Elhibázott szankciók?
Az ukrajnai háború kezdete óta az egyik állandó vitatéma, hogy a nyugati szövetségesek által bevezetett pénzügyi és kereskedelmi szankciók valójában mennyire hatásos fegyverek az orosz agresszor ellen? A Kreml és szövetségei természetesen folyamatosan azt hajtogatják, hogy NEM, sőt. A hatalmas orosz gazdaság erősebb, mint valaha, Kína (és India) könnyedén helyettesítik a nyugati gazdasági kapcsolatokat, a rubel nem omlott össze, a moszkvai szupermarketek továbbra is tele vannak áruval és fizetőképes vásárlókkal. Az egyetlen, aki szenved az “elhibázott szankcióktól”, az maga Európa, amely lábon lőtte magát azzal, hogy az USA és Ukrajna mellé állt az energiaszükségletét kielégítő Oroszország helyett. Természetesen a 2022 telén nyomatott propagandameséről, miszerint Európa éhenfagy az orosz gáz nélkül, mára kiderült, hogy totális baromság, de az alapvető narratíva maradt a régi.
Viszont az FSZB-propagandistáktól eltekintve mások is sokan felteszik a kérdést, hogy végül is konkrétan mit értek el a szankciók? A háború már másfél éve tart, és egyelőre nem sok látható jele van annak, hogy Oroszország gazdaságilag túlságosan kimerült volna a folytatásához. A moszkvai üzletek egyelőre valóban tele vannak (a korábbinál rosszabb minőségű és drágább áruval), az orosz vidék meg a külföldiek számára gyakorlatilag láthatatlan. Ráadásul az orosz hivatalos gazdasági statiszikák teljesen megbízhatatlanok, a valós adatokat meg hadititokként kezelik. Szóval akkor mi az igazság a sok egymásnak ellentmondó híresztelés között?
Mi a valós helyzet?
Találtam egy igen érdekes francia cikket, amely meglehetősen részletes leírását adja, annak, amit az orosz gazdaság jelenlegi állapotáról tudni lehet. Ezt szeretném az alábbiakban összefoglalni. Először is vannak a vitathatatlan tények:
A háború rengeteg pénzt emészt fel
2022-ben Oroszország 9,2%-kal növelte meg a katonai költségvetését, 86,4 milliárd dollárra, vagyis a GDP 4,1%-ára (NATO-tagoknál ez elvileg 2%). 2023-ra
a Reuters szerint ez megduplázódott: az év első 6 hónapjában mintegy 60 milliárd dollárt költött az orosz állam hadikiadásokra, míg az eredeti tervek az egész évre 54 milliárd dollárt írtak elő. Az új költségvetés több, mint 100 milliárd dollárral számol, ami az összes állami kiadás egyharmada (!). Ezzel Oroszország a világ harmadik legnagyobb katonai költségvetésével rendelkezik, miközben a gazdasága csak a tizenegyedik. Az alábbi ábra megmutatja, hogyan viszonyulnak a francia és az orosz GDP, valamint a katonai kiadások egymáshoz: az orosz gazdaság mérete messze nem éri el a franciáét, ellenben több mint kétszer annyit költenek a hadseregre.
Oroszország olaj- és gázbevételei hatalmasat zuhantak
Ennek bizonyítására elég megnézni a Bank of Russia által közölt hivatalos számokat, amelyek negyedévről negyedévre mutatják az orosz exportbevételek katasztrofális bezuhanását. Az orosz jegybank adatai szerint az ország külkereskedelmi mérlegének többlete a 2022-es 84,6 milliárd euróról 2023 első félévében 24,7 milliárdra olvadt. Ha a teljes fizetési mérleget nézzük ugyanerre az időszakra, a többlet csak 7,9 milliárd. Mindezt úgy, hogy a 2022-es rekordtöbblet a közvetlenül a háború kitörése után elszállt energiaáraknak köszönhető (ami nem tartott túl sokáig). Az európai olaj- és gázexport nagy részének leállítása és a kötelező árplafon bevezetése óta Oroszország alig realizál nyereséget az energiaexportból. Az alábbi ábra az orosz külkereskedelmi (kék) és fizetési (piros) mérleg alakulását mutatja az utóbbi két évben. Tisztán látszik, hogy míg a háborús infláció először hatalmas nyereséget hozott, ez a hatás 2023-ra teljesen elmúlt, és a jelenlegi helyzet alig jobb, mint a Covid-járvány idején.
Egyértelmű az is, hogy Oroszország nem tudja pótolni az európai piac kiesését: Kína nem vásárol annyit (nem is tudna, hiszen hiányzik a két országot összekötő csővezeték-infrastruktúra), India pedig vásárol ugyan, de nem fizet. Illetve fizet, de rúpiában, ami nem konvertibilis, így az orosz fél nem nagyon tud mit kezdeni vele (ennyit a dollár hegemóniájának megtöréséről)…
A szankciók közvetlen pénzügyi veszteséggel jártak
A SWIFT banki átutalási rendszerről való lekapcsolás, a nyugati befektetők tömeges kivonulása, valamint az oligarchák és a kivándorlók pénzkimenekítése hatalmas összeg hirtelen elpárolgásával járt: az orosz központi bank szerint mintegy 230 milliárd dollár (!) hagyta el az országot 2022-ben, és további 27 milliárd 2023 első félévében. És ehhez még hozzájön 300 milliárd külföldön tartott orosz jegybanki tartalék és 20 milliárd dollár magánvagyon, amit a szankciók keretében befagyasztottak. Ez összesen az éves orosz GDP egyharmada! A 2021-ben még dinamikusan növekvő orosz gazdaság 2022-ben recesszióba zuhant (a rekordmagas energiaárak ellenére), és idén is legfeljebb stagnálás várható.
A rubel összeomlott, magára talált, majd ismét összeomlott
A tavaly márciusi invázió majd az azt követő szankcióhullám kirántotta a rubel alól a talajt, amely hetek alatt mintegy 25%-ot veszített az értékéből. Az orosz jegybanknak gyors és drasztikus beavatkozással (pl kamatemeléssel és az átváltás korlátozásával) sikerült elkerülnie a teljes összeomlást, és egy ideig az árfolyam még erősebb is lett, mint a háború előtt. Csakhogy ez nem tartott sokáig. A háború elhúzódása és sikertelensége, a jegybanki tartalékok rohamos olvadása, és a súlyos gazdasági és politikai elszigeteltség fokozatos, de megállíthatatlan hanyatlásra ítélték az orosz valutát. Mostanra egy dollár értéke ismét 100 rubel fölött van, ellentétben a tavaly őszi-téli 60 rubel körüli szinttel. Az alacsony rubelárfolyam elvileg ugyan serkentené az exportot, csak hát a szankciók miatt nem lehet exportálni. A rendkívül importigényes orosz gazdaságot (és a fogyasztók pénztárcáját) viszont igencsak megterheli az olcsó rubel.
Egyre nehezebb kikerülni a szankciókat
Egy másik rendszeresen felhozott érv a szankciók ellen az, hogy azokat Oroszország könnyen megkerüli. Ez csak részben igaz, ugyanis bár a legalizált csempészés és hamisítás, valamint a harmadik országok (különösen a kaukázusi és közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok) beiktatásával történő szürkeimport működik, ez se nem könnyű, se nem olcsó. Ráadásul ez csak a szanciók miatt kiesett kereskedelem csak kisebb részét tudja kiváltani: például a Kazahsztánba (és azon keresztül nagyrészt Oroszországba) irányuló európai export 17 millárd dollárral nőtt a háború másfél éve alatt, de ugyanebben az időszakban a közvetlenül Oroszországba eladott áruk értéke 43 milliárddal csökkent. Ráadásul a közvetítő országok is egyre óvatosabbak, mivel nem akarják, hogy a nyugati szankciókat rájuk is kiterjesszék.
Összefoglalva: a szankciók igenis működnek, mégpedig pontosan úgy, ahogy azok működni szoktak: lassan, de biztosan megfojtják a szankcionált ország gazdaságát. Ez lassú, és nem mindig látványos folyamat (különösen egy Oroszország méretű ország esetében), de egyértelmű, hogy a teljes összeomlást a Kreml csak az utóbbi húsz évben felhalmozott tartalékok elégetésével tudta eddig elkerülni. Márpedig ezek a tartalékok vészesen fogynak, és jelenleg semmi lehetőség nincs a pótlásukra (Kínától hiába is várnának bármilyen, az Ukrajnának nyújtott nyugati segítséghez mérhető gesztust, más komolyan vehető szövetséges pedig nincsen). Nem a szankciók elhibázottak, hanem a háború.