Köszi. 50-esként ez jólesett... 42 voltam, amikor szültem, 43, amikor kiköltöztünk a nagyon rural Eire-be. Amikor bejelentkeztünk a háziorvoshoz, meglepődve tapasztaltam, hogy a váró fala tele van mindenféle ismertetővel, köztük a szülés utáni depresszió, a menopausa, és minden, amiről Mo-n soha senki nem beszél, mert tabu...
Kedves Múzsa! Szuper munka, a közjó érdekében, nem is először a nők részére elérhető vagy nem elérhető hormonkészítmények témáját (is) érintve. R.e.s.p.e.c.t
Csak 1 részletet érintő megjegyzés, mert emlékszem hogy ez már régebben is előkerült:
Szintén egyetértek, lehet ostorozni a tini lányoknak nyakló nélkül felírt fogamzásgátló szokását.
De. Fontos kiegészítés:
Nemcsak a perimenopauzális tünetekre legyint sok ember, hogy áh, csak bírja ki, majd túljut rajta, természetes folyamat…
De ugyanez az uralkodó tini kortól érett nőkig ha fájdalmas, nehéz, munkavégzést ellehetetlenítő menstruációs fájdalmat kell elviselniük. Akár egész napra is kiesve a munkából, tanulásból… Erre a legyintésen kívül jelenleg egy azaz 1 megoldást javasolnak a nőgyógyászok: hormonális fogamzásgátlást, mert az kiiktatja a természetes menstruációs folyamatot így a fájdalmat is.
Igen. Nekem is sokáig ilyen volt. Sok évig tartott, amíg eljutottam olyan nőgyógyászhoz, aki hajlandó volt alaposabban kivizsgálni. Talán nem irreleváns, hogy nő az illető és a magánrendelésére mentem. Miután szerencsére kiderült, hogy nincs komoly probléma a háttérben, felajánlotta a fogamzásgátlót, azzal, hogy vagy a fájdalmat kezelem, vagy a fogamzásgátló mellékhatásait, amit előre nehéz pontosan megmondani.* A fogamzásgátlóval nem akartam kísérletezni. A rendszeres sport eddig sokat javított a helyzetet, így már a fájdalommal se kell nagyon bajlódni :)
*Szerintem ez így teljesen korrekt volt, mert korrektül tájékoztatott, a végső döntés pedig az enyém.
Nálam az se iktatta ki a fájdalmat. Csak néztek, h miért a combom fáj minden egyes hónapban annyira, h legszívesebben amputáltattam volna a jobb lábam.
Mindenképpen szólnunk kell a menstruációs szegénységről is! Statisztika szerint ez legalább a nők egytizedét érinti. Gyanítom, hogy a fiatal nőket még súlyosabban érinti, mivel a mentális fejlődésükre, egészségükre is kihat ez az állapot. (ugyebár nálunk nem nagyon tolerálja sem az iskola, sem a munkahely amikor egy fiatal nő ilyen esetben kénytelen otthon maradni...:-((()
Kíváncsiságból beírtam a chatgpt-be (ennyi elmélyedésre volt most időm), hogy végül is mi a menopauza evolúciós szerepe. Azt mondja, nagyjából az, hogy csoport szinten elkerülhető egy konstans szaporodási és ezáltal az erőforrásokért való versengés. A már nem termékeny egyedek pedig így részt vesznek az utódgondozásban. Hát... izé, oké, de azért fákjú. Amúgy, ahogyan a cikk is írja, a tájékozódás (és információ) hiánya óriási probléma. Én rohadtul tudatosan élek, sportolok, táplálkozom, anyámkínja, de ezt a témát még mindig részben vakfolton tartom, pedig kopogtatni fog rövidesen az ajtón. Valószínűleg egyrészt azért, mert valahol bízom benne, hogy az életmódom kicsit simítgatni fogja a fiziológiámat, másrészt mert ugye alig beszélnek róla (meg is lepődtem, hogy pont itt olvasok róla nálatok :) ), így nem is jön szembe, harmadrészt meg azért, mert esélyes, hogy pl. én és a generációm már pont nem fogja megélni azt, hogy a társadalom úgy általánosságban ne egy ilyen szürke, kábé indifferens kötőszövetként kezelje az idősödő nőket.
Nem akarlak elkeseríteni, de a menopauzában nem sokat számít, hogy mennyire egészséges az életmódod. Saját magamon tapasztalom, hogy régen hiába volt sok sport, egészséges ételek stb. a felszaladt kb. plusz 10 kilót nem vagy csak részben tudod ledolgozni, és azért is küzdesz, mint malac a jégen. A többi kb. 60 tünetről nem beszélve: brain fog, depresszió, izületi problémák, hőhullám, szédülés, és az össze többi lelki és testi probléma, amit a hormonháztartás megborulása eredményez.
Határozottan osztom én is, hogy vannak állapotok, ahol kevés az életmód. Lassan 10 éve hashimoto-sként (ahol az általad leírt tünetek mindegyike alap) elmodhatom, hogy hormonális gebaszok esetén van, hogy a legszigorúbb életvitel is (+triatlon) maximum 50%-ot hoz. A megoldás másik 50%-a meg sajnos a hormonpótlás (legalábbis jelenleg), és még ott sem mindegy, mennyit és hogyan. Bármelyiket kiveszed a képből, a test beint. De ha az ember végül inkább elengedi, mert "túl nehéz" így élni, akkor kérlelhetetlenül jön a lejtő. És nagyon sokan végül ez utóbbit választják, sokszor azért, mert nincs tartalékuk, az élet egyéb területein is küzdenek, mint malac a jégen, ami meg mindenféle további pszichológiai és társadalmi kérdéseket is kinyit. Ezért is igaz, amit az Ésik ír, hogy ezek a dolgok nem kizárólag női problémák.
Az is beszédes, hogy mennyire meg ható egy nő számára, mikor egy férfitől ilyen érzékenységgel megírt cikket olvas. Olyan jó lenne ha ez a szemlélet ömlene a kék plakátokról, ez formálta volna a köz gondolkodást, ebben és egyéb témákban is. Nekem ez a mondat volt a legerősebb: '...ki nem mondott társadalmi elvárás, hogy a nő figyel a férfi nyűgjeire-bajaira és nem fordítva.' (pedig én még vagyok is olyan szerencsés, hogy nem ebben élek) köszi a cikket! <3
A menopauza világnapja alkalmával, párom (50+) és kolléganői szerették volna ma megnézni a Játékszín Menopauza előadását, jegyük is volt, de sajnos betegség miatt elmaradt! Tudom, lényegtelen komment, csupán az érdekesség kedvéért.
Ami még ennél is szomorúbb, az az ösztrogénfüggő mellrák utókezelése. Blokkolják az ösztrogént, instant menopauzát okozva ezzel, a velejáró mellékhatásokkal alig foglalkoznak, "örülj, hogy élsz". Persze nem azért, mert rosszat akarnának, dehogy, óvni akarnak. De sokan abbahagyják a kezelést, mert olyan életminőségromlást eredményez, ami már nem tolerálható.
Köszi. 50-esként ez jólesett... 42 voltam, amikor szültem, 43, amikor kiköltöztünk a nagyon rural Eire-be. Amikor bejelentkeztünk a háziorvoshoz, meglepődve tapasztaltam, hogy a váró fala tele van mindenféle ismertetővel, köztük a szülés utáni depresszió, a menopausa, és minden, amiről Mo-n soha senki nem beszél, mert tabu...
Kedves Múzsa! Szuper munka, a közjó érdekében, nem is először a nők részére elérhető vagy nem elérhető hormonkészítmények témáját (is) érintve. R.e.s.p.e.c.t
Csak 1 részletet érintő megjegyzés, mert emlékszem hogy ez már régebben is előkerült:
Szintén egyetértek, lehet ostorozni a tini lányoknak nyakló nélkül felírt fogamzásgátló szokását.
De. Fontos kiegészítés:
Nemcsak a perimenopauzális tünetekre legyint sok ember, hogy áh, csak bírja ki, majd túljut rajta, természetes folyamat…
De ugyanez az uralkodó tini kortól érett nőkig ha fájdalmas, nehéz, munkavégzést ellehetetlenítő menstruációs fájdalmat kell elviselniük. Akár egész napra is kiesve a munkából, tanulásból… Erre a legyintésen kívül jelenleg egy azaz 1 megoldást javasolnak a nőgyógyászok: hormonális fogamzásgátlást, mert az kiiktatja a természetes menstruációs folyamatot így a fájdalmat is.
Igen. Nekem is sokáig ilyen volt. Sok évig tartott, amíg eljutottam olyan nőgyógyászhoz, aki hajlandó volt alaposabban kivizsgálni. Talán nem irreleváns, hogy nő az illető és a magánrendelésére mentem. Miután szerencsére kiderült, hogy nincs komoly probléma a háttérben, felajánlotta a fogamzásgátlót, azzal, hogy vagy a fájdalmat kezelem, vagy a fogamzásgátló mellékhatásait, amit előre nehéz pontosan megmondani.* A fogamzásgátlóval nem akartam kísérletezni. A rendszeres sport eddig sokat javított a helyzetet, így már a fájdalommal se kell nagyon bajlódni :)
*Szerintem ez így teljesen korrekt volt, mert korrektül tájékoztatott, a végső döntés pedig az enyém.
Nálam az se iktatta ki a fájdalmat. Csak néztek, h miért a combom fáj minden egyes hónapban annyira, h legszívesebben amputáltattam volna a jobb lábam.
Gyermekorvosként külön örülök , hogy a cikk a tinédzser korcsoportot is érintette.Az abban a korosztályban tapasztaltak is megérnének egy misét.
Mindenképpen szólnunk kell a menstruációs szegénységről is! Statisztika szerint ez legalább a nők egytizedét érinti. Gyanítom, hogy a fiatal nőket még súlyosabban érinti, mivel a mentális fejlődésükre, egészségükre is kihat ez az állapot. (ugyebár nálunk nem nagyon tolerálja sem az iskola, sem a munkahely amikor egy fiatal nő ilyen esetben kénytelen otthon maradni...:-((()
Ezért a cikkért küldtem egy ölelést.
Kíváncsiságból beírtam a chatgpt-be (ennyi elmélyedésre volt most időm), hogy végül is mi a menopauza evolúciós szerepe. Azt mondja, nagyjából az, hogy csoport szinten elkerülhető egy konstans szaporodási és ezáltal az erőforrásokért való versengés. A már nem termékeny egyedek pedig így részt vesznek az utódgondozásban. Hát... izé, oké, de azért fákjú. Amúgy, ahogyan a cikk is írja, a tájékozódás (és információ) hiánya óriási probléma. Én rohadtul tudatosan élek, sportolok, táplálkozom, anyámkínja, de ezt a témát még mindig részben vakfolton tartom, pedig kopogtatni fog rövidesen az ajtón. Valószínűleg egyrészt azért, mert valahol bízom benne, hogy az életmódom kicsit simítgatni fogja a fiziológiámat, másrészt mert ugye alig beszélnek róla (meg is lepődtem, hogy pont itt olvasok róla nálatok :) ), így nem is jön szembe, harmadrészt meg azért, mert esélyes, hogy pl. én és a generációm már pont nem fogja megélni azt, hogy a társadalom úgy általánosságban ne egy ilyen szürke, kábé indifferens kötőszövetként kezelje az idősödő nőket.
Nem akarlak elkeseríteni, de a menopauzában nem sokat számít, hogy mennyire egészséges az életmódod. Saját magamon tapasztalom, hogy régen hiába volt sok sport, egészséges ételek stb. a felszaladt kb. plusz 10 kilót nem vagy csak részben tudod ledolgozni, és azért is küzdesz, mint malac a jégen. A többi kb. 60 tünetről nem beszélve: brain fog, depresszió, izületi problémák, hőhullám, szédülés, és az össze többi lelki és testi probléma, amit a hormonháztartás megborulása eredményez.
Határozottan osztom én is, hogy vannak állapotok, ahol kevés az életmód. Lassan 10 éve hashimoto-sként (ahol az általad leírt tünetek mindegyike alap) elmodhatom, hogy hormonális gebaszok esetén van, hogy a legszigorúbb életvitel is (+triatlon) maximum 50%-ot hoz. A megoldás másik 50%-a meg sajnos a hormonpótlás (legalábbis jelenleg), és még ott sem mindegy, mennyit és hogyan. Bármelyiket kiveszed a képből, a test beint. De ha az ember végül inkább elengedi, mert "túl nehéz" így élni, akkor kérlelhetetlenül jön a lejtő. És nagyon sokan végül ez utóbbit választják, sokszor azért, mert nincs tartalékuk, az élet egyéb területein is küzdenek, mint malac a jégen, ami meg mindenféle további pszichológiai és társadalmi kérdéseket is kinyit. Ezért is igaz, amit az Ésik ír, hogy ezek a dolgok nem kizárólag női problémák.
Talizzunk Keszthelyen a sprinten vagy középtávon! A fiammal indulunk és az egész család kutyástól kivonul.
Valami sprint távval szeretném úgyis megnyitni szezont 😀
Az is beszédes, hogy mennyire meg ható egy nő számára, mikor egy férfitől ilyen érzékenységgel megírt cikket olvas. Olyan jó lenne ha ez a szemlélet ömlene a kék plakátokról, ez formálta volna a köz gondolkodást, ebben és egyéb témákban is. Nekem ez a mondat volt a legerősebb: '...ki nem mondott társadalmi elvárás, hogy a nő figyel a férfi nyűgjeire-bajaira és nem fordítva.' (pedig én még vagyok is olyan szerencsés, hogy nem ebben élek) köszi a cikket! <3
A menopauza világnapja alkalmával, párom (50+) és kolléganői szerették volna ma megnézni a Játékszín Menopauza előadását, jegyük is volt, de sajnos betegség miatt elmaradt! Tudom, lényegtelen komment, csupán az érdekesség kedvéért.
Ami még ennél is szomorúbb, az az ösztrogénfüggő mellrák utókezelése. Blokkolják az ösztrogént, instant menopauzát okozva ezzel, a velejáró mellékhatásokkal alig foglalkoznak, "örülj, hogy élsz". Persze nem azért, mert rosszat akarnának, dehogy, óvni akarnak. De sokan abbahagyják a kezelést, mert olyan életminőségromlást eredményez, ami már nem tolerálható.
köszönöm
💌
❤️