Orbán megint házhoz megy a pofonért
Avagy miért hiba a szállásokról kidobni az ukrajnai menedékeseket.
A cikk szerzője dr. Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd, aki a Helsinki Bizottság munkatársaként és önszorgalomból is, viszonylag sokat fordult elő életében mindenféle menekülttáborokban, bevándorlási hivatalban (mikor hogy hívják azt a kuplerájt) így megkeresett, hogy írna pár szót a szállásról kidobott menedékesekről. Íme:
A múlt héten történt, hogy – többek között – egy kocsi szálláshelyről Ukrajnából elmenekült magyar családokat tettek az utcára. Az ok: a kormány módosította a veszélyhelyzet ideje alatt a szomszédos országban fennálló humanitárius katasztrófára tekintettel érkező személyek elhelyezésének támogatásáról és az azzal kapcsolatos egyéb intézkedésekről (tényleg ilyen szép neve van) szóló 104/2022. kormányrendeletet.
A módosítás lényege, hogy – szemben a korábbi állapottal – aki nem Ukrajna háború sújtotta területeiről érkezik, annak 2024. augusztus 21-től nem támogatja a lakhatását a magyar állam, továbbá ettől az időponttól kezdődően csak az részesülhet ilyen támogatásban, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy a Magyarország területére történő belépés időpontjában háború sújtotta területről érkezett, és lakóhelye is ott található.
Hogy mely területek minősülnek háború sújtotta területnek, arról lista készül, amit „az orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos állítja össze a honvédelemért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter bevonásával”. A listára 12 megye, valamint a Krím és Szevasztopol került fel, Kárpátalja nem.
(Ésik: a magyar kormány jó szokás szeirnt kavar. A biztonságos belső alternatíva a menekültstátusz megadásánál ismert intézmény, amikor egy ország azt mondja a menekültnek, hogy származási országa X tartományában dúl a háború, de Y tartományban vidáman élhet. A másik dolog, hogy az oroszok éppen egész Ukrajnában törekszenek az elektromos hálózat megbénítására. Nincs biztonságos ukrán tartomány.)
Ez a szabályozás azonban ellentétes az uniós joggal, ami azért baj, mert emiatt nagyon könnyen egy újabb kötelezettségszegési eljárás indulhat Magyarország ellen.
Hosszú és unalmas poszt következik a hír hátteréről, azaz menekültügyi alapfogalmakról, jogforrási hierarchiáról és lehetséges következményekről (jogtudósok kérem ne olvassák, mert égnek fog állni a hajuk a pontatlanságoktól, amiket viszont muszáj elkövetnem, mert ez nem szakcikk, csak cikk).
A jelenlegi menekültügyi rendszert az 1951 évi genfi egyezmény alapozza meg, amire azért volt és van szükség, hogy még egyszer ne fordulhasson elő olyan, hogy az üldözötteket ne fogadják be más országok, ahogy történt ez a 2. világháború alatt. Az egyezmény öt olyan okot határoz meg, ami miatt ha valaki elmenekül a hazájából (faji, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, vallási, illetve politikai meggyőződés), akkor menekültként kell elismerni.
(Ésik: a menekültkénti elismerés nem visszavonhatatlan, de határozatlan időre szóló, tartós megtelepedéshez vezető állapot. A menkültként elismert személy kevés kivétellel ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint egy állampolgár. Éppen ezért - és teljesen érthetően, az államok nem szeretik nagyon osztogatni a menekültstátuszt. Ezért vannak az alábbi, rugalmasabb rendszert jelentő kategóriák, amelyeket nem nagyon körülményesen elfogadható ENSZ-egyezmények, hanem az Uniós jog szabályoz)
Ezt bővítette ki az EU azzal, hogy a vonatkozó irányelvben létrehozott még újabb kategóriákat:
Az oltalmazott (hazatérve halálbüntetés, kínzás, megalázó, embertelen bánásmód, vagy büntetés érné, vagy a megkülönböztetés nélküli erőszak szintje olyan magas, hogy az a polgári személyek életét/testi épségét veszélyeztetné – ez tipikusan a háborús/polgárháborús területekről érkezőkre igaz),
A befogadott (aki menekült, vagy – a harmadik kategória kivételével – oltalmazott lehetne, de vagy nem kéri, vagy ki van zárva ezekből, mert pl. olyan bűncselekményt követett el)
Végül a témánk szempontjából fontos menedékes (a háború, vagy egyéb hasonló miatt a hazájukat elhagyni kényszerült olyan emberek, akik nagy létszámban, tömegesen érkeznek). Menekültként, oltalmazottként és befogadottként elismert emberekből az EU-ban sok volt (gondoljunk csak a menekültválság idején érkezett és menekültté lett szírekre, afgánokra, irakiakra), menedékes viszont nem, hiszen nem volt olyan konfliktus az Unióhoz közel, ami ezt indokolta volna. Ez változott meg 2022. február 24-én, az ukrajnai háború kitörésekor-kibővülésekor, amikor hirtelen milliók hagyták el Ukrajnát az EU irányában.
Hogy mi mindent kell az adott tagállamnak megvizsgálnia ahhoz, hogy valakiből menekült, oltalmazott satöbbi legyen, abba nem megyek bele, mert úgy már nagyon hosszú lenne ez az írás. A téma szempontjából fontos viszont, hogy ezeknek az embereknek bizonyos, jogszabályokban rögzített ellátást kell biztosítani (legalább egy darabig), mint pl. lakhatást.
Nem mi találjuk ki, mi jár a menedékesnek
Itt érdemes kitérni a jogforrási hierarchiára. Ez egy nagyon fontos jogtudományi, jogalkotási és jogalkalmazási alapelv, és azt jelenti, hogy magasabbrendű jogszabállyal alacsonyabbrendű jogszabály nem lehet ellentétes.
Csak így tud koherens lenni ugyanis a jogrendszer, hiszen így nem mondhatja azt Karakószörcsök képviselőtestülete, hogy őket nem érdekli a Ptk., náluk mások az elbirtoklás szabályai, mint amik ott le vannak írva. Ebben a jogforrási hierarchiában az uniós irányelvek a belső, tagállami jog felett helyezkednek el.
Az irányelvek olyan uniós jogszabályok, amik azt írják elő, hogy milyen tartalommal kell a tagállamnak jogszabályt alkotnia, de nem írja elő, hogy azt pontosan hogyan tegye, viszont előírja, hogy milyen határidővel. Ha ezt – egészben, vagy részben – nem teszi meg a tagállam, akkor ellene kötelezettségszegési eljárás indul.
Már megint egy kötelességszegés, már megint elkerülhetnénk egy büntetést
Ugyanez történik akkor is, ha olyan jogszabályi rendelkezést alkot az adott, irányelvvel már szabályozott témakörben a tagállam, ami a vonatkozó irányelv valamely szabályával ellentétes. Ahogy tette és teszi azt Magyarország már évek óta menekültügyben.
És hogy mi lehet egy ilyen, irányelvnek nem megfelelő szabályozás eredménye? Például az, amit Magyarország is kapott, miszerint 200.000.000 eurós büntetés, ami naponta egymillióval növekszik (a végén szerintem úgy egymilliárdra fog kijönni a számla). Nincs kibúvás, nincs olyan, hogy „jó, de…”, az irányelveknek meg kell felelni, különben jön a bünti.
Na de hogy jön ide Kocs és a kilakoltatott családok?
Hát úgy, hogy a vonatkozó irányelv szerint a tagállamok biztosítják, hogy menedékesek (azaz az Ukrajnából 2022. február 24. után elmenekültek) „megfelelő szálláshelyhez jussanak, illetve adott esetben megkapják a szálláshoz jutáshoz szükséges eszközöket.” Ennyi. Nincs olyan, hogy de csak keddtől péntekig, vagy csak a kisgyerekes családoknak, vagy csak azoknak, akik olyan helyről jönnek, ahol lőnek-bombáznak.
Ha valaki menedékes, annak szállást kell biztosítani (már amennyiben igénylik). Ehhez képest a magyar kormány ezt emberek ezreitől – köztük gyerekek, öregek, fogyatékkal élők – elvette. Hogy erre miért volt szükség, az rejtély. Amikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy Nagy Márton pénzügyi főstratégaminiszter nemrégiben azt nyilatkozta (nem pont így, ezekkel a szavakkal), hogy ahol lehet, spórolni kell, mert szarban vagyunk.
(Ésik: Hallottam olyat is, hogy ez a “kárpátaljai cigányok” miatt van. Ez legfeljebb részben van így, a szabályozás egyáltalán nemcsak őket érinti. Egyébként Kárpátalján valóban nagy cigánytelepek vannak, még a magyar szegregátumokhoz képest is áldatlan állapotokkal. Az ott élő cigányok (akárcsak a kelet-szlovákiai cigányok) nem nagyon integrálódtak a szlovák vagy az ukrán társadalomba, a saját nyelvük mellett főleg magyarul beszélnek. És valóban, sokan átjöttek, kihasználva a jogi lehetőséget. Igen, csak attól a jog még jog. Ha nem lennénk olyan viszonyban az EU-val, amilyenben vagyunk, itt lehetett volna egy kis plusz pénzt intézni, valami kivételt az EU-jogszabályba beleírtani…de mivel mindent megvétózunk, az EU is pont ilyen konstruktív a magyar kormány problémáival kapcsolatban.)
Kerekítési hiba, viszont lehet gyűlölni
Ugyanakkor ezeknek az embereknek a lakhatási támogatására a költségvetés szempontjából statisztikai hibányi mértékű pénzt költött az állam (lélegeztetőgép-együtthatója alacsony), ez tehát nem lehetett indok, legalábbis reálisan. Akkor mi? Egyszerűen csak annyi, hogy nehogymá ingyenéljenek ezek itten. Az, hogy ismét rúgjunk bele a szükséget szenvedőkbe.
Az üzenet tehát ez: ha menekülsz, akkor nem érezheted biztonságban magad Magyarországon, veled lehet embertelenül bánni, rád – bár kellene – nem vonatkozik az EU joga, és ott keserítjük meg az életedet, ahol csak tudjuk és ahol nagyon fáj, mindegy, hogy gyerek vagy, idős, fogyatékos, vagy felnőtt átlagember. Rohadj meg, mi akkor sem segítünk, sőt, hajléktalanná teszünk.
Szégyen. Szégyen.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
„lélegeztetőgép-együtthatója” - ez Magyarországon évtizedekig lehet elfogadott mérőszám költségvetési tényezők minősítésére.
> "Quercus robur, hazánk őshonos erdőalkotó fafaja, amelyet Kocs község, híres szülöttéről, Kocs Ányosról neveztek el"
Erről most eszembe jutott hazánk másik nagy szülöttje, akiről egy egész életmód kapta a nevét, a híres Kelet-kutató és világutazó Vegetári János.