Orbán kezd olyan lenni mint Joe Biden
Trump akart lenni, de nem Trump lett
A 444-en láttam, hogy Szily írt egy cikket Orbán kiállításmegnyitó beszédéről a Néprajzi Múzeumban.
Azt írta hogy Orbán lefagyott, szét volt esve. Ez tipikusan az, hogy meg kell nézni mielőtt megosztod, mert gyanús nekem, hogy Orbán nem tudna olyan jó beszédet mondani, amiről a 444 ne ezt írná. De, sajnos a 444-ek igaza van.
Eleve, az a hatalom tévéjében a nyolcvanas években volt szokás, hogy az öreg, széteső Kádár elvtárs beszédeit senki se merte megvágni, holott ekkor már a “sound bite” szerkesztési elv már rég ismert volt. Senki nem vette a nyakába a felelősséget, hogy azt mondják rá: “azért” és “úgy” vágta meg. Élőben, elejétől a végéig, noha Kádár már a hetvenes évektől egy beszűkült, a világot nem értő öregember volt.
Akárcsak ebben a beszédben Viktor. Érdemes megnézni, hogy bő két év alatt mennyit változott:
Fáradtan bemenni dolgozni
A 2024-es Orbán külsőre is láthatóan fáradtabb. Az utolsó, nem fehér hajszálak is kifehéredtek, és az arca se a kipihentségről árulkodik.
A beszédben a dátumok elcsúszását vette észre Szily, és igaza is van. Ha ezt a beszédet Joe Biden mondta volna, most mindenki azon csámcsogna, hogy Sleepy Joe már megint keveri Gizikét a gőzekével. 2022 még a Covid, a szankciók előtt volt, a múzeum 2002 óta kap díjakat és ilyenek. Ezek nyelvbotlások, de az egész ország politikai elitjét leuraló, tehetséges zsarnok Orbán nem csinált ilyen nyelvbotlásokat, még rögtönzés közben sem.
A beszéd nézése közben két beszéd jutott eszembe. Az egyik Szekeres Imre legendás “tisztelt miniszterorrú” beszéde a Gripen vadászgépek átadóján. Szekeres alighanem éhgyomorra pálinkázhatott reggel a beszéd előtt, mindenesetre a beszéd kicsit kásásra sikerült. Orbán ilyen hibát nem szokott és valószínű nem is fog csinálni sose. Ellenben a fizikai fáradtság üvölt róla. Az ember egyszerűen nem fitt. Nem tudom a strasbourgi csata mennyit vett ki belőle, meg mi kellett a feldolgozáshoz, de úgy tűnik, hogy három nap kevés volt kipihenni.
Ilyenkor pedig az ember mond hülyéket, akkor is ha húszéves, és a másnaposságról azt tudja, hogy az a kis fejfájás ami a felkelés és a reggeli kávé közötti félórában van. Ráadásul ez a beszéd nem nekünk szól, akik a Múzsát írják vagy olvassák, hanem a tábornak, akik nagyon körültekintően kapják a Doktor Miniszter Elnök Úr szavait.
Ritka nagy gondolatok
Orbán ilyen hosszú, szerkesztett beszédet egy évben legfeljebb 4-5 alkalommal mond. Vallásos hívei, és most nem a Mátészalkán a hörrtévét néző Manyi nénire gondolok, hanem az értelmiségiekre akik el akarják hinni, hogy a kormány a helyén van, és Orbánnak végül mindig igaza lesz, igaza szokott lenni, ilyenkor kapják meg a Nagy Gondolatokat.
Kicsit olyan ez, mint a misztériumvallások, ahol a pap bemegy a szentélybe, de legalábbis háttal áll a gyülekezetnek, miközben kommunál a transzcendenssel, és a hívek csak egy részét kapják meg a tutinak. Év közben meg kell elégedni az Orbán körül sürgölődő papok mondásaival. Sőt, meg kell elégedni a szívét őszintén kiöntő, de az őszinte szívkiöntést azért súgógépről felolvasó macával, meg a péniszfogdosás-szakértő bohóccal.
Érdemes tehát ezt a szereplést úgy nézni, hogy mostantól év végéig még két Orbán-beszéd lesz. Fog egyet mondani október 23-án és egyet az amerikai választások után, aztán már jön a karácsonyi szezon. Tehát a híveknek ez van az utolsó negyedévre. Harc, mindenrendbenlevés, stramm magyarság.
A régi jó dolgokból nem maradt semmi
A másik eszembe jutó beszéd Kádár utolsó felszólalása volt az MSZMP KB zárt ülésén. Nem gondolom, hogy Viktornak ez volt az utolsó beszéde, és a Nagy Imre meggyilkolása miatti, harminc év rossz lelkiismeret sem jelentkezik.
(Ámbár 1956-hoz közeledvén érdemes, akár a drámaelemzést író érettségiző szemével észrevenni a párhuzamot. Nagy Imre, akármilyen ember volt, rituális gyilkosság áldozata lett. Vele ölték meg, törvénytelenül és erőszakkal, a magyar ember jogát a szabad életre. Halála a klasszikus égrekiáltó bűn. És nézzük meg, hogy így, több mint hatvan évvel azután, hogy a nyakába tették a hurkot, még mindig idős, hebegő politikusok életében van ott. Mindkét magyar diktátornak ebben a hatvan évben van köze a halott Nagy Imréhez, és mindkettő rossz lelkiismerettel öregszik. Kérdés, hogy Magyarország tud-e szabad ország lenni addig, ameddig nem lesz olyan vezetője, aki nem Nagy Imre koporsójával kezdi a pályafutását…)
De vissza Orbánhoz. A közös vonás az ordító bizonytalanság. Kevés embernek adatik meg az az áldás, hogy 50-60 éves kora után is nyitott tud maradni a világra. A legtöbben bezárulnak abba a világba, amelyet 30-40 éve korukig megértettek. Ha valaki fiatalokkal dolgozik vagy tanít, az találkozik annyit az új impulzusokkal, hogy akár hetvenévesen is mosolygó derültséggel tudja azt mondani: én ezt már nem egészen értem, és nem is így csinálnám, de így van jól, hajrá gyerekek, és igen, elmegyek veletek Azahriah koncertre is.
Akinek ez nem adatik meg, az már negyvenévesen elkezd haragudni a világra, mert van pofája elmenni mellette. Elkezdi megosztani a Kacsamesékről meg a régi jó Tibi csokiról szóló mémeket. Meg a régi nők, na azoknak még…nemnem, a mostani nőknek is barátom, csak azt te már nem látod. Ez tud aztán bezárkózó gyűlöletté alakulni, és pont ezt látjuk a fáradtan, őszen, petyhüdt arccal beszédet mondó Orbánon.
Elmegy a világ, de mi értjük. Hiszen mi csináltuk meg, a hálátlan utókornak. Mi még tudjuk hol van a helye nőnek és férfinak. Mi még harcolunk, odabaszunk, nem adjuk fel, mert ha mi nem csináljuk valami kártékony, új, ki tudja milyen világ jön. Ezért harcolunk mi, kedves barátaim.
Ezért harcolunk, kedves barátaim, olyan dolgokért, amikről lelkünk mélyén tudjuk, hogy csak bebeszéltük magunknak. Mi úgy gondoljuk, mi magyarok, hogy Hatvanpuszta jár nekem, a felcsúti stadion jár nekem. Magyarország védendő értéke, hogy egy falusi gázszerelő nézeget egy milliárdos sínlerakó gépet, hogy az az övé, ő vette, a saját pénzéből.
Ja nem. Ez csak a lelkünk mélyén van ott, mint Kádárnak az az akasztás. Ha bármikor előjött a lelke mélyéről, akkor tudta, hogy ez volt a helyes. Ezt kellett csinálni. Mi mást? Akkor mi lett volna az országból. És mi ez az egész változás? Mit magyaráznak nekem egyensúlyról, külkereskedelmi mérlegről? Hát ezek rendben vannak, nem? Meg mit ugrál ez a cingár hülyegyerek? Fogdossa a faszát, nem? Helyre lesz téve, ugye? Brüsszelből győzelemmel jöttünk haza, ugye? Tapsoltok nekem, hogy elhiggyem? Mosolyogtok? Na ugye. Győztünk. Mert én győzni szoktam, és ha én nem győzök, mi lesz a világgal? A világ nem győzhet le engem, mert én jobban értem a világot, mint ő engem. Ezek a stabil dolgok. Ezekbe kapaszkodok. Köszönöm a figyelmet.
És igaza van Szilynek. Ezek azok a beszédek, ami után a belső kör pislog egymásra. Ki mondja meg neki? Meg lehet mondani neki? Meg kell mondani neki? Vagy el kell kezdeni készülni arra, amikor majd nagyon mások lesznek a dolgok. Na mindegy, este megbeszéljük, most tapsolni kell.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
"Tapsolj te is Cathy"
A 444 cikkét nem olvastam, mert nem fizetek nekik, de a beszédet meghallgattam és két szóba tudom összefoglalni a véleményem róla:
Van remény!