A diktátor, aki nem teljesít

Mit okozhat a tegnapi moszkvai merénylet?

A diktatórikus államról általában furcsa képzeteink vannak, pedig nem kell nagyon messzire mennünk (konkrétan sehova) hogy megértsük a logikáját. Ritka az olyan totális falanszter, mint Észak-Korea, ahol a családtaggal szemben is elvárás, hogy jelentse, hogy a másik mit beszél otthon. 

Minden más diktatúra előbb-utóbb kibékül azzal, hogy vannak az életnek olyan területei, ahol a kontrollja nem, vagy csak kevésbé érvényesül. Ez nem jelenti azt, hogy időről-időre ne próbálna meg benyomulni ezekre a területekre. Jó példa erre a Fidesz nyomulása a kultúra területén. Most is éppen van egy koncepció, hogy kultúrpápák lesznek, még az is lehet hogy tényleg lesznek.

Az eredménye az lesz, mint az összes eddigi próbálkozásnál. A központnál marad néhány tehetség, meg egy csomó középszerű opportunista, az élvezetes és jó kultúrát, pedig írja majd az új Petri György, amikor egy szakadt szuterénből kilép, és elgyalogol a napsütötte sávig. Énekli majd egy csomó mihaszna, csak Erdős Péter helyett most majd valaki mást küldenek el az anyjába.

Mi köze ennek a tegnap esti moszkvai merénylethez, ahol több mint száz ember sérült meg, és több tucatnyi halott is van, miután fegyveresek besétáltak egy tömött nézőtérre és elkezdték lelődözni a nézőket?

A stabil diktatúra ugyanúgy társadalmi alku eredménye, mint a stabil demokrácia, csak az alku logikája más. 

Oroszországot nagyon-nagyon szorosan “fogott” diktatúrának képzelik el sokan.

Ennek minden bizonnyal kulturális okai vannak. Az egyik az emlék, hogy a KGB és a GRU emberei a mi III/III. tisztjeinknél is sokkal keményebb alakok voltak. Az ottani büntetőtábort nem zárták be 56 után, lehetett gulágra kerülni, sőt lehet most is. A másik, hogy a nyugati tömegkultúra is ilyen képet fest. 

Valójában a helyzet ennél mindigis árnyaltabb volt. Nálunk is és az oroszoknál is. A nép egy idő után belenyugszik a diktatúrába, ha néhány feltétel teljesül. A diktatúrának a gyors expanzióról lassúra kell váltania. A statáriális kivégzések, óriási átszervezések, tisztogatások világát fel kell váltania a lassú szorításnak. Ki kell alakulni a leeresztő szelepeknek és a magánélet valamennyire szabad tereinek. Kell kenyér és cirkusz. És ami jelen levezetés szempontjából fontos: a diktatúrának kell ajánlani valamit cserébe. Ez jellemzően három dolog szokott lenni: kiszámíthatóság, relatív jólét és biztonság. 

Forradalmat csak éhes emberek csinálnak

Kádár azért tudott sokáig stabil lenni, mert épültek a panelek és a kádárkockák, ahogy Orbán alatt a csokos lakások. Putyin Oroszországába is ömlött az olaj- és más exportbevétel. Igen, ennek jelentős része különbözó oligarchák luxusába folyt, de azért az átlag orosz is elkezdett fokozatosan jobban élni. Ebben persze Putyinon és az olajon kívül az olcsó kínai iparcikkeknek a is nagy szerepe van.

Elég az Aliexpressen a márkás termékeket utánzó dolgok értékeléseibe beleovasni: igen nagy részük orosz. De ugyanebbe a folyamatba illeszkedett a Renault beruházása Togliattiban, az egykori Lada-gyárban. Az ócska zsigulikat Loganokra és Dusterekre cserélni, valós jóléti ugrás, ahogy a Kanyecsnaja Pobjeda tévét egy Zaohaogaoshengfeng Samsung-utánzatra is az.

A biztonság iránt érzett nosztalgia szintén olyan dolog, amelyet mi magyarok is értünk.

Én is még az a generáció vagyok, aki az egész napot végigrbingázta, pisztolyozta, pingpongozta nyáron a panelházak között. Volt olyan anyuka, aki sötétedésre várta haza a gyereket, volt olyan, amelyiknek két-három óránként azért látni akarta. Egyiknek se kellett attól tartania, hogy a gyereket valaki bántani fogja. A rendőrség, amellett hogy az utolsó pillanatig baszogatta a hosszú hajú, lázadozó stb. fiatalokat, elég jó közbiztonságot teremtett. Ez volt a rendszer egyik fő politikai terméke. Meg lehetett nézni a Kékfényben, hogy a gazfickókat mindig elkapják. A vastag keretes szemüveget, szorosra kötött nyakkendőt és precízen elválasztott hajat viselő bíró elvtárs odarajzolja neki szépen 8-10 évet, vagy ha a vádlott olyat csinált, szemrebbenés nélkül a kötelet is. 

Hanyatló alkuk

A tegnap esti moszkvai támadás beleilleszkedik egy eseménysorba, amely arra mutat, hogy Putyin azt az alkut, amely őt orosz cárrá teszi, egyre kevésbé tudja tartani. Nem egy ilyen jelenség van. 

A gazdasági szankciók ugyan nem kényszerítették térdre Oroszországot, de számos lényeges dolgot megváltoztattak. A nyugati iparcikkeket megdrágították, még inkább az Alibaba és társai karjaiba hajszolva az orosz fogyasztást. A jólét csigalassú, de folyamatos fejlődése megtorpant, visszatért a brezsnyevi pangásra emlékeztető állapot. 

Az ukránok észrevettek egy fontos gyengeséget. A fronton azon versenyezni, hogy kinek van több feláldozható katonája, elhasználható ócska lövészpáncélosa és eldurrantható lőszere, nekik nem nyerhető csata, legalábbis azelőtt biztosan nem, hogy ne indulna be a nagy amerikai segély. Azonban az oroszok, akármilyen végtelenek is azok a hidegháborús raktárak, eljutottak odáig, hogy az egész hadseregük a front felé billen. 

Már jó ideje nem arról van szó, hogy a nagy orosz medve a hadseregének egy részét küldi az ukrán frontra. Persze messze nem a teljes orosz haderő van ott, és akár még komplett új offenzívákat is össze lehet rakni. De annak az óriási nyomásnak amelyet a megmerevedett front menti kis előrenyomulásokra összpontosítanak, ára van. 

Robbanó finomítók

Ez az ár a védelmi képességek csökkenése. Ezt vették észre az ukránok. Az olyan kritikus infrastruktúrának is, mint az olajfinomítók, a védelme elég vékony lett ahhoz, hogy túlterhelhető legyen, viszonylag kezdetleges öngyilkos drónokkal is. Az öngyilkos drón eleve egy elég különös jószág. Zavarni sok esély nincsen, mert nagyon kommunikál semmivel, elrepül egy koordinátára és ott felrobban. Nincs benne semmi vészes technika, ügyes programozók minden bizonnyal egy mosógépet irányító chipre is ráprogramozzák, ami kell. Ahol van műtrágya, gázolaj, betonacél, flex meg kilencvoltos elem, ott a repeszbomba előállítása is menni fog. A hajtásához elegendő egy bármilyen tróger kínai fűnyírómotor, abban a 60 percben, amíg működnie kell, szívhat falsot, kormolhatja a gyertyát, tökmindegy. 

Ukrán nagy hatótávolságú drón. Az ukrán propaganda szerint jelenleg havi ötven készül, de tavasztól ennek tízszeresére fut majd fel a gyártás. A képek akár a “Kókány sufni tuning” FB csoportban is lehetnének

Az ukránok nem kevés energiát fordítanak arra, hogy a drón-túlterhelés ellen védekezzenk és hasonlóan low-tech megoldásokat is bevetnek. Lehet hallani arról, hogy passzív érzékelőkkel (mikrofonokkal) is próbálják bemérni a drónokat, nemcsak radarokkal. Mobil légvédelmi géppuskás egységeket állítanak fel, hogy az érkező low-tech drónokat elkapják velük. A találati arány alacsony, cserébe a lőszer is olcsó. 

Ócska pickup, nagypapa korú Gyegtyarjov-Spagin géppuska, kész is a low cost légvédelem.

Ez az orosz oldalon egyelőre nincs, és robbannak is fel szép sorban az ilyen drónokkal elérhető orosz finomítók. De a lényeg nem is csak annyira a finomítók.

Putyin nem mondhatja azt az oroszoknak, hogy honvédő háború van, és mostantól kint kell ülni a hideg orosz éjszakában egy ócska géppuskával és fülelni, hogy mikor jön berregve az ukrán drón. Ő ugyanis azt mondta, hogy ez egy győzedelmes és támadó szpecoperácija, nem pedig védelmi mozgósítás.

És akkor egyszercsak a semmiből megjelenik egy csomó muszlim harcos egy moszkvai koncertteremben és elkezdi lelődözni a párizsi Bataclan-merénylet mintájára az ott levőket. 

Ez pont az, amivel a Bencsikek, Stierek, Szolovjovok példálózni szoktak

A dekadens Nyugat (amely ugye már rég lehanyatlott, de még azért hanyatlik egy kicsit) ahol a szabadosság, a szivárvány zászló és a vegánizmus miatt szabadon fel-alá flangálnak a terroristák. Az elpuhult országok, ahol jönnek a kemény idők. Bezzeg Oroszorszában rend van! 

Kivéve, hogy…nincs rend. Az ő gazdaságukat is a Hátasztánokból érkezett vendégmunkások tartják fenn, Moszkvában nincs kevesebb barna bőrű muszlim mint Berlinben, és ahogy a berlini vagy a párizsi barnabőrű muszlimok között is van 1-2% elmebeteg terrorista, a moszkvaiak között is találni. 

A diktátor nem hibázhat

Csak épp az a különbség, hogy amikor Svédországban szabadul el a gettóerőszak, leváltják a szocdem kormányt, és odaadják a bizalmat - négy évre - a jobboldalnak, amely azt ígéri, hogy szigorít és megold. Dániában nem váltják le a szocdem kormányt, de a szocdem kormány maga vezet be szigorításokat. Csak közben egyeztet a saját választóival, a többi párttal és nem utolsó sorban azokkal a muszlim közösségi vezetőkkel, akikkel lehet tárgyalni. Mert bármily meglepő: az átlag muszlim szeretne békében élni és dolgozni és esze ágában sincs bárkit felrobbantani. 

Oroszországban ez nincs, mert…probléma sincs. Rend van. Az állam rendet tart. Az állam cserébe hülye és véres háborúkba kezd. Az oroszoknak ez az alku megfelel, mert a hülye birodalmi vágyaik is befolyásolják őket. Azt is rég eltűrik, hogy az a jólét, az a rend, mind-mind viszonylagos. Úgy viszonyul az igazihoz, mint a Dacia Logan a Renault Megane-hoz. Illetve az már a nagy ugrás. Igazából mint a Moszkvics a Renault Megane-hoz. 

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Vigyorogj, vagy elvisznek. 

Ez nem változott. Csak azt látjuk, hogy ez a korbáccsal megsegített alku, egyre kevesebbet tartalmaz a pozitív oldalon, mert nincs jólét, nincs biztonság, nincs rend. Viszonylag sincsen. Ilyenkor menetrendszerűen egyre több korbács szokott jönni, amelyet vagy a forradalomig, vagy a vezető sajnálatos haláláig szoktak tűrni. Nem arról van szó tehát, hogy Oroszország holnap összedől. Csak arról, hogy az eddiginél is rosszabb hely lett, Putyinnak meg kevés lesz a fél Xanax estére, lehet, hogy kell egy egész. És sose tudhatja, hogy az orvos mikor cseréli ki valami másra. Nem lehet mindig valaki másnak kiugrani az ablakon. 

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.