A tegnapi, hihetetlenül látványosra sikeredett párizsi megnyitóünnepséggel kapcsolatban a legtöbben azt kritizálják, hogy túlságosan elment egy extravagáns “Prideos-Eurovíziós” esztétikai irányba, ahelyett, hogy a “hagyományos” olimpiai értékekre koncentrált volna. Természetesen izlések és pofonok, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy tetszett-e neki a show vagy nem. Azt viszont érdemes felidézni, hogy az megnyitóünnepségek célja mindig is az volt, hogy a sport és az olimpiai szellemiség ünneplésén kívül bemutassa és népszerűsítse a rendező ország és város kulturális örökségét és értékeit. Márpedig a párizsi megnyitó ezt a célt 100%-osan megvalósította, ennél franciább nem is lehetett volna. Vegyük sorba, mi mindent tettek a műsorba, ami a hagyományos és a modern Franciaországot jelképezi (és nézzük újra megnyitó legjobb pillanatait):
Francia kabaré (ehhez nincs mit hozzáfűzni, az amerikai Lady Gaga ugyanolyan párizsi lett, mint Josephine Baker)
Francia forradalom (a Gojira metálegyüttes és a lefejezett Marie Antoinette előadásában, a leghíresebb francia operával, a Carmen-nel vegyítve)
Francia popzene (Aya Nakamura természetesen bevándorló származású, mint rengetegen a legsikeresebb franciák között)
Francia rap (a banlieu-k legnagyobb hozzájárulása a francia kultúrához az utóbbi évtizedekben, erősen politikai szövegekkel)
Francia animáció (igen, a Minyonokat egy francia stúdió találta ki, és a halandzsanyelvükben is francia szavak vannak)
Francia videojátékok (A titokzatos fáklyavivőt egyértelműen az Assassin’s Creed ihlette, az Ubisoft legsikeresebb sorozata).
https://youtube.com/shorts/DgcXngFREyw?si=Th7gqp_HET91bhkM
Francia divat (a sokak által kifogásolt szakállas néni egy divatbemutatót jelképező műsorszámban tűnt fel karakterként, akárcsak a “meztelen Törpapa”, aki valójában Dionüszosz isten volt, az ókori olimpiák egyik védőistene)
8. Francia történelem (a Szajnán vágtató lovas Jeanne D’Arc-ot jelképezte, aki mögött felsorakozott egész Franciaország - és most az egész világ - a békéért és a szabadságért)
Francia nőjogi mozgalmak (a Marseillaise előadása alatt híres francia női aktivistákat mutattak be a Szajnán a középkortól napjainkig)
És persze a francia sanzon, Céline Dion megrendítő előadásában
Szóval mondhat bárki bármit, a megnyitóünnepséget lehet vóknak, libsinek vagy akár giccsesnek nevezni, az a tény vitathatatlan, hogy abszolút megtartotta az olimpiai és a francia hagyományokat.
Az a baj, hogy a fenti szimbolika a templomi freskókhoz hasonlóan megfelelő mennyiségű tárgyi tudás, háttérismeret, vagy legalább a wikipédia értő szintű kezelésének megléte esetén érhető. Pártunk és államunk a tárgyi tudás minimalizálásán dolgozik éppen, szorgosan, évek óta, és jelentős eredményeket ér el.
Az Utolsó vacsora festményének drag show feldolgozása nyilván belefér a művészi szabadságba, de a kétségkívül provokatív, megosztó alkotás bemutatására talán nem egy olimpiai megnyitó a megfelelő tér. Ráadásul rendkívül magas labda a Putyin-féle, magukat nagyon kereszténynek hazudó fasisztoid politikusoknak, hogy rázzák az öklöt, hogy ezek a buzik már megint ránk, keresztényekre, egyszerű, vidéki, fehér európaiakra törnek, mindig belőlünk űznek gúnyt, ezért meg kell torolni. Az Eurovízión elfért volna.