Trump és a skorpió

Kaptunk kérdést, hogy fogunk-e írni az amerikai elnökjelölti vitáról. A vitát nem néztem meg, és a sajtóhíreket böngészve jól tettem. A vita ugyanis pontosan a várt eredményt hozta. Biden indiszponált volt, bakizott, nem bírt koncentrálni és összefüggően, hatásosan beszélni.

Négy éve Trump az elnökségét végig ámokfutó, a minisztereit cserélgető, nárcisztikus kretén volt, akivel nagyon éles kontrasztot képzett a higgadt és tapasztalt Biden, a kora ellenére is. Biden életében viszont eljött az a szakasz, amikor ugyan még vannak jó időszakai, és nincs is (látványos) demencia, ám fáradékony és rohamosan lesz egyre fáradékonyabb.

A fokozatos visszavonulás kultúrája

Ezzel semmi baj nem lenne, főleg Amerikában, ahol legalábbis a középosztálytól felfelé, nagyon kialakult rituáléja van a lassításnak. A napi ügyvezetéstől a stratégiai vezetéshez, a stratégiai vezetéstől a felügyelőbizottsághoz, a felügyelőbizottságtól a kegyes alapítványokhoz lehet visszavonulni, mindvégig a méltóság megtartásával.

Ha Biden a normális karrierutat járná be, akkor azt csinálná, amit az egykori hadügyminiszter Bob Gates, aki többek között az Eisehnower Fellowships díszfőelnöke, és aki heti egy-két vacsorán és fogadáson él társadalmi életet, ott egyébként nagyon okosakat mond világról és politikáról. Meg nagyon nem okosakat is, többek között Kelet-Közép Európáról.

Akkor nagyon haragudtam rá, mára azonban ülepedett annyit a dolog, hogy belássam: a steak amit közben megettem, valami kétszáz dollár volt az étlap szerint (többek között Gates adományából), hát nem teljesen mindegy, hogy Bob Gates mit mondott a szülőföldemről. De, mindegy, már rég nem ő dönt ezekről a dolgokról.

Biden kénytelen a többi csoport eredményére várni

Ehhez képest viszont Biden abban a pozícióban van, ahol nem lehet büntetlenül hülyeségeket beszélni. Tegnap este hülyeségeket beszélt. Utóbb “náthával” magyarázták. Ezt a “gyengélkedést” a világnak ezen a felén rendszerint az íróasztal fiókjában lakó Hubertus szokta előidézni, Bidennél egész egyszerűen az, hogy ő nem képes már egy ilyet végigcsinálni.

Trump se sokkal fiatalabb, de ő egész életében egy “hustler” volt, Biden viszont háttérpolitikus. Biden csapata nem véletlenül akarta ezt a vitát a nyár közepére tenni, hiszen így van esély arra, hogy azt elfelejtsék, illetve hátha hibázik valamit Trump.

A helyzet ugyanis pont az, mint a magyar válogatott esetében. Biden magától ezt nem nyeri meg, ezt a választást Trumpnak kell elveszítenie. Hiába kapták tegnap egy csomószor hazugságon, hiába van elítélve, Bidenben tegnap fél Amerika bizalma végképp megrendült.

De miért nem cserélték le Bident?

A probléma nagyon összetett, nézzük a fontosabb okokat.

Nem szokták lecserélni a hivatalban levő elnököt

Eddig összesen öt olyan eset volt, amikor a hivatalban levő elnököt nem jelölte a pártja. Legutóbb 1885-ben, amikor Chester A. Arthur elnököt nem indította el a republikánus párt.

Amióta két ciklusra van limitálva az elnökség Amerikában, azóta a főszabály az, hogy az elnököt újraválasztják. Truman, Eisenhower, Nixon, Reagan, Clinton, George W. Bush, Obama is két választást nyert meg. A Truman megválasztása óta eltelt 80 évből 54-ben “dupla elnök” volt hivatalban.

A mostani helyzetnek maga Biden az előidézője azzal, hogy mégis elindult, holott 2020-ban arról volt szó, hogy egy ciklust vállal. Láthatjuk, hogy ha a hivatalban levő elnök indulni akar, akkor indulni fog, 140 éve nem volt másra példa.

Harris nem jött be az amerikaiaknak

Kamala Harris, amikor Biden maga mellé vette alelnöknek, nagyon ígéretes politikus volt. Fiatal, színesbőrű (afroamerikai-indiai származású), ugyanakkor keménykezű hírben álló ügyész, ugyanakkor nő…egyfajta szuperjelöltnek tűnt. Azonban már az elején néhány ügyetlen nyilatkozattal sok szavazócsoport előtt elásta magát. Egyszerűen nem tudta magát megkedveltetni a szavazókkal, nem alakult ki személyes brandje, aki tudomást vesz egyáltalán róla, az nem szereti.

Nagyon bonyolult pártműködés, kockázatos változtatni

Az egyéb “fiatal” (késő 50, kora 60) jelöltek közül meg senki nem vállalja fel, hogy ő legyen az, aki nekimegy a hivatalban levő elnöknek. Ők várják, hogy mi lesz ebből. Az elnökségre a legtöbb amerikai politikusnak egy komoly sansza van. Életkornak, karrierútnak, de kb. a namíbiai tárógyökér felvásárlási árának is stimmelni kell ahhoz, hogy valaki akárcsak a jelöltséget megszerezze. Adott esetben jobb még egy-két ciklust kormányzóként vagy szenátorként letudni, mint megkockáztatni, hogy mindent elveszítsen egy sikertelen elnöki indulással.

Az amerikai Demokrata Párt ráadásul más rendszerben választ elnökjelöltet, mint a Republikánus Párt, igaz ennek a jelenségnem most csak áttételesen van szerepe. A demokrata elnökjelöltet a Demokrata Párt 2024-es Kongresszusa (2024 Democratic National Convention) fogja megválasztani, itt 3937 küldött van, pár tucatnyi kivétellel mindenki Bidenre fog szavazni, a küldő tagállamban lezajlott szavazás alapján. Ha Bidennek lett volna komoly kihívója az előválasztáson és több jelölt lenne, akik közül nincs senkinek 50% feletti többsége, és kétfordulós szavazást kell tartani, akkor jönnek az ún. “szuperküldöttek” akik kb. a párt vezetősége és nagyjából 15-20% a létszámuk az össz-küldöttekhez képest, vagyis ilyenkor ők a királycsinálók.

Ha tehát valaki kihívta volna Bident, akkor nem elég, hogy az előválasztáson valamit domborítani kellett volna, utána ha második forduló van, még a szuperküldötteket is át kellett volna ugrani.

A Demokrata Párt vezetésében viszont klikkek vannak, és Biden ereje abban áll, hogy nagyon jól tud ezek között egyensúlyozni.

Összességében tehát a Demokrata Párt intézményesen annyira merev, hogy abban a pillanatban, hogy Biden azt mondta, hogy indul, egyszerűen az eszközök és a kultúra is hiányzott ahhoz, hogy ezt megakadályozzák.

Biden kétségbeejtő szereplése is főleg azt a reakciót vonta maga után, hogy kezelni kell a következményeket, egyszerűen még mindig nincs a lapok között a csere. Ha meg is történik, az példa nélküli politikai huszárvágás lesz, nem pedig valamilyen előkészített, tervszerű művelet.

A republikánusok már túl vannak a balhén

A republikánusok ilyen szempontból az old school vox populi vox dei elvet követik. Van ott is pár szuperküldött, de azok inkább ilyen “nemzet izéje” jellegű tiszteletbeli címek, és nem szólnak bele a jelölt személyébe. Azzal, hogy a 15-20% részvétellel zajló helyi előválasztásokat leuralta, Trump kiválóan tud úgy pózolni, mintha őt az egész ország forrón szeretné. Lárifári, mondanánk itt Magyarországon…

a háttérben húzódó Gyurcsány-szál

Persze a republikánusok már áldozatul estek a saját kretén szélsőségeseiknek, és a Demokrata Pártot részben azzal is tartja sakkban a vezetése, hogy meg kell akadályozni, hogy a Rashida Tlaib-ok és Alexandria Ocasio Cortezek legyenek a meghatározó hangok.

Ugyanakkor ha az ember komolyan veszi, hogy demokrata, akkor nem gondolhat mást, mint hogy a demokrácia bajaira mindig a még több demokrácia a jó válasz. Persze ez a választás még messze nem lefutott dolog, hisz Trump olyan mint egy jó dél-amerikai kapus. Szórakoztató, parádés reflexei vannak, ugyanakkor bármikor benne van a gól.

René Higuita legendás “skorpió” védése.

Trump vállalhatóbb lett

A csere ellen szól az is, hogy Trump továbbra is veszélyes, ám azért sokat szelídült az elmúlt években. A szponzorok szép lassan megtalálták a módját a behálózásnak, szépen lassan csordogálnak a bírósági ügyei, illetve fél Washington mást se csinált azóta, hogy Biden bejelentette az indulását, hogy a 2026-os midterm választásokig a fontos dolgokat úgy megszavazza és bebetonozza, hogy Trump ne tudjon nagy kárt okozni, utána meg már béna kacsa lesz.

Ma már korántsem félnek tőle annyira, a Steve Bannonokat és Gorka Sebestyéneket szépen lassan leválasztották róla. Mióta létező esélyként számolni kell azzal, hogy lesz még négy év Trump, mindenki készül rá, ahogy a tőzsdei elemzők mondják “a piac beárazta a kockázatot”.

Egyék meg az öregek amit főztek

Egy csomó fiatal demokrata (no pun intended) ezen a ponton azt gondolja, hogy miért segítsek én bárkinek felrúgni a párt évtizedes-évszázados hagyományait, ha egyébként is benne van a kalapban hogy jön még négy év Trump. Egye meg Biden, Hillary Clinton meg a többi amit főzött, bukjanak meg, menjenek nyugdíjba és a Trump utáni republikánus káoszt kihasználva majd mi jövünk.

Az amerikai elnökválasztás nem a kapkodó idegbetegek világa, és jó eséllyel most se lesz kapkodás.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.