A szaporítók az állam hiányától szaporodnak

Elfogták a csöngei szaporítótelep tulajdonosát, írja a Telex. Ezen kívül láttam egy kutyakozmetikus, bizonyos Mészöly Hajni indulatos, de ahhoz képest nagyon tárgyilagos és tartalmas írását a Facebookon, ahol arról ír, hogy a sokadik, ki tudja hol szaporított, elhanyagolt, bolhágtól hemzsegő szerencsétlen kutyát kell rendbe hoznia, és hogy ez neki, a rutinos kutyakozmetikusnak is milyen megrázkódtatást okoz.

Forrás: a fent hivatkozott FB poszt

Ahogy az emberek bántalmazásáról szóló tegnapelőtti írásomban, úgy itt is kénytelen vagyok rámutatni, hogy az utcáról befogott bolhás, összefilcesedett szőrű kiskutya, meg az állatszaporító horror-telephely, csak a jéghegy csúcsa, valójában sokkal mélyebb annál a probléma, hogy azt egy “XY az állatokért” mentőakció meg tudná oldani. Szeretnék rámutatni arra is, hogy ugyanúgy ahogy a prostitúció vagy drogkereskedelem esetében, ugyanúgy itt is, majdnem teljesen mindegy, hogy az elkövető (esetünkben az állatszaporító) egy vagy két vagy tizenkét év börtönt fog kapni.

A problémát nem a rendőrségnek és nem a bíróságnak kell megoldani, hanem az államnak és a polgárainak.

Miért tartunk állatot?

A kutya-macska az emberek nagy részének már nem gazdasági haszonállat. Nagyon keveseknek van azért 4-5 kotorékebe, hogy a disznók takarmánytárolója körül hemzsegő patkányokat elkapja. Az ország macskáinak kevesebb mint 1%-a van arra, hogy kasban felhalmozott tengeri környékéről megfogja az egereket. Az ország kutyaállományának talán 2-3%-a őriz nyájat vagy védendő objektumot, vezet vakokat, dolgozik rendőr-, jelző-, terápiás- vagy mentőkutyaként.

Az összes többi kutya-macska azért van, mert az elmúlt párezer évben az ember összeszokott ezekkel az állatokkal, és ösztönösen jól érzi magát attól, hogy lézeng körülötte kutya és macska. Az állatok is hozzánk vannak szokva. A macska a mindenféle territoriális jelölő és egyéb viselkedéseit úgy alakította, hogy az emberhez törleszkedik, pont jó frekvencián doromból. A kutya falkatermészete hozzáidomult az emberhez, családtagnak tekint minket, és jobb esetben elfogad minket falkavezérnek.

Jobb esetben.

Itt érünk el az első problémához: a régimódi, ház körüli kutya-macska tartás olyan viselkedésminták szerint történt, amelyet a helyi kisközösség tagjaként felszedett az ember. Az állatállományt pedig a szűkös erőforrások - és hogy áttörjük a romantikát - a felesleges kölykök elpusztítása szabályozta. Hobbikutya, hobbimacska nem volt.

Most meg van. Ráadásul olyan dolgokra is van, amelyekre nem egy állat kellene hogy legyen a megoldás. A tágabb ismeretségi körömben van vagy 7-8 olyan ember, akiről tudom hogy azért tart több állatot, mert lelki traumáit kezeli ezzel, és bármilyen állatokról szóló hírre mint traumatizált személy reagál. Sajnos hallottam, nem nagyon távolról olyanról is, hogy a gyereknek azért vettek valami kutyát, hogy azzal ellegyen, addig se kell szembenézni azzal, hogy a rossz nevelésből adódóan vannak problémái.

Összefoglalva: a stressz és a feszkó országában nem meglepő, hogy számos állat azért van, mert szerencsétlen nem tudja elmondani, hogy neki se jó a stressz és a feszkó villámhárítójaként működni. De ezen felül is számtalan olyan ember van, aki az állattartás alapvető szabályaival sincs tisztában.

Státuszkutyák

Kezdő ügyvéd korom egyik emlékezetes ügye egy beagle szaporító körül forgott. Az ügy tárgya nem is érdekes, de a bizonyítás során kiderült, hogy a szaporító jó pár szukát fedeztet be, gyakorlatilag olyan rendszerben, hogy amint tüzel az előző alom után, már jön is a következő. Lényeg, hogy beagle formájú anya- és apaállattól, beagle formájú kölykök szülessenek.

A beagle egyébként is egy eléggé túltenyésztett fajta, ahol a különböző vérvonalakra nagyon kellene figyelni, mert könnyen jöhetnek világra beteg vagy éppen kezelhetetlen temperamentumú kölykök. Én ehhez kb. ennyit konyítok, hallomásból tudom hogy számos egyéb kutyafajtánál ugyanez a helyzet, akárcsak a telivér lovaknál, csak a telivér lónál ük-ük-ük szülői generációkig nyilvántartott a származás, a kutyát meg bármilyen tanyán lehet szaporítani.

Kutyadivatok

A végeredményt a különböző kutyamenhelyek “fogadd már örökbe ezt az szegény gizsgúgyát” oldalain lehet látni. Ezelőtt tizenöt évvel, amikor az a beagle kutyás perem volt, nézegettem ezeket és minden tele volt “beagle” kutyával, amely többé-kevésbé fajtiszta volt és jellemzően 2-3 évesen (amikor megunták vagy kiderült, hogy valami havi több tízezer forintért kezelendő baja van) került a menhelyre.

Pár évvel később már nem a beagle volt a tipikus, hanem a “staffordshire jellegű” kúgyugya, amely ugyanúgy tartozéka a lakótelepen parkoló Bimmernek, mint a csekkendzsin lámpa.

De csak addig, ameddig ki nem derül, hogy ha egy robosztus, nagyot harapó de alapvetően nyugodt kutyát bekereszteznek valami temperamentumos foxi vagy spicc jellegű másikkal (nem szádékosan, rámászott, hogy a fene egye meg, az “amstaff” szukára egy beszökött kutya) akkor (miután agyonverték és elásták a nem “bidbul” kölyköket) a csomagtartóból eladott kutyákból egyszerre lesz robosztus és nagyot harapó, plusz olyan temperamentumú kutya, amelyet csak nagyon tudatos tartással-idomítással lehet kordában tartani. Vagy ki lehet dobni az autóból húsz kilométerre otthonról és onnantól kezdve már nem a mi bajunk.

Tudni kéne állatot tartani

Felmerül a kérdés, hogy miért nem az van, hogy az ovitól folyamatosan a gyerekek oktatásának a része az, hogy az állattartásnak szabályai vannak. Jó, tudom, ez naiv kérdés abban az országban, ahol komolyan van gondolva, hogy a hormontúltengéses kamaszoknak keresztényi önmegtartásról tartunk oktatást, ahelyett hogy rendesen felvilágosítanánk őket.

Ez megint egy olyan oldala a civilizált életnek, amelyet otthon és iskolában, a gyerek kb. 14 éves koráig már helyre kellene tenni. Mi az a hobbiállat, mivel jár a tartása, mennyibe kerül havi 27 lidlis állateledel, oltás, féregtelenítés, póráz, az hogy az állatot évente egyszer ugyanúgy elvisszük orvoshoz, ahogy a fogunkat-alfelünket-egyebünket is évente megmutatjuk orvosnak.

Milyen életmódbeli változásokat okoz az állattartás, a kutyának egy ónos esős november végi reggelen is szarni kell, tehát levisszük sétálni ilyenkor is. A kutya-macska is megöregszik és 7-10 év múlva számolni kell a végelgyengülés-betegség-halál végigkísérésével.

Ennyi idős korra tudni kéne, hogy a kétszer akkora kutya kétszer annyit zabál. A macska, ha nincs ivartalanítva, évi akár 20-25 utódért is felelős lehet, amelynek a vége, hogy nincs a környéken énekesmadár és denevér, ami viszont így nem eszi meg a rovarokat, és szidhatjuk a kurva önkormányzatot hogy nem végez gyérítést, holott az a hat denevér, amelyet Mircike (és a környéken mászkáló 57 utóda) csinált ki a múlt héten, naponta és fejenként százötven szunyogot zabálna meg.

Az állam hiánya

Ha én disznót vagy tyúkot akarok tartani, akkor természetes, hogy huszonhétféle nyilvántartást kell vezetni, rendszeres állatorvosi kontrollt kell végezni, és még így is bármikor jöhet a hatósági állatorvos, hogy most pedig kényszervágunk, mert járvány van.

Ehhez képest a kutya-macska (teknős, aranyhal) tartásnak szinte semmilyen szabályozása vagy hatósági ellenőrzése nincs.

Ez is egy a számtalan terület közül, amelyből kivonult a magyar állam.

Holott kultúrhelyen chipelésnek természetesnek kellene lennie, a kisállat-tartást valamilyen alacsony összegű adóval meg kellene terhelni, úgy hogy abból az önkormányzat elláthassa a helyi állatügyi hatósági feladatokat. Az állatvédelmi bírságokat jó magasra kellene emelni, gépesített nyilvántartásban kellene nézni, hogy az adott számú chip volt-e ivartalanítva, járt-e az elmúlt évben orvosnál. Ha nem, akkor bumm, ötszázezezer forint bírság.

A szaporítótelep azért működik itt, mert itt egész addig ameddig valami horror nem szivárog ki, meg lehet úszni. Mire jönnek a fekete pólós fiúk, addigra több száz szerencséten állat sorsa pecsétlődik meg.

Az nem megoldás, ha a szaporítót karóba húzzuk vagy élve eltemetjük.

Jön a következő. A megoldás az lenne, hogy a szaporító piacát szűkítjük és olyan közigazgatást tartunk fenn, amely képes ellátni a rá osztott hatósági feladatokat. Ez egy területe a közigazgatásnak, és ez is igényelne értelmesen megszervezett hivatali hálózatot, átgondolt és rendszeresen frissített informatikai hátteret, bőséges eszközállományt a tanyára kijárók Dusterektől/Vitaráktól kezdve a chip-leolvasókon át az állatokkal foglalkozáshoz megfelelő munkaruházatig és persze személyi állomány.

Mindezt persze a rendőrök, tanárok, ápolók stb. bérrendezése okán.

Szóval amikor ránézünk egy szerencsétlen, a sárban szenvedő kutyára, sajnos az is azért van, mert 1) simán eltűrjük és csak akkor van bármi reakció amikor már végletesen elviselhetetlen. 2) több százmilliárd hiányzik az állami feladatellátás ezen részéből is 3) a több százmilliárdon felül pedig az értelmes gondolkodás is hiányzik.

Hogy hol a több százmilliárd? Nos vadászati világkiállításon, vizes vébén, Hatvanpusztán, afrikai templomokban, üzbég krumplikutató intézetben, a Lady MRD fedélzetén.

Amíg nem az állam működésére költjük a pénzt, ilyen szaporítós rémtörténetek mindig lesznek, akárhány évre csukjuk le a szaporítót.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz