Többször írtunk már az amerikai törvényhozásban zajló alkufolyamatról, amelyben a republikánusok az USA déli határán sokkal szigorúbb határellenőrzést követelnek. Tegnap (2024. 01. 18.) Biden elnök a Fehér Házba hívta az alsó- és felsőházi demokrata republikánus és demokrata vezetőket, különböző bizottsági elnököket és azt a három szenátort, aki az alku összehozásán dolgozik. A találkozóról mindenki nyilatkozott, ennek jó összefoglalóját ld. ebben a cikkben. Az alkufolyamat egy 106 milliárd dolláros, a költségvetést kiegészítő csomagról szól, amelyet az amerikai kormány több más cél mellett Izrael, Tajvan és Ukrajna katonai támogatására költhetne. Míg Izrael és Tajvan támogatása más vonalon régóta bejáratott módon zajlik, és mindkét ország fejlett iparával maga is folyamatosan fegyverkezik, Ukrajna esetében ez a támogatás létfontosságú.
Alább egy kedves olvasó, régi ügyfél és barát írását olvashatjátok, aki kiismeri magát a karibi térségből és Mexikóból az USA-ba és az EU-ba irányuló migrációban. Erről már én is akartam írni, itt-ott átveszem a szót a szerzőtől.
Menekültáradat? Vendégmunkás-áradat?
Bidenék Trump hírhedt határkerítés építésnek ellenpontjaként indították el a migrációt elősegítő intézkedéseket, folyamatosan terjesztve ki egyre több ország állampolgáraira. Most ez a fagyi látszik visszanyalni.
Kevesen tudják, mert valahogy Európában nem éri el az ingerküszöböt, hogy a latin-amerikai menekültáradat 2023-ban irgalmatlan méreteket öltött, nem ritka a napi 10.000 (!!) illegális határátlépés a mexikói-amerikai határon. (A tavalyi őszi hónapok átlaga 310-350 ezer között mozgott)
Pontosan ez az oka, hogy a republikánusok szigorú intézkedéseket követelnek, pl a határ hermetikus lezárását az illegálisan érkezők elől, illetve a két legális csatorna (parole program* és a CBP One**) szűkítését.
A CBP One egy mobilalkalmazás, melynek segítségével a jelentkezők hivatalosan tudnak az USA-ba jutni, ahol automatikusan megkapják a munkavállalási és egy év elteltével a tartózkodási engedélyt. A CBP One alkalmazás napi 1450 igényt dolgoz fel, de csupán Mexikó északi részén érhető el és ez a legcsábítóbb oka annak, hogy az országukat elhagyó menekültek Mexikó északi részére igyekeznek eljutni.
Átveszem a szót: Észak-Mexikó egyébként is érdekes terület. Az olcsó munkaerőt (és a mindenféle undok amerikai kormányszervek ellenőrzései alóli mentességet) kereső amerikai cégek tartanak fenn ott gyárakat. Ezeket maquiladorának nevezik, és bőséges irodalma van az ott dolgozók kizsákmányolásának. A mexikói kormányok évtizedek óta különböző kedvezményekkel ösztönzik a maquiladorák építését, és Mexikó szegényebb részeiből, illetve a kisebb közép-amerikai országokból sokan jönnek ide dolgozni. Aki esetleg felfedez némi párhuzamot a német/kínai gyárak betelepüléséért egymásra taposó kelet-európai kormányok, és az épülő vendégmunkás-gettók világával, nem véletlen összefüggésre akadt. Mi ugyanolyan félperiféria vagyunk az EU-nak, mint Mexikó az USA-nak. Illusztrációként bejelöltem a Fender gitárgyár amerikai és mexikói üzemét térképen. A Made in Mexico és a Made in America Fender gitárok ára között ezerdolláros különbség lehet. Lehet tippelni, hogy az amerikai gyárban amúgy mexikói munkások dolgoznak-e…
Az alkalmazáson keresztül való jelentkezés és a határon lefolytatandó interjúra való időpont megszerzése között hónapok telnek el, és emiatt a türelmüket elvesztő és pénzüket felélő menekültek utolsó esélyként az illegális utat választják.
Belső feszültségek
Az illegálisan határátlépőknek jelenleg van még lehetőségük magukat legalizálni, pl az ún „hiteles félelem” igazolásával vagy menekültstátusz kérelmezésével, de ezek sokkal kockázatosabb kimenetelű eljárások, mint a fenti 2 lehetőség, ráadásul egyre több szövetségi állam hoz intézkedéseket az így érkezők ellen.
Átveszem a szót: Leglátványosabban ebbe Greg Abbott texasi kormányzó állt bele, aki a jó hosszú Texas-Mexikó határszakaszon az állami szervekkel átvette a határellenőrzést, mondván hogy a szövetségi határőrség tehetetlen. A dologból nagyon komoly politikai botrány volt, hiszen a “déli államok a maguk útját járják a szövetségi kormányzattal szemben” az már volt egyszer, és akkor polgárháborút eredményezett. Ráadásul volt menekült aki meghalt a texasiak által őrzött szakaszon. Greg Abbott helyben amúgy nagyon népszerű, bőven van politikai hitele az ilyen húzásokhoz. Bidenről ez annyira nem mondható el.
A republikánusok követelése a kormányzattal szemben az, hogy az érkező menekültek számát drasztikusan csökkentsék, az illegális érkezést pedig teljesen számolják fel. Ennek elérésére a be akarják fejezni és meg akarják erősíteni a még Trump által elkezdett kerítést, illetve a migrációt kezelő adminisztrációt kívánják felduzzasztani.
A tárgyalások nem sajtónyilvánosak, de Biden külpolitikai lépései azt sugallják, hogy a megállapodásnak egy héten belül meg kellene születnie.
Nyomásgyakorlás Latin-Amerikában
Andrés Manuel López Obrador (Amlo) baloldali mexikói elnök tavaly október 22-re - USA nyomásra - migrációs találkozót hívott össze, ahol a menekülteket kibocsátó országok vezetői találkoztak. (Ecuador, Kuba, Venezuela, Nicaragua, Haiti, Honduras, Guatemala, Kolumbia, Belize, Costa Rica, Salvador, Panama)
A találkozó célja a menekülthullám kezelése, de leginkább csökkentése volt, mert Amlo kormányát az amerikai vezetés egyre jobban próbálja a menekültek megszűrésére és visszaszorítására kényszeríteni. A találkozó eredményeképpen több tranzitország megemelte a kibocsátó országok állampolgárainak repülőtéri illetékét (1000-1200 usd-ra), Mexikó tranzitvízumokat vezetett be illetve a Biden kormány több, a migránsokat chartergépekkel leginkább Nicaraguába szállító légitársaság vezetőjét szankciók alá vonta.
Nicaragua a fent felsorolt országok állampolgárai közül kevésnek ír elő vízumkötelezettséget, így a managuai reptér gőzerővel üzemel és a charterjáratok tulajdonosai szuper-extra profitra tesznek szert: egy jegy ára Kubából 2500 usd. Az ide érkező menekültek embercsempészek segítségével (8-900 usd/fő) igyekeznek Hondurason és Guatemalán keresztül Mexikóba jutni, mivel onnan már „csak” 2-3000 km az északi határ.
A Nicaraguától délebbről érkező menekültek a panamai Darien dzsungelen keresztül, gyalogosan igyekeznek Mexikó északi határához jutni, ez a migráció „fapados” változata, ráadásul rendkívül veszélyes. Ennek ellenére tavaly félmillióan indultak neki ennek az útvonalnak.
Embercsempészek és maffia, pont, mint a szerb-magyar határon
Mexikó déli határán fekvő Tapachula a migráció központja, az eredetileg 350 ezres városnak komoly problémát jelent a menekültek kezelése. Szeptemberben a mintegy 40 ezer haiti és 25 ezer kubai mellett ezrével vártak a más országból érkezők (Szomália,India, Pakisztán, Oroszország, stb) a mexikói menekültstátuszuk elfogadására. Ez a szám meghaladta a helyi adminisztráció feldolgozó képességét, Mexikó nem akart plusz forrásokat biztosítani válságkezelésre, így szeptember végére felfüggesztette az engedélyek kiadását.
Az emiatti reménytelen várakozást megunó menekültek szinte havonta alakítanak 4-5 ezer főre növekvő karavánokat, hogy eljussanak a több, mint 1000 km-re lévő Mexikóvárosba—gyalog. A legnagyobb létszámú csoport éppen karácsony előtt gyűlt össze, mintegy 10 ezren igyekeztek gyalog elérni Mexikóvárost, hogy a CBP One alkalmazást használni tudják.
Az így útra kelő emberek sokat kockáztatnak, mert semmiféle hivatalos mexikói engedéllyel nem rendelkeznek, így a rendőrök bármikor igazoltathatják őket, és az eljárás végén kitoloncolhatják őket az országból. Igaz, novemberben megváltozott a mexikói közigazgatás hozzáállása, már csak Mexikóvárosban hallani menekülteket érintő razziákról.
Mexikó is nehezen bírja
Az ősz folyamán Blinken irodájából több, a menekültek számának csökkenését célzó javaslat érkezett Mexikóba. Amlo Bidennel folytatott decemberi telefonbeszélgetését megelőzően Blinken és Alejandro Mayorkas, kubai származású amerikai belbiztonsági miniszter személyes tárgyalásokat folytattak Amlo-val, számos javaslatot téve a helyzet hatékony kezelésére.
Ezekről a megbeszélésekről sem tártak semmit a nyilvánosság elé, de Blinkenhez közelálló források szerint az amerikaiak egyik javaslata az volt, hogy Mexikó amerikai finanszírozással igyekezzen megerősíteni a déli határainak védelmét, illetve fogadja be az illegális határátlépés miatt USA-ból visszatoloncolt embereket.
Mexikó már ezt megelőzően, 2023 év folyamán is rekordszámú, kb 137 ezer menekültkérelmet bírált el. Csak szeptemberben 60 ezer venezuelai és 35 ezer guetamalai érkezett Mexikóba, októberben kubaiakból több, mint 18 ezer illegális határátlépést regisztrált az amerikai határvédelem.
Amlo adatai szerint Mexikó déli határánál nem ritka, hogy napi 16 ezer belépést jegyeznek fel.
A szerencsétlen sorsú menekültekre a mexikói bűnözés is szemet vetett. Akik meg tudják venni a Tapachula-Mexikóváros közötti kb 4000 Ft-os buszjegyet, azokat az út során az ellenőrzési pontoknál a korrupt rendőrök vágják meg egy kis pénzre és mire felérnek Mexikóvárosba, addig a 4000 Ft-os költség kb a tízszeresére nő.
Aki nem tud fizetni, azt leszállítják és az eredeti országba való visszatoloncolás vár rá. A rendőrök mellett a drogkartellek is jó pénzt látnak a menekültekben. Egy repülőjegy áráért viszik fel őket kocsikkal Mexikóvárosba, vagy akár az északi határhoz, de nem ritka, hogy komplett buszokat rabolnak el és az amerikai rokonoktól kérnek váltságdíjakat.
Közben vendégmunkásra van szükség
Az éves szinten kb 3 millió új munkaerőre valóban szüksége van az USA nak, de nem ilyen formában. A menekültek között természetesen vannak orvosok, mérnökök, akik majd talán a fekete mosogató helyett a fehérben fognak kezdeni, de mindenképpen szükség van a legalitásra. Ezt a valós félelmet jól ismeri fel a republikánus párt, de persze ebbe a témába való beleállás szépen csattan Bidenék arcán. Még akkor is, ha Bidenék a gyorsan meghozott új migrációs szabályokkal talán maguk mellé tudják állítani a Trumpot semmilyen szinten nem akaró, de a migrációs hullámot is rossz szemmel néző bizonytalanokat a novemberi választásokig.
Átveszem a szót: Az Egyesült Államok prosperitásának egyik kulcsa a 19. század óta a bevándorlás. Az Amerikába érkezők számára kétszáz éve ugyanaz a képlet. Hacsak nem híres művészek vagy tudósok, a gazdaság legalsóbb rétegeiben tudnak elhelyezkedni. Itt minimális szociális biztonság várja őket, cserébe a gyerekeik, az első született amerikai generáció számára megteremthetik a lehetőséget a továbblépéshez.
A II. vh. utáni Amerikában ez kiegészült a déli határ felpuhulásával, ami egyáltalán nem új jelenség. A maquiladorák a hetvenes évektől kezdve épültek. De már ezt is megelőzte az ún. Bracero-program, amely mezőgazdasági idénymunkások százezreit hozta Amerikába 1942-1964 között, teljesen hivatalos keretek között. Ebből fejlődött ki aztán az Amerikában mindenféle hivatalos státusz nélkül dolgozó “undocumented immigrant” kategória.
Az amerikai munkaerőpiac évtizedek óta adaptálódott ahhoz, hogy ha kevés a munkalehetőség, akkor az undocumented tömeg néha milliós tömegben is, egyszerűen hazamegy. Ez pont az ellenkező véglet a német és francia szakszervezetek világához, a kirúghatatlan francia munkavállalókhoz képest.
Az amerikai gazdaságban ráadásul a hörögve szidott Bidenomics jelentős ösztönzést hozott. Nézzük meg ezt az ábrát az amerikai munkanélküliség alakulásáról (link):
Azt láthatjuk, hogy a 2008-as válság után folyamatosan csökkent a munkanélküliség a Covid érkezéséig. Az emelkedő zöld vona viszont az álláslehetőségek bővülését jelzi. A bekarikázott részen az álláslehetőségek száma meghaladja a munkanélküliekét.
Ilyen alacsony munkanélküliség esetén már számolni kell azzal, hogy azok az emberek alapos továbbképzés nélkül már nem képesek megjelenni a munkaerőpiacon. Ilyenkor van szükség import munkaerőre, méghozzá főleg az alacsonyabb képzettséget igénylő állásoknál ideiglenes munkaerőre. Vagyis ahogy vendégszerzőnk is írja, tényleg kell Amerikának hárommillió munkavállaló. A velük járó szociális gondok nélkül. Ez egy vágyálom, de az biztos hogy a határon előidézett káosz nem a megoldás.
Érdekes lesz látni, hogy ott ahol érdemi politizálás folyik, milyen megoldást találnak majd rá. Látatlanban mondom, hogy jobb lesz, mint nálunk ahol nem politizálás, hanem kuruzslás folyik.
*Parole program: A “parole” általában szabadlábra helyezést jelent, de bevándorlási kontextusban kb. “ideiglenes tartózkodási jogcímnek” fordítható. Aki “paroled into the United States” az a letelepedési/tartózkodási/menekültkénti elismerési kérelme végleges elbírálásáig az országban maradhat.
A jogi háttere: a Castro forradalma utáni tömeges kubai bevándorlókra írt kivétel, miszerint az illegálisan érkezőket további intézkedésig automatikusan beengedték. Ezt Bidenék oly módon írták át, hogy az az amerikai állampolgár, akit a IRS(adóhatóság) átvizsgálása után alkalmasnak találnák rá, támogathat venezuelai, haiti, nicaraguai és kubai menekülteket azzal, hogy bizonyos ideig anyagi felelősséget (TB fizetés, stb) vállal értük és biztosítja számukra a lakhatást. Ezzel a támogatással automatikusan munkavállalási engedélyhez juthatnak a menekültek. Ez egyrészt tízezerszámra vonzott embereket, másrészt pedig végtelen mennyiségű visszaélésre ad alkalmat. A republikánusok egyik legfontosabb követelése a “humanitarian parole” jelentős korlátozása.
**CBP One: a US Customs and Border Protection (Vám- és Határőrség, CBP) által fejlesztett alkalmazás, amelynek segítségével előszűrésen lehet átesni és belépési jogcímet lehet kapni az USA-ba, valamelyik erre kijelölt határvárosnál. A tényleges elbírálás persze még ezután jön, de ha a bevándorló/menekült fejével gondolkodunk, hamar beláthatjuk, hogy tök mindegy, ezzel lehet a leghamarabb legálisan amerikai földre lépni. A mellékhatás is nyilvánvaló: elbírálásra várók tömegei a határ USA oldalán. Hogy mikor szivárognak el undocumented illegális munkavállalónak, azt mindenkinek a fantáziájára bízom.
A Cbp One automatikusan munkavállalási engedélyt ad a menekülteknek, tehát illegálissá csak a leghülyébbek tudnak válni. 1 év + 1 nap után kérelmezhetik a tartózkodási engedélyt és onnantól tudnak visszautazni az országukba, de már ezt a lehetőséget is piszkálgatja Rubio szenátor, mondván, hogy aki menedéket kér, az minek megy oda vissza nyaralni, ahonnan elüldöztetett. Ez leginkább azokra vonatkozik, akik a i220 elnevezésű űrlappal kértek bebocsáttatást. Ők azok, akik a parole "feltételes szabdlábrahelyezéssel" tartózkodnak az USA-ban és jelenleg is várnak az ügyük elbírálásra. Nekik évekig eltelhet ez a folyamat, a Cbp One egyből legálissá teszi a menekülteket.
Trump vs Biden témában érdekes cikk: https://greggeasterbrook.substack.com/p/biden-v-trump-again-why-must-the
Ha paywall mögött van és nem olvasható, akkor röviden: az amerikai szerző elégedetlen, hogy milyen béna jelölteket állít a demokrata és a republikánus párt és javasol helyettük másokat.
Demokrata elnökjelölt: Gina Raimondo kereskedelmi(?) miniszter, korábbi Rhode Island-i pénzügyminiszter és kormányzó, üzletasszony. Sikeres a politikában, sikeres az üzletben, átvitt népszerűtlen kompromisszumokat nyugdíjügyben.
Demokrata alelnökjelölt: Josh Shapiro korábbi pennsylvaniai kormányzó, 11 nap alatt állíttatott helyre összeomlott autópályát (ami a NIMBY-perek hazájában komoly teljesítmény).
Demokrata alelnökjelölt: Lloyd Austin hadiügyminiszter
Republikánus elnökjelölt: Nikki Haley, korábbi Dél-Karolinai kormányzó, ENSZ-nagykövet, indiai származású, az árva férje Afganisztánban harcolt.
Republikánus alelnökjelölt: Will Hurd, korábbi CIA-tiszt, republikánus képviselő Texasból, nem bírja Trump-ot.
Republikánus alelnökjelölt: Tim Scott, fekete konzervatív Dél-Karolinából.