Olvasom, hogy a Nemzeti Gipszhomlokzat Program keretében az egykori honvéd főparancsnokság épületébe költöztetnék a Hadtörténeti Múzeumot. A Vár másik végéből, egy olyan épületbe, amely annyira alkalmas múzeumnak, mint az én hálószobám egy még egyszer utoljára összehozott AC/DC gigakoncert helyszínének.
Azzal különösebben nincs bajom, hogy nagyon sok gipsz segítségével felhúznak újra pár régi épületet. Persze lehetne ezzel valami újat kezdeni, rengeteg példa van arra, hogy ez sikerül. Nézzük csak meg Spanyolország számtalan olyan középületét (pl. Bilbaóban, Valenciában, amely valamilyen nagyon modern környezetben mer nagyon modern lenni és nagyon-nagyon jól áll neki.
Csak épp a spanyolok látványosan szakítani akartak a XX. századi történelmükkel, Magyarország meg látványosan nem akar. Ezért aztán beleillik a néplélekbe a szétágyúzott-bombázott Vár felújítása a legutóbbi ostrom előtti állapotra. Más kérdés, hogy közben olyan látványosan sza… elhanyagolják a tényleges történelmi alapokat, hogy rossz nézni. Az egésszel semmi bajom nem lenne, ha épült volna hozzá egy nagyon-nagyon jó Vár-múzeum.
Hogy odaköltöztetik a Hadtörténeti Múzeumot?
Az csak azért van, mert eleve nem tudták mit akarnak. Bob munkatárs kinézte magának az Anjou Residence-nél is eggyel jobb kilátást, be lehetett borítani a dologban nagyon sok adófizetői vasbetont, Viktor meg örül, mert még egy kicsit Horthybb lesz körülötte minden, és ő azt szereti. Muzeológia? Hagyjuk már.
Pedig a múzeum tök jó dolog.
Komplett városrészeket lehet vele feldobni, egész revitalizációs projekteket lehet vele végigcsinálni. Kicsit már a Liget-projektekkel is az volt a bajom, hogy olyan helyre koncentráltak múzeumokat, ahol már voltak. Azzal egyetértettem, hogy mindenféle romhalmazokat eltakarítottak, nekem még azzal se volt bajom, hogy épült a helyére más.
Csak épp Budapestnek pont az a baja, hogy áll egy múzeumos-menőéttermes-történetileg érdekes belvárosból, meg egy csomó lakónegyedből, miközben kiváló a tömegközlekedése, így semmi akadálya nem lenne, hogy bizonyos negyedeit egy múzeumból kiindulva revitalizálják. Éppen ezért kiváló ötletnek tartom a Közlekedési Múzeumnak az egykori Északi Járműjavító helyére költöztetését. De van Újpesten, Kőbányán, Ferencvárosban is bőven olyan terület, ahova lehetett volna zöldmezősen múzeumot építeni, főleg ennyi pénzből.
Városnegyedeket újraindító múzeumok
Ráadásul egy ekkora új középület sose magában értelmezendő. A környékét lehet parkosítani, lehet egy 2-3-5 kilométeres futókört csinálni, az épület külső oldalán szabadtéri színpadot kialakítani, és így tovább.
A Hadtörténeti Múzeumnak is talán az lett volna a legjobb ha valamelyik egykori külvárosi laktanya vagy gyártelep helyére költözik, ha már mindenképp ki akarták volna paterolni a Várból. Új, szép, eleve múzeumnak tervezett épületbe. Körülötte egy ki turizmus, egy kellemes közpark, egy új kis városközpont…
De nem. Beköltöztetik egy beszorított épületbe, ahol pár minimál kiállításon kívül semmire sincs hely, mert amikor az épületet építeni kezdték, senk egy percet nem gondolkodott, hogy mire is jó az az épület. Biztos, hogy pl. nem arra, hogy a FUG és a PSZH változataiból legyen ott egy tárlat, vagy egy interaktív kiállítás az ország területén megtalált II. VH repülőroncsokból, kiegészítve a M. Kir. Honvéd légierő történetével. Vagy egy kiállítás a FÉG történetéből, ahol pár önkéntes segítségével kézbe lehet venni régi Frommer-replikákat, PA-63, P-9M és más pisztolyokat, AMD-t és hasonlókat. Meg még számtalan állandó és időszaki kiállítás, az udvaron harckocsik és más páncélosok, raj- és parancsnoki UAZ-ok, Csepzonok és KRAZ-ok, kiállítás a külföldi ENSZ- és NATO missziókról…de nem.
Mert nem is az a cél. A cél a cement és a gipsz eladása a Magyar Államnak. Az meg már teljesült.
Ehhez még tegyük hozzá azt a teljesen lényegtelen apróságot, hogy ha mondjuk egy iskolai osztály szeretne feljutni busszal a Várba, akkor a többi potenciális utas megvárhatja a következőt, ha meg le szeretnének menni, akkor jobb, ha mindenki más leszáll előbb. De hát az is hülye, aki múzeumba vinné a gyerekeket.
Köznapibb szavakkal mondva: a nagyság az emberek lelkében lakik, nem a grandiózusnak szánt környezetben. A szamóca a metszett hegyikristály befőttes üvegben a XIV. Lajos korabeli komód tetején is szamóca, csak puccosabb körítésben.