Donald Trump mindigis a shitshow-marketing nagy alakja volt. Ismert pl. ez a Sunday Night Live showban előadott fake csirkeszárnyétterem-reklámja.
Az elmúlt bő húsz évben számtalan termék volt, amelyet “endorsement” marketinggel reklámozott. Ezek rendszerint egy kezdeti nagy hype után a földbe álltak. 2007-2008-ban, amikor Saint Louisban jártam egyetemre, épp a ruhamárkája állt földbe, a Marshallsban (outlet store, nagy boltokból kidobált készleteket vásárol fel) 15 dollárért lehetett Donald Trump ingeket venni. A mai napig bánom, hogy csak ingeket vettem, a legkeményebbek a mandzsettagomb-díszzsebkendő-nyakkendő készletek voltak, a korszak ingatlan- és biztosítási ügynökeinek stílusában.
Az ingek csomagolásán levő címkékkel négy-öt évvel később újra találkoztam, amikor a Lidl árult pár havonta egész jó ingeket nagyon jó áron. Naná, hogy a Donald J. Trump kollekció is Kínában gyártott brandelt termék volt. Trumpnak amúgy jelenleg is van boltja ahol mindenféle mörcs kapható, de 2-3000 ezer forintért az Aliról is rendelhető MAGA sapka.
A legújabb dili a Trump gitár.
Egy gitáros influencernél láttam a sztorit, hogy Donald Trump gitárokat dobott a piacra és a Gibson már meg is fenyegette őket perrel.
A gitárokat nem Trump gyártja vagy árulja, ún. endorsement dealről van szó vagyis Trump jutalékot kap azért, hogy a nevét, sőt ez esetben akár az autogramját is adja a gitárokhoz, amelyek giccses hazafias-trumpista dizájnnal készülnek.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy csak bevitték az erdőbe, nos nem, a Truth Social-ön maga is pózolt az egyik gitárral:
Nade miért perel a Gibson?
A villanygitárok sokféle formában és konfigurációban léteznek. Az ötvenes években megjelent nagy gyártók közül a Fender és a Gibson maradt ma a két legnagyobb. Nekik vannak az ötvenes-hatvanas évekből származó modelljeik, amelyek klasszikus gitármodellként nagy hatással voltak a 20. század zenéjére.
A Fender Stratocaster, a Fender Telecaster, a Gibson Les Paul, a Gibson SG és még pár modell viszonyítási pont. Viszont az elektromos gitár maga nem egy túl bonyolult dolog. Nyilván mint bármi mást, ezt is nehéz jól csinálni, de már vagy húsz éve kialakult a tömeggyártási technológiája.
Mint annyi másban, itt is a CNC technológia hozta el az áttörést. Már nem szorgos munkáskezek csiszolják formára a gitár testét és nyakát, hanem egy gép faragja ki tíz perc alatt, a hangszedők-húrlábak-egyebek helyeinek is a helyét szépen kifaragva. De a húrlábak, hangolók, hangszedők is gépről jönnek le, százával és ezrével. Élőmunka-igénye a festésnek (ameddig beteszik a festő-gépbe) az összerakásnak és a beállításnak van.
Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a világ gitárainak kilencven százaléka 7-8 távol-keleti bérgyártó üzem terméke (ahogy amúgy a rezes hangszerek is lassan kb. itt tartanak).
Bárkinek lehet gitármárkája
Innentől kezdve bárkinek lehet gitármárkája, ha rászánja a pénz a tervezésre és egy ügynökséggel megrendelteti a bérgyártótól. Gitár és gitár a különbséget két dolog fogja adni: a megrendelt minőség és a design.
A megrendelt minőség az egyszerűbb kérdés:
mivel egy étlapról válogatsz, kiválasztod, hogy mi kell a gitárodba és mi nem. Akarod, hogy a sima “felcsévéljük a drótot egy mágnes köré” hangszedő helyett, hangszedőnként plusz 75 centért legyen valami fancy feltekerési minta, ami mondjuk egy híres Di Marzio hangszedőt utánoz? Szeretnéd, ha egy kínai segédmunkás még négyszer végighúzná a smirglit a fogólap oldalán, hogy aztán egy európai gitár-influenszer elélvezzen, hogy milyen szépen le van kerekítve? Akarod, hogy fodorlevelű makákóbozontból legyen a gitár teste, a sima pödörlevelű makákóbozont helyett?
A megrendelt minőség legfontosabb kérdése az ügynök. Az ügynök egy alkoholista brit vagy német, aki harminc éve egy egyetemi exchange program keretében került Sencsenbe, de az olcsó lakhatás és prostituáltak okán ott ragadt, és mivel megtanulta a nyelvet és a szokásokat, tud a helyiekkel kommunikálni. Ő lesz az, akinek kifizeted a gázsiját, akkor gondoskodik arról, hogy a kínai gyártó ne verjen át, hanem tényleg az legyen leszállítva, amiben megállapodtatok. Közben persze jutalékot kap a gitárgyártól is hogy odavitte a megrendelést és nem a konkurenciához.
A design már érdekesebb dolog, itt ugyanis beüt az elméleti marketing
Azért írok elméleti marketinget, mert az összes marketing tankönyv tele van kis* lábjegyzetekkel* arról, hogy a cég pénzügyei, gyártáskultúrája hogy határozzák meg a marketinget és nincs olyan, hogy vegytiszta marketing. Na itt pont van olyan.
Ha jó az ügynököd, ésszerű határok között tényleg bármit megkapsz keletről, így tényleg az a szempont hogy mit, kinek, hol, mennyiért akarsz árulni. Ezért aztán a villanygitárok tényleg tökéletes példái a különböző marketingstratégiáknak.
Ott van pl. a Thomann, a nagy német hangszerkereskedő webshop. Ők “Harley Benton” néven minden, valaha gyártott klasszikus villanygitár kópiáját árulják, épp csak annyi módosítással, hogy ne perelje be őket senki, és mindezt tűrhető minőségben viszont nagyon olcsón.


Ilyen saját márkája szinte minden nagyobb hangszer-webshopnak van. Érdekes pl. az Andertons angol webshop, ahol egy Rob Chapman nevű influenszert vettek meg, aki annyira népszerű lett a youtube-on, hogy a webshop elkezdett Chapman márkájú gitárokat árulni.
De vannak önálló brandek is, amelyek arra jöttek létre, hogy a közepesnél jobb minőségű gitárra tudjanak márkafelárat tenni. Ilyen pl. a Sire, amely a Larry Carlton nevű híres gitárossal állapodott meg, hogy ráírhatja a nevét a gitárra, plusz 100-200 euró felárat érvényesítve.
A gitárok Harley-Davidsonjai
A két “ősmárka” (valójában több más, ugyanakkor indult márka is van) a Fender és Gibson pedig azt az utat járja, hogy “hasonlót mindenki gyárt, de az igazit csak mi”. Hogy ennek érvényt is tudjanak szerezni, a gitárjaik pontos formáját védjegyként levédették, így minden másolatnak egy picit eltérőnek kell lenni. Egy picit hegyesebb “szarv” a gitár testén, más formájú fej, és így tovább.
Na erre nem figyelt oda az a cég, amelyik a Trump gitárok rendelését intézte. Mert az elég biztos, hogy ezek távol-keleti gitárok, amint valami hozzáértő kezébe kerül egy, meg fogja mondani, hogy Indonézia vagy India vagy Kína a származási ország. Amerikai gyártás szinten egyáltalán nincs, ami van, az 5-6000 dollárnál induló, limitált szériás gitárokat gyárt.
Egy-egy aláírt gitárért 10.000 dollár körül kérnek, és most, hogy a Gibson felszólító levelet küldött nekik a jogsértés abbahagyására (cease and desist order) megvan a hírverés is. Egy biztos: amíg Trump él, ilyen shitshow mindig lesz. Sőt, szerintem a hamvait is grammonként fogják eladni, díszdobozban.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz
"Az eredeti és a kópia. Megszólalásig hasonlít." - és valóban csak a megszólalásig hasonlít.. Legalábbis a hozzáértők szerint 😊
Ezt olvasva külön vicces Trump fenyegetőzése kínai termékek elleni vámokkal.