A vitát végignéztem, hogy nektek ne kelljen. Nyilván napok múlva lenne értelme erről az egészről bővebben írni, de most aktuális. Elsietett és felszínes dolognak tartom ha annyit írunk, hogy Kamala Harris vagy Donald Trump nyert.
Mire való egy jelölti vita?
Még az EP/Önkorm választásra készülve néztem végig valamelyik vitát, és azt kell mondjam, hogy kevés unalmasabb dolog van annál, mint egy ilyen vitát a megértés igényével végigkövetni.
A vita értelme ugyanis nem az, hogy ott az elemzőket meggyőzzék. A jelölti vitában a jelöltek jó benyomást akarnak tenni a választókra. Az a jelölt, aki nem ezért megy oda, az vagy hülye, vagy reménytelen idealista. Ezért aztán felírogatni, hogy ki mit mondott…kiváló muníció elemzőműsorokba és -blogokba, de a vita sikerét egy hét múlva lehet, a közvéleménykutatásoknál megmérni.
A vitához vezető helyzet
Az amerikai elnökválasztás, egész addig, ameddig a demokraták be nem adták a derekukat és cserélték le az összeomlás határáig elfáradó Bident, arról szólt, hogy egy tehetetlen jelöltbe rúgott akkorákat a kihívója, amekkorákat csak akart. Biden egyszerűen annyira lelassult, hogy nemhogy éles vitahelyzetekbe, hanem lassacskán baráti-alákérdezős interjúkba, és előre megírt beszédek elmondásába sem lehetett beengedni.
A széles körben terjesztett vélekedéssel ellentétben nem demenciáról beszélünk, az egy teljesen másik jelenség. Egyszerűen a fizikai állóképessége nem volt meg már ahhoz, hogy akár egy félórán át megbízhatóan, ütőképesen reagáljon külső ingerekre. Ettől ő még ugyanaz a ravasz róka, aki korábban a nap huszonnégy órájában volt, csak most már a nap 60-120 percében az, és ha ezt nem találja el az interjú, vagy a vita, akkor egy öreg papót látunk, aki nem emlékszik az unokái nevére.
Harris átalakítása
Jött tehát Harris, akit viszont rohammunkában kell átalakítani. Korábban ő a demokrata párton belüli helyezkedésben az ottani “baloldali/progresszív” irányzathoz húzott, már csak azért is, mert ennek az irányzatnak Kaliforniában van a legtöbb szavazója, és ő alelnökké választásáig kaliforniai politikus volt.
Szövetségi politikusként azonban nem lehet a fracking olajtermelés tiltása mellett lenni, mert például az egyik legnagyobb ingaállam Pennslyvania elég jelentős része ebből él. Nem lehet a fegyvertartás ellen kampányolni, nem lehet habzó szájjal követelni az egészségügyből a magánbiztosítók kiseprűzését.
Harris tehát elkezdett egy nagy középre húzódást, amely természetesen megnyitott rengeteg lehetőséget az olyan támadásoknak, hogy most nem azt mondja, amit 4-5 éve mondott.
Itt tehát megfigyelhetünk egy nagyon tipikus politikusi műveletet: az elszakadást a korábbi állásponttól, a váltást a politikai palettán. Ezt nálunk Orbán csinálta meg, többször is. A különbség az, hogy amerikában nagyon profi ellenfelek és nagyon profi sajtó ellenében kell ezt megcsinálni.
Trump nem alkalmazkodik
Donald Trump, ameddig Biden ellen kampányolt, nyeregben volt. Az ellene folyó bírósági ügyeken kívül, minden kártyája erősebb volt Biden kártyáinál. Ez alatt nem azt értem, hogy jobb politikát csinált mint Biden, hanem kommunikációs téren volt mindenben előnyben.
Az ő feladata az lett volna, hogy kezelje az új ellenfelet. Az új ellenfelet fel kell térképezni, fel kell mérni a várható lépéseit, belemenni a gyengeségeibe. Bidennel szemben Trump nagyon jól dolgozott. Felmérték, hogy imidzs szempontjából Biden a padlón van, és észrevették, hogy konkrét ügyek, vagy ahogy ott mondják, “issue-k” terén sem ütőképes már. Ezért Trump bátran belement vele szemben szinte bármilyen szakpolitikai kérdésbe, és minden pontot ő hozott el.
A Kamala Harris elleni munkát is ugyanígy kezdték el, de katasztrofális eredménnyel. Elfelejtették, hogy Biden világéletében a politikai helyezkedés és a diplomácia politikusa volt. Harris viszont szenátorrá választása előtt ügyész volt.
Ügyésznek lenni nálunk annyit jelent, hogy a Scharnhorst csatahajóval nevezel be az utánpótlás finn dinghy bajnokságra, és ezt mindenki úgy hívja, hogy fegyveregyenlőség. Amerikában viszont ha a védelem nem dobta be a törölközőt egy “plea deal” keretében, akkor a tárgyalóban mindent le kell ütközni. Ezért ha valamiben egy volt ügyész amerikai politikus otthon van, az az ütközés.
Ennek ellenére, bízva Trump médiarutinjában és rámenősségében, a Trump-kampány Harris-szel szemben ugyanazt a taktikát alkalmazta mint Bidennel szemben: Leütközni, lehengerelni. Ebben az is benne lehet, hogy a 77 éves Trump pont annyira rugalmas, mint a 81 éves Biden, és egy full új stratégia kidolgozására nem volt idő.
Milyen “csomaggal” jöttek a jelöltek a vitára?
Egy jelölti vitán a rögtönzés nagyobb ellenség mint a részrehajló moderátor. Az amerikaiak imádják a frappáns rögtönzéseket, az óriási egyéni teljesítményeket.
Ennek kiváló illusztrációja az amerikaifoci-közvetítés. Ott, ha az irányító elenged egy 50 yardos passzt, akkor az amerikai kommentátor extázisban óbégat, hogy úristen, micsoda dobás volt. A magyar közvetítésben két geek arról beszélget, hogy ez egy rivörz rídopsön szlent rás futás helyetti keresztdupla mozgásra dobott zónaközi passz volt, ami azért sikerült, mert az elkapó játékos konkrétan számolta a lépéseket ami után hátra kell fordulnia a labdáért, az irányító is számolta a lépéseket, hogy mikor kell dobnia. Mindez azért sikerült, mert edzésen hetvenszer próbálták ki a figurát. A geekeknek van igaza, a közönség viszont az ordításra kíváncsi. Amerikában kb. minden így működik, kifele laza rögtönzők, a háttérben a mániákus előkészítő munka hívei.
Ezért aztán rekonstruálható, hogy milyen “playbookot” hoztak az egyes jelöltek, ugyanúgy, mint az amerikaifociben..
Kamala Harris playbookja ezen a vitán jelentősen jobb volt, mint Donald Trump playbookja. Ez volt benne:
elgyakorolt, 20-40 másodperces “figurák” arról, hogy kenje el, az előző elnökjelölti (előválasztási) kampányában előadott progresszív balos és a mostani jóval centristább álláspont közötti különbséget
nagyon rövid, 5-20 másodperces mondatok a “ki vagyok én” kérdéskörben. (I’m not asking if you are republican or democrat. I‘ve always asked: are you okay?)
személyes sztorik háttérről, honnan jövésről
a Biden-kormányzásról (amelyet az amerikai közvélemény nem tart valami fényesnek) 10 mp körüli mondatok
kész figurák arra, hogy a Biden-kormányzás (amelynek ugye Harris a második embere) gyengéiből (határhelyzet, infláció) hogy mozogjon ki
bekészített csalik Trump egójának borzolására, hogy a Harrisnak veszélyes témaköröknél fröcsögésbe csalja Trumpot
A Trump playbook lényegesen rövidebb volt:
Saját eredményeinek hangsúlyozása
Személyes képességeinek hangsúlyozása
Egyenlőségjel tétele Biden és Harris közé
Annak feszegetése, hogy ha ennyi kiváló terve van Harrisnek, akkor mit csinált eddig
Taktika és háttér
Sokan emlegették, hogy az ABC két műsorvezetője Kamala Harris alá kérdezett. Ez igaz, a bolond is látta, hogy itt kinek lejt a pálya. Ehhez nekem két hozzáfűzni valóm van: az egyik, hogy Trump 2016 óta módszeresen mindenkivel, még a full jobber háttérműsorokat toló FOX-szal is összeveszett. Neki az amerikai médiában, a saját tábora által olvasott rétegmédiumokon kívül nincs hazai pálya.
Az ABC-n (ahol minden hétköznap este Jimmy Kimmel csinál aktuálpolitikai showt és versenyez Jimmy Fallonnal az NBC-n és Stephen Colberttel a CBS-en a városi liberális értelmiség kegyeiért) egyébként is ellenszélre kell számítani és meg kell tanulni kezeni.
Ettől függetlenül Kamala Harris lehetőséget kapott arra, hogy az összes számára gyenge témánál a begyakorolt szövegét elmondhassa, míg Trumpnál bőséggel bányásztak a korábbi önellentmondó állítások közül. Harris kifejtős kérdéseket kapott, Trump viszont többször is “elhatárolódik-e” kérdéseket.
De Harris nem ezért nyert
Harris azért nyert, mert nagyon tudatosan ragaszkodott a playbookhoz. Nem hagyta magát kizökkenteni, szinte nem volt rögtönzött mondata, minden témakörben jó time management mellett el tudta mondani a magáét.
Trump ellenben kizökkenthető volt. A leglátványosabb példa rögtön az elején volt, amikor a bevándorlásról kellett beszélni a jelölteknek. Harris bedobta, hogy menjenek el a kedves nézők egy Trump rallyra (választási nagygyűlés) és nézzék meg, hogy a pasas csak magáról beszél és hogy a közönség a felénél megunja és elkezd hazaszállingózni.
Trump, ahogy mondani szokták, mint gyöngytyúk a takonyra, rácsapott erre a csalira és a saját két percéből (ennyi volt témánként a keret plusz 1-1 perc reakció) egyet azzal töltött, hogy elmondja, hogy az ő nagygyűléseinél szebb és jobb a világon nincs.
Harris többször is becsalta Trumpot hasonlókba, pl. lerasszistázta Trumpot, klímatagadónak, diktátorok játszópajtásának nevezte (“exchanged love letters with Kim Jong Un”) ezekre Trump mindig ugrott és égette az értékes másodperceit.
Azt tehát én is úgy látom, hogy ezt a vitát Harris nyerte. Összeszedettebb volt, jobban felkészült, tervszerűbb. Trump is felkészült témákkal, idézetekkel, adatokkal. Nem arról van szó, hogy séróból akarta volna megcsinálni a vitát. Azonban az ellenfeléből nem készült és hagyta magát provokálni. Ettől produkciója széteső, inkhoherens lett. De mire jó ez az egész?
Nézzük meg a témákat!
gazdaság
abortusz
bevándorlás
Kam Harris véleményének megváltozása
Január 6.
Trump álláspontja, miszerint 2020-ban valójában ő nyert és a választást elcsalták
Izrael-Hamasz
Ukrajna
Afganisztáni kivonulás
Trump Harris elleni vádjai, miszerint felnőttként, politikai érdekből kezdte hangoztatni, hogy fekete
Obamacare
Klímaváltozás (csak 1 percben)
Záró nyilatkozatok
Ezek a témák így két dolgot mutatnak:
Ez a vita nem Trump közönségének szólt
Ez a vita nem a fiataloknak szólt
Ez a vita az este tévét nézőknek szólt (akik között 30 alatti kb nincs, de 40 alatti se sok) és a témaválasztások és a sorrend inkább Harrisnek kedvezett. Olyan értelemben Trump nem vesztett, hogy mindent előadhatott, amit elő szokott, és ennek elég jelentős közönsége van.
Harris azért jött, hogy beszélhessen a Suburbia X generációs ingadozó szavazó lakosságához (akik még tévén nézték a Jóbarátokat, a Vészhelyzetet, a Szex és New Yorkot, így leülnek tévét nézni egy vita alkalmából) és nekik megmutassa a nyugodt, szelíd de mégis határozottan amerikai elnöki személyiségét. Ezt szerintem elérte.
Trump törzsközönségével (fegyvertartás, genderkérdések) alig foglalkoztak, ami igazából Trumpnak is mindegy mert az a közönség tudja kire fog szavazni. Nem mentek bele a millennial és genZ szavazókat is érintő kérdésekbe (klíma, életkezdés nehézségei, magas ingatlanárak) mert ezek a szavazórétegek nem nézik este tízkor az ABC-t.
Kam Harris összességében jól jött ki belőle, megmutatta a sajátjainak hogy le tudja ütközni Trumpot, nem arról van szó, hogy fél tőle. Talán szerzett ingadozó szavazatokat, talán nem.
Trump se jött ki rosszul, mert az, hogy Harris beküldte párszor a bokorba és időzavarba hozta, az ő szavazórétege számára mérsékelten érdekes. Ő azért jött, hogy megmutassa, hogy nem fél az ellenféltől és bárhol emondja a magáét.
A mondandóját végülis elmondta. Komoly hibája csak egy volt, amikor (biztos vagyok benne, hogy ez valamelyik kretén beszédíró volt) arról beszélt, hogy az Ohio állambeli Springfildben a migráncsok megeszik a helyiek kutyáit és macskáit. Ez biztos jól mutatott egy tervszerűen felépített anitmigráns szöveg slusszpoénjaként. Trump bele is kezdett, bedobta a köztudatba a migránsbűnözést, de nem tudta felépíteni, időzavarban jutott el a slusszpoénig, és nevetségessé vált. De ettől az egy hibától eltekintve ő is elhozta, amiért jött. Óriási igyekezet ellenére nem sikerült őt megalázni, mindenki mehet a dolgára tovább kampányolni.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Hát ez a poszt olyan kiválóra sikeredett, hogy úgy érzem: ennek két-háromszori elolvasása után lazán tudnék egy 40-45 perces előadást tartani a vitáról, noha egy másodpercet se láttam belőle.
Tényleg nagyon jó lett: érthető, logikus, szemléletes és informatív. Ha nem lennék már támogatója a DMM-nek, most tutira utalnék.
A fiatal választóknak meg durrant taylor swift. És az sem arról szól, hogy trump helyett harris, hanem, hogy senki helyett harris, és nézz utána, vegyél részt a politikában