Május az a hónap, amikor egyszerre versenyeznek a szúnyogcsődörök és a hústornyok.
A kékmezes fiú Mark Cavendish, sprinterlegenda.
A pályafutása utolsó évét tapossa, tizenöt éve tagja az elit sprinterek szűk klubjának. Illet, hogy még tag-e az nagyon nagy kérdés. Volt ő már leírva. A sprinterek húszas éveik elején élik a fénykort, utána kezdődik a lassulás. Ő is túl volt ezen, de aztán pár éve a QuickStep csapat legendás főnöke, Patrick Lefevre adott neki egy esélyt, amit nagy visszatéréssel hálált meg.
Aztán a QuickStepnél nem foglalkoztatták tovább, átszerződött a kazah országimázs-csapathoz, az Astanához.
"Cav" előtt már csak egy rekord van: a legtöbb szakaszgyőzelem a Tour de France-on.
Ezt jelenleg együtt tartja az örök főisten belga Eddy Merckx-szel, ha az idei Touron nyer egy szakaszt, akkor egyedüli rekorderré válik. Az egész szezonját erre tette fel, az Astana pedig beletette a pénzt a megfelelő felvezető emberek szerződtetésébe.
A most zajló Tour de Hongrie felkészülési verseny neki, Kazincbarcikán - ahogy a Sipi mondta anno - megdorgálta a többi sprintert tegnap. Az is lehet, hogy sporttörténeti győzelmet láttunk, amelyet majd szirupos dokumentumfilmekben fogunk viszontlátni.
A mezőny szombat délben a Hősök teréről indul, és egy kis Pest- és Fejér megyei körözés után az etyeki Korda stúdióhoz fut be, várhatóan négy körül.
Vasárnap kezdődik a májusi szumótorna
A képen pedig a dohyo épül. Minden nagy torna előtt szétverik a régit, és újat építenek, döngölt agyagból. A dohyo közepén egy kis mélyedésbe különböző terményeket és egy üveg szakét helyeznek el, hiszen a szumó eredetileg aratási-szüreti esemény volt, a bő termés érdekében.
A frissen megépült dohyót pedig a szumó bírók (a giodzsik) sintó papnak öltözve “felszentelik”. Majd a torna végén az áldozatot kiássák, a szakét megisszák és a jelen levő (alacsony rangú, fiatal, aki megnyerte ezt…) giodzsit a legfiatalabb szumósok háromszor a levegőbe dobják.
A két ceremónia között pedig a jön a torna, ahol a múltkori meglepetés-győztes sérülés miatt nem indul, a jelenleg uralkodó jokozuna, sérülése miatt várhatóan csak pár napot fog küzdeni, és nagyon nagy kérdés, hogy valamelyik “jelölt” el tud-e indulni a jokozunává válás útján, amihez tornát kell nyerni, egymás után kétszer…
Az első sportos poszt, amit itt elolvastam a biciklis kezdőkép miatt, ugyanis megvettem életem első versenybringáját (egy használt 2017-es ScottUsa). A szerelő srácoknál próbáltam vicceskedni, hogy jó, és akkor hova kell majd szerelni a bevásárlókosarat, de ez a humor nem terjedt a gumiszagban. Tényleg gondolkodom a nyakbaakasztható nevetőgépen (csak nőknek). Amúgy ez a projekt tulajdonképpen egy barátkozás a kényelmetlenséggel, amit állítólag meg fogok szokni. Így teljesen kezdőként mindenesetre egy csoda, hogy az az erőkifejtés, ami a régi bicómon 25km/h-ra volt elég, ezen 35km/h, és csak azért nem több, mert ezen a ponton egyelőre kanyarokban elkezdek rettegni. A lényeg, hogy most valamit elkezdtem megérteni az országútizáshoz kapcsolódó rajongásból, pedig eddig annyira érdekelt csak, mint a síelés (semennyire).