A hülyéknek mindig a fejére omlik a ház
Avagy mi köze Jair Bolsonarónak a rendőrkapitányság kulcsos szekrényéhez
A HVG Szavazófülke podcastban kérdezett Nagy Iván a Bolsonaro-ügyről. Aki nem követte: röviden arról van szó, hogy Jair Bolsonaro volt brazil elnök, az elvesztett választás után eljátszadozott a gondolattal, hogy erőszakkal tartja meg hatalmát. Országának erőszakszervezetei ebben nem voltak végül partnerek, így most komoly vádakkal és potenciálisan évtizedes börtönbüntetéssel kell szembenéznie.
Mindezt elkerülendő, eljátszadozott azzal a gondolattal is, hogy olajra lép, és ezt segítendő pár éjszakát Magyarország brazíliavárosi nagykövetségén töltött. A New York Times “megszerezte” a követség kameráinak felvételét, és börleszkfilmbe illő jeleneteket mutatott be. A botrány óriási, a magyar nagykövetet a brazil kormány berendelte és magyarázatot követel, budapesti nagykövetét pedig hazarendelte.
Nem sokkal ezután német lapok kezdtek szivárogtatni egy másik botrányról, miszerint a cseh titkosszolgálatnak konkrét nevek vannak a birtokában. Olyan európai, köztük magyar politikusok nevei, akik orosz pénzt fogadtak el az EU-t bomlasztó orosz propaganda terjesztéséért. Mindezt a Voice of Europe nevezetű, alig burkoltan orosz pénzből működő oldalon keresztül. Hadházy Ákos már ki is tette a Facebookra, hogy ezen az oldalon Toroczkai és Szántó “Zoknihuszár” Miklós is adott interjút.
Tiboru barátom az eseteket ennyivel kommentálta: “Természetesen csak találgatok, de szinte biztos vagyok abban, hogy néhány magyar állami szervnél a hosszú hétvégén nem lesz lelépés. És nem azért, mert a pirostojásokat keresik a kertben.” Ebben én is biztos vagyok.
Ebben a cikkben nem azzal fogok foglalkozni, hogy már megint csak bokától lefelé látszunk ki Putyin ánuszából, azt megírják másutt is. Itt most azt járom körbe, hogy már megint felmosták a magyar külüggyel és elhárítással a padlót.
Öveket bekapcsolni, Hosszú és Unalmas következik.
Az aprómunka dicsérete
A külügyi melóban és a biztonsági melóban az a közös, hogy mindkettőnek az alapja a fegyelmezett aprómunka. Egy jól működő nagykövetségen ismerik a fogadó ország működését. Nemcsak nagy vonalakban, hanem tudják pl. hogy az ORFK vezetői tablóján látható 10 tökegyforma rendőr tábornok közül ki az okos fiú, ki a lojális fiú, ki az erőszakos fiú. Melyik minisztert tették a pozíciójába azért mert a férje fontos háttérember (khm, ugye, és nem fordítva) és melyik van azért ott, mert a Főnök is tart tőle. De ezt le egészen odáig, hogy a fővárosi önkormányzatnál kit kell felhívni parkolási engedélyek ügyében.
Az ilyen ismereteket évekig tart összeszedni. Járni kell társadalmi eseményekre, minden nap le kell szemlézni a teljes aznapi politikai sajtót, és az ismereteket folyamatosan frissíteni kell. Ez egyben a misztikus hírszerzési tevékenység 90%-a is, a maradék az, amelyet Mata Hari fog kipasszírozni/masszírozni az alanyból minden rendelkezésre álló eszközzel.
El lehet képzelni, hogy mi történik akkor, ha a 3-4 évente cserélődő diplomatának nincs pontos rutinja abban, hogy ezeket az ismereteket hogy adják át egymásnak. Egy külképviselet jobb esetben úgy működik, mint a legendás csárdák örök pörköltjei. Ezért vannak “karrierdiplomaták”. A diplomatákat nem lehet minden választás után politikai hűség alapján kidobni, mert ha így tesznek, akkor az adott ország nagykövetsége letolt gatyával fog állni, hiszen sose telik el az a nyugodt 10-20 év információszerzés, kapcsolatépítés, a hosszú gyökerek leengedése a fogadó ország életébe.
Petikeh legnagyobb bűne nem az, hogy a nyelve rendszeresen előfordul a putyini szigma-kanyarban. A legnagyobb bűne az, hogy a külügynek ezt a szervezetét apró darabokra verte szét.
Pista bácsi, Laci bácsi és a kockás füzet
A biztonság is ilyen aprómunkán alapul. Ha védeni akarunk egy objektumot, akkor mielőtt a lézercsapdák, hőkamerák és kiéheztetett kobráktól hemzsegő vermek jönnek, van pár másik lépés.
Ilyenekre kell gondolni, hogy végigvesszük az épületnek azon nyílásait, ahol befér egy ember. Amelyek tűzvédelmi vagy más hasonló szempontból nem kellenek, rácsot kapnak. Az ajtók zárait a legolcsóbb helyett az eggyel kevésbé kulcsmásolható verzióra cseréljük.
A kulcsokat kulcsszéf-dobozba tesszük, a portára odaültetjük Pista bácsit, akinek fővesztés terhe mellett előírjuk, hogy a Nagy Beírókönyvbe precízen be kell írni, hogy mikor és ki vette fel a kulcsot és mikor adta le. Laci bácsinak előírjuk, hogy félóránként járja körül az épületet és nézze meg, hogy minden ablak zárva van-e. Az erről szóló jelentéssel hívja fel Lajos bácsit, aki a Nagy Jelentőkönyvbe beírja, hogy Laci bácsi mindent rendben talált. Ez, továbbá két akármilyen korcs kutya a kerítésen belül, amelyik megugatja az arra járókat, adja egy objektum biztonságának a 90%-át. A maradék 10% csak a lézercsapda és a többi.
Tisztelet és fegyelem
A dolog működéséhez kellenek olyan, elsőre kissé boomernek tűnő dolgok, mint tisztelet és fegyelem. Az őrnagy úrnak illik tisztelnie Pista, Lajos, és Laci bácsit és nem átugrani a biztonsági procedúrát. Amely kb így néz ki:
- Jó estét Pista bácsi, hogy van, a kutyus meggyógyult?
- Igen köszönöm, őrnagy úr!
- Volt valami?
- Igen őrnagy úr, egy “turista” nézelődött a kapunál, Laci elzavarta, beírtuk a Nagy Jelentőkönyvbe, és felhívtuk Tomikát hogy mentse el a felvételt, azt is beírtuk a Nagy Jelentőkönyvbe, akarja megnézni az őrnagy úr?
- Nem, köszönöm Pista bácsi, jól csinálták, Haraszti százados úr reggel majd úgyis megnézi. Fogja nézni a meccset, Pista bácsi?
- Persze őrnagy úr, tudja hogy nagy fradista vagyok!
- Nahát akkor jó éjszakát és eseménymentes szolgálatot Pista bácsi, beírtam a kulcsleadást itt van a dobozom, nézze meg.
- Jelentem minden rendben őrnagy úr, jó éjszakát kívánok!
A külügy és a kémelhárítás is olyan szervezet, amely a fent vázolt rendőrkapitánysági alap biztonsági gondolkodás nélkül nem tud működni. Ebbe a struktúrába be kell tanulni. Mindenkinek a saját feladatát el kell végezni.
Mindenkinek tisztában kell lenni a szolgálati út fogalmával, hogy bármennyire is kényelmetlen, a dolgokat kizárólag és tényleg kizárólag, kizárólag és kizárólag az előírt eljárásrend alapján csináljuk. A főnök is csak így csinálja, és a beosztott pedig nem hajt végre olyan utasítást, amely nem a szolgálati úton érkezett, hanem lefolytatja az ilyenkor előírt ellenőrzést, hogy a szolgálati utat hanyagságból kerülték meg vagy pedig egy külső behatoló nem tanulta meg az eljárást és lebukott.
Folyamatos hanyatlás
A Bolsonaro-botrány és a kibontakozó csehországi kémügy is rávilágít arra, hogy Magyarország diplomatái és titkosszolgálatai nemcsak orosz érdeket szolgálnak, hanem a 14 év NER alatt teljesen elkurvultak.
A külügy és a szolgálatok irányából is évtizedek óta jönnek a pletykák, hogy az “akadékoskodókat” (akik valójában csak a nagyjából a Bach-korszak óta használt eljárásrendet kérték számon) kirúgják, és jön a “flexibilitás” és a “menedzserszemlélet”. Ez mindkettő nagyon jó dolog, kb. ugyanúgy, mint a szerecsendió. Egy jó krumplipürében van egy kiló krumpli és késhegynyi szerecsendió. Szerecsendió nélkül nem jó a krumplipüré. Nálunk ez az arány sajnos rég megfordult.
A szakértelem már nem is bolsevista trükk, hanem egyenesen gyanús
Kirajzolódik itt a NER egyik általános mintázata:
Van egy szakma, annak vannak szabályai, amelyet a szakemberek betartanak.
Jönnek a NER mindentudó emberei, akik úgy gondolják, hogy ezek a szabályok csak azért vannak, hogy őket akadékoskodással hátráltassák
Előbb csak felülbírálgatják, majd kirúgják a szakembereket
Fejükre omlik a ház
Ilyen fejreomlás az, amikor rövid idő alatt kiderül, hogy a politikusainkat, nagykövetségeinket rég nem védi a Pista bácsitól az őrnagy úrig terjedő fegyelmezett biztonsági-elhárítási szervezet.
De ilyen fejreomlás volt a bicskei kegyelmi ügy is. Nézzük a mintázatot!
A kegyelmi ügyeknek van egy olyan régi gyakorlata, amely visszanyúlik oda, amikor még I. Ferenc József adott kegyelmet. Az összes bűnügy tízezrelékben kifejezhető hányada kap kegyelmet. Megvannak a kritériumok, és megvan egy kialakult gyakorlat. Halálos betegek, szenvedő szerettüket másvilágra segítők és hasonlók kapnak kegyelmet. Más nem. Miért nem? Mert különben az egész IM és köztársasági elnöki hivatal kegyelmi hivatallá változna, és népharag lenne, hogy ha ő kegyelmet kapott akkor én miért nem?
Jön Balog páter, akihez eljut a jól bekötött lobbista, hogy hát meg kéne kegyelmezni ennek a derék embernek. Nyilván rákérdeznek. A Kegyelmi Főosztály nyilván közli, hogy az összes lehetséges bírói fórumot megjárta az ügy 7 (1+3+3) bíró látta a pasast bűnösnek. Kegyelemre okot adó körülmény nincsen.
Keresztül nyomják akkor is, holmi bürokraták ne okoskodjanak.
Fejükre omlik a ház.
Nézzük a Bolsonaro-ügyet:
A diplomáciának alapszabálya, hogy a követség belügyekbe nem avatkozik be. Kifejezheti a véleményét. Nyomást gyakorolhat. Kémkedhet, amíg le nem bukik. De mindennek szigorú táncrendje van. Egy bukott vezető rejtegetése a követség épületében durva beavatkozás a fogadó állam belügyeibe. Ez durvább dolog, mintha az amerikai nagykövetség kibérelne egy lakást a Karmelitával szemközt a pesti oldalon és minden este az “Orbán hülye” feliratot vetítené oda egy nagy reflektorral. Nem csinálunk ilyet.
Jön Petikeh, akinek Viktor meg Putyin megmondja, hogy ha úgy van Bolsonarot ki kell hozni. Azt nem tudom, hogy erről ők mit képzeltek, mert a dolog nemcsak a diplomácia összes írott és íratlan szabályát rúgja fel, hanem még hülyeség is, nem tudják fizikailag sem kicsempészni a pasast, utána pedig mindenki tudja majd, hogy a magyar nagykövetség az a “cég” amelyik fizikailag is beavatkozik.
A másik, hogy a brazil és az amerikai szolgálatok a budira is követik Bolsonarót, egy idióta ha azt gondolja hogy ezt meg tudja lépni.
Tiltakozás nincs, a külügyből az elmúlt 14 évben kirúgtak mindenkit, akit nem, annak is hallgass a neve.
Fejükre omlik a ház.
Nézzük a csehek által feltárt kémügyet:
Bármilyen információval dolgozás egyik alapszabálya, hogy amit én tudok, azt nagy valószínűséggel más is tudja. Ha Gábriel arkangyal adott át tegnap este egy értesülést, az alkony homályában lágyan zümmögő szarvasbogár képében megjelenve, egy rutinos elhárítótiszt csekkolja, 1) hogy tényleg Gábriel volt 2) járt-e ott valaki aki szintén hallotta 3) valami buzgón imádkozó hívőnek esetleg szintén megjelent-e aznap este Gábriel arkangyal.
Zoknihuszár meg Toroczkai megjelenik egy látványosan az oroszok által finanszírozott honlapon interjút adni.
Hiába van még esetleg elhárító, aki az 1. pontban vázolt lépéseket megtenné, nem is szólnak neki erről.
Fejükre omlik a ház
…és még sorolhatnánk a példákat. Az elmúlt 8-9 év a NER-ben (nagyjából 2015 körülre rúgtak ki annyi szakembert, hogy már nem akadályozta őket a “dinamikus” kormányzásban) leírható ilyen fejre omlások sorozataként. Egészen a bicskei ügyig nem volt emiatt dühöngés. Pedig lassan minden ház a fejünkre omlik.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára
Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.
A szaknyelv "kolóniavédelem"-nek nevezi a titkosszolgálatok azon részfeladatát, ami abból áll, hogy a külképviseletek személyi és objektumvédelmét biztosítják. Ez a magyar szolgálatok közül a polgári hírszerzés (Információs Hivatal) illetékességi körébe tartozik, vagyis ők delegálják a nagykövetségekre és konzulátusokra az ezzel foglalkozó szakembereket.
Vagyis - egy kicsit leegyszerűsítve - végül is biztonsági őrökről beszélünk, de ők nem az Intersparban figyelik a monitorokat és nem a MOL-székház bejáratánál ellenőrzik a beléptetést, hanem a külföldi magyar képviseleteken. A fő ellenfél itt mindig a másik oldal, vagyis a fogadó ország (vagy ennek valamelyik szövetségesének) hírszerzése. A tét is nagyobb, mint egy hipermarketben, mert egy hiba, figyelmetlenség vagy tévedés itt nem azt eredményezi, hogy a tolvaj lelép egy ki nem fizetett üveg pálinkával, vagy hogy valaki elvisz egy ottfelejtett laptopot az egyik irodából, hanem azt, hogy egy idegen hírszerzés kottára tudni fogja, hogy a magyar nagykövet mikor, kivel és miről tárgyalt, és neadjisten mt jelentett erről Budapestnek. Vagy hogy milyen fotókat tárol a számítógépén (lásd Kaleta-ügy), esetleg hogy milyen buliba készül (lásd a Szájer-féle ereszcsatornás kaland).
Egyszer régen azt olvastam valahol, hogy a kolóniavédelem sose tartozott az IH erősségei közé (már ha vannak ilyenek egyáltalán), de ami az utóbbi néhány évben ezen a területen történik, azon már a laikusok is röhögnek. Pedig ha jobban utánagondolunk, inkább sírniuk kéne.
Röviden: nagyon úgy tűnik, hogy tényleg senkiháziak kezében van a popszakma.
en pedig mindehhez hozzatennem, hogy az usa 1-2 hete befenyitett minket pressmanon keresztul, h ok akarnak egyuttmukodni, de ha mi nem akarjuk, nem fog menni, es hogy ennek kovetkezmenyei lesznek. most meg elkezdtek ezek a hihetetlen gaz ugyek szivarogni. sorban