenyből van még rengeteg, de a kerékpár nagy vándorcirkusza ráfordul részben a május végén kezdődő Giro d’Italiára, részben pedig a majd júliusban következő Tour de France előkészítő versenyeire. A nagymenők vagy ezeken mennek, vagy eltűnnek magaslati edzőtáborokban.
Evenepoel visszatér
A Brabanti Nyíl szenzációja az volt, hogy itt jött vissza hosszú sérülés után Remco Evenepoel. A jó Remco legalább akkora szenzációnak indult, mint Tadej Pogacar. Már utánpótlás kategóriában is elképesztő eredményei voltak. Jellemző, hogy a tavaszi egynaposokra és a nagy versenyek sprint szakaszaira specializált QuickStep csapat és legendás főnöke, Patrick Lefevre azért kezdett el átállni arra, hogy a háromhetesek összetett győzelméért is partiban legyenek, hogy Evenepoel hozzájuk igazoljon.
Vannak is nagy eredményei. Szép lassan építették fel, ennek ellenére 2022-ben (22 évesen) megnyerte a Vueltát, aztán világbajnok lett, 2024-ben Párizsban a mezőnyversenyben és az időfutamon is elhozta az olimpiai aranyat. Tadej Pogacarhoz hasonló univerzális versenyző, csak…
Horrorsérülések másfél évente
Ezen a képen a 2020-as Lombardiai Körversenyen (ez az öt legnagyobb egynapos verseny egyike, egyben az egyetlen, amely ősszel van, régen ez volt a klasszik szezonzáró verseny) látható, ahol egy hosszú lejtő végén egy kis híd kőkorlátján átrepülve egy ötméteres árokban landolt. Szilánkosra tört medencecsont, megmentették az orvosok őt is, meg a karrierjét is. Innen visszatérve nyert Vueltát, VB-t és olimpiát.
Itt 2023-ban, világbajnoki mezben látjuk a Girón, ahol egy esős szakaszon egy kutya beszaladt a mezőny elé, és a jó Remcot megint a földről kellett összekaparni.
Ez itt a 2024-es Baszk Körverseny, ahol szintén egy lejtő alján más nagymenőkkel (Jonas Vingegaard, Prizmoz Roglic) együtt Evenepoel is esett, kulccsonttörés.
És végül, idén decemberben, edzésen egy posta furgon rányitotta az ajtót, vállműtét, több borda- és karcsont tört. Meg a tizenezer eurós, soktonnás terhelésekre méretezett Specialized bringa váza is, gondolhatjuk mekkorát esett…
Ez a legutóbbi esés decemberben volt, azóta nem versenyzett, majd jött a Brabant Nyíl.
Itt a végére kettesben maradt az élen Wout van Aert-tal, aki egynapos legenda, emellett nagyon értékes csapatember. Amikor egy háromhetesen azt mondják a rádióban, hogy “Wout, úgy látjuk hogy XY ellenfélnek rosszul esik ma a tekerés, meg kéne rakni a következő 25 km-et 45-ös átlagra, a benne levő két dombbal együtt, hátha leszakad”, akkor a jó Woutnak nem esik le az ujjáról a gyűrű, hogy ő a legendás versenyeket nyerő legendás legenda, hanem előreáll, és megrakja azt a 25 km-et úgy, hogy a mezőny fele kap aznap 15 perc hátrányt.
Szegény van Aertnak nincs jó éve, mindenki fanyalog, hogy nem az igazi a forma. Nos, van Aert végigcsinálta a tavaszi szezont úgy, hogy nem volt olyan versenye, ahol az 5. helynél rosszabb helyen jött volna meg. Az igaz, hogy egyiket se nyerte meg, de talán képet alkothatunk ennyiből, hogy mekkora név.
Na ezt az embert verte meg Evenepoel úgy, hogy egy hosszú, emelkedős sprintben (ahol van Aert robbanékonyságának kellett volna érvényesülni) olyan gyorsan ment, hogy van Aert nem bírt kijönni a szélárnyékából. Mindenki nézett, hogy oké, akkor Evenepoel visszatért, jöhet az Amstel, ahol már Pogacar is ott lesz.
Hullámvasút, 45-ös átlaggal
Az Amstel Gold Race az Ardennek dombos részén van, van benne 3-4 tucatnyi nagyjából egy kilolméter hosszú, 5-6% átlag meredekségű (de helyenként 50-200 méteren át ennél sokkal meredekebb) hegy. Gyakorlatilag egy hullámvasút, 250 kilométeren át.
Itt az utóbbi időben unalomig ismert forgatóköny jött. A korábbi kétszeres világbajnok, a 2018-2022 közt mindent megnyerő, ám az utóbbi években nagyon formán kívüli Julian Alaphilippe támadott 47 km-mel a cél előtt. Pogacar ment vele, majd az egyik meredeken ülve, anélkül hogy kiállva támadott volna, olyan gyorsan kezdett menni, hogy Alaphilippe lábai megálltak, és leszakadt.
A kommentátorok már elővették az újabban minden versenyre bekészített “mit mondjunk abban az egy órában, amikor semmi más nem történik, mint Pogacar megy a mezőny előtt és majd a végén nyer” poénokat, amikoris Remco Evenepoel a szervezetlen üldözőcsoportot otthagyta, és begyújtotta a “Big Engine-t”. Egy versenyző jött vele, az alulértékelt dán tehetség Matias Skjelmose, és a nézők csudát láttak.
Evenepoel (Skjelmose kis segítségével) ugyanis olyat csinált, amit az idén még senki: izomból utolérte Pogacart. Így a végére a sprinthez hárman érkeztek meg, ahol Skjelmose “egy életem egy halálom” alapon sprintelt, és 260 km versenyzés után fél keréknyi különbséggel ért be Pogacar előtt, Evenepoel lett a harmadik.
A kerékpáros közvélemény lázban ég, mivel a két nagyság szerdán és vasárnap és aztán nyáron a Touron is egymás ellen megy majd.
A mi Valter Attilánk van Aert segítőjeként ment a Visma csapat színeiben, belekeveredett egy csúnya bukásba, ahonnan felért, és segítői feladatát jól ellátta, végül 22. helyen ért célba. A következő két verseny közül a Liege-Bastogne-Liege nagyon fekszik az ő karakterének, jó formában is van, sajnos azonban a Visma csapat egy annyira all-star társaság, hogy nemigen mehet majd saját magáért, hanem segítő lesz. Én azért nagyon remélem, hogy előbb-utóbb kijön neki a lépés. A teljesítményadatai alapján abszolút élvonalbeli versenyző, de egyelőre nem mutatta karrierje során azt a rámenős, agresszív versenyzést, amilyennek az ilyen nagy versenyeket meg lehet nyerni. Az is igaz, hogy a feladata csapaton belül nem is ez. Mindenesetre nagyon örülnék, ha úgy jönne ki a lépés, hogy mondjuk jövő vasárnap ő lenne Skjelmose helyén a nagyokat meglepő tehetség szerepében…
Hogyan támogasd a Múzsát?
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Én nem igazán kedvelek semmilyen versenyt, de ezeket a leírásokat még túrabringásként is élvezem, mert átérzem. Amikor az ember mégiscsak ráfordul a Kétbükkfanyeregben Dobogókø felé és a végén egy kicsit meghúzza :-)
Tetszett bizony. :)
1."...a majd júliusban következő Tour de France előkészítő versenyei", talán nem túlzás megemlíteni, hogy most már a Tour de Hongrie is idetartozik, sprinterek számára mindenképp.
2. Van Aert "nem jó éve" is úgy értendő, hogy tavaly ilyenkor még 7 törött bordával, kulcscsont-, szegycsonttöréssel nyomta a kórházi ágyat, aztán a Vueltán is bukott, ami akkor nem tűnt horrorbukásnak, viszont a jobb térde az akkori medium rare-ből mostanra érte el a well done szintet.