Petike pompomlány

Avagy miért ne keverjük a szurkolást a külpolitikával

Megosztottuk ezt a fotót, ahol Spoxxi, a vadászblézer Petikeh puffogását terjeszti arról, hogy az usákok kizárják szegény Trumpot a választásokról, amelyeket amúgy tuti megnyerne. Én meg azt találtam mondani, hogy ezek barmok. Fenntartva ezt a megállapításomat, lássuk az indokolást. 

Öveket becsatolni, hosszú és unalmas következik. 

A megszólalással nem a stílus a fő gond, hanem az, hogy 1) azt mutatja, hogy a megfogalmazó a nemzetközi helyzetet egyáltalán nem értik 2) még ha jó üzenet is lenne, Magyarországnak akkor se származna belőle semmi előnye. 

Nézzük először azt a kérdéskört, hogy lesz-e elnök Donald Trumpból.

Az amerikai választási kampány még nagyon a kezdeti fázisában van, az első nyilvános megszólalások, az első viták vannak most. Most derül ki, hogy melyik oldalon, ki gondolja komolyan a jelölést. Most szórnak ki a tucatnyi jelöltből a komolytalanokat, hogy az előválasztásokra tisztuljon a kép. Azok, akik jóban akarnak lenni a leendő elnökkel és köreivel, most döntik el, kinek a kampányát fogják adományokkal támogatni. 

Ebben a stádiumban a legrutinosabb amerikai elemzők is csak kezdik felvázolni a trendeket. A komolyan vehető kormányok csendben figyelik mi lesz. A nem komolyan vehetők meg egybites fociultrák módjára hurráznak. 

A magyar kormánypártnak természetesen lehetnek preferenciái. A magyar kormánynak viszont az a feladata, hogy korrekt viszonyban legyen a világ vezető szuperhatalmával, akkor is ha valami vadliberális vagy vadkonzervatív elnöke van.

Na jó, de mégis mik az esélyek? 

Kezdjük Biden elnökkel. Mik az ő erősségei és gyengéi?

Erőssége az ún. incumbency advantage, vagyis a hivatalban levő elnök előnye. Az elmúlt évtizedek trendje az, hogy aki elindul újraválasztásért, azt újraválasztják. 1981 óta csak az idősebb George Bush és Donald Trump nem volt dupla elnök. 

Erőssége az, hogy az aktív amerikai politikusok közül ő a legtapasztaltabb, fél évszázadnál is nagyobb rutinja van politikai játszmák megnyerésében, politikai támadások kivédésében.

Erőssége, hogy képes összekovácsolni azt a rendkívül széles társadalmi koalíciót, ami az amerikai Demokrata Párt, a partvidékek fiatal liberális értelmiségétől kezdve a déli államok fekete munkásain át a középnyugat kelet-európai bevándorlóiig. 

Erőssége, hogy végigvitt számos nagyon fontos politikai változást. Az ukrajnai háborúra és a covid járványra reagálás örve alatt megcsinált egy nagyon fontos iparosítási programot, amivel megkezdte a gyártás hazahozatalát Kínából és fontos zöld beruházásokba is kezdett. Ezek miatt a nagy gazdasági erők jelentős része (mínusz olajipar) nem nagyon bánná, ha maradna még négy évet. 

Gyengéje, hogy öreg. Megválasztásában nagy szerepet játszott az, hogy mindenki egyciklusos, átmeneti elnöknek gondolta, ezért olyanok is szavaztak rá, akiknek “be kellett fogni az orrukat”. Ezek az emberek távolról sem biztos hogy szavaznak rá még egyszer. Az öregedése miatti bakik rendszeresek, bár mióta Mitch McConnell, a rangidős republikánus szenátor konkrétan időskori demenciára utaló jeleket produkál, ezt nem nagyon erőltetik ellenfelei.

Gyengéje, hogy valószínűleg még egy “bárkit csak ne Trumpot” kampányt nem lehet csinálni. Nagyon fontos szavazórétegek, főleg a “kertvárosi feleségek” körében nagyon romlottak a mutatói.

Gyengéje, hogy az alelnöke gyenge. Kam Harris talán a legígéretesebb újgenerációs politikus volt, Hillary Clinton új kiadása, vele ellentétben kemény ügyészi múlttal, diverz származással…ehhez képest nagyon alacsony szinte minden mutatója. Vagy nem vesznek róla tudomást, vagy utálják. 

Gyengéje, hogy a Covid járvány kezelésének számtalan hibáját a nevéhez kötik. Hiába csinálták ezt sokszor járványtagadó vagy járványtúlreagáló kormányzók, az össze-vissza nyilatkozó Anthony Fauci. Ahol az elnök a “világ legnagyobb hatalmú embere”, ott a világ legnagyobb politikai felelősségét is viselni kell. 

Gyengéje, hogy számos gazdaságpolitikai újításána gyümölcse republikánus többségű fejletlen tagállamban érik be, ahol a hely republikánus kormányzók szakítják le. Más újítások (így pl. a rengeteg megújuló energiás beruházás) hatása majd két-három elnöki ciklus múlva lesz látványos. Ezeket ráadásul a saját pártja baloldali és klímaradikális részei se szeretik, “too little, too late” alapon. 

Gyengéje, hogy hat évtizednyi politikai pályafutás alatt azért gyűlnek kétes ügyek, amelyek nagy részét már rég kivédte, de a fia, Hunter ügyei még ráéghetnek, minden törvényszéki ügyeskedés ellenére. 

Nézzük most Donald Trump volt elnököt. 

Letudhatnám annyival, hogy a legnagyobb erőssége és egyben gyengéje az, hogy ő Donald Trump.

Erőssége, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, akiket csak ő tud most megszólítani. Nem feltétlenül csak a hülye rajongóira gondolok, hanem még két rétegre. A fejletlenebb vidéki Amerika fehér lakosságára és a demokraták liberálisabb szárnyát nagyon utálókra. 

Erőssége, hogy ösztönösen jó közszereplő, a bazári kofa kitartásával és szuggesztivitással tudja eladni az árut, ami ő maga. 

Erőssége, hogy a republikánus párt nagyon nagy részét kontroll alatt tartja. 

Gyengéje, hogy nagyon sokan nagyon utálják. A “swing voter” rétegek körében az ő támogatása nem romlott, mint Bidené, hanem összeomlott. 

Gyengéje, hogy Biden gazdaságpolitikája kb. mindenkinek megfelel, pusztán azért nem fog tudni anyagi támogatókat szerezni, mert valaki más kell, mint ahogy az Obama idején volt. Gorka Sebestyén pár hete adott interjúja amúgy jól jelzi, hogy pl. az “Ukrajna, mint üzlet” témakörben Trump környezetében is rájöttek, hogy a putyinista russzofília nagyon rosszul rezonál az amerikai üzleti elitnél.

Gyengéje, hogy a kicsit is épeszűnek tűnő stáb rég elpártolt tőle, a környékén olyan alakokat lehet találni, akikről már a kampány során is rettenetes dolgok tudnak kiderülni, olyanok, hogy ahhoz képest Hunter Biden minden disznósága kevés lesz.

Gyengéje, hogy a hívei számos kényes politikai kérdésben elgaloppírozták magukat. Az abortusztilalom és a fegyverliberalizáció számos államban automatikus támogatást jelent, de összállami szinten inkább bajokat okoz. Mégis számos republikánus irányítású állam nyomott át ilyen szabályokat, amely elnökválasztási szinten vissza tud ütni. 

Gyengéje, hogy Bidennel ellentétben neki olyan ellenfelei vannak a republikánus elnökjelölti helyért, akik az elejétől komolyan veszik a dolgot. Elsősorban Ron DeSantis floridai kormányzót szokás emlegetni, de Mike Pence korábbi alelnök, vagy Nikki Haley volt dél-karolinai kormányzó nehézsúlyú profi politikusok.

Az igaz, hogy Trump elnök támogatottsága dupla annyi, mint nekik összesen. Viszont ezek beleteszik a melót, járnak azokra a vitákra, amelyektől Trump távol marad. Az első vita után Trump támogatottsága pár százalékot esett, a többié pár százalékot emelkedett. A republikánus jelölésről döntő “szuperkedd” majd jövő márciusban lesz, és ha addig ilyen kemény munkával mindig pár százalék alapon araszolnak előre az ellenfelek, az érdekes lehet. Különösen, hogy jelen állás szerint Trump a szuperkedd előtti napon vádlottként fog bíróság előtt állni.

Gyengéje végül, de nem utolsó sorban a rengeteg büntetőügye. Ezek elemzése külön posztot igényelne, mert még olyan forgatókönyv is van, ahol ezek segítik. Ugyanakkor van a vádak között jó pár olyan, ami mindenféle politikai töltet nélkül is kiverheti a biztosítékot. Ilyen pl. a golfpálya budijában tárolt titkos iratok ügye vagy ahogy Georgia államban a helyi hivatalnokokat terrorizálták a “kedvezőbb” eredmény kihozása érdekében. 

Ebből talán látszik, hogy az amerikai választásokon most beállni valaki mellé, politikai ostobaság, amelyet egy kormány akkor se engedhet meg magának, ha amúgy a végső győztes mellett foglal állást. 

De miért mondom, hogy hiábavaló?

Nagyrészt azért, mert az ukrajnai háború eldőlt. Nem, nem tudom, hogy milyen lesz a végső békeszerződés. De érdemes ránézni a térképre. Ez a deepstatemap, amely önkéntesek által szerkesztett, nyilvánosan elérhető (OSINT) információk alapján mutatja a szembenálló erők helyzetét. 

Én úgy gondolom, hogy még abban az esetben is, ha a nyugati támogatás elfárad, az amerikai választásokig hátralevő több mint egy év alatt van egy minimumprogram, amelyet el akarnak érni.

Ilyennek látom az enerhodari atomerőmű felszabadítását és visszakapcsolását az ukrajnai elektromos hálózatba. Nyugat-Ukrajna ideális a “kínafüggetlen” ipari kitelepülések céljára, de sokkal inkább az, ha jár arra pár kóbor gigawatt. Az pedig akkor lesz, ha helyreállítják a víztározót és az atomerőművet. Hasonlóan fontos pár kisebb város, amely a front közvetlen közelében van. Miközben mindenki Melitopol, Bergyanszk és Mariupol ostromát méregeti, nem szabad elfelejteni, hogy iszonyatosan sok orosz katona és hadieszköz áll ezek útjában. 

Ellenben ott van Tokmak és Vonovakta, amelyek olyan vasúti és közúti csomópontok, amelyek a nagy kikötővárosokat teljesen el tudják szigetelni a szárazföldtől. Ha ezek megvannak, akkor a maradék “krími szárazföldi korridor” tartása értelmetlenné válik, mivel minden ide tartó vagy innen induló szárazföldi forgalmat ellenőrizni tudnak az ukránok. 

Arról nem beszélve, hogy ha kitör a béke és nem a frontnak kell fegyvert gyártani, ma már egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta kifejlesztése nem nagy kunszt, tehát a kercsi híd is igen nagy veszélyben fog maradni. 

Béketárgyalás csak akkor, ha az oroszok beismerik a vereséget

Tehát ha van is orosz-ukrán béketárgyalás és annak lesz is olyan eredménye, hogy a Donbasz egy része átkerül Oroszországhoz, ezt a déli részt Ukrajna és a támogatói vissza akarják kapni. Ameddig az oroszok erre nem hajlandóak, nincs béke. Ezt jelzi egyébként a legutóbbi amerikai csomag, amelyben két üzenet is volt. 1) Abrams tank 2) lefoglalt orosz pénz. Mindkettőnek a dekódolása az “eltökélt és a következményeket vállaló támogatás”.

Hogy ezt nem csak én gondolom így, arra bizonyíték, hogy a héten először Örményország is küldött segélyt Ukrajnának.

Örményország hagyományosan oroszbarát. Na nem azért, mert az örmények annyira szeretik az oroszokat. Az okért a térképre kell ránézni. Grúziának van tengerpartja, az örményeknek nincs. Az örmények voltak már a holokauszthoz hasonló népirtás áldozatai, amelyet a szunnita muszlim törökök, azeriek, kurdok csináltak ellenük.

Örményország biztonságát a szunnita török erőközponttal szembeni síita regionális nagyhatalom Irán és a keresztény Oroszország garantálja. Garantálta. Az, hogy az örmények elkezdték Ukrajnát támogatni, azt jelzi, hogy Putyint kevésnek gondolják ahhoz, hogy megvédje őket Erdogantól és Alijevtől. Cserébe amerikai támogatást várnak. 

Pirossal körbepöttyözve Örményország. Forrás: google maps

Ez egyébként azt is eredményezi, hogy amerikaiaknak lesz elsimítani valója Iránnal és Izraellel, mert Örményország támogatása azt jelenti, hogy ha csak informálisan is, egyeztetni kell Iránnal, ahol amúgy a lakosság bő 10%-a azeri és él vagy 500.000 örmény azután is, hogy legalább ennyi elmenekült az iszlám forradalom idején. 

Az amerikaiak tehát ki fogják terjeszteni a befolyásukat, és közben valamilyen alkut kell kötni Iránnal.

Bonyolult és visszafordíthatatlan folyamatok

Ezzel és Európában Lengyelország és Románia erősítésével a kínai Belt&Road projektbe elég nagyot lehet rúgni. Nyilván erre Kína is reagál, nem véletlenül keresik intenzíven a kapcsolatot velünk se. Viszont Kínának meg gazdasági gondjai vannak, kérdés, hogy tudja-e a terjeszkedését olyan ütemben finanszírozni, ahogy eddig. 

Bonyolult, de az látszik, hogy nagyon komoly átrendeződés indult be. Ezek nagy része olyan folyamat, amely túl van a V1 sebességen, és mivel az amerikai külpolitikában nem várható irányváltás a következő egy évben, hamarosan jön majd a “rotate” utasítás is, és a repülőgép emelkedni fog. Itt fékezés megszakított felszállás már nem lesz. 

Ezért mondom, hogy még abban az esetben is, ha Donald Trump megint elnök lesz, a diplomáciai és szakpolitikai nagyüzem, amit a Biden-kormány csinál, olyan folyamatokat indít (és már indított) el, hogy a közép-európai politikai irány- és erővonalakon Trump már nem fog tudni változtatni. 

De persze ettől még lehet neki lelkesen visongatva drukkolni. Csak nem akkor, amikor valaki külügyminiszter, vagy hűséges vadászblézere.