A gyógyszerészkamara tiltakozik a jogszabálytervezet ellen, amely lehetővé tenné, hogy egyes gyógyszertárakban (fiókgyógyszertárakban) ne legyen diplomás gyógyszerész, hanem csak szakasszisztens. Nem tudok és nem is akarok állást foglalni abban, hogy ez így jól van-e. Viszont az ügy nagyszerű példája annak, hogy mi minden befolyásolhatja egy jogszabály megszületését.
A szemléltetéshez vegyük alapul az alábbi szempontokat:
1) A gyógyszertári ellátás feladatai és magyar modellje
2) A gyógyszertárak vásárlói, a magyarok gyógyszerfogyasztási szokásai
3) A gyógyszerellátás alternatív vagy új módjai
4) A gyógyszertárak tulajdonosi szerkezete, üzleti modellje
1) A gyógyszertári ellátás feladatai és magyar modellje
A falusi kis patika Magyarországon több, mint szabályozott kereskedelmi egység. A patika településképző elem. Egy vitális nagyközségben van: iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár, bolt, posta. Régen ide tartozott a vasútállomás is, de az 1968-as közlekedésfejlesztési koncepció úgy döntött, hogy ezt megszünteti. Előtte a kistérségi HÉV-társaságok azért építették a ma már csak nyűgöt jelentő rengeteg mellékvonalat, mert a vonalra felvett települések nagyközségek lettek, a közelükben levő többi meg olyan falu, ahonnan szekéren kellett bemenni a vonathoz. Ez a közúthálózat fejlődésével és a motorizációval fokozatosan (és mára teljesen) megszűnt, és ez még a patikáknál is érdekes lesz.
A patika bezárása tehát szimbolikus: a falu lassú haldoklásának a jele. A régi szép időkben ráadásul a patika nem egyszerűen gyógyszert árult, hanem volt még legalább három másik funkciója. 1.1.) magisztrális készítményeket (cinkrázó, popsikenőcs, kúp, kanalas gyógyszerek stb.) gyártott 1.2.) informális egészségügyi tanácsadást végzett 1.3.) adott a falunak egy diplomás értelmiségit a patikus személyében, aki a tanárokkal, az agronómussal, az orvossal, az állomásfőnökkel és a pappal együtt a település értelmiségi elitjét adta.
A vidéki kis patikák fenntarthatatlansága ugyanakkor törvényszerű. A falvak népe fogy és szegényedik, és sokszor az egész járás kevés ahhoz, hogy egy szép tiszta patikát és benne a gyógyszerészt eltartsa.
2) A gyógyszertárak vásárlói, a magyarok gyógyszerfogyasztási szokásai
Abban a gyógyszerészkamarának valószínűleg igaza van, hogy a magyarok gyógyszerfogyasztási szokásai mellett a konzultáció fontos dolog. A tévében a reklámok elég nagy része gyógyszerreklám, amelyből az rajzolódik ki, hogy a magyarok elég nagy részének permanens (és alighanem életmódra visszavezethető) egészségügyi problémái vannak és két pofára tömik magukba a gyógyszert.
Én abban nem vagyok biztos, hogy a diplomás gyógyszerész megakadályozza őket ebben. Vannak országok (pl. USA) ahol itt csak a pultnál kapható gyógyszerek kint vannak szabad polcon, sokszor több százas kiszerelésben. Tavaly pl. hoztam háromszáz aszpirint, az én gyógyszerfogyasztási szokásaim mellett kb. nyugdíjig elég lesz. Az egy jó kérdés, hogy az ilyen gyógyszerek okozzák-e a problémát, és ha igen, a gyógyszerész meg tudja oldani. Mert valóban, ha valaki naponta beszed egy csapott evőkanál diklofenákot, meg ráken magára ugyanennyit, mert itt fáj, ott fáj, a kutya nem akadályozza meg ebben. A szép nagy, dr. Gyógyszerészekkel ellátott városi patikában is adnak, akár minden nap egy dobozzal/tubussal. Kíváncsi vagyok a kommentelők (biztos van patikus kommentelőnk is) véleményére ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
3) A gyógyszerellátás alternatív vagy új módjai
De menjünk vissza vidékre. Ott van a sok kis fiókgyógyszertár, amelynek forgalma és raktárkészlete a kereskedelem szolgálatában álló informatikai eszközökkel másodpercek alatt modellezhető. És elég valószínű, hogy ezek a modellek kihoznák azt is, hogy olcsóbb fenntartani néhány “mobilpatikát” ami egy héten egyszer-kétszer kimegy egy településre és teríti a gyógyszert ami kell. Persze ez ellen is vannak érvek, mert ugye a patikus urat fel lehet verni éjjel kettőkor egy antihisztamin injekcióért (ki fogja beadni? A vidéki háziorvosi praxisok nagy része betöltetlen.) a heti gyógyszerjáratot meg nem.
Visszakanyarodva a közönségre, itt jön a képbe az, hogy milyen helyen működik az a gyógyszertár. Mert a megrendelem-kihozzák működési modell lényege az elektronikus fizetés. A falusi patikák közönségének jelentős része bankszámla nélküli és/vagy informatikai (meg tényleges…) analfabéta személy. Na akkor mi lesz velük? Ez viszont már nem gyógyszerészeti szakkérdés, hanem a szociális ellátás kérdése. Ki és hogy fog nekik gyógyszert venni, hogy adunk nekik felvilágosítást, hogy segítünk nekik fizetni, ránevelni őket hogy akkor és annyit vegyenek be, amennyi a dobozra van írva?
Ezek a gondok úgy tudnának megoldódni, ha nem lenne összeomolva az oktatás (mindenki tudna írni-olvasni, nem lennének szocializációs hiányosságai) nem lennének megfojtva a kkv-k (lenne hol dolgozni) és nem lennének leállítva az EU kifizetések (fejlődne az ország). Viszont akkor ezek az emberek is tudnának maguknak gyógyszert rendelni.
Felmerül a kérdés, hogy ezek a kétségkívül létező és komoly gondok viszont adnak-e okot arra, hogy a gyógyszerállátás a lakosság egy jelentős (egyelőre nagyobb) része számára ne működhessen úgy hogy vagy a rendszeres heti járat vagy futár kihozza amit rendeltem.
Ráadásul már a magisztrális készítmények is eléggé visszaestek nagyrészt azért mert sok és jó hűtő van, és a patika hátuljában fenntartott száz kis labornál jelentősen olcsóbb valahol megrendelni öt mázsa popsikenőcsöt és márkázott dobozokba rakatni. Persze a magisztrális kenőcsnek is vannak előnyei, nincsenek benne intelligens Q-10 liposzómabaktériumjótékonysavak és sheavaj, viszont van benne glicerin meg cink és más se nagyon. Igen, de kézi munkával készül, lassan és drágán.
A másik oldalon meg ott van az, hogy egy milliárdos tételben gyógyszert forgalmazó informatikai rendszer többet tud a magyarok egészségéről mint az összes kórház együtt. Itt pedig jön a data mining és a mesterséges intelligencia. Az a fajta, amelyik bizonyos termékek forgalmának emelkedéséből azelőtt tudja hogy jön az influenza van, hogy az ÁNTSZ észlelné, amelyik nem tudja hogy van telihold de bizonyos napokon megemeli a görcsoldók készletét. Vagy ami ennél sokkal félelmetesebb aspektus: amelyik észleli hogy bizonyos kemoterápiás készítmények fogyasztását bizonyos másik készítmények fogyasztása szokta megelőzni…
Nyilván nem biztos hogy nekünk a full szabadpolcos rendszer a jó, bár tegyük hozzá, hogy Amerikában se ez a bajok forrása, az ópiátkrízis felírós gyógyszertől van, az ottani felírós gyógyszerállátás meg a kapitalizmusnak egy olyan anomáliája, hogy még belőlem is kihozza a kommunistát. Egyébként nálunk is a cukorka helyett szedett Frontint is felírja valaki, cukorka mennyiségben…
4) A gyógyszertárak tulajdonosi szerkezete, üzleti modellje
Ne kerülgessük tovább a forró kását: Olcsón, (üzletileg) fenntarthatóan és nyereségesen patikát csinálni a láncok tudnak, az egyéni vállalkozásban (mikro-cégben) működő kis patika az esetek nagy részében fenntarthatatlan. Ez még inkább így lesz akkor, ha a fiókgyógyszertárba nem kell majd diplomás gyógyszerész, elég lesz a szakasszisztens. Ezzel a bértömeg jelentősen csökkenthető és a feladatok valószínűleg kb. 90%-a simán megoldható így is.
Az nem kétséges, hogy Magyarország, különösen a magyar vidék gyógyszerellátása újragondolandó. A patika egyéb funkcióit figyelembe véve ez magában foglalhatja a kistelepülési gyógyszertár intézményének megmentését is. Kérdés hogy milyen áron, meg persze az is kérdés, hogy vajon a jogalkotónak célja-e bárkit is megmenteni. Meg persze kérdés, hogy jó-e az bárkinek, ha a magyar kormány akarja megmenteni. Mert a magyar jogszabályokat sokszor annyi végiggondolás se szokta megelőzni, mint amit én most ideírtam.
A képen a szerző íróasztala.