Érdemes elolvasni a 444 jó és részletes tudósítását arról, hogy Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán van két ügy is, ami azzal foglalkozik, hogy a Pintér Sándor alá szervezett közszolgákat az orvostól kezdve a gyámügyesen át az Oktatási Hivatal (vagy mi most a neve…) munkatársaiig, ugyanúgy meg lehet figyelni, mint a rendőröket. Írok róla egy kis hátteret, hogy miért rosszabb dolog ez még annál is, mint ahogy a 444 cikkéből kiderül.
Bárkit meg lehet figyelni
Magyarországon és általában minden kultúrországban van törvényes lehetőség arra, hogy egy személyt megfigyeljenek. A bűnüldözés bevett és természetes módszere a titkos figyelés, a lehallgatás, a számítógépes rendszerbe beférkőzés, a beépülő fedett nyomozó. Ám ezek úgy részei a hétköznapi nyomozói munkának, mint ahogy a halálos mérgek, veszélyes gyógyszerek használata a gyógyító munkának. Bizonyos dolgokat nem lehet nélkülük megoldani.
Indokolás és haladéktalanság
Szükség van azonban szabályokra, hogy tényleg csak azokat a dolgokat oldják meg így, amelyeket nem lehet másképp. Az operatív nyomozati eszközök esetében két fő szabály akadályozza meg a visszaélést: az egyik az indokolási kötelezettség, a másik a feljelentési kötelezettség.
Ez nagyon röviden azt jelenti, hogy lehallgatni, figyelni, beépülni konkrét indok megnevezésével lehet, és ezt az indokot bíró elé kell vinni. Ez nálunk elég ingadozó szinten működik, van úgy hogy a bíró csak úgy aláírja, de általában ha másért nem, a saját seggét megvédendő, a legtöbb bíró elvárja, hogy a Be. szóhasználata szerinti “leplezett eszköz alkalmazása” értelmesen meg legyen indokolva.
Valami ilyesmit kell elképzelni:
“Szükségessé vált Gipsz Jakab megfigyelése és a (…) és a (…) hívószámú telefonok lehallgatása, mivel adat merült fel arra, hogy Gipsz Jakab üzletszerűen illegális bevándorlókat csempész Magyarország területére. A leplezett eszközök alkalmazásának célja a Gipsz Jakabbal együttműködő személyi kör, potenciálisan bűnszervezet felderítése és az elkövetési módszerek pontos meghatározása.”
Követhető, ellenőrizhető
Az ilyen figyeléseket aztán meg lehet hosszabbítani és ki is lehet terjeszteni, de a lényeg az, hogy a végén, amikor az ügyből nyílt eljárás lesz, és becsatlakozik a védő, ott kell, hogy legyen az engedélykérés-engedély-szolgálati jegy-eredmények-jelentés iratanyag minden ilyen nyomozati cselekményről a nyomozati iratok között, hogy a védő meg tudja állapítani, hogy a védencét törvényesen hallgatták-e le.
A feljelentési kötelezettség azt jelenti, hogy ha megvolt a figyelés-lehallgatás vagy más operatív munka, akkor “haladéktalanul” el kell indítani a büntetőeljárást. Ez nem azt jelenti hogy másnap bilincsben kell elvinni a gyanúsítottakat. Hiszen pl. lehet hogy egy beépült fedett ember van ott, akit időbe telik onnan kivonni. Vagy át kell nyálazni több száz oldalnyi iratot. A “haladéktalanul” tehát lehet mondjuk két hónap is.
De a lényeg az, hogy igazságügyi célú megfigyelés esetén az operatív munkát vagy azonnal követi a Be. nyílt keretei között folyó büntetőeljárás megindítása, vagy az operatív munka eredményeit meg kell semmisíteni.
Kevésbé elvontan: tilos a spájzolás.
Nincs olyan, hogy Gipsz Jakab embercsempész megfigyelése közben ráfutnak arra, hogy a határmenti faluban Doktor doktor illegális abortuszokat végez, nem csinálnak a dologgal semmit, majd két év múlva egyszercsak bezsarolják Doktor doktort.
Ha van ilyen infó, akkor Doktor doktorról és az illegális abortuszairól aktát kell felfektetni, adni kell neki egy “bü.” ügyszámot, jelenteni kell megfelelő szabályok alapján az ügyésznek vagy a bírónak, és a továbbiakban Doktor doktorral szemben is a Be. szabályai szerint kell eljárni, nem pedig csak akkor, ha mondjuk három év múlva úgy dönt, hogy elindul a választásokon a Polgármester Úrral szemben.
Van azonban még két másik fajta megfigyelés: az elhárítási és a belbiztonsági.
Az elhárítási cél teljesen világos: Magyarországnak meg kell magát védeni a kémektől, így ha felmerül, hogy valaki kémekkel működik együtt, azt le kell hallgatni.
A belbiztonsági cél is államérdek:
Minden ország, így Magyarország is, bizonyos személyeknek (rendőrök, köztisztviselők) olyan jogköröket ad, ahol előfordulhat hatalommal visszaélés, korrupció. Ezt el kell hárítani.
Természetesen ennek is megvan a maga engedélyezési eljárása, más kérdés, hogy Magyarországon ezzel már vannak gondok, mert ha lehet hinni a pletykáknak, akkor az aktuális igazságügyminiszter válogatás nélkül engedélyez bármit és nagyon megnövekedett az ilyen megfigyelések száma.
A belbiztonsági célú operatív munkával ráadásul az is gond, hogy nincs világos határ a belső elhárítás és a bűnüldözés között. Ha belegondolunk, a korrupt rendőrökre, orvosokra, NAV-osokra vadászó belbiztonság olyan cselekmények felderítésén dolgozik, amelyek a Btk-ba ütköznek. Alap elvárás, hogy hogy a Btk-ba ütköző cselekmények felderítését a Be. szabályai alapján kell végezni.
Vagyis csak akkor lehet végezni operatív munkát, ha van rá indok. Csak olyan terjedelemben végezni, ami indokolt. Ha megvan az eredménye, transzparensen kell felhasználni.
Hunyorítva bármi lehet államérdek
A belbiztonsági operatív munka kivételes jellegű, legalábbis normális helyeken. Azzal jár ugyanis, hogy a Be. szerinti operatív munka helyett nagyobb körben, kevésbé korlátozott módszerekkel lehet dolgozni. Miért? Mert kiemelt államérdek indokolja.
Természetesen bármire, a zseblopások megakadályozására is rá lehet mondani, hogy kiemelt államérdek. A magyar állam jelenleg pont ezt teszi, ezért került az ügy Strasbourgba. A belbiztonsági jellegű megfigyelés alapja ugyanis egy sértő, méghozzá az emberi jóérzést és az alapvető emberi jogokat is sértő feltételezés: bizonyos szakmák hozzák magukkal a korrupciós jellegű bűncselekményeket.
Törvénybe foglalt gyanú és bizalmatlanság
Vagyis azt feltételezik, hogy amíg hatalmat adunk rendőrnek, fináncnak, addig lesz olyan, amelyik visszaél vele. De kell ezt a sort folytatnunk bárkivel, aki döntési helyzetben van? A jogállami válasz az, hogy nem. Vagyis azt mondjuk, hogy a legnormálisabban működő rendőrségen is mindig lesz, akinek a fejébe száll a hatalom és muszáj ezt figyelemmel kísérni, ám egy normálisan működő egészségügyben, oktatásban, közigazgatásban a korrupció ritka és kivételes magatartás, amelyet nem az állambiztonság, hanem a bűnüldözés módszereivel kell követni.
Más szavakkal: ha az oktatásban, egészségügyben, közigazgatásban korrupciós problémák vannak, akkor azoknak nem az a megoldása, hogy általánossá tesszük a csak fegyveres testületekre kitalált kivételes módszert. Ilyen esetekben az a megoldás, hogy normális egészségügyet, oktatást, közigazgatást kell csinálni, és akkor a korrupció vissza fog szorulni hagyományos eszközökkel is kezelhető mértékűre.
Ennek nemcsak jogállami okai vannak. A belső elhárítás olyan mint a kemoterápia. Méreg. Hozzájárul ugyan a beteg életben tartásához, de közben iszonyat pusztítást végez. Minden rendőr utálja a belbiztonságot. Tudják, hogy szükség van rájuk, de jellemző, hogy ha a rendőrségen szóba kerültek, és az NVSZ (Nemzeti Védelmi Szolgálat) helyett az NFVSZ (nem oldom fel a rövidítést, de a zsaruk pontosan tudják mit jelent, és hát nem szépet) kifejezést használtam, még egyik se javított ki.
Megoldás helyett megfigyelés
A folyamatos figyelés, a beugratástól való félelem megöli a hatékonyságot. A felhízlalt belső elhárítás olyan, mint a szteroidokkal felpumpált izomzat. Nagyon erősnek tűnsz tőle, de a lépcsőn se bírsz felmenni.
A felhízlalt szervezet elkezd önbeteljesítő üzemmódba váltani. Ha kiderül ugyanis, hogy nincs annyi korrupció, amely ekkora szervezetet indokol, a szervezet elkezdi maga gyártani az eseteket, illetve elhúzni a felderítést. Ha találnak három korrupt orvost, akkor nem buktatják meg mind a hármat, hanem csak egyet, a másik kettőt bezsarolják. Aztán rájönnek, hogy a bezsarolt orvoson keresztük ők is tudnak műtéti időpontokat árulni…és be is zárult a kör.
Ezek elég általános dolgok. Bármilyen rendszer, amelyik elkezdi kontrollálatlanul nagyra hízlalni a belső megfigyelési rendszerét, elbukik. Lehet hogy csak egy következő főtitkár/nagymufti jön az előző helyett, aki tisztogat. De az is lehet, hogy az egész valamilyen nagy kataklizmában pofára esik. A túlhízlalt belső megfigyelés ugyanis a normális működés hiányának tünete, mint a skorbut a C-vitamin hiányának. Úgyhogy kénytelen vagyok - ahogy egy nemrég kirúgott kommentelőnk fogalmazott - ezen a téren is a “magyar- és keresztényellenes” (orbánul: a normális) álláspontot képviselni, és drukkolni, hogy Strasbourgban rúgják mihamarabb seggbe ezért Pintéréket.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Huhh, hát szívem szerint egy csomó mindent kommentelnék, de elővigyázatosságból csak keveset fogok.
Szóval először is egy lehetséges magyarázat: ha egy nyugállományú rendőrtábornok (és a 80%-ban szintén egykori rendőrökből álló kabinetje) felelős az egészségügyért, akkor egyáltalán nem meglepő, ha azokra a területekre koncentrál, amikhez ért. Vagyis nem a műtők felszereltségéért, a gyógyszerellátás folyamatosságáért, a mentőszolgálat gyorsaságáért vagy a várólisták rövidítéséért fog teljes erőbedobással dolgozni, hanem az eü-személyzet megfigyeléséért és a bűnüldözés operatív módszereinek az egészségügyben (az oktatásügyben, stb.) történő implementációjáért.
a ChatGPT szerint az NFVSZ az a Nem Férfiak Védelmi Szolgálata, de ezt erősen kétlem