Nincs pénz, nincs fogyasztás, van infláció

Vakmajom posztjai időnként jól láthatóan arról szólnak, hogy hergeljék a magyar értelmiség nem ultra-piacpárti részét, időnként viszont nagyon fontos gondolatok jelennek meg nála. Így van ez a ma reggel elém került posztjában is, amit egy kicsit továbbírok, addig is, ameddig olyan fontos témákat, hogy ki, kivel verekszik mostanában, fel nem tudok dolgozni.

A posztban a KSH inflációs tájékoztatóját veszi alapul és tesz mellé saját gyűjtést. Mondandójának lényege, hogy az infláció nincs “legyőzve”, csak a pánikszerű áremelkedést lassú, de nagyonis érezhető emelkedés váltotta fel.

A grafikonon az látszik, hogy (egyelőre) a hiperinflációt sikerült megelőzni.

A magyar infláció nem szigetszerű jelenség volt, nehéz is lenne egy annyira nyitott gazdaságban mint a magyar. Nyitottság alatt azt értjük, hogy szinte minden, ami a magyar gazdaságban történik, az a világgazdaság valamelyik nagy folyamatának a része.

Valamennyire még az észak-koreai gazdaság is nyitott, hiszen pl. az ukrán háború miatt tudnak rossz minőségű lőszert jó minőségű olajra és gázra cserélni. A magyar ehhez képest hipernyitott. A rengeteg összeszerelő üzem miatt minden, nyugaton bekövetkező vásárlóerő-változást azonnal megérzünk. A kiskereskedelem 80%-a nemzetközi hálózatokon keresztül történik, a forint egy illúzió, valójában Magyarországon mindent az euróhoz mérünk, de erre mindjárt visszatérünk.

Tehát egy ilyen nyitott gazdaságban ugyanúgy, ahogy a hétfői müncheni eső (hacsak nincs blokkoló anticiklon, mint az elmúlt három hétben) kedd este már Győrben esik, a nemzetközi gazdasági hullámzások ugyanúgy bejönnek.

Akkor Orbán nem is tehet semmiről? De tehet. Két dologról. Az egyik a többlet infláció, a másik pedig a stagfláció.

A környező országokban tehát szintén volt nagy infláció, de majdnem mindenütt alacsonyabban volt a teteje, mint nálunk és mindenütt gyorsabban vissza is hűlt. Ennek több oka is van, a két legnagyobb a forintra váltás és a magas forgalmi adók. Mindkettőről írtam már.

A forintra váltásnál érdemes megnézni a fast fashion boltok árcéduláit, valójában nálunk pár havonta fixált euró-átváltás történik. Az elmúlt és a következő két hónapban várható árfolyam-változásokat a néhány hetente esedékes új kollekciókor a C&A, a Pepco meg a többi rányomtatja az árcédulára. Nyilván ebben az ilyen 1-2% ingadozások nincsenek benne, de a trend igen. A forint évtizedek óta tartó tudatos leértékelése többek között itt jelenik meg.

Amióta egy árcédulán szerepel az euróval, a cseh koronával és a lengyel zlotyval, azóta meg lehet nézni hetente-havonta a leértékelés eredményét.

Az egész egy nagy szemfényvesztés. A béreket ugyan emelik nálunk, és a statisztikában a béremelkedés meghaladja az inflációt (tehát reálbér emelkedés van, kivéve pl. tavaly, amikor még a KSH szerint sem volt). Ám ha átmegyünk az inflációs kosár részletes nézetére, és súlyozzuk az árindexet (tehát megnézzük, hogy a tényleg gyakran vásárolt dolgok ára hogy alakul), már azt látjuk, hogy a reálbér valójában nem emelkedik.

Tehát már itt van egy Münchhausen-hatás, a saját hajánál fogva próbálja magát a magyar gazdaságpolitika kirántani a gödörból. A több forint a forgalomban több áfát jelent, a több áfa több költségvetési forrást, azonban ha egészet visszaváltjuk euróra, azt fogjuk látni, hogy valójában pont ugyanott tartunk. Súlyosítva azzal, hogy az egésznek a banki költségeit kifizettük.

Itt még nincs vége.

Eddig csak az volt, hogy a kisker szektorra (gonosz multik!!!) vetettek ki különadót. A különadó, mit ad isten, pont megegyezik az évente bekövetkező infláció és az és a béremelkedés közötti réssel. Vagyis az állam, a kisker szektorban (ahol az emberek a pénzük 60-70%-át, ha szegények akkor 90%-át költik el, kedves baloldali barátaim, ha esetleg cikkezni akartok valamiről) egész egyszerűen elvonja a reálbér-emelkedést. Ha van pénzed átmenni Szlovákiába nagybevásárolni, ezt úszod meg.

Most még rányomtak egy kis plusz különadót és bankadót, ezzel valójában megölve minden reálbér-emelkedést. Röviden:

Az embereknek nincs pénze.

Ezzel el is érkezünk a stagflációhoz. Szintén Vakmajom hozta egyik mai vagy tegnapi posztjában, hogy a villanyautók iránti kereslet bezuhant Amerikában. A magyar gazdaságpolitika pedig már egy ideje arra épít hogy még több termelést vonzzon ide, és erre az akkumulátor-technológia Magyarországra hozása jó ötletnek tűnt.

Igenám, de az akkumulátorokkal van két gond. Az egyik, hogy még nincsenek készen. Az akkumulátor-technológia jelenleg abban a fázisban van, mint a robbanómotor száz évvel ezelőtt. Akkoriban olyan kérdések nem voltak tisztázva, hogy a henger egy helyben álljon és főtengelyt forgasson a dugattyú, vagy maga a motor forogjon körbe. Voltak a ma megszokott alternáló mozgású szelepek mellett forgószelepek, résvezérlések, különféle gyújtási metódusok…majd aztán a II. Vh. hozta el a szabványosodást.

A tolattyús vezérlésű Bristol Perseus motor

Az akkutechnológia életciklusa jelenleg ugyanitt jár, ugyanis a mostani akkuk nehezek, drágák, környetetszennyezőek, árukhoz képest körülményesen használhatók és rövid élettartamúak. A Tesla (de még a Byd és társai sem) a Ford T-modell. Amit most gyártanak, az még nem a megoldás, hanem a megoldás előtti útkeresés. Innentől kezdve pedig belefektetni kockázatos bolt.

A másik baj az akkumulátorgyárral (gazdasági szempontból, a környezetterhelésbe itt most nem megyek bele) hogy miután luxuscikket gyárt, azonnal földbe áll, ha megáll a kereslet, ez nagyjából mostanában meg is történik.

Az országnak sincs pénze

Ezzel bekövetkezik az, hogy a magyar költségvetés nevű falánk méhecske nem tud rászállni a következő virágra. Az EU pénzének (pontosabban annak nagy részének) hiányában elfogyott a pénz, ráadásul törleszteni is kell a sok szuperprémium államkötvényt (amelynek reálhozama amúgy szintén csökken a fogyasztásra kivetett adók miatt).

Mindez oda vezet, hogy hiába a jó számok, a gazdaság valójában nem mozog sehova, és ennek az egésznek az alján a stagnáló fogyasztás desztillálódik. Annak a megmozdításához bizalomra lenne szükség, hogy az emberek kezdjék azt gondolni, hogy ősszel jobban fog menni mint most, és tavasszal jobban fog menni, mint ősszel.

Amikor megáll a fogyasztás, akkor a vállalkozások költségszerkezetében elkezdenek dominálni az állandó költségek. Mit jelent ez? A bolt bérleti díját, a villanyt, gázt, vizet, kommunális adót, az alkalmazottat fizetni kell akkor is, ha a pék egy darab kiflit nem ad el. Nyilván ha sok kiflit vesznek, akkor jön a liszt meg a többi hozzávaló költsége, emelkedik a villanyszámla.

De amíg állnak, addig a csökkenő bevétel egyre kevésbé takarja be az állandó költséget, és eljön a pont, amikor egyáltalán nem takarja be. Ekkor kell árat emelni, hogy legalább a költségeket kitermelje a bolt. Aminek az eredménye a kereslet csökkenése lesz.

A jelenséget úgy hívjuk: stagfláció.

A gazdaság teljesítménye nem nő (stagnál), az árak viszont igen. Min lehet ezzel segíteni?

Leginkább pénzzel és jó kormányzással.

A pénz bepumpálása a gazdaságba nagyon veszélyes dolog, hiszen a felszökő kereslet fűti az inflációt. Ez igaz, csak infláció amúgyis van, és még mindig jobb, ha egy felfutó gazdaság inflációját kell kezelni, mint egy állóét.

Igenám, de nincs pénz

A tegnapelőtti hír az 1452 milliárd forintnyi, magántőkealapban parkoló NER pénzról pont azt mutatja meg, hogy mi az igazi baj a NER lopásaival

Ott úszik a pénzed

.Ennek a pénznek nem a NER-nél, hanem a magyaroknál kéne lenni, és akkor forogna a gazdaságban. Ekkora nagyságrendű pénzt azonban már nem gazdaságirányítási, hanem alapkezelői szemlélelettel kezelnek. Vagyis ekkora pénznek már bőven elég a mindenkori devizaszerkezetének megfelelő biztos hozam (tehát az euró- és dollárkötvények hozama) felett pár százalékot hozni, erre pedig számtalan olyan megoldás van, amely sokkal biztonságosabb a magyar gazdaságba fektetésnél. De ha fektetnek is a magyar gazdaságba, a maximum 10-20 éves, könnyű kiszállást engedő eszközöket keresik.

Vagyis a magyar többletinflációnak és stagflációnak is az egyik legfontosabb oka, hogy nemcsak új pénz nincs, a régi pénz is ki van vonva a gazdaságból.

A növekedés miatt beinduló fogyasztás szerkezetét akár alakítani is lehet, nem véletlen hogy az USA és az EU anti-inflációs programjai is mindenféle zöld és megújuló irányba próbálták terelni a gazdaságot (hogy milyen sikerrel, az egy másik történet) A jó kormányzás pedig segít megtalálni a növekedési potenciált. A rasiturizmus meg a Rákay Fütyip filmek helyett lehetne költeni a pénzt olyan dolgokra, amelyek növelik a gazdaság teljesítményét, hogy az “kinövekedje” a gondokat.

Mikor lesz ez jobb?

Nem nagyon lehet megmondani. Az orbáni mesterterv az, hogy majd begyűrűzik ide valami konjunktúra, és abból 2026-ban lehet kreálni egy párszáz milliárdos osztogató-hangulatjavító csomagot. Más terv nincs. Sodródás van, és az jelenleg a stagflációra elegendő.

Az infláció valószínű egy idő után beáll arra, hogy együtt mozogjon az EU átlagával, a kettő közötti rés valamelyest szűkülni fog. Az érdemi teljesítményjavulás viszont most nem nagyon látszik, a távoli láthatáron se. A gazdaságpolitikánk jelenleg megszorításokról szól, ami ennyit üzen: ha az állampolgároknak nincs pénze, az államnak sincs pénze.

Akkor se ha a város a Fideszre szavazott.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.