A német koalíció ég mint a Reichstag

Olyan problémák miatt, amelyek még bőven Merkel alatt kezdődtek, de azóta se oldotta meg őket senki.

Egy kis háttérrel kezdek: még szeretnék két amerikai választásos műsort csinálni, egyet a “mi várható a Trump-kormánytól” témában, egyet pedig párosban Nagy Ivánnal. Van immár 3-4 résznyi bizonytalan konzisztenciájú massza a fejemben a kb. “mi várható Magyar Pétertől” témában. Be kéne fejezni a Levél az ügyvédnek pénzmosásos cikksorozatát. Közben ügyvédkedni is kéne.

Erre fogja magát a német kormánykoalíció és szétesik.

Sokszor leírtam már itt a Múzsa hasábjain, hogy a német választási rendszer olyan, hogy el lehet viszonylag kisebb pártként is indulni a választásokon, mert ellentétben az amerikai győztes mindent visz rendszerrel, itt a kompenzáció egy 10%-os pártnak nagyjából 10% parlamenti mandátumot juttat. Míg Amerikában a politikusok a választás előtt kötnek megállapodásokat, Németországban utána.

Az amerikai politikai sokszínűség le van takarva egy kék és egy piros lepedővel. A német lepedő mindig egy színes patchwork. Ezért van az, hogy a német kormányban jelenleg ott ül a “költsük el az isten pénzét is kétes sikerű energiatermelési projektekre” zöldpárt meg a “ne szedjünk sok adót, mert valami küldetéstudatos akcionista treehugger még képes lesz kétes sikerű energiatermelési projektekre költeni” libertariánus párt.

Ez az ottani politikában nem olyan furcsa, mint amilyennek innen tűnik, de azért furcsa és a mostani kormányválság egyik oka ez az ideológiai összeférhetetlenség.

A szorgos hangyák és az adósságplafon

A németektől nem idegen, hogy őszintén és mélyen szerelmesek legyenek abba az emberbe, akit a tükörben látnak. Amikor a görögök 2009-ben becsődöltek, akkor a németek kéjesen verték bele a görögök orrát, hogy lám-lám így jár aki szórja a pénzt, nem pedig szorgalmasan dolgozik és spórol, mint minden rendes felnőtt ember. Bizony-bizony.

Németország ekkoriban hiper-versenyképes volt. A 2008-as sokk után több nagy gazdaságélénkítési program is megindult. Ezek egyike volt az Európai Központi Bank ezközvásárlási programja, ami lényegében azt jelentette, hogy az EKB nagyon kedvező feltételekkel adott kb. bárkinek kölcsönt. Ez volt az “Orbán Viktor sikeres gazdaságpolitikája” c. mítosznak is az egyik alapja: 0%-on lehetett hitelt felvenni.

Ez mindenütt “berúgta a gazdaság motorját” a fellendülő termeléshez Németországban és az exportpiacain is gépek kellettek, és a német ipar készséggel szállította ezeket. Adjuk ehhez hozzá az exkluzív földgáz-dealeket Vlagyimir Putyinnal.

Ilyen körülmények között a német költségvetés nem volt rákényszerülve, hogy olyan nagyon beavatkozzon. Ezért aztán a német költségvetés köszönte szépen, jól volt, a néhai Wolfgang Schäuble lehetett Európa szigorú könyvelője. Merkel nem is volt rest ebből politikai terméket csinálni, és 2009-ben a német törvényhozás alsó- és felsőháza is kétharmaddal fogadta el a német alaptörvény 109.§ (3) bekezdésének módosítását, amely a GDP 0,35%-ban korlátozta a költségvetés hitelből finanszírozását, ezzel lényegében csak bizonyos napi hitelügyletekre hagyva lehetőséget.

Trump, Putyin, Covid, Xi: a költségvetési hiány négy lovasa

A dolog eredménye az, hogy azóta a német költségvetést nem lehet mínuszosra tervezni. Ez sokáig nem is volt gond, csak aztán jött három probléma: 2016-an jött Donald Trump, 2019-ben jött a Covid, és 2022-ben jött Vlagyimir Putyin.

Ez egy régebbi kép róluk, Putyin itt nem medvén lovagol

Donald Trump megkezdte és Biden folytatta az amerikai gazdaságpolitika protekcionista fordulatát. Termelést hazahozni, az amerikai ipart felpörgetni, zöld irányba is megkezdeni a fejlesztéseket, így lehetne összefoglalni a két, a felszínen nagyon különböző elnök nevével fémjelezhető korszak gazdaságpolitikáját.

Kínának már ez is rosszul esett, de még rosszabbul az, hogy a Covid és az összeomló ellátási láncok miatt az ipari termékeit nem tudta hirtelen kihelyezni. Erre Xi elnök a Teng Hsziao-ping óta leginkább ambiciózus gazdaságpolitikai fordulattal igyekszik válaszolni. A kínai bevételek sokáig egy nagyon gyorsan fújódó ingatlanbuborékba mentek, ezt a buborékot a kínaiak iszonyatos áldozatok (pénz, és sztálinista hatalmi módszerek) végül nagy nehezen le tudták ereszteni, mielőtt kipukkant volna, válságba döntve az országot. Igenám, de ezt a pénzt eredetileg nem a lufileengedés finanszírozására akarta költeni Xi, hanem arra, hogy Kína álljon át arra, hogy az ipari termelését nagyobb részben a belső piacokon adja el, és mind piaci, mind beszállítói oldalon leválik a Nyugatról.

Na most képzeljük el, hogy ez mennyire esett jól a Kínában több millió autót eladó német autógyáraknak és a Kínába ipari megmunkáló gépeket szállító egyéb német cégeknek.

És ha mindez még nem lenne elég, előbb jött a Covid, aztán pedig Vlagyimir Vlagyimirovics, akinek a birodalmi cári hübrisze erősebb volt az Északi Áramlattal megbízhatóan érkező eurómilliárdok szereteténél.

De voltak mélyebb, strukturális bajok is, ezek közül a teljesség igénye nélkül néhány

Ilyen például Németország energiaellátása. Az atomerőműveket leállították (a Diétás Magyar Múzsa megszerezte az ezzel kapcsolatos hatástanulmányt, amelyet most szó szerinti fordításban, teljes terjedelemben közreadunk: AZ ATOMENERGIA IJEN: RÓSZ). A megújulókhoz viszont nagyon fontos infrastruktúra-fejlesztések kellenének. Tárolókapacitást kellene kiépíteni, illetve Németországot észak-déli irányban átszelő, nagy kapacitású távvezetékeket, mert a balti- és északi-tengeri partvidék szélerőmű-farmjai lökésszerűen terhelgetik a hálózatot, ezzel komoly gondokat okozva. Az ilyen “lökések” hatása leginkább azzal tompítható, ha ezek a többlet áramok elszállíthatók máshova, anélkül hogy a hálózatot üzemeltető mérnökök kitépnék a hajukat.

A 2015-ös migrációs válság rászabadított Németországra egy kőkemény szociális válságot. 2015-ben Merkel valószínűleg egy össz-európai krízist hárított el azzal, hogy az akkor elég potens német gazdaság és intézményrendszer vette fel az ütést. Csak azóta - miközben minden más gazdag EU ország megtette - a németeknél elmaradt a bevándorlási és menekültügyi rendszerük pragmatikus reformja és jelentős szigorítása. Ezzel jelenleg a német szociális ellátórendszer, rendvédelem, állambiztonság olyan terhelésnek van kitéve, amelyet csak jelentős fejlesztések árán lehetne megoldani. Vagyis ma már az is kevés lenne ha a legszigorúbb bevándorlási rendszert vezetnék be, az előállt problémákat már kezelni kell. Sok pénzért.

Lerohadóban az infrastruktúra, mivel az épp jelentkező problémák és az adósságplafon miatt mindent halasztanak. Ez oda vezet, hogy az egykoron mintavasút DB nagy késéseket csinál, lyukak vannak a GSM hálózaton, innen is nagyon sok pénz hiányzik.

Végül, de nem utolsósorban Németország lemaradni látszik az új technológiai forradalomról. Miközen ha bármilyen kütyüt, izét, bigyót ezredmilliméteres pontossággal kell gyártani, mindenki német gépet vesz, nincs német internetes startup, amelyik helyből százmilliárdos biznisszé válnak. Tekintélyes német iparvállalatok érnek annyit, mint a Google 1%-a.

Nem ez a koalíció okozta, de ez a koalíció bukik bele

Igazságtalan lenne tehát azt mondani, hogy a német válságjelenségeknek a Scholz-kormány az oka, nagyrészt hosszú évek óta épülő, mély strukturális bajokról van szó. Azok azonban mostanra váltak olyanná, hogy valamit kezdeni kell velük.

Átmeneti megoldást nyújtott az, hogy a már idézett alaptörvény-paragrafus alapján mégis el lehet adósodni, ha ezt valamilyen rendkívüli helyzet indokolja. Ezzel élt is a német kormány, noha Lindner pénzügyminiszter nem szívesen ment ebbe bele. De a bulinak a német alkotmánybíróság vetett véget, amikor megállapította, hogy valójában ez egy általános adósságkönnyítés, nem pedig specifikus problémakezelés, és leállította ezt a vészhelyzeti kivételes rezsimet. (Most képzeljük el, ahogy a magyar AB felkel a lábtörlőről és a szokásos pitizés helyett beleharap a Doktor Miniszter Elnök Úr lábába…)

Ellentétes elképzelések és opportunista húzások

Németország tehát ezzel néz szembe, és a “jelzőlámpa koalícióban” (piros SPD, sárga FPD, zöld Zöldek) két markánsan eltérő álláspont volt. A két baloldali párt szerette volna, ha kiterjesztik a kivételes rezsimet és Németország elkezd költeni, míg az FDP adócsökkentésben és szigorú fiskális politikában látta a jövőt, hogy a német jóléti államon függő rengeteg potyaköltés lenyesével, és egy tisztulási folyamattal (mármint sokan csődbe mennek) a német versenyképesség javuljon.

Christian Lindner FDP-elnök és immár volt pénzügyminiszter

A kettő együtt nem megy, és az FDP forgatókönyvét valamikor 2017 tájékán lehetett volna utoljára anélkül alkalmazni, hogy égjen az ország. Persze Lindner ezt nem ma kezdte mondani, de ezzel együtt ez most a részéről már kampányfogás. Érzékeli a koalíció zuhanó népszerűségét, a zöldek és az SPD ellen irányuló, már-már gyűlöletet, és a saját feltételeivel akart kilépni, hogy legyen idő átállni a CDU-hoz. Politikai opportunistákat nemcsak Trump környezetében kell keresni…

Scholz is lépéskényszerbe került, és próbálja menteni a menthetőt és időt nyerni januárig, hogy akkor legyen bizalmi szavazás és márciusban választás. Igenám, de a koalíció annyira összedőlt, hogy a Bundestag elnöke felfüggesztette a jelenleg futó ülésszakot és most mindenki néz, mint hal a szatyorban.

Scholz megnevezett új kormánytagokat, illetve egy FDP-s miniszter kilépett a pártjából és maradt kormánytag. De a helyzet nem nagyon stabil. Scholz megbeszélésre hívta a CDU-t vezető Friedrich Merzet, aki jelezte, hogy elmegy beszélgetni, de arról, hogy a választást most kell kiírni és nem januárban (ha most kiírják, akkor a mindenféle határidők miatt karácsonyig már nemigen lehet megtartani, valószínűbb egy januári választás)

Az már csak érdekesség, hogy Scholznak ma Budapesten lett volna programja az EU csúcson, de a hivatalos közlés szerint estére ér ide. Lehet, hogy már bukott kancellárként.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.