Visszavonul Patrick Lefevere

Visszavonul a csapatvezetéstől Patrick Lefevere, a QuickStep profi kerékpáros csapat vezetője, tudósít az Eurosport.

Akik követik a kerékpáros közvetítéseket, azoknak ismerős a neve, hiszen amellett, hogy az egyik nagyon sikeres csapatfőnökről beszélünk, egy rendkívül szókimondó alak is, aki az egyik belga lapban (Belgiumban nemzeti ügy a kerékpározás) hetente ír jegyzetet, sarkos véleményt mondva mindenről és mindenkiről a kerékpársportban.

Csapata, amelynek nevében különböző belga iparvállalatok váltották egymást, és már vagy húsz éve mindig benne van a QuickStep padlóburkolat-márka, az ún. egynapos klasszikus versenyeket uralta évtizedekig. Ezek a flamand tavaszban (vagyis gyakran két fokban, erős szélben és esőben) megrendezett versenyek adják a kerékpáros kultúra egyik oszlopát, a háromhetesek és az olasz-spanyol klasszikusok mellett.

A táv kétszáz kilométer fölött, és a háromheteseket uraló 60 kilós hegyimanók helyett itt a 180 centis, 75-80 kilós fiúk a királyok, akik félórán keresztül raknak 6-800 wattot a pedálba, lihegnek kicsit, majd megcsinálják ugyanezt még egyszer. Vagy éppen az Ardennek pár száz méteres, de fal meredek emelkedőin tudnak sprintelni.

Tom Boonen, az egynapos versenyek egyik nagy legendája

Lefevere “farkasfalkája” (tényleg így hívják magukat, a kardigánján az egy stilizált farkasfej) ennek a műfajnak volt a sokszorosan koronázott királya. Majd pár éve belevágtak abba, hogy az egyik fiatal szupertehetség, Remco Evenepoel nyerjen QuickStep mezben háromhetest. Egészen pontosan Tourt. Eddig egy Vuelta sikerült neki, amely ugyan nem könnyebb verseny mint a Tour, a presztízse viszont egészen más.

Evenepoel többször is csúnyán megsérült, óriásiak vele szemben az elvárások, de az, hogy a QuickStep nem tudott váltani az egynapos versenyek farkasfalkájáról a háromhetes dominanciára mást is megmutat.

Evenepoel miután egy hídról vagy hat métert esett egy árokba a Lombardián, az öt legnagyobb egynapos verseny egyikén

Lefevere régi motoros, az utolsó mohikánok egyike az “edző bá’ összerak egy csapatot, oszt megyünk” műfajban. A háromhetesre váltás nemcsak azért nem sikerült neki, mert Evenepoel formaidőzítése nem az igazi vagy sérülései vannak. És nemcsak azért mert van egy Jonas Vingegaard és egy Tadej Pogacar az útjában.

Cukorkonvertáló pedálozó laboratórium

Az is útjában van, hogy miután a kiugró doppingbotrányok nyugvópontra jutottak, most épp megint nagyon sok a pénz a kerékpársportban. A mostani szuperemberek nem abban az értelemben doppingolnak, mint a húsz évvel ezelőtti menők. A táplálkozás- és edzéstudomány legfrissebb eredményeit teljesen legálisan lehet használni.

Az Armstrong-generáció eltiltásai olyan szerekért jártak, amelyet a vér oxigénfelvevő képességét tudták javítani. A mostani generáció a táplálék-felszívódás terén tud sokkal többet, mint az átlagember, vagy mint egy húsz évvel ezelőtti kerékpáros. Még 5-10 éve is, a kerékpárversenyek állandó jelensége volt az “eléhezés” amikor vagy nem figyelt oda a versenyző, hogy folyamatosan vigye be a táplálékot, vagy odafigyelt, de a szervezete visszaszólt, hogy helló, semmilyen körülmények között nem tudok ma már egy kurva gramm szénhidrátot se felvenni, mindennek van határa.

Ilyenkor a ridert “utolérte a kalapácsos ember”, egyik pillanatról a másikra “vigyázzba állnak a lábai” és nem bír tovább tekerni. A görcs 4-5 perc alatt kiáll, a vércukor mondjuk húsz perc múlva, addigra a mezőnynek van néhány km előnye…

Na ez ma már nincs, a mai riderek szénhidrát felvevő képessége nagyot javult, egyszerűen sokkal több energiájuk van tekerni, mint akár tíz éve…

…ha van velük egy komplett orvos-dietetikus stáb. Ha nincs, akkor lehet próbálkozni, csak néha, amikor hiba csúszik a számításba, elúszik a verseny. Az orvosstáb meg drága.

Szupercsapatok

A másik tényező a végtelen költségvetések világa. A Tourt az elmúlt harminc évben csak ritkán nyerte olyan versenyző, aki nem kifejezetten a Tour megnyerésére összeállított elitcsapattal ment oda.

Indurain 5, Armstrong 7, Chris Froome 4 győzelme azért is volt, mert olyan versenyzők vezették fel őket a kulcspillanatokban, akik maguk is közel bajnoki szinten voltak. (egyébként Froome előtte Bradley Wiggins segítője volt, Froome után meg korábbi segítője, Geraint Thomas nyert tourt.

A mostani mezőnyben a magyar Valter Attilát soraiban tudó Visma, a Tadej Pogacart foglalkoztató UAE Emirates, a korábban Froome-mal nyerő Ineos egy nullával nagyobb költségvetéssel gazdálkodik, mint a kiscsapatok. Jövőre beszáll a Red Bull, egy kínai bicikligyár és még pár hasonló tőkeerős társulat.

Pogacar és “vonata”

Ezzel olyan csapatok állnak össze, ahol a Touron a “hegyi segítők” olyan versenyzők lesznek, akik maguk is kapitányok lehetnének más csapatokban. Egyelőre nem látszik, hogy ez ellen bárki bármit akarna tenni, így viszont lassan de biztosan haladunk oda, hogy minden Tour 2-3 ember belügyévé fog válni.

Lefevere meg egy olyan korszakból maradt itt, amikor ez ennyire még nem volt feltűnő. Ki tudja, talán egyszer bevezetnek egy fizetési sapkát mint az amerikai csapatsportokban, hogy kiegyenlítettebb legyen a mezőny. De azt az öreg Patrick már a tévében fogja otthonról nézni.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz