Miért fogadunk vendéget a medve halállistájáról?*

Amerikai szankciók alatt álló ujgur-kínai vezetőt fogadtak magyar kormánytagok

Tompos Márton, Momentumos országgyűlési képviselő oldalán láttam a hírt, hogy Erkan Tuniyazt, aki a kínai Hszincsiang (Ujgurisztán, Kelet-Turkesztán) tartomány vezetője, fogadták Budapesten. Ez alighanem már eddig is komoly diplomácia bonyodalmakat okoz. Könnyen lehet, hogy már Pogácsagyurka csicskáztatása is emiatt van. De miért?

Tuniyaz ellen amerikai szankciók vannak érvényben

Minden országnak szuverén joga egyes embereket persona non gratának nyilvánítani, illetve kizárni olyan dolgokból, amelyeket adott országnak hatalmában áll nyújtani. Nyilván minél nagyobb és erősebb egy ország, annál nagyobb az ilyen szankciók jelentősége. Erre a nagy amerikai szankciókon kívül is rengeteg példa van. Pl. egyes iszlám országok nem engednek be olyan embert, akármilyen útlevéllel is érkezik, akinek izraeli pecsét is van az útlevelében. Izrael pedig nem engedi be ugyanezen országok polgárait. Magyarország nem ad letelepedési engedély…elnézést, Magyarország bárkinek ad, ha kilóra megveszi. 

Ujgurisztán zászlaja. A magyar külügy a szokásos szelektív tökössége miatt ezeknek a türk testvéreknek a szenvedéseire nem kíváncsi

Az már egy bonyolultabb kérdés, hogy mit csinál egyik állam a másik állam szankcióival. Ezért vannak szövetségi rendszerek, ahol egymás szankcióit betartjuk. Vagy ha nem, akkor a kijátszását sub rosa igyekszünk intézni, hogy ne legyen belőle botrány. Ilyenkor jönnek azok a körök, hogy nem a minisztériumban a miniszter fogad valakit, hanem az illető beutazik valami nemzetközi szövetség éves rendes ülésére, és ha már erre jár, egy privát vacsorán találkozik az államtitkárral.

Érdekek közt egyensúlyozva

Magyarországnak államérdeke a Kínával ápolt jó kereskedelmi viszony. Magyarországnak államérdeke az Amerikai Egyesült Államokkal ápolt szövetségesi és jó kereskedelmi viszony. Mivel Kína és az USA épp hidegháborús viszonyban van, a két érdek között egyensúlyozni kell. 

Nem mi vagyunk az egyetlen ilyen ország, hogy egy nagy példát mondjak, hasonló a helyzete Törökországnak. Ők NATO-tag, hivatalosan nyugatbarát ország, viszont az ország nagy része Ázsiában van. A türk nyelvű rokonok révén igyekszik tényező lenni ott is, egyben piacot találni a török iparnak. Viszont Kínával ők is szeretnének kereskedni, az “új Selyemút” elképzelések nagy része földrajzilag képtelen megkerülni Törökországot. Viszont Kína egy jelentős lélekszámú türk népcsoportot válogatott kínzásokkal elnyom, és a hozzánk ellátogató Tuniyazhoz hasonló kollaboránsokkal próbálja ezt takargatni. 

Amikor tehát a török diplomácia betart vagy nem tart be egy amerikai szankciót, akkor legalább ezeket a gondolatokat figyelembe veszi. Törökország ráadásul Magyarországnál sokkal erősebb ország, legalább négy okból: 1) a Dardanellák és a Boszporusz kontrollja 2) a térség katonai stabilitásának záloga 3) fejlett fegyveripara révén az a képessége, hogy ott is NATO támogatást lehessen nyújtani, ahol ez Amerikának (eleinte) kellemetlen (ld. pl. a Bayraktar drón és Ukrajna esetét). 4) az Irakból, Szíriából, Afganisztánból érkező menekültek tranzitországa, amely képes Európára migránshullámokat szabadítani. 

Ilyen erő mellett Törökország sokkal több mindent megtehet, de ők se mindent. Azt egész biztosan nem, hogy miniszteriális szinten druzsbázzon valakivel, akire az amerikaiak szankciókat vetettek ki. 

Amerikai elvárások vs. kínai kísértések

Amerika már utcai pletyka szinten is tudott módon elvárja Kelet-Európa országaitól, hogy korlátozzák a kínai jelenlétet és egyeztessenek erről az USA-val. 

A héten hallgattam két interjút is Chris Christie amerikai republikánus elnökjelölt-jelölttel. Ő nem egy nagyon esélyes valaki, ugyanis nyíltan és teljesen Trump-ellenes. Viszont ő nagyjából a republikánus pártnak azt a 10%-át testesíti meg, aki nélkül a Trump ellen bármit is akaró többi republikánus jelöltnek esélye sincsen. 

Christie Biden külpolitikáját két irányból kritizálta: nem lép fel elég keményen Kína ellen és nem ad elég gyorsan, elég sok segélyt Ukrajnának. Ez elég pontosan jelzi, amit már írtam korábban is: még akkor is, ha visszajönne Trump, az amerikai politika markánsan Kína-ellenes vonala megmaradna. 

Vagyis világpolitikai szinten azzal kell számolni, hogy a kínaiakkal üzletelés nehezebb lesz, és körültekintően kell eljárni. Teljesen világos, hogy ebben a helyzetben mindenki keresi a mozgásteret, így Magyarország is.

Csak ha azzal kezdjük, hogy kormánytagok, hivatalos látogatáson fogadnak egy amerikai szankciók alá eső bűnözőt, akkor azzal lépéskényszerbe hozzák az amerikai külügyet. Nem tudom, hogy mit ígértek ezért cserébe a kínaiak, de ha nem dollármilliárdokat, akkor ez nagyon-nagyon rossz üzlet volt, mert az USA külügyminisztériuma erre válaszolni fog, könnyen lehet, hogy Pogácsagyurkánál magasabb szinten. Persze, akkor majd a magyar külügy sziszegni fog mint a némakacsa gácsér, mikor meglátja, hogy az egyik tojóra ráment a rövidlátó, de annál kanosabb kakas. De mire ez megtörténik, addigra már késő lesz, meg leszünk búbolva.

Heló, mi egy szuverén középhatalom vagyunk heló, micsinász heló

 

*A medve halállistát készít, ennek híre megy az erdőben. A róka megkérdezi a medvét, hogy rajta van-e. Igen. A róka elbúcsúzik a családjától, elmegy a medvéhez, aki megöli és megeszi. (innen még 2-3 állattal mesélendő). Majd a nyuszi is elmegy a medvéhez. Te medve koma, rajta vagyok én is a halállistán? Igen nyuszi koma. És nem lehetne lehúzni róla? Ja de, persze, mondja a medve és lehúzza.