A korrupció, Hrisztosz Pantokrátor és a zserbó

A Direkt36 számol be arról, hogy folyik a Székesfehérvári Törvényszéken egy tárgyalás, amelynek az a lényege, hogy a vádlott államtitkár és két ügyvéd egy megszűnőben levő állami cég kasszájában még ott levő kb. kétmilliárdot úgy játszották ki, hogy kamu megbízásokra az egyik ügyvédi iroda kb. félmilliárdot, a másik kb. másfélmilliárdot számlázott be. A vádlottak védekezése a tudósítás szerint kétféle. Az államtitkár szerint fölötte döntöttek, az ügyvédek szerint ők pedig teljesítették a megbízást. 

A vád és mindkét védekezés érdekes, mert sokat megmutat a NER korrupciós ügyeinek jellegzetességeiből, amelyekből itt kiemelek párat. 

A szelektív vádemelés

Bárki, aki öt percet eltöltött a magyar politika közelében, azonnal tudja, hogy ez az ügy valamiért van. Ez a valami lehet az, hogy 1) valaki túl nagyot akart markolni 2) valaki nem akart fegyelmezetten visszaosztani 3) valakit kihagytak a buliból és felnyomta az ügyet olyan helyen, hogy muszáj volt buktatni 4) valaki kiesett a pixisből és vissza kell csinálni az ügyet. 

Ilyen és ehhez hasonló buli naponta van a NER-ben. A NER egy törzsszövetség, ahol a fejedelem azzal (is) stabilizálja a hatalmát, hogy egyik törzsfőnököt se hagyja nagyon megmelegedni a helyén. Ezért ha valaki mondjuk Lázár vagy Rogán vagy Navracsics embere, akkor számítania kell arra, hogy holnapután átszervezik a minisztériumot ahol ő épp helyettes államtitkár, és egy-két évig abból kell élnie, ami van, mert ugyan elrakják valami névleges állásba, ahol megkap egy elég jó bért, de az kevés ahhoz, hogy a NER felső rétegének luxuskiadásait az elit szórakozóhelyektől a gyerek eszperantó-montessori párbajtőr edzéséig fizetni tudja. Ezért aztán mindenki, megállás nélkül, folyamatosan zabrál, hogy az ilyen 1-2 éves kieséseket, amíg a caporegime, aki alá tartozik, újra pozícióba kerül, fizetni tudja. 

Ennek a zabrálásnak a módszerei mindenütt eltérők, másképp lop egy vidéki döbrögi és másképpen a minisztériumi Aladár, de a lopás mindenütt folyamatos. És mindig valamilyen politikai oka van annak, ha vádemelés történik. 

A zserbó-vádemelés

A zserbó-vád fogalmát Csire doktor vezette be még a Völner-Schadl ügy kapcsán. A koncepció lényege, hogy magunk elé képzelünk egy zserbót, a tésztából vádlott lesz, ám a baracklekvár ártatlan. Ott sem volt, vagy ha ott volt, mit sem tudta, hogy ő itt most Minden Magyar Nagymamák Sütijében foglal helyet. Ő kérem baracklekvár és csak baracklekvár. Az ügyész pedig nem kérdezi meg, hogy nem lett ott gyanús, amikor összekeverték a megdarált dióval és berakták két tésztalap közé? Á dehogy, kedves ügyész úr, amint említettem volt én baracklekvár és csak baracklekvár vagyok.  A Völner-Schadl ügyben a miniszter a vád szerint nem tudott arról, hogy végrehajtómaffia van, az államtitkár tudott, a helyettes államtitkár nem tudott, a főosztályvezető tudott a dologról. Azt hogy ki a lekvár és ki a tészta, mindenkinek az egyéni ízlésére bízom.

Készítette: Illustratedjc - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=30967490

Teljesen világosan arról van szó, hogy az ügyész tudja, hogy ki ellen szabad vádat emelni és ki ellen nem. Hogy ezt mondták neki, vagy tudta magától, az talán mindegy is. 

A tanácsadási szerződések csodálatos világa

A tanácsadási szerződések az 1996-ban indult Tocsik-ügy óta vannak velünk. Ennek megfelelően a műfaji keretek is tisztázottak, mint a klasszikus francia drámában vagy az ikonográfiában. Az eltérések ritkák, mint egy pink glória a pantokrátoron vagy a theotokoszon. 

A kazanyi istenszülő (theotokos, bogomatyr) ikon és a Szent Koronán látható Pantokrátor

Az egyik szereplő a Húsosfazék őrzője, a másik pedig az Ügyvéd/Tanácsadó (előbbi három, másik négy ujjal oszt áldást). A Tanácsadási Szerződést rendszerint valami rendkívül bárgyú marhaságra kötik meg, amelyet általában a Húsosfazék Őrzője által vezetett szerven belül három különböző alosztály is meg tud csinálni, vagy már régen meg is csinálta. 

A megbukáskor a szereplők egy része megpróbálja invokálni a visszaosztásból kimaradt Felsőbb Névteleneket, mások pedig tartják magukat ahhoz, hogy ők valójában egy teljesen korrekt ügyletben vettek részt. 

Ördögtől való-e a tanácsadási szerződés?

Nem. Mindig vannak olyan feladatok, amelyekre egy nagy szervezet újabb alszervezet alapításával és burjánzó bürokráciával reagál. Ha ez a feladat nem rendszeres, akkor utána kínszenvedés leépíteni az odaépített bürokráciát. Erre kínál jó megoldást a kiszervezés. Természetesen ott a veszély, hogy ennek az lesz a vége, hogy pénzcsapnak használják. De mit lehet ez ellen tenni? Négy dolgot:

• egységes indokolási kötelezettség és kritériumrendszer

• szabályozott óradíj és óradíjkeret-becslési rendszer

• egységes szerződési forma

• teljes nyilvánosság

Ezeket papíron többször is bevezették nálunk, azonban soha, egyetlen kormányunk sem akarta valójában bevezetni. Menjünk sorban:

Ha kell egy olyan indokolást írni, hogy miért nem alkalmas az adott minisztérium a feladatra, az elsőre nem tűnik fájdalmasnak, de ha kazalban áll, és nyilvánosan hozzáférhető, azért tud kínos lenni. Egy potens ellenzék kezében, ezt az összes többihez is tessék odagondolni. 

Az óradíjakat olyan sokáig nem kell magyarázni. De azért mégis, mert ez az az ország, ahol egy nyolc évig tartó per tizenkilencedik tárgyalásának végén a bíró a kért hárommillió forint perköltséget hatszázezerre mérsékli, mert “az ügy bonyolultsága nem indokolja”. Ezért minden bizonnyal sokak idegrendszerét borzolná, ha meg lenne állapítva egy 500 eurós óradíjplafon, pedig nagyjából ott van az államnak - olcsón - tanácsadás reális óradíja. Az igazi pofon persze az lenne, ha le kellene adni egy óradíjbecslést, feladatokra, szakaszokra lebontva. Lehet ám így is nagyon sok pénzt kivenni az államkasszából, csak legalább alsóközép-színvonalon meg kell érte dolgozni. 

Az egységes szerződési formák kidolgozásának elmaradása a NER egyik komoly csendes betegsége. Az immár tízéves új Ptk. ugyanis sokkal általánosabb kategóriákba sorolva szabályozza az egyes szerződéseket, felismerve azt a trendet, hogy egy törvény már nem tudja felsorolni a világ összes szerződését. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Előnye, hogy nem kell idióta megkövesedett Ptk-s szabályoktól eltéregetni, hanem szabadabban lehet szerződést írni. Hátránya, hogy a szerződési szabadság árnyoldalát (egyenlőtlen felek, jogban járatlan felek szerződései) nem szabályozza a törvény. 

Vagyis az új Ptk. mellett lennie kellene kismillió rendeletnek, amely bizonyos szerződéstípusokra megállapít minimumkövetelményeket. Például az ország összes “vagyonos” polgári bírója a pokol fenekére kívánja az építkezőket, akik nem képesek egy nagyjából normális vállalkozási szerződést kötni a vállalkozóval. Bezzeg ha lenne egy gazdasági-igazságügyi miniszteri együttes rendelet a fogyasztók által megkötött, lakóingatlan építésére irányuló szerződések minimális tartalmáról, a végén egy mintaszerződéssel és azzal, hogy a fogyasztó hátrányára eltérni nem lehet, akkor az embereknek és a bíróságoknak is fele ennyi gondja lenne. Egy rendesen kormányzott országban. Ez nem az. 

Az indokolás, óradíjbecslés alapján, egységes formátumban megkötött szerződéseket egyszerűen fel kéne pakolni egy kereshető felületre, a tanácsadás alapján elkészült irományokkal együtt. 

Ez a négy dolog együtt tényleg érne is valamit, nem pedig annyi történne, hogy az ügyészség, ha a csillagok pont úgy állnak, valamelyik ügyben emel egy-egy zserbóvádat.