Kiesett a magyar válogatott a labdarúgó EB-ről, így most rengeteg lehetőség van elemezni, hogy hátigen, a százmilliárdok. Pedig a magyar válogatottnak semmi köze a százmilliárdokhoz. Ahogy a kilencvenes évek botlábúi is pontos lenyomatai voltak az akkori ügyeskedő, a nyolcvanas évek romjain valamit kezdeni próbáló országnak, a mostani válogatott is kiváló lenyomat.
Reális eredmény
Előszöris, tegyük félre a nagy csalódottságokat: ez egy sporteredmény. Tudom, hogy sokaknak ez rajongás és csoportképző erő. Nekem ez a nyájszellem (maszkulinabban: az erős farkasok falkájához tartozás) sose ment, de megértem azokat, akik csalódottak.
Pedig az eredmény reális és a magyar válogatott összességében nem teljesített rosszul. Igen, Svájc ellen lehetett volna jobban játszani, de egy-egy rossz félidő mindig, minden csapatnál benne van. A válogatott foci meg olyan, hogy el kell kapni a ritmust, sztárcsapatok szoktak néha pofára esni, mert a nevek jók, a játék meg nem áll össze.
De nem szenvedtünk megalázó vereséget a németektől, a full mentális feszkó állapotában végighajtottuk a skót meccset és a végén berúgtuk, amit be kellett. Van nagyjából a 24-es mezőny 12-19 helyezettje között 8 csapat, amelyikből négy bejut a kieséses fázisba, négy meg nem. Így jött ki a lépés, most a szlovénok jutottak be.
Vissza arra, hogy a válogatott és a százmilliárdok
Tény, hogy sok máshoz hasonlóan a focira is ráborítottak istentelen mennyiségű pénzt. A legfrissebb, az a nyíregyi stadion. Igen, abban a SZSZB megyében, ahol vidéken csak hétköznap munkaidőben lehet szülni, ahonnan havi átlag három tucat árvalányt exportálunk gyerekprostituáltnak, ahol hárommillióért lehet venni full alápincézett Kádár-kockát, 1500 négyszögöles telken, 50 termő gyümölcsfával…a kész stadionhoz még gyorsan hozzáírtak hárommilliárdot, hogy a Andinak legyen miből megvenni a Hell karamellás lattét, amikor legközelebb kihajózik a Gyanús Cápa a trogiri marinából.
Meg persze ott van a focispüsi valahol a dél-alföldön, már nem is emlékszem, pont hol. Vagy a felcsúti Gyakadémia, meg még lehetne sorolni.
Népsport 1996
Végignéztem a májusban kihirdetett bő válogatott keretet, és mintha egy 1996-os Nemzeti Sportot olvasgatnék. Dárdai, Lisztes, Sallai, Vancsa, Szoboszlai…és még rajtuk kívül is pár egykori focista, aki akkoriban látott annyi külföldet, hogy pontosan tudja: ha a gyerekből nemzetközi játékost akar faragni, akkor kézbe kell venni a nevelését. Fel is tűnik a játékosok életrajzában a Goldball, a Főnix Gold.
Nemzetközi Carvalho tőke
A másik trend, hogy a nemzetközi klubhálózatok szépen beárazták a magyar akadémiákat. Lehet látni, hogy hova néz be a City Group (13 csapatot, köztük a Manchester Cityt tulajdonló, arab és kínai tőkések által finanszírozott cég), a Red Bull (öt klub, köztük a Bundesliga-topcsapat Lipcse) amikor átfésüli Kelet-Európát tehetségek után kutatva. Valahogy ilyenkor a Gyakadémia meg a Focipüsi akadémia ki szokott maradni…
Normális bor, normális kaja, normális foci
Bárhova nézünk, kb. hasonló helyzetet látunk. Vannak borászatok, akik felvették a sok pénzt, épült kacsalábon forgó kastély, és fejfájós rossz bort csinálnak. Vannak olyanok, amelyek felvették a pénzt, elhelyezték magukat a piacon és iható tömegbort gyártanak. Vannak éttermek, ahol még van pepihús meg van olyan ahol a tíz év osztrákiai pincérkedés és onnan kisfőnökké felverekedés után nyitnak meg, normális szolgáltatással.
Vannak gyerekek, akiket 14 évesen már olyan gimibe iratnak, ahonnan majd fog tudni külföldre menni, meg olyan, akinek a szülei is elhiszik amit Orbán Viktor mond, meg ő is el fogja.
A magyar foci is ugyanígy kettévált. Vannak, akik továbbra is a pengés magyar játékot emlegetik, meg vannak, akik a gyerek kedvéért vagy épp külföldi tapasztalatok alapján összeraktak valami jót. Vagy akik fiatalon elmentek külföldre, egy kompetitívebb közegbe.
Differenciálni kéne
A magyar válogatott játékosainak életrajzát átfutva ezek a történetek tárulnak fel. Ezeknek az embereknek annyi köze van a százmilliárdokhoz, hogy nagyrészt a százmilliárdokon kívül léteznek.
Tudom, hogy a focidrukkerkedés és foci-ellendrukkerkedés nem a differenciált gondolkodás világa. De - már ha magunkat ilyen értelmiségi valakiknek gondoljuk - érdemes azt végiggondolni, hogy azok, akik ott vannak a válogatottban, nagyrészt saját maguk és a szüleik óriási áldozatai révén vannak ott.
Ha azt mondjuk, hogy “a Balaton körül minden étterem szar” akkor azonnal fog jönni valaki, hogy nade ugye a Kistücsök. Na, a focinak is ugyanígy megvannak a kistücskei, és a válogatottban nagyjából ezeket látjuk. Kb. ugyanott is tartanak, mint amikor néha egy-egy magyar szakács bejut a Bocuse d’Or világdöntőjébe.
Vagyis ott vannak valahol a világelit szélén, a top 20-top 30 környékén-határán. Mint a hokicsapat. Igen, tudom, hogy a szakácsokra és a hokisokra nem locsolnak százmilliárdokat. A csúti ürdüng sem jár a meccseikre.
Csak ettől még egy kalap alá venni a NER-rel azokat a gyerekeket és azokat a családokat akik ennyi mindent beletettek abba, hogy eljussanak élvonalbeli klubokba és a válogatottal az EB-re, kicsit snassz dolog. Ezeknek az embereknek leginkább gratulálni illene, mert igen, jöhetett volna ki jobban a lépés, de én amit a magyar válogatottól ezen az EB-n láttam, az normális, becsületes sportemberi helytállás volt, a vártnál talán gyengébb játékkal, és kevés szerencsével. Legközelebb jobb lesz.
Szép volt fiúk.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Az van, hogy keverjük a szezont a fazonnal.
Normál esetben egy futballválogatott tükrözi az adott ország fociját. Két esetben nincs így: futballimportőr országban a klubfociban más országokból összevásárolt sztárok fociznak, akik nem játszanak a válogatottban, a válogatott meg a másodhegedűsök csapata. Futballexportőr országban meg eladják (elengedik) a tehetséget, aztán ha ezek visszajönnek a válogatottba, fényévekre lehetnek a klubfocitól.
Mi magyarok mindent is szarul csinálunk, anélkül öntünk ki csilliárdokat focira, hogy egy tehetséghez is közünk lenne, de ha a válogatott véletlenül rúg 1 db gólt, akkor lefossuk a bokánkat.
Igazi sportokban világ és európa bajnokok vagyunk, de az senkit se érdekel. Ez a szemét meg könnyet csal az ellenzék szemébe is, mer’ ugye a mi fiaink. Hát nem. Az ő szüleik fiai, az ő életük, az ő pénzük, az ő sikerük, a mi milliárdjaink meg el vannak lopva. Ezen ezer gól se segít.
Köszi a cikket, jó volt olvasni!
Igaz, még az EB előttről, de tanulságos visszaolvasni, és egy nem várt helyről ír hasonlókat:
https://wmn.hu/wmn-life/62807-csepelyi-adrienn-uzenet-a-karogoknak-avagy-europa-bajnoksag-es-szoboszlai-lufi