"Eljutottam a nőgyógyászomig, aki azt mondta, hogy valószínűleg beléptem a perimenopauzába, de ezzel semmi teendőm nincs, ez egy természetes folyamat. Azután ugyanezt mondta ötvenéves korom körül, majd ugyanezt pár évvel utána: semmi teendőm nincs, természetes folyamat."
Az idézet a Telex cikkéből van, amelyet a menopauza holnapután esedékes világnapja apropóján írtak.
Az idézett cikk egy dolgot nem tud és nyilván nem is a célja, de azért jelzésként utal rá: ez az esetek nagy részében nem “női probléma”, hanem egy nő és egy férfi problémája. Van ennek bőven hatása a férfi életére is. Pár gondolat erről.
Természetes folyamat, my ass
Az egyik, hogy a skorbut és a vérszegénység is természetes folyamat, és nem mondja rá az orvos, hogy nincs vele teendő. Lehet C-vitamint meg vasat szedni. A helyes táplálkozástól a drogériában kapható tablettákon át a klinikai körülmények között beadott készítményekig.
Érdemes elmenni egy DM-be, és megnézni a "Klimi-, Femi-" és hasonló nevű étrendkiegészítős polcot. Több tucatnyi tablettát fogunk ott látni, rézlevelű ökörfarkkórót, narváltakonykivonatot és a bengáli susnyatyütyörke virágzatát tartalmazókat. Ezek egy része tartalmaz valamiféle fitoösztrogént, másokat a pina alakú virágjuk miatt tartanak nőgyógyászatilag hasznosnak.
Ezután kísérjünk el gondolatban egy 17 éves nagylányt a nőgyógyászhoz, abból az alkalomból, hogy az aktuális barátjával elkezdik “komolyan gondolni a dolgokat”, és az aktuális barátot valamilyen okból nem lehet nyakon verni és azt mondani neki, hogy ha annyira szereti azt a lyányt akkor ne barmoljanak bele a 17 éves hormonrendszerébe, hanem húzzon gumit.
A nőgyógyász természetesen fel fogja írni a bogyót, a dobozán valami nagyon kis szűzies szimbólummal. Alacsony a hormontartalma, ma már rééééég nem kell aggódni ezek miatt, ráadásul szabályos és tervezhető lesz a ciklus, elmúlnak a pattanások, jó lesz. Mintha az Orbit rágó reklámját hallaná az ember, csak itt a fogak ragyogása kimarad.
A hormonok szelektív veszélyessége
Most kísérjünk el gondolatban egy felnőtt nőt a nagy műtétre. Levették a cisztát, és a szövetmintán ott van a rettegett mondat: rosszindulatú. Semmi baj, tessék megnyugodni, nagyon időben kaptuk el. A műtét laparoszkópiás, rutinműtét, gyorsan gyógyul, minden rendben lesz. (gondolati kitérő: én értem azt az onkológiai mindsetet, hogy inkább vágjunk, mint temessünk, de…hagyjuk is, ez nagyon messzire vezet, legyen elég annyi, hogy ha megnéznénk, hogy hányszor kell tényleg vágni, és hogy egy férfit is ilyen vidáman kipakolnak-e, akkor szerintem lennének meglepő, na jó, annyira nem meglepő eredmények)
Rendben is van, tényleg minden oké. Miben különbözik egy ilyen műtét a leányzó vizitjétől? Nos abban, hogy utána itt nem varázsolnak elő egy szuperjó, alacsony hormontartalmú, végtelenül korszerű hormonkészítményt, ami miatt már réééég nem kell aggódni.
Hiszen mint tudjuk “a hormonnal vigyázni kell”, mellrákot okoz, másfajta rákot okoz, kiszámíthatatlan. Mármint egy 45-55 éves nőnél. A 17 éves nőnél nem kiszámíthatatlan, nem okoz mell- és másfajta rákot. Ki kell ezt bírni. Természetes folyamat. Majd beáll.
Nem egy ember problémája
Adott esetben nemcsak a nőnek kell kibírni, hanem a férfinek, aki bevitt a kórházba egyvalakit, és kiadtak neki másvalakit. Aki hízni kezd, rohamok kínozzák, nyűgös, nekimegy mindennek, váratlan pillanatokban orra esik, mert tönkrement az egyensúlyérzéke.
Magyarországon, ezek a dolgok az “ez van” kategóriába esnek. Endokrinológiai konzultáció? Felkészítő anyag, hogy mi lesz utána? Ugyan kérem…
Bele lehet botlani, például teljesen váratlanul az affektáló, piaclibsi pénzarisztokrata Economist hasábjain egy cikkbe, amely azt taglalja, hogy az elmúlt 10-20 évben a menopauzás hormonkészítmények kb. akkorát fejlődtek, mint amekkorát a hajózás Széchenyi lapátkerekes gőzhajója és a Lady MRD között. A cikk arról tudósít, hogy ennek ellenére a nők nagy része nem kap ilyen szereket, noha ha kapnának, az nekik és az őket dolgoztató cégeknek is mennyire jó lenne.
Down the rabbithole, tényleg így van.
Vannak ilyen készítmények, Magyarországon is elérhetők, ehhez képest a magyar nők - és ebben nem különböznek a legtöbb környező ország nőitől - egymás között terjedő tippek alapján szedik a norvég rozmárgyökér kapszulát és reménykednek, hogy ettől majd jobb lesz. Nem lesz jobb.
Innen még rázós párkapcsolati évek és előítéleteken átugrálás vezet addig a nőgyógyászig, aki tudja mik ezek, és fel is írja amit kell. Jellemzően ez nem az antibébi cukorkát osztogató fajta szokott lenni, mert az a fajta, a probléma felmerülésekor a hormonok kockázatairól kezd prédikálni. Vagy csak fogalma sincs a problémáról.
Ezen az úton egyedül, meg társsal is nehéz végigmenni.
Társsal tán még nehezebb, mert a párkapcsolatokban ki nem mondott társadalmi elvárás, hogy a nő figyel a férfi nyűgjeire-bajaira és nem fordítva. Az is munka, hogy ezt sikerüljön megfordítani.
Aztán akinek szerencséje van, az eltalál a megfelelő helyre, ezen a ponton nem lehet nem említeni Iványi Orsolya munkásságát, és elkezdi helyre rakni a dolgokat, legtöbbször 4-5 igen rázós év után. Mert az elmúlással meg az öregedéssel persze meg kell békélni, a rossz életminőséggel viszont nem kell.
Csak ez nálunk, ahogy a telex cikk is írja, tabutéma. Szerencsére egyre kevésbé. A klímaváltozós cikkeimnél szoktam kikapni a társadalmi folyamatok és a technika emlegetése miatt. Pedig mindenütt arról van szó, hogy ez a kettő együtt kell ahhoz, hogy az emberiség bajai megoldódjanak. A menopauza terén a technológia már megvan. Nagyjából évente ugrik előre a tudomány a hormonrendszer egyre jobb megértésében és gyógyszerekben. Ugyanúgy, ahogy a megújuló energiahordozóknál. Nekünk, akik nem fejlesztünk újgenerációs akkumulátort és hormonsprayt, az a feladatunk, hogy tudjunk és beszéljünk a problémáról, előítéleteinket és beidegződéseinket leküzdve akarjuk megoldani. És akkor megoldódik.
Amíg ezt nem tesszük meg, addig sok embernek rossz lesz. Egyszerű ez, mégis nagyon bonyolult.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Köszi. 50-esként ez jólesett... 42 voltam, amikor szültem, 43, amikor kiköltöztünk a nagyon rural Eire-be. Amikor bejelentkeztünk a háziorvoshoz, meglepődve tapasztaltam, hogy a váró fala tele van mindenféle ismertetővel, köztük a szülés utáni depresszió, a menopausa, és minden, amiről Mo-n soha senki nem beszél, mert tabu...
Kedves Múzsa! Szuper munka, a közjó érdekében, nem is először a nők részére elérhető vagy nem elérhető hormonkészítmények témáját (is) érintve. R.e.s.p.e.c.t
Csak 1 részletet érintő megjegyzés, mert emlékszem hogy ez már régebben is előkerült:
Szintén egyetértek, lehet ostorozni a tini lányoknak nyakló nélkül felírt fogamzásgátló szokását.
De. Fontos kiegészítés:
Nemcsak a perimenopauzális tünetekre legyint sok ember, hogy áh, csak bírja ki, majd túljut rajta, természetes folyamat…
De ugyanez az uralkodó tini kortól érett nőkig ha fájdalmas, nehéz, munkavégzést ellehetetlenítő menstruációs fájdalmat kell elviselniük. Akár egész napra is kiesve a munkából, tanulásból… Erre a legyintésen kívül jelenleg egy azaz 1 megoldást javasolnak a nőgyógyászok: hormonális fogamzásgátlást, mert az kiiktatja a természetes menstruációs folyamatot így a fájdalmat is.