Orbán haverjai gyenge formában
Miközben a saját választásunkra készülünk, volt a közelmúltban két választás is, ahol Orbán Viktor barátai nem szerepeltek valami jól.
Pellegrini népszerűségére építeni nem a legjobb ötlet
Előbb jött a szlovák elnökválasztás első fordulója. A szlovák politika nagyon sokban emlékeztet a magyarra. Vannak ott is modernista városiak, téeszelnök-szerű régenmindenjobbvót-politikusok. Virágzik a korrupció, és az ország ukrán határ felőli fele szegény mint a templom egere, ott a lakosság egyre nagyobb arányban cigány, mivel mindenki más elvándorol. Néhány címke fordítva van felragasztva, pl. Fico, Orbán nagy haverja hivatalosan szociáldemokrata.
Az ottani értelmiség is retteg attól, hogy Orbanisztánná válnak, ahol szépen majd le lesz építve a demokrácia és átmennek feudális kleptokráciába mint mi. Ezt egyelőre sikerrel akadályozza meg, hogy náluk nincs megszüntetve a kétfordulós választási rendszer mint nálunk, vagyis időben kiszóródnak azok a pártok, akik nálunk kb. az LMP-Momentum-PM vonal. Ha valaki vonal fölé kerül, abből tényező lesz, a vonal alattiak viszont nem zavarják a két továbbjutó köreit. Esetleg azzal szereznek pozíciót, hogy ki mögé állnak be.
Ennek megfelelően Zuzana Caputova megüresedő székéért is elindult boldog-boldogtalan, ám a vége az lett, hogy a legerősebb ellenzéki párt színeiben induló Ivan Korcok rávert 5%-ot Peter Pellegrinire, aki egyrészt minden volt már, csak akasztott ember nem, másrészt viszont Fico őt támogatta. A második forduló most hétvégén lesz, Ficonak ígérgetni kell, hogy a kieső jelöltek pártjai-pártocskái támogassák.
Ha nem az ő embere nyer, nem dől össze a világ, de azért nem szabad elfelejteni, hogy koalíciós kormány élén áll, ha elkövetkezik a Szlovákiában szokásosnak mondható koalíciós válság, nagyon nem mindegy, mennyire barátian viszonyul a kormányalapítási felkérést adó elnök.
Erdogan belenézett egy pofonba
A világ éppen Recep Tayyip Erdoganra se dőlt rá, de azért beszedett egy jó nagy maflást. Törökországban ugyanis a hétvégén helyhatósági választások voltak.
Tavaly Erdogan szoros választáson meg tudta őrizni az elnöki tisztséget, noha az amúgy eléggé töredezett ellenzék összefogott ellene. A közel 5% fölény, amivel Erdogan nyert, az ellenzék számára csalódást keltő volt, meg is szűnt az összefogás, a mostani választásokon megint mindenki mindenki ellen indult.
Ha valaki ránéz a 2023-as választási térképre, tulajdonképpen semmi meglepőt nem lát. Isztambul, Ankara az egykor göröglakta partvidék, és a kurdok nem szavaznak Erdoganra, mindenki más igen. Még ha a parlamenti választások térképét is hozzánézzük se válik nagyon sokkal árnyaltabbá a kép. Vagyis a nagyobb lélekszámú, viszonyítva kb. a mi megyei jogú városainknak megfelelő városokban is csak megszorongatni tudta az ellenzék Erdogan pártját.
Ehhez képest a mostani választások térképe nagy változást mutat. Az ellenzék elvitt egy csomó olyan várost, ahol korábban akár 10-20% előnnyel vezetett Erdogan pártja. Mindezt úgy, hogy az Erdogan körüli kisebb szatelitpártok közül több is koordinált Erdogan pártjával, míg az ellenzéki összefogás felbomlott és egy csomó helyen “ráindítottak” egymásra.
A választási eredményeknél a “mi lett volna ha” legalább olyan haszontalan, mint csatáknál ugyanezen pörögni. Így felesleges ezt az eredményt is akár a múltba, akár a jövőbe kivetíteni. Az biztos, hogy nagyvárosok négy évvel ezelőtti elvesztése után most olyan helyeken is kínos vereséget szenvedett Erdogan, ahol eddig nem volt oka az aggodalomra. A jelenlegi alkotmány szerint 2028-ban már nem lesz újraválasztható. Van aki azt mondja hogy ezzel az eredménnyel a lebegtetett alkotmánymódosítás is elszállt, de majd kiderül.
Az biztos, hogy amennyire a török demokrácia ezt engedi az évek óta tartó gazdasági mélyrepülés, a nagy földrengés és általában az évtizedes kormányzás elfáradása kezd mutatkozni. Pedig a “török demokrácia” kicsit másképp definiálandó, mint a nyugati. Előfordul, hogy frissen megválasztott kurd polgármestert vagy képviselőt bezárnak a “terrorista kapcsolatai” miatt, és a pálya egyébként is durván lejt Erdogannak.
Puccsról nem beszél senki, de az biztos, hogy Erdogannak mostantól ajánlatos háttal mindig a falnak állni.
Ki tudja, lehet egyszer majd ő is golyóálló mellényben megy ovit felavatni.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára
Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.
A Momentum jóval erősebb, mint látszik. Az MSZP vagy Jobbik jobban passzolt volna a vonal alatti kategóriába. Még a Mitanyánk is, ami viszont jelentősen felülmért.
* Nyugtával dicsérjük a napot: reméljük kitart a lendület Korcok mellett, miközben a kikerülhetetlen második fordulós szavazatátrendeződés várható kimenetele inkább előrejelezhetetlenebb, mint aggasztóbb.
* Ugyanez igaz Erdogánnál is. Én azt érzékelem, hogy ahogy Erdogan előző komoly győzelmét sem lehetett védhetően előrelátni, utólag megmagyarázni, úgy most sem látszik jól magyarázhatónak a mostani maflásának ekkora mérete.