Mikszd meszidzsiz junó/Mixed messages you know
Panama barátom az előbb osztotta meg az index cikket, amely idézi Nagy Márton gazdaságdinamizálási ellentengernagy közleményét. Ebben ő is odaszúr egyet Varga Mihálynak, ahogy azt korábban Matolcsy is tette. Ez nem jó. Egy kis emlékeztető, bár továbbra is Panama könyvének megvásárlását javasoljuk. Mindenkinek :)
Az ország gazdasági ügyeihez most képzeljünk egy olyan princípiumcsaládot, amelynek láttán még Énekcsináló Ákos Úr is elégedetten csettintene. Hívjuk a férjet mondjuk Márknak, a feleségét pedig Diának. A nevekből látszik, hogy a harmincas éveikben járnak, van két gyerek, kis lakáshitel, használt jó családi autó, mindkettejüknél biztos jövedelem.
Dia a család pénztárosa, aki időnként közli hogy mire nincs pénz. Igazi tűzrőlpattant háziasszony, aki beosztja a rendelkezésre álló pénzt, fejben tartja, hogy a gyerekek hamarosan megint kinövik a tornacipőiket, hogy a kicsi nem bírja a tejes kajákat, a nagy meg a nagyon élesztős dolgokat, ezért mandulatejből és nyílméregbékalisztből kell sütni sütit az óvodai zsúrra. A fejében van egy költségvetés, amely számol a bevételekkel, a kiadásokkal és próbál tartalékot képezni. A családi harmónia jegyében mindenkinek van kerete a hobbijára és így tovább.
Ha ez a család állam lenne, akkor ő lenne a pénzügyminiszter és amit csinálna, azt fiskális politikának hívnánk.
Márk informatikus és geek, folyamatosan követi a kriptót, a fintechet, egy moderáltabb összeggel sportfogadni is szokott. Ő is “hozzáfér” a családi kasszához, de nem úgy, hogy költ belőle, hanem úgy hogy próbál arról gondoskodni, hogy a család pénze a lehető legértékállóbb legyen. Ezért pl. jövőbeli árakra fogad (a család nyáron akciósan vesz a gyerekek aktuális méreténél két számmal nagyobb téli ruhákat), a nyaralás előtt a Revoluttal és a Wise-zal varázsolva igyekszik az átváltási veszteséget minimalizálni. A család megtakarításainak egy részét kriptóban tartja, más részét befektetési alapban. Felveszi a babavárót, megforgatja diszkont kincstárjegyben, előtörleszt vele egy rossz piaci hitelt, csökkentve ezzel a családot terhelő kamatokat.
Ha ez a család állam lenne, akkor ő lenne a nemzeti bank elnöke, és amit csinálna, azt monetáris politikának hívnánk.
Nyilván a családi pénzügyek egyenesben tartása nem egyszerű dolog. Mindig jönnek kiadások, a fiskális politika vezetője szeretne tartalékokat látni, és kerülné a kockázatot. A bevállalós monetáris politikát vivő férj megforgatná okosba a pénzt, aminek viszont az a veszélye, hogy a gyerek tornacipőjét fogja eltőzsdézni. Egy idő után kialakul valamiféle rendje a dolgoknak, és a család kiegyensúlyozott pénzügyi helyzetben lesz.
Most képzeljük magunkat másik házaspárnak, akik mondjuk 8-10 évvel idősebbek vagyunk mint Márk és Dia, és picit jobban is megy nekünk. Legyünk mondjuk Robi és Gabi. A gyerekek kirepültek, mindkettő dolgozik egyetem mellett, már nem szervezünk összcsaládi nyaralásokat, kevesebb a kiadás, mindketten vezető beosztásban jól keresünk. Márk és Dia a régi nagy házunkat vette meg, a szerződéskötés kapcsán kialakult egy jó viszony, ami mára barátsággá vált, néha vigyázunk a kisgyerekekre, havonta-kéthavonta összejárunk.
Épp Márkéknál vagyunk, amikor elővezetik, hogy szükségük lenne ötmillió forintra. El is mondják miért: meghalt egy nagynéni, akinek a Balatonnál van háza. Most kb. húszmillióból ki lehetne vásárolni a többi örököst, aztán Márk (aki nagyon ügyesen szerel, fúr, farag) pár év alatt felújítaná, és akkor lenne nyaraló, meg majd ha a gyerekek kirepültek, oda nyugdíjba lehetne menni. Viszont most csak tizenötmilliójuk van, pontosabban tizennyolc, de Márk kétmilliót lekötött valami olyasmibe amit jó lenne még pár hónapig tartani és egymillió pedig kell majd közjegyzőre, ügyvédre, illetve megígérték, hogy beszállnak a nagynéni temetési költségébe. Szóval kéne ötmillió, három hónapra. Esetleg tudnának kamatot is fizetni.
Na itt nem mindegy, hogy miközben Robi és Gabi ezt hallgatja, elhangzik-e olyan, hogy “mert a hülye Márknak állandóan tőzsdézni kell” vagy hogy “lenne több is, ha Dia hagyta volna hogy többért vegyek tavaly ilyenkor befektetési aranyat”. Mert ha ilyen hangzik el, akkor Robi és Gabi udvariasan de elhárítja a kérést, köszöni szépen, nem kér abból, hogy ezek ahelyett hogy normálisan intéznék a pénzügyeiket, össze-vissza veszekednek. Ha viszont az látszik, hogy a kölcsönkérő házaspár értelmesen és prudensen intézi a dolgait, akkor könnyebben adnak.
Namost Magyarországon az van, hogy Dia magyar hangja Varga Mihály, Márk szerepében Matolcsy György, illetve van még Marci, aki a családfő előző házasságból származó felnőtt fia, aki szintén hozzáfér a családi kasszához. Meg Jani, aki úgy tűnik, hogy döntéseket hozhat arról, hogy mire van pénz és mire nincs.
Mind a négyen aktívan fészbukoznak. Az egyik a Szittyaharapás-Dolgok Amiket Nem Tudtál a MAGyarokról oldal adminja, és folyton ezoterikus baromságokat oszt meg. Egy másik az Asszonysutyiban bujtogatja a válni készülő feleségeket, elmesélve hogy az ő férje is baromságokra költi a pénzt. Egy másik trollkodni jár a Múzsára, fitogtatni a műveltségét, a negyedik pedig Jordan Petersont és Ben Shapirot oszt meg napjában hetvenszer.
A nemzetközi pénzpiacok azon szereplői, akik megfeleltethetők Robinak és Gabinak, már egy ideje nem veszik fel a telefont, a Magyarország nevű család az utca végi kínai boltostól, és a két utcával odébb lakó, német használt prémium autókkal üzletelő Dzsásztinól kéreget kölcsönt. Akik persze lecsekkolják a fészen, hogy kinek adnak pénzt, ennek megfelelő kamatra.
Na hát ezért vidám, amikor a jegybankelnök, a jegybankelnük önállósított padavanja meg a pénzügyminiszter üzenget egymásnak.
Panama könyvének megvásárlását javasoljuk.
Hol is lehet kapni?