Szúnyogcsődörök és hústornyok tavasza 1: Klasszikus háromhetes, nagyszerű versennyel

Egy éve ilyenkor is hústornyokról és szúnyogcsődörökről írtam, nézzük mi történt mostanában velük! Kezdjük a szúnyogcsődörökkel, akik letudták az idei év első háromhetes “grand tourját” a Giro d’Italiát.

A Giro d’Italia tavaly ilyenkor arról szólt, hogy Tadej Pogacar mindent megnyert (ásít) így idén üdítően hatott, hogy egyik “UFO” sem volt ott a rajtnál. Egy fél UFO volt Primoz Roglic személyében, de ő több szakaszon is akkorát esett, hogy végül feladta a versenyt. Kimagasló favorit nem volt, az UAE csapat színeiben Juan Ayuso volt az első számú, de ő se volt fix nyerő tipp, és hát nem is lett az, mivel a csapatból a fiatal mexikói Isaac del Toro bizonyult erősebbnek, egészen az utolsó előtti szakaszig, de erről később.

Az útvonal változatos volt, de nagyon hosszú időfutam vagy igazán kemény hegy az első kb 10 napban nem volt benne, így az első 20-25 versenyző pár percen belül volt sokáig. Az ilyen felállás mindig a hősies támadásoknak kedvez. A verseny első harmadát a Lidl Trek csapata uralta, a korábbi világbajnok Mads Pedersen az első szakasztól bejelentkezett a legjobb sprinternek járó ciklámen trikóért.

Mads Pedersen

Olasz-kazah csapat, orosz főnökkel, kínai szponzorral

A Trek mellett az Astana csapat is sokat tett azért, hogy sikeres legyen a verseny. Az Astana, mint a neve is mutatja, a kazah állam pénzéből fenntartott csapat, amelyet Kazahsztánban a Londonban olimpiai bajnok (szőke, kékszemű, orosz) kazah Alekszandr Vinokurov bulizott ki. A csapat tehát kazah licensszel megy, ám (hasonlóan az UAE és a Bahrein csapathoz) valójában olasz, vagy nevezzük inkább úgy, az olasz kerékpáros kultúrkörhöz áll közel.

Igenám, de a kazahok nem finanszírozzák a végtelenségig a csapatot. Beszállt a kínai kerékpárgyártó-óriás XDS. Nem hallottunk róla? Nem csoda, az egyik fő profiljuk a bérgyártás, a másik pedig a különböző lakossági libakergető biciklik gyártása. Most elhatározták, hogy beszállnak az eszementen túlárazott sportbringa bizniszbe, ahol ugyanaz a Tajvanon gyártott váz, Kínában gyártott váltóval-fékkel, Specialized vagy Pinarello matricával, másfélszer annyiba kerül, mint Canyon vagy Planetx matricával.

Osztályozós rangadók

Igenám, de ehhez nevet kell szerezni, ehhez az út pedig a World Touron keresztül vezet. Azon a World Touron keresztül, ahol pár éve szabálymódosítás volt. Azóta 18 ún. WorldTeam csapatlicensz van. A WorldTeam csapatoknak joga és kötelessége részt venni a legeslegfelső kategóriás, ún. World Tour versenyeken. Ezek közé a közismert háromhetes versenyek mellett nagy presztízsű egyhetesek és legendás egynaposok tartoznak.

A World Team csapatok a Pro Cycling Stats oldal gyűjtésében

A WorldTeam státusz fenntartása rengeteg pénzbe kerül, mivel ezeken a versenyeken értelemszerűen a legerősebb a mezőny, tehát nem lehet kutyaütőkkel odaállni versenyezni.

A versenyeken ugyanis pontokat kell gyűjteni, és kétévente a 17. és 18. csapat kiesik a World Tourból.

A második vonal a ProTeam státusz. ProTeam alapvetően kétféle van: az egyik az olasz, spanyol, belga nemzeti csapat. A 17 ProTeamből 4 spanyol, 3 olasz, 2 belga. Ezek a klasszikus másodosztályú csapatok, az adott ország rendkívül gazdag kerékpáros kultúrájából feljövő fiatalok ide igazolnak, mielőtt elviszi őket valamelyik World Tour sor.

A pro teamek

A másik kategória a Pro Teamek között az olyan projekt, amely középtávon fel akar jutni a legfelső osztályba. A jelenlegi csapatok közül ilyen például a Q36.5, a Tudor, a Lotto, az Israel Premier Tech. A ranglista pontok szerint legjobb két Pro sor speciális helyzetben van, mert őket, ha jelzik hogy mennének, kötelező meghívni bármilyen versenyre, beleértve a World Tour versenyeket is.

De talán ennyiből is látszik, hogy a WorldTeam licenszek utolsó két helyéért állandóan legalább hat csapat van versenyben. Igazából ez jó ötlet volt az UCI (a kerékpáros világszövetség) részéről, mert a két utolsó WorldTeam licenszért versengő 6-8 csapat másképp versenyez, mint a nagyok.

A kiesőzóna csinálja meg a showt

Egy UAE, ahol van Pogacaron kívül is még 3-4 háromhetes kaliberű versenyző (Ayuso, DelToro, Adam Yates) egész évben arra készül, hogy a nagy versenyken villantson. Ellenben az osztályozós helyen álló csapatoknak pontokat kell gyűjteniük, mindegy milyen versenyről van szó.

Ezért aztán viszonylag kisebb versenyeken is feltűnnek nagyobb nevekkel, a nagy versenyeken pedig rámennek minden pontszerzési lehetőségre.

Visszatérve tehát most a szezont WorldTeam kieső helyen kezdő Astanára, a kínai gigaszponzor világossá tette, hogy őket akkor érdekli a csapat, ha WorldTeam licensze van. Ezért aztán az Astana leigazolt olyan versenyzőket, akik momentán nem tartoznak a nagy versenyeket nyerő szupersztárok közé, ám minőségi profik és tudnak pontokat gyűjteni.

(közbevetőleg: a baszk Euskaltel ugyanezért igazolta le tavaly a magyar Dina Mártont)

Például elhozták a Girora Max Kantert, aki egy jónevű másodosztályú sprinter. Ha a Maláj Helyi Mészáros Lőrinc Grand Touron indul, akkor dobogós vagy győztes, ha a Giron, akkor top 10 helyekre lehet esélye. A különbség az, hogy pl. a Tour of Hainan (egy nem is rossz nevű kínai verseny) szakaszgyőztese 10 UCI ranglista pontot kap, egy Giro szakasz 10. helyezettje 25-öt. Kanter összehozott egy 4. egy 6. és egy 7. helyet, ezzel gyűjtött 165 pontot. Az Astana többi versenyzője ugyanezt csinálta a nekik fekvő műfajokban, illetve egy olyan napon amikor elengedte a mezőny a szökevényeket, Scaroni és Fortunato 1-2. helyen ért célba, ezzel helyből 310 pontot szerezve.

Fortunato (a hegyi pontverseny éllovasának járó kék trikóban) és Scaroni kettős győzelme

Mivel Fortunato a hegyi pontverseny (ezért nem jár UCI pont, ez a versenyen belül van, minden ún. kategorizált emelkedő tetején a nehézségtől függően adnak pontokat) nyertesének járó kék trikóért is harcolt, a dolog eredménye az lett, hogy minden nap volt a mezőny elején egy Astanás, aki szökni akart, vagy ha nincs szökés, a top 10-be kerülni, helyezkedett, támadott, csinálta a műsort.

Én az ilyen versenyt sokkal jobban szeretem nézni, mint amikor két szupersztár csapata megy elöl és majd a végén lesz két érdekes kilométer, amikor az összes segítő kiállt. Az idei Tour megint ilyen versenynek ígérkezik, remélem, hogy ha már UFO-parádé lesz, akkor Vingegaard és Evenepoel lesz olyan formában hogy versenyben legyen Pogacarral.

A meccs itt is lefújásig tart

A Giro végül megmutatta, hogy miért nehéz háromhetest nyerni. A végső győztes Simon Yates utoljára 2018-ban nyert grand tourt, akkor a Vueltát. Ugyanabban az évben az utolsó előtti szakaszig vezette a Girót is, ám azon a napon, a pokoli nehéz Colle de Finestre hágón, Chris Froome begyújtotta a rakétát, Yates pedig összeomlott és végül félóra hátránnyal ért célba.

A háromhetes ugyanis arról is szól, hogy nem elég akkor jól menni, amikor formában vagy. Akkor is jól kell menni, amikor minden fáj, viszont valamelyik másik versenyzőnek pont aznap jön ki a lépés. Yates már a Giro előtt is kinézte az utolsó előtti napot, hogy legalább egy szakaszgyőzelemmel tegye helyre a 7 évvel korábbi traumát.

Aztán a versenye úgy alakult, hogy a három hét bukásaiból, nagy leszakadásaiból és nagy támadásaiból kimaradt, megjött nagyjából az elejében, így az utolsó előtti nap pár perc hátrányban a harmadik helyen állt, amikor mindent egy lapra feltéve menni kezdett a Finestrén.

A hátramaradó két éllovas, Richard Carapaz és Isaac del Toro pedig bemutatott egy klasszikus kerékpáros összeveszést. Carapaz nem akart vezetni del Toronak, mivel ha felérnek Yates-re még a második helyet is elveszíthette volna, míg del Toro, akinek csak kevés előnye volt Carapazzal szemben, nem akart vezetni Carapaznak, nehogy az a célban lehajrázza.

A dolog eredménye az lett, hogy egyre nagyobbra nőtt Yates előnye. Ráadásul a szakaszon voltak szökevények, köztük az egynapos menők egyik királya, Wout van Aert, Yates csapattársa. A Finestre után volt még egy rövid sík szakasz és egy rövid emelkedő. A sík szakaszon van Aert megvárta Yates-t és minden maradék erejét összeszedve tíz percen át ment előtte, olyan sebességgel, amilyenről Carapaz és Del Toro csak álmodhatott. A végére fel is adták, Yates mögött sok perccel, reménytelenül lemaradva értek célba, az összetett győztese Yates lett.

Simon Yates rózsaszínben. Ikertestvére Adam a konkurenciánál teker, de a tesót megünnelplendő felvett egy rózsaszín keretes napgépet.

Van Aert még az utolsó napi gála-szakaszon (ahol a mezőny egy rögtönzött pápai audiencián is részt vett az út szélén) is ment egy nagyot, az utolsó sprintben, amely enyhe emelkedőn zajlott, úgy vezette fel csapattársát, a sprinter Olav Kooij-t, hogy a többiek bottal üthették a nyomát.

A Giro tehát nehéz, változatos, izgalmas verseny volt, botrányokkal, ellentmondásos szakaszokkal (több versenyzőt pl. a tavaszi egynapos verseny Strade Bianche útvonalán rendezett szakaszon elszenvedett bukás vagy defekt miatt vesztettünk el). Az olasz szervezőknek sikerült kiválóan összerakni. A Tour-nak nagyon-nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy ne arról szóljon, mint a tenisz szokott, hogy két versenyzőn ömleng mindenki.

Na ez hosszú lett, a hústornyok a következő részben :)

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.