A rendőrgyilkos és a repülőkatasztrófa
Nem a hibást, a hibát kell keresni
Olvasom mindenütt a sajtóban, hogy a vele szemben intézkedő rendőrt, Baumann Pétert megölő Sz. Szilárd pökhendi módon viselkedik a tárgyalóban. Sokan azt mondják, - és én teljesen megértem őket - hogy az egyetlen dolog, amit ez az ember érdemelne az államtól, az másfél méter kenderkötél lenne. Számtalanszor írtam már a halálbüntetésről (én ellenzem, abban az országban, ahol Kaiser Edét jogerősen elítélték a móri mészárlásért) de ebben az ügyben nem az a lényeg, hogy mire fogják ítélni ezt az embert. Valószínű amúgy, hogy minimum sima, de lehet hogy tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre.
Nem a hibást, a hibát kell keresni
Életem egy szakaszában nagyon sokat olvastam repülőkatasztrófákról. A legérdekesebb bennük - a leendő jogász szemével - az volt, hogy amikor repülőkatasztrófa történik, nem elsődleges az, hogy személyes felelőst találjanak. Sokkal fontosabb az, hogy nagyon pontosan megértsék a katasztrófa okát, és minden okra olyan megoldást találjanak, hogy pontosan abból az okból még egyszer ne legyen katasztrófa. A potenciális okok száma természetesen végtelen, azonban a katasztrófa bekövetkezésének esélye minden ok kiiktatásával meredeken csökken.
Egy példa: minden idők egyik legszörnyűbb repülős balesete 1977-ben történt Tenerife északi repülőterén (azóta építettek egy jelentősen biztonságosabb délit is), amikor a PanAm és KLM Boeing 747 “Jumbo Jet” gépei összeütköztek a kifutópályán. Számos egyéb ok mellett a katasztrófa egyik oka az volt, hogy a felszállási engedély, a felszállásra képes állapot jelentése, és a felszállás megkezdésére utaló bejelentés összezavarodott a pilóták egymás közötti és a gépek és a torony közötti kommunikációjában.
Akkoriban több ehhez hasonló esemény is történt, ennek eredményeképpen pedig az amerikai légiközlekedési hatóság, az FAA bevezette a “sterile flight deck rule” rendszert. Ez azt jelenti, hogy a felszállás és a leszállás fázisában (beleértve a földön gurulást, és a repülőtér megközelítését) a kabinban kizárólag a fel- és a leszállással kapcsolatos kommunikáció folyhat, és mindent kizárólag a szabályzatokban meghatározott szavakkal lehet bejelenteni és nyugtázni. Nincsen “oké” és “jóvan” hanem “csekk” van és így tovább.
Nyilván a pilótáknak nyűg volt átállni a rendszerre, ám a kilencvenes évekre már természetessé vált a sterile cockpit és azóta - legalábbis komoly helyen - nem is nagyon esett le gép amiatt, hogy a pilóták valamit félreértettek.
Hogy jön ez a rendőrgyilkossághoz?
Ha ezt is az FAA vagy akár a magyar közlekedésbiztonságiak vizsgálnák (a vizsgálati módszerek mára szintén nemzetközi szabványok szerint egységesek) akkor azt mondanák, hogy a bíró majd eldönti, hogy a tettesnek mi jár, mi pedig megnézzük, hogy mi volt ez az egész. És jönnének a kérdések:
Milyen eljárás szerint kell intézkedni egy zárt helyen, egy potenciálisan felfegyverkezett, potenciálisan elmebeteg személlyel szemben?
A helyszínre érkező rendőrök milyen módszerrel állapítják meg, hogy milyen intézkedési protokollt kell alkalmazni? Melyik mondja azt, hogy mittudomén “piros tulipán 2” amelyet követően az egyik rendőr hátralép és a továbbiakban két lépés távolságból, kézben tartott tonfával/sokkolóval/pisztollyal biztosítja az intézkedést?
Mikor kell mondjuk azt mondani, hogy ez nem két- hanem négyemberes intézkedés és mit kell addig csinálni, amíg megérkezik a plusz két ember?
Volt-e az adott körzetben még plusz két ember, hívták-e őket, és ha igen, akkor elindultak-e oda? Ha nem hívták őket, akkor miért nem? Ha nem értek oda, akkor miért nem?
Van-e a rendőröknek megfelelő kiképzése a dühöngő elmebetegekkel szembeni intézkedési protokollra?
Milyen eljárás szerint engednek szabadon kószálni egy üldözéses téveszmékkel terhelt skizoid, közveszélyes elmbeteget? Van róla nyilvántartás? Van annak következménye, ha kihagyja a minden második szerda délelőtt 10-kor esedékes konzultációját? Vagy esetleg nem ellenőrizzük ilyen szorosan a közveszélyes őrülteket?
Majd jönne az ajánlás,
ami kb. ezekre a kérdésekre válaszolna, annak érdekében, hogy a következő Baumann Péter ne haljon meg, hanem a katasztrófa után kezdjenek el költeni a mentális betegek normális kezelésére és követésére, a rendőröket képezzék ki arra az esetre ha már nem orvos kell a betegnek, hanem rendőr. Tudják, hogy kell az ilyen alak figyelmét vezetni, a támadás jeleit felismerni, és a megfelelő pillanatban és módon összecsomagolni. Az állam gondoskodjék arról, hogy a megfelelő létszámban legyenek ilyen rendőrök. (az már nem a bizottságra tartozna, de nyilvánvaló, hogy mindez havi kétszázezer forintért, kontraszelektált tábornoki állománnyal és a még II. Ramszesz fáraó idejében kezdett és akkori elveket alkalmazó belügyminiszterrel nem fog menni)
Emellett az, hogy Sz. Szilárd a börtönben fog-e megrohadni (ott fog) mellékes kérdés. Nem azért, mert ez Baumann Pétert már nem támasztja fel, hanem azért mert a következő Baumann Péter halálát sem előzi meg. Az előzné meg, ha a következő dühöngő őrülthöz már legalább a fenti kérdések megválaszolása, a következtetések levonása és a megfelelő protokollok bevezetése után vonulnának ki.
Nagyon jól írás. Ha valakit kicsit is érdekelnek a rendőri eljárások, érdemes megnézni LAPD critical incident reportokat. Ezek nyilvánosan elérhető, magyarázattal, bodycam videókkal, 911 hívással, rádiózással összevágott profi anyagok, amiket a los angelesi rendőrség rutinszerűen közzé tesz. Aki nem filmes sztereotípiák és Blikk cikkek alapján ítéli meg az amerikai rendőrséget, látni fogja, mennyire profi egy ilyen szervezet. Történnek ott is hibák, van racial profiling, stb, de érződik, hogy nem ma kezdték. Van felszerelés, kiképzés, rutin. Nem szégyen tanulni tőlük.
Két felvetés:
(1) Távoli analógia, meteorológiai előrejelzés vagy földrengés-előrejelzés. Mindkettőnek van egy szigorú szakmai protokoll része és van egy politikai protokoll része.
* A szakmai a "könnyebb" (tisztább, világosabb, könnyebben menedzselhető). Egyébként ökölszabályként elmondható, hogy időben minél jobban haladva a várható beszakadásos eseményhez, annál pontosabb lehet a szakmai előrejelzés.
* És ami a gáz, hogy a szakmai protokoll szerint érkező infóból hogyan lesz politikai protokoll szerinti akció (lemondani vagy nem lemondani a tüzijátékot vagy kell-e kiköltöztetni lakosokat a földrengés-veszélyes helyről, lakossági pánikot is kockáztatva) .
Annyit akarok csak felvetni mindevvel, hogy a tudományos adatgyűjtés messze a legtriviálisabb része a faltól-falig vizsgálandó témának, azaz a szabályzatba foglalás és érvényesítése a nehéz.
(2) Állandó nünükém a visszamérés követelménye mellett, a mellékhatás-analízis követelménye, ami megnehezíti a posztban foglaltakat. Ha van 100 db különféle elkerülendő esemény és rá akcióterv, akkor ezek nem addicionálisak illetve függetlenek egymástól. Ezeket össze kell hangolni, hogy egyik akció adott esetben ne tegyen keresztbe a másiknak. Szóval ez szerintem ezen a vonalon is komoly munka igényét vetíti előre. Szerintem.