Ahogy sajnos jelenleg hazánkban az esetek többségében az sem működőképes eljárás, hogy hivatalos bejelentést teszünk a jegyzőnél egy-egy szaporítótelepről, vagy a szomszédunkban kínzott kutyáról, esetleg a fél falut rettegésben tartó 35 kilós "nem bánt az senkit, csak a bicikliseket, a nagymamákat meg a gyerekeket nem szereti" Csöpikéről, mert a jegyző nem akar konfrontálódni (vagy épp ismeri/jóban van/nemisfolytatom a kutya tulajával), és úgyis talál majd valami hibát a beadványban, történni meg végül baromira nem történik semmi.
Egy ideális helyzetben igen. Nem tudom, te merre élsz, én a vidéki Magyarországon - felénk viszonylag ritkán (értsd, még sosem tapasztaltuk) fordul elő ilyen.
Elvileg így működik az önkormányzat. Persze ha állampárti polgi és jegyző van, meg a szomszéd is nerenc, akkor a mai Magyarországon nem sok lehetőség adódik.
Hozzáteszem, kis mennyiségben sajnos lehet baromfit tartani kertvárosi környezetben 2 m2 területen 0 papírozással ennek minden szag és zajszennyezésével egyetemben (MJV), mert nincs aki ellenőrizze... A Fifikék és Mazsikák tartásáról meg tűpontos a poszt és még csak a felszínt kapirgálja (szaporításhoz asszisztáló állatorvosok majd EU-ba már törzskönyvvel eladott időzített bomba gizsgugyak).
Ha cinikus akarnék lenni: miért pont ez működjön ebben a kurvaországban?
Majd akkor fog bármi is, amikor a kormány és a nyomában a közigazgatás azon serénykedik, ami a dolga, és nem mindent a puszta önös hatalmi érdekeknek alárendelve.
Értem én, hogy egy normális, jól funkcionáló országban szertnénk élni, és minden ilyen írás erről szól, de itthon már régen nem szakmai kérdésekről szól bármilyen történet. Ha valaki felemeli a szavát akármilyen szakmai kérdésben, rögtön hazaáruló, meg az anyja is egy kulák szertője volt, no meg a haja is milyen. És ráugrik a pocskondiázó propaganda média.
Csak meg kell nézni mi volt Gulyás G. Gergely reakciója arra, amit a Kutya pártos Döme Zsuzsa mondott tényszerűen csokorba szedve a kurmányzat vétkes drogstratégiai mulasztásairól: Döme nem hiteles, mert Kovács Gergely élettársa, aki egy interjúban korábban arról beszélt, mennyire jól keresett a fűtermesztéssel.
Vagy mikor a napokban műemléki refrerens kimondta, hogy a hatósági eljárások során a vezetők törvénysértő lépéseket végeztettek az apparátussal. Erre kirúgták.
iszonyúan depresszív az egész téma. Kezdve a szaporító business-tol odáig hogy szerintem nagyon klassz dolog, ha a gyerek ugy no fel, hogy van egy állat és pl gondoskodni kell róla, sétálni, stb.. és klassz hogy egy kutya pl a család tagja tud lenni. Biztos vagyok benne hogy ennek vannak emocionális, lelki hatásai. De ez csak akkor ha megvannak ennek a korulményei (pl van rá ido és hely)
Az állattartás kultúrája itthon katasztrofális. Lehetne pedig sokkal jobb, de ahhoz azért kellenének állami initiative-ok, kellene edukáció pl. az iskolákban. A végletek (a disznóólban, egymás hegyén hátán, borzasztó körülmények közt tartott és a pelenkázott, kutyababakocsiban toligált ebek) között ugyanis számtalan dimenziója van még a kutyatartásnak, amit családok generációról generációra örökítenek, de intézményesen nem tanulnak róla naprakész jó gyakorlatokat, melyek ne adj isten a tudomány aktuális állását is tükrözik. Ehhez tök jó eszköz lenne például a már Magyarországon is megszerezhető gazdijogsi (én sok éves kutyásként is végigcsináltam, amikor elérhetővé vált, és két kezemet tettem volna össze, ha ez akkor is elérhető lett volna, mikor kutyás lettem, mert rengeteg félreértést és utánajárást megspóroltam volna vele magamnak), de kb a kutya se használja. Pedig a gazdivá váláshoz nem csak idő kell, megy hely (btw egy kis lakásban tartott kutya is lehet boldog és kiegyensúlyozott, ha a napjának része a kellő mennyiségű fizikai és szellemi lemozgatás is), hanem sok tudás és tudatosság is.
Macska: szigorúan bent. Denevér: pipa. Fecske: pipa. Szúnyogok: pipa a négyzeten. A kertbe csak szúnyogriasztóban zuhanyozás után lehetett kimenni idén.
Egy apró javítási javaslat: minden kutya fajtiszta, de amire te gondoltál, az a fajtatiszta.
Illetve egy megjegyzés: két kutyám van (és egyéb állataim), azaz ennivaló, orvosi költségek, szükségleti dolgok, a kutyáknak kutyaiskola és tréningek. Eléggé morcos lennék a kismértékű adótól is, mert nem tartanám jogosnak.
Annál is inkább nem, mert például önkéntes madármentő vagyok (önkéntes abban az értelemben, hogy pénzt nem kapok érte, és általában mást sem), ami állami feladat lenne, és ha az állam megtenné, nem lenne szükség a segítségemre. Ez szörnyen dühít. Ebből kifolyólag nagyon dühítene az is, ha azért kellene adóznom, pluszban, mert más viszont nem felelős állattartó, amit rajtam vernének le költség szerint, miközben ez is az állam feladata lenne.
Tudom,hogy nagyon radikális a véleményem, és csak érintőlegesen kapcsolódik a poszthoz,de engem teljesen kiakaszt a házi állatok antropomorfizálása. Objektív szemszögből egy sertés és egy kutya ugyanúgy egy igényt elégít ki. Akkor kezeljük már ugyanúgy...
Valamint agyhugygörcsöt tudok kapni azoktól,akik az állat kínzókat karóba húznák,de közben tolják pl. a minekmentoda dumát,vagy a lopott -> halál rá dumát.
Kutya esetén ezért vannak szabályok, macskára nem igazán láttam. Most lesz pl. itt a faluban kutyaösszeírás, aminek feltétele a chip megléte. A macskákat meg szerintem méreggel tartják itt kordában, ivartalanított macska még kb. 2 hónapot élt, aztán eltűnt, adódik tehát, hogy macskára felesleges költeni, úgyis eltűnik. Mármint a kinti. Az viszont bizonyos, hogy egy-két macska kell a környéknek, egér kevesebb van olyankor.
Mondjuk a szabályozás létezik és egyáltalán nem rossz. Az állatvédelmi törvény, a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló törvény és a kóborállat rendelet nagyon jól szabályozza mind a kutya, mind a macska tartást. Csak betartani és betartatni kéne.
A BTK-ban benne van már a szaporítás is mint súlyosbító tényező.
Ahogy sajnos jelenleg hazánkban az esetek többségében az sem működőképes eljárás, hogy hivatalos bejelentést teszünk a jegyzőnél egy-egy szaporítótelepről, vagy a szomszédunkban kínzott kutyáról, esetleg a fél falut rettegésben tartó 35 kilós "nem bánt az senkit, csak a bicikliseket, a nagymamákat meg a gyerekeket nem szereti" Csöpikéről, mert a jegyző nem akar konfrontálódni (vagy épp ismeri/jóban van/nemisfolytatom a kutya tulajával), és úgyis talál majd valami hibát a beadványban, történni meg végül baromira nem történik semmi.
A következő lépés a polgármester, aki beszél a jegyzővel, és ha az nem teszi a dolgát, akkor megköszöni a munkáját.
Egy ideális helyzetben igen. Nem tudom, te merre élsz, én a vidéki Magyarországon - felénk viszonylag ritkán (értsd, még sosem tapasztaltuk) fordul elő ilyen.
Elvileg így működik az önkormányzat. Persze ha állampárti polgi és jegyző van, meg a szomszéd is nerenc, akkor a mai Magyarországon nem sok lehetőség adódik.
Hozzáteszem, kis mennyiségben sajnos lehet baromfit tartani kertvárosi környezetben 2 m2 területen 0 papírozással ennek minden szag és zajszennyezésével egyetemben (MJV), mert nincs aki ellenőrizze... A Fifikék és Mazsikák tartásáról meg tűpontos a poszt és még csak a felszínt kapirgálja (szaporításhoz asszisztáló állatorvosok majd EU-ba már törzskönyvvel eladott időzített bomba gizsgugyak).
Ha cinikus akarnék lenni: miért pont ez működjön ebben a kurvaországban?
Majd akkor fog bármi is, amikor a kormány és a nyomában a közigazgatás azon serénykedik, ami a dolga, és nem mindent a puszta önös hatalmi érdekeknek alárendelve.
Értem én, hogy egy normális, jól funkcionáló országban szertnénk élni, és minden ilyen írás erről szól, de itthon már régen nem szakmai kérdésekről szól bármilyen történet. Ha valaki felemeli a szavát akármilyen szakmai kérdésben, rögtön hazaáruló, meg az anyja is egy kulák szertője volt, no meg a haja is milyen. És ráugrik a pocskondiázó propaganda média.
Csak meg kell nézni mi volt Gulyás G. Gergely reakciója arra, amit a Kutya pártos Döme Zsuzsa mondott tényszerűen csokorba szedve a kurmányzat vétkes drogstratégiai mulasztásairól: Döme nem hiteles, mert Kovács Gergely élettársa, aki egy interjúban korábban arról beszélt, mennyire jól keresett a fűtermesztéssel.
Vagy mikor a napokban műemléki refrerens kimondta, hogy a hatósági eljárások során a vezetők törvénysértő lépéseket végeztettek az apparátussal. Erre kirúgták.
Vég nélkül folytatható.
iszonyúan depresszív az egész téma. Kezdve a szaporító business-tol odáig hogy szerintem nagyon klassz dolog, ha a gyerek ugy no fel, hogy van egy állat és pl gondoskodni kell róla, sétálni, stb.. és klassz hogy egy kutya pl a család tagja tud lenni. Biztos vagyok benne hogy ennek vannak emocionális, lelki hatásai. De ez csak akkor ha megvannak ennek a korulményei (pl van rá ido és hely)
Az állattartás kultúrája itthon katasztrofális. Lehetne pedig sokkal jobb, de ahhoz azért kellenének állami initiative-ok, kellene edukáció pl. az iskolákban. A végletek (a disznóólban, egymás hegyén hátán, borzasztó körülmények közt tartott és a pelenkázott, kutyababakocsiban toligált ebek) között ugyanis számtalan dimenziója van még a kutyatartásnak, amit családok generációról generációra örökítenek, de intézményesen nem tanulnak róla naprakész jó gyakorlatokat, melyek ne adj isten a tudomány aktuális állását is tükrözik. Ehhez tök jó eszköz lenne például a már Magyarországon is megszerezhető gazdijogsi (én sok éves kutyásként is végigcsináltam, amikor elérhetővé vált, és két kezemet tettem volna össze, ha ez akkor is elérhető lett volna, mikor kutyás lettem, mert rengeteg félreértést és utánajárást megspóroltam volna vele magamnak), de kb a kutya se használja. Pedig a gazdivá váláshoz nem csak idő kell, megy hely (btw egy kis lakásban tartott kutya is lehet boldog és kiegyensúlyozott, ha a napjának része a kellő mennyiségű fizikai és szellemi lemozgatás is), hanem sok tudás és tudatosság is.
Macska: szigorúan bent. Denevér: pipa. Fecske: pipa. Szúnyogok: pipa a négyzeten. A kertbe csak szúnyogriasztóban zuhanyozás után lehetett kimenni idén.
Kutyája, gyereke minden hülyének lehet, társadalmilag megbecsült hőstett akkor is, ha amúgy szociopata-szadista az illető. Mert a társadalom hülye.
Az állam hülyesége már következmény.
Egy apró javítási javaslat: minden kutya fajtiszta, de amire te gondoltál, az a fajtatiszta.
Illetve egy megjegyzés: két kutyám van (és egyéb állataim), azaz ennivaló, orvosi költségek, szükségleti dolgok, a kutyáknak kutyaiskola és tréningek. Eléggé morcos lennék a kismértékű adótól is, mert nem tartanám jogosnak.
Annál is inkább nem, mert például önkéntes madármentő vagyok (önkéntes abban az értelemben, hogy pénzt nem kapok érte, és általában mást sem), ami állami feladat lenne, és ha az állam megtenné, nem lenne szükség a segítségemre. Ez szörnyen dühít. Ebből kifolyólag nagyon dühítene az is, ha azért kellene adóznom, pluszban, mert más viszont nem felelős állattartó, amit rajtam vernének le költség szerint, miközben ez is az állam feladata lenne.
Általánosítva: dühítő, sőt vérlázító, hogy az állam nagyon sok esetben nemhogy értünk van, hanem magért, sőt ellenünk.
Tudom,hogy nagyon radikális a véleményem, és csak érintőlegesen kapcsolódik a poszthoz,de engem teljesen kiakaszt a házi állatok antropomorfizálása. Objektív szemszögből egy sertés és egy kutya ugyanúgy egy igényt elégít ki. Akkor kezeljük már ugyanúgy...
Valamint agyhugygörcsöt tudok kapni azoktól,akik az állat kínzókat karóba húznák,de közben tolják pl. a minekmentoda dumát,vagy a lopott -> halál rá dumát.
Na megint felhúztam magam...
Kutya esetén ezért vannak szabályok, macskára nem igazán láttam. Most lesz pl. itt a faluban kutyaösszeírás, aminek feltétele a chip megléte. A macskákat meg szerintem méreggel tartják itt kordában, ivartalanított macska még kb. 2 hónapot élt, aztán eltűnt, adódik tehát, hogy macskára felesleges költeni, úgyis eltűnik. Mármint a kinti. Az viszont bizonyos, hogy egy-két macska kell a környéknek, egér kevesebb van olyankor.
Mondjuk a szabályozás létezik és egyáltalán nem rossz. Az állatvédelmi törvény, a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló törvény és a kóborállat rendelet nagyon jól szabályozza mind a kutya, mind a macska tartást. Csak betartani és betartatni kéne.
A BTK-ban benne van már a szaporítás is mint súlyosbító tényező.