Vakmajom posztjai időnként jól láthatóan arról szólnak, hogy hergeljék a magyar értelmiség nem ultra-piacpárti részét, időnként viszont nagyon fontos gondolatok jelennek meg nála. Így van ez a ma reggel elém került posztjában is, amit egy kicsit továbbírok, addig is, ameddig olyan fontos témákat, hogy ki, kivel verekszik mostanában, fel nem tudok dolgozni.
A posztban a KSH inflációs tájékoztatóját veszi alapul és tesz mellé saját gyűjtést. Mondandójának lényege, hogy az infláció nincs “legyőzve”, csak a pánikszerű áremelkedést lassú, de nagyonis érezhető emelkedés váltotta fel.
A grafikonon az látszik, hogy (egyelőre) a hiperinflációt sikerült megelőzni.
A magyar infláció nem szigetszerű jelenség volt, nehéz is lenne egy annyira nyitott gazdaságban mint a magyar. Nyitottság alatt azt értjük, hogy szinte minden, ami a magyar gazdaságban történik, az a világgazdaság valamelyik nagy folyamatának a része.
Valamennyire még az észak-koreai gazdaság is nyitott, hiszen pl. az ukrán háború miatt tudnak rossz minőségű lőszert jó minőségű olajra és gázra cserélni. A magyar ehhez képest hipernyitott. A rengeteg összeszerelő üzem miatt minden, nyugaton bekövetkező vásárlóerő-változást azonnal megérzünk. A kiskereskedelem 80%-a nemzetközi hálózatokon keresztül történik, a forint egy illúzió, valójában Magyarországon mindent az euróhoz mérünk, de erre mindjárt visszatérünk.
Tehát egy ilyen nyitott gazdaságban ugyanúgy, ahogy a hétfői müncheni eső (hacsak nincs blokkoló anticiklon, mint az elmúlt három hétben) kedd este már Győrben esik, a nemzetközi gazdasági hullámzások ugyanúgy bejönnek.
Akkor Orbán nem is tehet semmiről? De tehet. Két dologról. Az egyik a többlet infláció, a másik pedig a stagfláció.
A környező országokban tehát szintén volt nagy infláció, de majdnem mindenütt alacsonyabban volt a teteje, mint nálunk és mindenütt gyorsabban vissza is hűlt. Ennek több oka is van, a két legnagyobb a forintra váltás és a magas forgalmi adók. Mindkettőről írtam már.
A forintra váltásnál érdemes megnézni a fast fashion boltok árcéduláit, valójában nálunk pár havonta fixált euró-átváltás történik. Az elmúlt és a következő két hónapban várható árfolyam-változásokat a néhány hetente esedékes új kollekciókor a C&A, a Pepco meg a többi rányomtatja az árcédulára. Nyilván ebben az ilyen 1-2% ingadozások nincsenek benne, de a trend igen. A forint évtizedek óta tartó tudatos leértékelése többek között itt jelenik meg.
Amióta egy árcédulán szerepel az euróval, a cseh koronával és a lengyel zlotyval, azóta meg lehet nézni hetente-havonta a leértékelés eredményét.
Az egész egy nagy szemfényvesztés. A béreket ugyan emelik nálunk, és a statisztikában a béremelkedés meghaladja az inflációt (tehát reálbér emelkedés van, kivéve pl. tavaly, amikor még a KSH szerint sem volt). Ám ha átmegyünk az inflációs kosár részletes nézetére, és súlyozzuk az árindexet (tehát megnézzük, hogy a tényleg gyakran vásárolt dolgok ára hogy alakul), már azt látjuk, hogy a reálbér valójában nem emelkedik.
Tehát már itt van egy Münchhausen-hatás, a saját hajánál fogva próbálja magát a magyar gazdaságpolitika kirántani a gödörból. A több forint a forgalomban több áfát jelent, a több áfa több költségvetési forrást, azonban ha egészet visszaváltjuk euróra, azt fogjuk látni, hogy valójában pont ugyanott tartunk. Súlyosítva azzal, hogy az egésznek a banki költségeit kifizettük.
Itt még nincs vége.
Eddig csak az volt, hogy a kisker szektorra (gonosz multik!!!) vetettek ki különadót. A különadó, mit ad isten, pont megegyezik az évente bekövetkező infláció és az és a béremelkedés közötti réssel. Vagyis az állam, a kisker szektorban (ahol az emberek a pénzük 60-70%-át, ha szegények akkor 90%-át költik el, kedves baloldali barátaim, ha esetleg cikkezni akartok valamiről) egész egyszerűen elvonja a reálbér-emelkedést. Ha van pénzed átmenni Szlovákiába nagybevásárolni, ezt úszod meg.
Most még rányomtak egy kis plusz különadót és bankadót, ezzel valójában megölve minden reálbér-emelkedést. Röviden:
Az embereknek nincs pénze.
Ezzel el is érkezünk a stagflációhoz. Szintén Vakmajom hozta egyik mai vagy tegnapi posztjában, hogy a villanyautók iránti kereslet bezuhant Amerikában. A magyar gazdaságpolitika pedig már egy ideje arra épít hogy még több termelést vonzzon ide, és erre az akkumulátor-technológia Magyarországra hozása jó ötletnek tűnt.
Igenám, de az akkumulátorokkal van két gond. Az egyik, hogy még nincsenek készen. Az akkumulátor-technológia jelenleg abban a fázisban van, mint a robbanómotor száz évvel ezelőtt. Akkoriban olyan kérdések nem voltak tisztázva, hogy a henger egy helyben álljon és főtengelyt forgasson a dugattyú, vagy maga a motor forogjon körbe. Voltak a ma megszokott alternáló mozgású szelepek mellett forgószelepek, résvezérlések, különféle gyújtási metódusok…majd aztán a II. Vh. hozta el a szabványosodást.
Az akkutechnológia életciklusa jelenleg ugyanitt jár, ugyanis a mostani akkuk nehezek, drágák, környetetszennyezőek, árukhoz képest körülményesen használhatók és rövid élettartamúak. A Tesla (de még a Byd és társai sem) a Ford T-modell. Amit most gyártanak, az még nem a megoldás, hanem a megoldás előtti útkeresés. Innentől kezdve pedig belefektetni kockázatos bolt.
A másik baj az akkumulátorgyárral (gazdasági szempontból, a környezetterhelésbe itt most nem megyek bele) hogy miután luxuscikket gyárt, azonnal földbe áll, ha megáll a kereslet, ez nagyjából mostanában meg is történik.
Az országnak sincs pénze
Ezzel bekövetkezik az, hogy a magyar költségvetés nevű falánk méhecske nem tud rászállni a következő virágra. Az EU pénzének (pontosabban annak nagy részének) hiányában elfogyott a pénz, ráadásul törleszteni is kell a sok szuperprémium államkötvényt (amelynek reálhozama amúgy szintén csökken a fogyasztásra kivetett adók miatt).
Mindez oda vezet, hogy hiába a jó számok, a gazdaság valójában nem mozog sehova, és ennek az egésznek az alján a stagnáló fogyasztás desztillálódik. Annak a megmozdításához bizalomra lenne szükség, hogy az emberek kezdjék azt gondolni, hogy ősszel jobban fog menni mint most, és tavasszal jobban fog menni, mint ősszel.
Amikor megáll a fogyasztás, akkor a vállalkozások költségszerkezetében elkezdenek dominálni az állandó költségek. Mit jelent ez? A bolt bérleti díját, a villanyt, gázt, vizet, kommunális adót, az alkalmazottat fizetni kell akkor is, ha a pék egy darab kiflit nem ad el. Nyilván ha sok kiflit vesznek, akkor jön a liszt meg a többi hozzávaló költsége, emelkedik a villanyszámla.
De amíg állnak, addig a csökkenő bevétel egyre kevésbé takarja be az állandó költséget, és eljön a pont, amikor egyáltalán nem takarja be. Ekkor kell árat emelni, hogy legalább a költségeket kitermelje a bolt. Aminek az eredménye a kereslet csökkenése lesz.
A jelenséget úgy hívjuk: stagfláció.
A gazdaság teljesítménye nem nő (stagnál), az árak viszont igen. Min lehet ezzel segíteni?
Leginkább pénzzel és jó kormányzással.
A pénz bepumpálása a gazdaságba nagyon veszélyes dolog, hiszen a felszökő kereslet fűti az inflációt. Ez igaz, csak infláció amúgyis van, és még mindig jobb, ha egy felfutó gazdaság inflációját kell kezelni, mint egy állóét.
Igenám, de nincs pénz
A tegnapelőtti hír az 1452 milliárd forintnyi, magántőkealapban parkoló NER pénzról pont azt mutatja meg, hogy mi az igazi baj a NER lopásaival
.Ennek a pénznek nem a NER-nél, hanem a magyaroknál kéne lenni, és akkor forogna a gazdaságban. Ekkora nagyságrendű pénzt azonban már nem gazdaságirányítási, hanem alapkezelői szemlélelettel kezelnek. Vagyis ekkora pénznek már bőven elég a mindenkori devizaszerkezetének megfelelő biztos hozam (tehát az euró- és dollárkötvények hozama) felett pár százalékot hozni, erre pedig számtalan olyan megoldás van, amely sokkal biztonságosabb a magyar gazdaságba fektetésnél. De ha fektetnek is a magyar gazdaságba, a maximum 10-20 éves, könnyű kiszállást engedő eszközöket keresik.
Vagyis a magyar többletinflációnak és stagflációnak is az egyik legfontosabb oka, hogy nemcsak új pénz nincs, a régi pénz is ki van vonva a gazdaságból.
A növekedés miatt beinduló fogyasztás szerkezetét akár alakítani is lehet, nem véletlen hogy az USA és az EU anti-inflációs programjai is mindenféle zöld és megújuló irányba próbálták terelni a gazdaságot (hogy milyen sikerrel, az egy másik történet) A jó kormányzás pedig segít megtalálni a növekedési potenciált. A rasiturizmus meg a Rákay Fütyip filmek helyett lehetne költeni a pénzt olyan dolgokra, amelyek növelik a gazdaság teljesítményét, hogy az “kinövekedje” a gondokat.
Mikor lesz ez jobb?
Nem nagyon lehet megmondani. Az orbáni mesterterv az, hogy majd begyűrűzik ide valami konjunktúra, és abból 2026-ban lehet kreálni egy párszáz milliárdos osztogató-hangulatjavító csomagot. Más terv nincs. Sodródás van, és az jelenleg a stagflációra elegendő.
Az infláció valószínű egy idő után beáll arra, hogy együtt mozogjon az EU átlagával, a kettő közötti rés valamelyest szűkülni fog. Az érdemi teljesítményjavulás viszont most nem nagyon látszik, a távoli láthatáron se. A gazdaságpolitikánk jelenleg megszorításokról szól, ami ennyit üzen: ha az állampolgároknak nincs pénze, az államnak sincs pénze.
Akkor se ha a város a Fideszre szavazott.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Az infla elsodleges okai kozul sztem nem szabad kihagyni, hogy energiat (olaj, gaz) mindenkepp devizaban veszunk. Ahogy csokken az ipar gazd teljesitmenye, azonnal nincs eleg deviza az energia importra, ez az elszallo arfolyamon loki meg az inflaciot kozvetetten.
Az 1452 milliárdos sztorit miért nem közvetlenül a Válasz Online -ról linkelted? Szerintem megérdemlik