Heti Múzsa 3.

Gyász és belerázódás

Sok dolog történt azóta, hogy legutóbb hírlevelet írtam, de kénytelen vagyok a legszomorúbbal kezdeni.

Meghalt Szedlák Ádám Zoltán, alias Kelt

A maga csendes és szerény módján a hazai internet hőskorának egyik legendája volt. Ezt ha élne, szerényen visszautasítaná. Elég felületesen ismertük egymást, én mégis nagyon sokat köszönhetek neki.

Nem pazarolta sem a véleményét, sem a kritikáját. Emellett az agresszió csírája is hiányzott belőle. Ha az ember segítséget kért tőle, alaposan végiggondolta, hogy mit válaszol. Ha kritizált, akkor nagyon érdemes volt véggigondolni, amit ő mondott. A Múzsát szerette, és nincs jobb szó rá: felkarolta. Halálhíre kapcsán tudtam meg, hogy két évvel fiatalabb volt nálam. Nagyon nem így éreztem. Amikor felhívott, hogy legyek benne a podcastjében, akkor mélyedtem el jobban a munkásságában és ismertem meg az olvasó és érdeklődő embert.

Ez a fajta csendes humanizmus Magyarországon mindig ritka volt és most pénteken még ritkább lett. Közhely, hogy “betölthetetlen űrt hagy maga után”, de tényleg azt hagy. Nincs már kit megkérdezni internetes trendekről, nem küld egy jó novellát, hogy “ez tetszeni fog neked”, nem ír rád, hogy ez a poszt elbírna még két alcímet.

Azt hiszem akkor tudod, hogy jól írsz, amikor egy másik jól író ember kijavít. Író embernek mindig van ilyen barátja, aki érti, figyeli és kijavítja. Annak ellenére, hogy nem voltunk barátok, nekem ő ilyen volt. Amikor felvillant a neve az üzenetek között, akkor tudtam, hogy hamarosan a szerkesztés gombra fogok kattintani. A nekrológjaiból látszik, hogy író emberek tucatjai részesültek ugyanebben a megtiszteltetésben.

De ami a fő, értettük egymást. Eggyel kevesebb ember, akinek nem kell magyarázni az “úgynevezett értelmiségi” jelentését. Hiányozni fog. Frászt, már most hiányzik. 

Belerázódás

Ugyan oklevelem van arról, hogy tudok céget vezetni, napi kihívás kitalálni, menedzselni a legfontosabb céget, saját magam. Amikor ezt írom, épp olcsó szőnyegeket nézegetek (nevezzük multitaskingnak, igazából figyelemzavar) a Diego honlapján, meg hangelnyelő paneleket az OBI honlapján. Visszhangos a felvétel. Persze “így is tök jól hangzik” de a hetedik vagy nyolcadik ötvenezer forint is el fog arra menni, hogy ne “tök jó” hanem “jó” legyen amit csinálok. 

Kezdek belerázódni az angol nyelvű cikkírásba. A következő anyag egy orosházi kirándulás lesz, ahol Sebők Éva momentumos képviselő meghívására elmentem Simonka György kerületébe lakossági fórumra. Utána pedig egy 4-5 részes sorozat a NER médiájáról. Gondolkodom német verzión is, de ez már csak az amerikai út után lesz. 

Sebők Éva országgyűlési képviselővel Orosházán

Feladatok

A podcast lassan adásérett lesz, a következő a rövid videós bejelentkezések kialakítása, ehhez is van már gimbal, lavalier mikrofon, tesztüzem hamarosan. Volt már egy próbálkozásunk Panamajack-el egy riverside.fm hangfelvétellel, az is működni fog, de a nyolcadik és/vagy kilencedik ötvenezer forint az Panama mikrofonja lesz. Minden más csak terv, most elsőbbséget élvez az amerikai út előkészítése.

Kormányzóképtelenség

Ezzel együtt hatékony topmenedzsernek érzem magam ahhoz képest, hogy a NER az országot vezeti. 

1. Sikerült káoszt varázsolniuk a napelemek elszámolása körül. Lassan már tényleg csak az egybites idióták nem látják át, hogy milyen károkat okozott mindenki nagy kedvence, a rezsicsökkentés. 

2. Két fontos informatikai fejlesztésről (az általános ügyintézési-kapcsolattartási felület és az elektronikus ingatlan-nyilvántartás) derült ki, hogy gondok vannak. Kevésbé diplomatikusan fogalmazva: sehol sem tart egyik sem, a földhivatalinál még a bétateszt is csak egyre tolódó távlati cél. 

3. Napokig tartó bizonytalanság volt azzal kapcsolatban, hogy mikor lesznek az iskolai szünetek, mi lesz a tanév rendje.

4. A sokadik padlássöprés keretében fizetőssé tették többek között azokat az utakat, amelyeknek a fő funkciója, hogy ne jöjjenek be az emberek Budapestre dugót csinálni. Majd pár nap múlva ráuszították a Megafont Karácsonyra, hogy hápogjon a dugó miatt. 

5. A MÁV-ról menetrendszerűen (ez az egyetlen dolog, amit menetrendszerűen tudnak) kiderült, hogy most épp az ország #1 kirakatvonalát, a Budapest-Bécsit kéne harmincmilliárdból gatyába rázni, mert már lassújeleket kellett kitenni. 

6. Dübörög a tanárhiány, a “letétbe helyezett felmondások” ha nem is történtek meg ezerszám, hétről-hétre most is tanárok tucatjai hagyják ott a tarthatlanná vált iskolai viszonyokat. Budapesti elitgimnáziumok kajtatnak tanár után, kisebb helyeken örülnek ha van aki vigyázzon a gyerekekre.

Agyonhallgatás és zajkeltés

Ha az ember belehallgat a hírekbe, azt találja, hogy rádióban-tévében erről alig lehet megtudni valamit. Ma reggel a Bartók rádiót hallgattam, a hírekből kiderült, hogy Nevadában egy fesztiválon a szokatlan esőzések miatt por helyett sár van. Közben valaki Orbán-idézetet rak ki egy iskola falára, Lázár János a médiában üzenget a MÁV-nak és Horthy-megemlékezésre megy. Kövér zsidózik. A külpolitikában zajlik a ki tud nagyobb baromságot mondani, megy a pörgés egy orosz tankönyvön…

Mindezt azért, hogy ne tűnjön fel a rossz kormányzás

A magyar ellenzék egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy a legendás “elkúrtukhoz” hasonló, könnyen megjegyezhető nevet találjon a siralmas kormányzati teljesítménynek. Miközben mindenki készséggel elismeri, hogy Magyarországon a dolgok rosszabbul mennek, növekszik a szegénység, a leszakadás, a társadalomnak lassan az összes alrendszere leáll, még mindig milliók gondolják úgy, hogy Orbán Viktor egészen jól kormányoz, és más se tudna jobban.

Nem tudom, hogy fog megszületni az új “elkúrás” mémje és legendája, de hatalmas teljesítmény Orbánék részéről, hogy eddig meg tudták akadályozni.

Így hogy a következő szezon már kampányszezon lesz, ellenzéki kampányműhelyekben talán nem lenne késő azon gondolkozni, hogy milyen nevet lehetne adni a dolognak. 

Ukrajna 

Az ukránok már jó ideje a háború nagyon véres fázisában vannak. Sokáig tartották magukat hírek nagy orosz mozgósításokról, és az is biztosnak tűnik, hogy az orosz hadiiparnak vannak bizonyos eredményei, elsősőrban drónok gyártása terén.

Viszont ezek egyre inkább úgy tűnik, hogy kevesek ahhoz, hogy az oroszok a helyi ellentámadásokat meghaladó, átfogó offenzívába kezdjenek. Az ukránok lassú felőrlő offenzívában vannak lassan hónapok óta. Ezek egy-egy nagyobbacska áttörést már hoztak, de a front teljes összeomlását vagy akár helyi beroskadását már nem.

Feltűnő viszont, hogy egyre többször tudnak úgy támadni, hogy az orosz tüzérségi és légi reakció csak későn, vagy egyáltalán nem érkezik meg. Hosszú szünet után újra közölnek képeket-videókat a Bayraktar drónok támadásairól. Ez azt jelzi, hogy az orosz légvédelem komoly gondokkal küzd. Ha a Bayraktarok újra tényezők lehetnek az nagyon rossz hír lesz az oroszoknak, mert a maradék értékes célpont (“minden aminek antennája van”) hamarosan aggasztó ütemben fogyhat el. 

Ennek ellenére az ukránok helyzete két szempontból sem rózsás.

Az egyik, hogy az előrehaladás szükségszerűen vérveszteséggel jár, és ennek minden hőskultusz ellenére romboló hatása lesz a hátországi morálra. Nem véletlen, hogy ott is politikai manőverekkel igyekeznek terelni a figyelmet, mint amilyen a hadvezetés korrupcióellenes tisztogatása.

A másik, hogy az orosz propaganda maximális fokozatra kapcsolva igyekszik kihasználni az előrehaladás lassú és kegyetlen mivoltát. A már Vietnamban is bevált módszerrel dolgozzák meg a nyugati társadalmakat “békebarát” jelszavakkal, amelyek a már elért status quo megtartását szolgálják. Természetesen erre a magyar kormánymédia minden mennyiségben vevő. 

Szintén ukrajnai dolog még, hogy egyre több helyen olvasni a foteltábornokokkal szembeni ellenérzésekről. Minden ukrajnai vezetőnek és az eseményekkel kapcsolatban levő döntéshozónak tele van a mindene az éceszgéberekkel, akik kiválóan megmondják, hogy milyen irányba kéne támadni, milyen bombát kellene ledobni. Egy dolgot nem kell megtenniük: emberéletekkel elszámolni, mint az ukrán parancsnokoknak. 

Most visszabújok az alkotófolyamatokba, ilyen összefoglaló legközelebb a jövő héten lesz.