A "Dávidka" résszel nagyjából le is írtad magad. Ő nem foglalkozik pártpolitikával, inkább csak kikel annak hülyeségei ellen, amikor szétbarmolja pl. a vasúti fejlesztéseket.
1. N+1-szer kijelentette, hogy ő nem akar főpolgármester lenni.
2. Ennek egyik oka, hogy az a feladatmegosztás is az agyára megy, hogy közlekedésszervezői feladatkört akar ellátni egy ahhoz nem értő cég. Mindig pl. Párizst hozza fel példának, hogy ott a főpolgi hatásköre egészen pontosan NULLA a támban. Láthatólag úgy beszélt DM róla, hogy lövése sincs arról, hogy Vitézy álláspotja (eddig és következetesen) mi volt.
3. Ez, hogy kinek a másodunokatestvére duma kicsit uncsi. Ha az lenne a fő, akkor tarlóst rúgták volna ki és nem őt, mert hát a kolostordisznó megvédte volna. Nem tette. Kb. ennyire vannak "kapcsolatai".
Tudom, nehéz elhinni, hogy a ner alatt valaki érdemei ls tudása alapján vezethette
a BKK-t. Ami távozása óta amúgy szépen beleállt a földbe és a közelekdés szervezettsége és összképe és n+1 más a közelében nincs annak, ami a BKK fénykorában volt.
Az, hogy DM ennyire érvképtelen és ide zuhant vissza óriási csalódás. Pár éve néha, néha olvastam, volt vele interjú is, most meg kb. zugügvédpatkány szintre vitte el az egészet. 0 érvvel. Erős a kontraszt.
Szerintem semmi probléma ez utóbbival, nem kötelező olvasni a Múzsát. De nem vagyok az ügyvédjük, szóval ez csak magánmegjegyzés volt.
Vitézy (és családja) valós politikai kapcsolatairól és egyéb jellemzőiről meg egyszer talán majd mesélhetnek azok, akik tudnak ezekről. Természetesen én nem tartozom közéjük, én nem írtam alá semmiféle titoktartási nyilatkozatot, ezért értelemszerűen nem is tudok SEMMIT ezekről, csak a hatos villamoson (vagy a kettes metrón, már nem is emlékszem) hallottam néhány pletykát. De ezeknek nem hiszek és nem is terjesztem ezeket.
Amúgy elég csak egyetlen videót megnézni és elég tisztán lejön a valóság. A végén esik szó a főpolgiságról és azt, hogy már most is túlzónak tartja a pártpolitikát ott, ahol annak semmi helye.
Szóval - már elnézést - nekem azt jön le, hogy DM abba ugatott bele, amiről a 2x2 szintű tudása sincsen meg. Én meg kb. minden podcast és interjút meghallgattam tőle az idők kezdete óta. De értem én, hogy egyszerűbb "Dávidkázni" és a tényeket torzítani a saját ideológiának megfelelően a valóság ismerete nélkül. (Egy ügyvédet a valóság úgy látom nem szokott érdekelni nagyon...)
Kezdjük azzal, hogy az általad "szakértőnek" beállítani próbált Vitézy segghülye a közlekedésszervezéshez, mivel nem közlekedésmérnök, hanem városfejlesztő közgazdász, tehát a közlekedésszervezésnek még a legalapvetőbb műszaki kérdéseivel és matematikai összefüggéseivel sincs tisztában.
Vitézy totális hozzá nem értése már az elején kiderült, amikor a teljesen problémamentes közlekedésű Budaörsi úton hatalmas dugót idézett elő egy buszsáv önkényes kijelölésével.
Orbán kizárólag csak azért kreált a frissdiplomás Vitézynek egy BKK-t a segge alá, mert Vitézy elhitette vele, hogy a BKV buszágazata egy zsíros üzlet, amit ki lehetne szervezni a NER-lovagoknak.
Vitézy ugyanis annyira hülye a közlekedésszervezéshez, hogy azt hitte, hogy a piaci finanszírozással és magas profittal működő magánszolgáltatók olcsóbbak tudnak lenni az önköltségi elven működő BKV-nél.
Vitézy ráadásul még csalt is, mivel kizárta a BKV-t a kiszervezésre szánt járatok tendereztetéséből, hogy ne derülhessen ki, hogy a BKV sokkal olcsóbb ajánlatot adna.
Sőt, miközben a magánvállalkozókkal a buszok teljes megtérülését biztosító 8+2 évre kötött szerződést, aközben a BKV-val mindig csak a következő évre hosszabbította meg a közszolgáltatási szerződést, hogy a BKV ne legyen hitelképes, és így ne tudja bankhitelből lecseréli a teljes buszállományát új buszokra.
Aztán miután kiderült, hogy a kiszervezett járatok sokkal drágábbak mint a amennyibe a BKV üzemeltetésében voltak, és erre sem a főváros, sem a kormány nem hajlandó plusz pénzt biztosítani, akkor a BKV buszágazatának privatizálása tárgytalanná vált, és Orbán megadta a dilettáns ámokfutó Vitézyre a kilövési engedélyt Tarlósnak.
Vitézy totális hozzá nem értését egyébként jól mutatja, hogy az arra elpocsékolt rengeteg pénz és idő ellenére még egy nyomorult elektronikus jegyrendszert sem tudott bevezetni, holott erre világszerte rengeteg kiforrott megoldás létezett, és számos hazai informatikai cég is volt ezek honosítására, tehát egy közlekedésszervező szakembernek ez csupán egy rutinfeladat lett volna.
Tehát már pusztán azzal, hogy a dilettáns ejtőernyős Vitézyt közlekedési szakembernek próbálod beállítani, magad bizonyítod be magadról, haloványlila fingod sincs a valóságról.
Az pedig már csak Karácsony főpolgármesteri alkalmatlanságát bizonyítja, hogy a kinevezését követően hozzád hasonlóan ő is Vitézy seggét kezdte el nyalni, "tapasztalt de mellőzött közlekedési szakértőként" próbálta őt beállítani, és szabályosan könyörgött neki, hogy jöjjön vissza az egyébként teljesen felesleges - és Orbán által kizárólag Vitézy számára kreált - BKK vezetőjének.
És ebben Karácsonyt még az se zavarta, hogy a Vitézy által félbehagyott elektronikus jegyrendszer projektben súlyos visszaélésekre derült fény, ami miatt Karácsonynak vizsgálatot kellett indítania.
Annyira cuki, hogy a budaőrsi buszsávot hozza fel mindenki egy majd 10 éves történetet, aminek a kiforrási idő sem adatott meg, hogy lehessen tweakelni.
A buszok számottevő része ma is kiszervezve megy és biztosítják a szolgáltatást azon modell alapján, ami a vitézy féle BKK idején született meg.
Akkor faék egyszerű a történet. Amint Vitézy fülébe jut, hogy őt szeretnék jelölni -gondolom ez még nem történt meg- azon minutumban tesz egy nyilatkozatot, miszerint köszöni a jelölést, megtisztelve érzi magát de mint az N+1 -szer kijelentette már, esze ágában sincs főpolgármesternek lenni a pártpolitikákra meg magasról tesz és hagyják ki belőle.
Ezek után DM nyilvánosan elismeri tévedését és megbecsülését Vitézy felé --> mindenki boldog ;)
Ungár Péterről elhiszem, hogy szeretne végre saját jogon valaki lenni, mert ilyen anya mellett nehéz önállóan labdába rúgni. Ha az Szdsz-ség a célja, miért ne.
Vitézynek biztos áramszedő volt a jele az óvodában, és tényleg nemcsak szereti, át is látja, amit közlekedéspolitikában tesz. Hogy a célterülettől távolabbi politikai mezőkben mennyire gyámoltalan, az majd kiderül.
Mindkettőjükre igaz, hogy szüleit, családját nem választja az ember. Mindketten erős hendikeppel indulnak emiatt.
Nagyot csalódnék, ha Vitézy Dávid elfogadná az LMP főpolgármester jelöltségét. Persze lehet, hogy naiv vagyok.
Valószínüleg alkalmas lenne főpolgármesternek, viszont LMP jelöltként nincs rá esély, hogy megválasszák, és azt a szerepet amit ráosztanának nem fogja eljátszani.
Szerintem a FIDESZ Fürjes Balázst akarta főpolgármester jelöltnek indítani. Ő visztont kihátrált beblőle.
Ez a Vitézy gyerek gyakran felbassza az agyam, már azóta ránézni sem bírok, mióta gyakorlatilag egyenes út vezetett neki mindenféle álllami cég és szervezet élére. A sok majom meg kórusban kántálta, hogy ez a Vitézy már gyerekkora óta vasútbuzi volt, ezért jogos, hogy ő lett a BKK vezére.
Persze, én meg sokat Redalerteztem, ezért én meg tankvezér leszek. Véletlenül sem azért került a cégek élére, mert a Vezér rokona. Elég megnézni a Vitézy-féle Partizán interjút, annyira égő, hogy nem mer kimondani semmit, egyfolytában csak mismásol, hogy lehet így 40 évesen élni? Ennyire rettegni attól, hogy nem megfelelőt szól?
És miért fogadná el a Fidesz-kormány egykori államtitkára (vagy csak helyettese?) annak az LMP-nek a jelölését, aminek a népszerűsége valahol epszilon környékén van? Az LMP "fogjunk össze gyerekek" meséjének hitelét mennyire rontaná, ha Karácsony helyett másik jelöltet állítanának? Több szempontból sem áll össze ez a történet...
* Like-taszító hozáállásom van a poszttal kapcsolatban (rusztikusabb megközelítésben megkövezés-generáló).
(1) Objektívebb célzatú gondolatfonál:
* Én az utolsó poszt-bekezdésben egy hatalmas tudathasadást vélek látni, ami az én olvasatomban semmiképpen nem egészséges és ezért kerülendő.
* Mindezzel szemben ahogy én szeretem látni az időben folydogáló történéseket (tőzsdétől elkezdve bármiben) az kettő minőség:
(1) normál üzemmenet
(2) beszakadás
Az talán biztosan kijelenthető, hogy lényegileg más-más megközelítést/módszertant igényel mindkettő.
* El lehet meditálgatni (Kertész Balázs “Nyugat alkonyá”-s posztja nyomán is), hogy a magyar valóság normál üzemmenet-e avagy armageddon/paradgimaváltós szcéna felé tart (például egyre nagyobb kiszámíthatatlanság, vagy egyenesen valamiféle külső vagy belső robbanás felé).
* Én beszakadás-/paradigmaváltó-centrikus vagyok gondolkozásomban. Például avval, hogy nem hiszek többé eredményes sz*rkavarásban (politikában sem). Ez max. időhúzásra, felszínen maradásra elég (jól megfizetve, meleg parlamentben). Merthogy azt gondolom új idők új gondolatokat követelnek, és ha nem jönnek szép szóval, akkor majd kiköveteli az élet a maga jussát.
* Na és akkor menjünk jóval meredekebb pályákra: én egy inflexiós pontot/peak-et látok a tömegeket illetően (és ezt én Trump hatalomra jutásához tudom kötni leginkább, de lehetne a Brexithez is). Korábban volt egy felívelő szakasz az internet pozitív hozzáadott értékeivel is. Ekkor robbanásszerűen nőtt az elérhető információ, egyre több ember számára. Majd jött a leívelés, a fake news-zal, MI-hamisítással, tömeges butulással, klasszikus értékek eljelentéktelenedésével. A lényeg, hogy relevánsan megváltozott a pálya, a demokratikus választásokat is illetően.
* Ehhez a fenti görbéhez minden egyes ember - 2x2-es mátrixban gondolkodva -, viszonyulhatott úgy, hogy (1) akarta-e illetve (2) tudta-e jóra használni (az elérhető infókat), akár egyéni, akár közösségi létezésében. Én sajnos azt sejtem, hogy az “akarta” és “tudta” negyedben van a legkevesebb ember, de lebecsülni az eredő erejüket, semmiképpen nem tenném.
* Ha nem teljesen hülyeség amiről az előbbiekben vázoltam, akkor a jelenlegi lefelé ívelő szakaszban az valószínűsíthető, hogy VAN - jellemzően politikán kívüli – (1) kellően ígéretes szellemi erő/potenciál, ugyanakkor (2) kvázi zéró erővel (lásd civil szervezetek folyamatos kinyírását, aláásását, itthon Magyarországon is).
* Így aztán én az egyik paradigmaváltó szcenáriót úgy tudom elképzelni, hogy a fenti szellemi erő elkezd gondolkodni, érdemben, nemcsak a MIT-en, hanem HOGYAN-on is, a valós - szerintem elavult - hivatalos politikai pótcselekvésekkel totálisan diszjunktan (nem arra fókuszálva például, hogy a DK kit szalámiz le, vagy kit nem). Az eddig bevált(?) versengő szabad kapitalista politizálás helyett az együttműködő, erőt gyűjtő közös politizálás felé elmozdulva. Feltéve, hogy tudás van rá, “csak” elég erő nincs mögötte.
(2) Szubjektívebb célzatú gondolatfonál (kéretik ingorálni, csak a teljességre törekvés jegyében írom, meg hogy lehessen utálni :) ):
* Szerintem Ungár a “szadeszi” cuccal másra gondolt: (1) Értelmiség vonalvezetés, merthogy az Szdsz klasszikusan értelmiségi pártnak volt elkönyvelve annó. (2) Hatóerejéhez képest nagyobb súllyal vegyen részt döntésekben (lásd 1994 után). Valami ilyesmivel próbálkozik ugye maga Orbán is (és válik úgy köznevetség tárgyává a világban, hogy ön- és közveszélyes vonzata van, akármihez nyúl).
* Amúgy Ungárral az a baj, hogy a hiteltelenséget teljességgel kimaxolta. Tökéletesen komolyanvehetetlen, nulla valós pontenciállal (szerintem).
* Én Vitézyt viszont sokkal komolyabb figurának látom. Normál üzemmenet szerint a magyar őskáoszban még akár szóbajöhető ellenzéki opció is lehet (nincs jobb alapokon), mint annó Sólyom László a köztársasági elnökségnél. ATV behívta a minap Vitézyt az Egyenes beszédbe és én 1-2 percet bírtam belőle, annyira nem bírtam a kérdező hölgy agresszív, partnerbe a szót befojtó, értetlen stílusát. Miközben Vitézyre meg kiváncsi lettem volna.
Vitézy komoly(an vehető) figura, viszont szerintem nem való politikai pozícióba, és a főpolgármester pont az lenne. Szakmai pozíció kéne neki, pl közlekedési államtitkár 🤷
* Vitézy volt vezető, talán nem is csinálta rosszul (de kevés az infóm a megítéléséhez). Ha ő motívált rá, hogy nagyobb léptékben kipróbálja magát vezetőként, én a rettenetes magyar felhozatalban adnék neki esélyt.
* Politikailag sem nyírnák talán annyira, mint Karácsonyt, miközben egy Lázárral Tarlósnak is voltak gondjai annó.
* A politika nevű - perdöntően szájkaratével operáló - homokozóban a probléma, hogy a NER kimaxolta azt, hogy lényegében diszjunkt az a két halmaz, hogy (1) politikus (2) tisztességes hozzáértő. És ez Vitézy személyétől független. Az én tételem az (nyitott vagyok minden cáfolatra), hogy a NER-ben nem lehet SENKI jó/hatékony ÉS ugyanakkor tisztességes vezető (amennyiben NER-radar felett van). Budapest egészen biztosan radar feletti.
* A NER-szakértelem mindig csak odáig működött, hogy KI diszponáljon az elkölthető közjavakon és soha senkit nem érdekelt, a HOGYAN ("mi kutyánk kölyke, majd bevédjük" alapon)
Demokráciánal alapvető eleme a verseny és az ezzel járo kavarás. De Magyaroszág nem demokrácia így az hogy a NER különböző tagjai/társutasai mit adnak elő az a választók megtévesztésének egy újabb eszköze csak.
Érdekes életérzés lehet az, ha valaki SZDSZ szeretne lenni.
Közismert ugyanis, hogy az SZDSZ siklatta ki a rendszerváltást azzal, hogy az MDF/SZDSZ paktum aláírásával (ami a kétharmados törvények körének drasztikus szűkítését eredményezte) lényegében megszüntette a parlamenti kontrollt az Antall-kormány gazdaságpolitikája felett, és így szabad utat engedett Antall dilettáns gazdasági ámokfutásának, az ország kirablásának és a gazdaság romba döntésének.
Mert az SZDSZ annyira hülye volt a demokráciához, hogy már az elején képes volt feláldozni a demokrácia legalapvetőbb érvényesítési módját, a parlamenti törvényhozói kontrollt.
Pedig ha az SZDSZ nem írja alá a paktumot, akkor a totálisan dilettáns Antall-kormány néhány hónapon belül kormányképtelenség miatt megbukott volna, és akkor az MDF rákényszerült volna a nagykoalíció alakítására és egy pártfüggetlenekből álló szakértői kormány elfogadására, és akkor megúszhattuk volna az ország romba döntését.
Ha tehát Ungár a SZDSZ politikai szerepének betöltésére vágyik, akkor nyilvánvaló, hogy fogalma sincs arról, hogy az SZDSZ milyen kártékony szerepet töltött be a magyar politikában.
Az pedig már egyenesen Ungár ép elméjét kérdőjelezi meg, hogy Ungár fejében egyáltalán felmerülhetett az, hogy pont Orbán dróton rángatott ejtőernyősét, a minden szempontból tökéletesen alkalmatlan Vitézyt jelölje főpolgármesternek.
Antall kormányra kerülésekor az alkotmány szerint minden olyan törvény, ami a lakosság életkörülményeit jelentősen megváltoztatja, kétharmadosnak minősült.
Tehát a paktum nélkül Antall nem tudta volna meghozni azokat a törvényeket, amelyek a rablóprivatizációt, a téeszek szétverését, az egyházak egyoldalú kárpótlását, az önkormányzati ingatlanvagyon elkótyavetyélését stb. lehetővé tették, hanem már az első költségvetés leszavazásakor lemondásra kényszerült volna.
A paktum révén viszont Antall lényegében szabad kezet kapott a gazdasági ámokfutásra, mivel az ehhez szükséges törvényekhez csak egyszerű többsége volt szükség.
Az SZDSZ nyilvánvalóan azért írta alá a paktumot, mert úgy gondolta, hogy fordított helyzetben ő sem szeretné, ha a fontos gazdasági törvények megszavaztatásához a képviselők kétharmadának meggyőzésére volna szükség.
Pedig a kétharmados törvények célja pont ez volt.
Tehát az SZDSZ a paktummal elárulta a parlamenti demokráciát, mivel gyakorlatilag megszüntette a parlamenti kontrollt a kormány gazdaságpolitikája felett.
Amúgy pont az Unió gyakorlata bizonyítja, hogy megfelelő érdekegyeztetés esetén még az egyhangú szavazás előírása sem eredményez működésképtelenséget, vagy kezelhetetlen zsarolási potenciált.
Még a szándékosan konfliktusokat generáló Orbán is csak a politikai döntések egy szűk körében trollkodik, mivel a döntések túlnyomó többségében a vétóval a saját érdekeit sértené.
Tehát erős költői túlzás a kormányzóképességet a kétharmados szavazati többség előírásától félteni.
Úgy tűnik, fingod sincs a parlamenti demokrácia céljáról.
1. A rendszerváltás után nálunk egyedül a nagykoalíciónak lett volna értelme, mivel csak ez akadályozta volna meg azt, hogy a pártok a parlamentben ne egymással háborúzzanak, hanem összefogva az ország dolgaival foglalkozzanak.
Még az elnyomott dél-afrikai négerekben is volt annyi felelősségtudat a saját országuk iránt, hogy a kormányra kerülésük után a korábban kormányzó fehérbőrű párttal léptek koalícióba, mivel tudták, hogy segghülyék az ország kormányzásához, tehát a hozzáértők segítsége nélkül romba döntenék a gazdaságot.
Csak a magyar jobboldal volt annyira aljas, hogy nem tudta az ország érdekében félretenni a gyűlölködését, és nem volt képes egy nagykoalícióval megosztani a kormányzás felelősségét.
Az elvtelen SZDSZ pedig a paktummal lemondott az egyetlen eszközről, amivel az MDF a nagykoalícióra rákényszeríthető lett volna.
2. Pont a költségvetésnél a leginkább indokolt a kétharmados előírás, mivel ez kényszeríti a pártokat arra, hogy széles körű érdekegyeztetés és megállapodás alapján döntsenek a közpénzek felhasználásáról.
Mert minél szűkebb kör dönt a költségvetésről, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a törvény nem az ország valódi érdekeit szolgálja.
3. Ha a kormány nem elvakult pártérdekeket szolgál, hanem széles körű egyeztetésre és megegyezésre törekszik, akkor a törvényjavaslataihoz simán meg tudja szerezni a kétharmad támogatását.
Normális országban a költségvetés egy hosszú távú, kormányciklusokon átívelő stratégiát követ, ezért egy ésszerű költségvetésben az ellenzék legfeljebb csak néhány vitatható pontot találhat, amiben könnyen egyezségre lehet jutni.
Tehát a költségvetési törvény kétharmadossága nem a kormányképességet, hanem csupán a kormányzat gazdasági ámokfutását akadályozza.
4. A lakosság életkörülményeit jelentősen megváltoztató törvények kétharmadosságához a kerekasztal-tárgyalásokon nem az ellenzék, hanem pont a szocialisták ragaszkodtak, mivel az ország érdekében szerették volna, ha a rendszerváltás után a fontos kérdésekben csak széleskörű támogatással lehet törvényeket hozni.
5. Az Antall-kormány döntéseiről már az elejétől fogva látni lehetett hogy szakszerűtlenek és hibásak, és hatalmas kárt okoznak az országnak.
Mit gondolsz, miért robbant ki már néhány hónappal Antall kormányra kerülése után a taxisblokád?
Azért, mert Antall a hatalmával visszaélve kezdettől fogva olyan törvényeket hozott, amelyek széles körben felháborodást keltettek.
Kizárólag az SZDSZ által aláírt aljas paktum tette lehetővé azt, hogy Antall sorozatban hozhatott az ország számára súlyos károkat okozó törvényeket, és hogy az ámokfutásával nagyobb gazdasági kárt okozhatott az országnak, mint a második világháború.
A paktum nélkül Antall már 1990 őszén csúfosan megbukott volna, és az MDF rákényszerült volna arra, hogy nagykoalícióban, egy közös megállapodással felkért szakértői kormánnyal kormányozzon tovább.
A rendszerváltás utáni kialakulatlan magyar demokrácia helyzete lényegesen különbözött a már kiforrott és stabilizálódott demokráciáktól.
Nálunk ugyanis jelentős kockázata volt annak, hogy a törvényhozás első éveiben tudatlanságból, tapasztalatlanságból vagy egyoldalú pártérdekből az ország számára súlyos kárt okozó törvények születnek.
Ráadásul sejthető volt, hogy - korábbi demokratikus tapasztalat lehetősége híján - az első kormány és az első parlament szakmailag felkészületlen lesz az előtte álló feladatok megoldására.
Ezért teljesen ésszerű elvárás volt, hogy az első időszakban csak széleskörű konszenzussal születhessenek a lakosság életkörülményeit jelentősen megváltoztató törvények.
- - -
Nyilván azért nem vagy képes a széleskörű konszenzus szükségességét megérteni, mivel láthatóan az a rögeszméd, hogy a választópolgárok nem a képviselőknek, hanem a pártoknak adnak megbízást az ország vezetésére.
Pedig tudnod kéne, hogy az alkotmány nemcsak a kormányt kötelezi pártsemlegességre, hanem még a törvényhozásban is kifejezetten tiltja a pártok általi hatalomgyakorlást.
Ezért is vérlázító, amikor Orbán azt hazudja, hogy őt a választók hatalmazták fel arra, hogy azt tegyen, amit akar.
Mert a választók csupán az ország érdekeinek szolgálatára fogadták fel.
Tehát nem az számít, hogy őneki milyen ideológiája vagy programja van.
Hanem csak az számít, hogy amit csinál, az jó-e az országnak, vagy sem.
Fel kéne már végre fognod, hogy a képviseleti demokráciákban a képviselők nem a pártjuk programját vagy ideológiáját, hanem kizárólag az ország érdekeit kötelesek képviselni.
Benne van az esküjükben, tehát le sem tagadhatják !!!
Tehát a képviselőknek nem a legtöbb mandátumot szerzett párt akaratát, hanem az ország érdekeit kell felelős törvényhozói munkával a kormánnyal szemben érvényre juttatni.
A kétharmados többség előírása pedig pont arra adnak garanciát, hogy ne szülessenek olyan törvények, amelyekben nincs széleskörű egyetértés.
Az csak a paktumot megkötő magyar pártok becstelenségéről árulkodik, hogy a parlamentet az ország háza helyett kezdettől fogva a pártok csataterének tekintették, és ezért a kétharmados törvényekben sem a konszenzuskeresés szükségességét, hanem csupán a kölcsönös zsarolás lehetőségét látták.
Ha már Kissingerről is megemlékeztél a múltkor, hadd reagáljak az egyik aranyköpésével:
"A politikusok kilencven százaléka miatt van rossz híre a maradék tíz százaléknak is."
Hogy Ungár melyikbe tartozik, mindenki eldöntheti maga.
ez nagyon ott van, viszem!
A "Dávidka" résszel nagyjából le is írtad magad. Ő nem foglalkozik pártpolitikával, inkább csak kikel annak hülyeségei ellen, amikor szétbarmolja pl. a vasúti fejlesztéseket.
hö.hö.hö.
Ez aztán a mélyenszántó érvelés...
Ó, persze hogy nem, miért is foglalkozna a kolostordisznó egyik kedvenc másodunokaöccse és Tarlós hajdani kegyeltje pártpolitikával?!
1. N+1-szer kijelentette, hogy ő nem akar főpolgármester lenni.
2. Ennek egyik oka, hogy az a feladatmegosztás is az agyára megy, hogy közlekedésszervezői feladatkört akar ellátni egy ahhoz nem értő cég. Mindig pl. Párizst hozza fel példának, hogy ott a főpolgi hatásköre egészen pontosan NULLA a támban. Láthatólag úgy beszélt DM róla, hogy lövése sincs arról, hogy Vitézy álláspotja (eddig és következetesen) mi volt.
3. Ez, hogy kinek a másodunokatestvére duma kicsit uncsi. Ha az lenne a fő, akkor tarlóst rúgták volna ki és nem őt, mert hát a kolostordisznó megvédte volna. Nem tette. Kb. ennyire vannak "kapcsolatai".
Tudom, nehéz elhinni, hogy a ner alatt valaki érdemei ls tudása alapján vezethette
a BKK-t. Ami távozása óta amúgy szépen beleállt a földbe és a közelekdés szervezettsége és összképe és n+1 más a közelében nincs annak, ami a BKK fénykorában volt.
Az, hogy DM ennyire érvképtelen és ide zuhant vissza óriási csalódás. Pár éve néha, néha olvastam, volt vele interjú is, most meg kb. zugügvédpatkány szintre vitte el az egészet. 0 érvvel. Erős a kontraszt.
Szerintem semmi probléma ez utóbbival, nem kötelező olvasni a Múzsát. De nem vagyok az ügyvédjük, szóval ez csak magánmegjegyzés volt.
Vitézy (és családja) valós politikai kapcsolatairól és egyéb jellemzőiről meg egyszer talán majd mesélhetnek azok, akik tudnak ezekről. Természetesen én nem tartozom közéjük, én nem írtam alá semmiféle titoktartási nyilatkozatot, ezért értelemszerűen nem is tudok SEMMIT ezekről, csak a hatos villamoson (vagy a kettes metrón, már nem is emlékszem) hallottam néhány pletykát. De ezeknek nem hiszek és nem is terjesztem ezeket.
Amúgy elég csak egyetlen videót megnézni és elég tisztán lejön a valóság. A végén esik szó a főpolgiságról és azt, hogy már most is túlzónak tartja a pártpolitikát ott, ahol annak semmi helye.
https://youtu.be/Qx1yVKIwKJc
Szóval - már elnézést - nekem azt jön le, hogy DM abba ugatott bele, amiről a 2x2 szintű tudása sincsen meg. Én meg kb. minden podcast és interjút meghallgattam tőle az idők kezdete óta. De értem én, hogy egyszerűbb "Dávidkázni" és a tényeket torzítani a saját ideológiának megfelelően a valóság ismerete nélkül. (Egy ügyvédet a valóság úgy látom nem szokott érdekelni nagyon...)
Szerintem itt egyedül te nem ismered a valóságot.
Kezdjük azzal, hogy az általad "szakértőnek" beállítani próbált Vitézy segghülye a közlekedésszervezéshez, mivel nem közlekedésmérnök, hanem városfejlesztő közgazdász, tehát a közlekedésszervezésnek még a legalapvetőbb műszaki kérdéseivel és matematikai összefüggéseivel sincs tisztában.
Vitézy totális hozzá nem értése már az elején kiderült, amikor a teljesen problémamentes közlekedésű Budaörsi úton hatalmas dugót idézett elő egy buszsáv önkényes kijelölésével.
Orbán kizárólag csak azért kreált a frissdiplomás Vitézynek egy BKK-t a segge alá, mert Vitézy elhitette vele, hogy a BKV buszágazata egy zsíros üzlet, amit ki lehetne szervezni a NER-lovagoknak.
Vitézy ugyanis annyira hülye a közlekedésszervezéshez, hogy azt hitte, hogy a piaci finanszírozással és magas profittal működő magánszolgáltatók olcsóbbak tudnak lenni az önköltségi elven működő BKV-nél.
Vitézy ráadásul még csalt is, mivel kizárta a BKV-t a kiszervezésre szánt járatok tendereztetéséből, hogy ne derülhessen ki, hogy a BKV sokkal olcsóbb ajánlatot adna.
Sőt, miközben a magánvállalkozókkal a buszok teljes megtérülését biztosító 8+2 évre kötött szerződést, aközben a BKV-val mindig csak a következő évre hosszabbította meg a közszolgáltatási szerződést, hogy a BKV ne legyen hitelképes, és így ne tudja bankhitelből lecseréli a teljes buszállományát új buszokra.
Aztán miután kiderült, hogy a kiszervezett járatok sokkal drágábbak mint a amennyibe a BKV üzemeltetésében voltak, és erre sem a főváros, sem a kormány nem hajlandó plusz pénzt biztosítani, akkor a BKV buszágazatának privatizálása tárgytalanná vált, és Orbán megadta a dilettáns ámokfutó Vitézyre a kilövési engedélyt Tarlósnak.
Vitézy totális hozzá nem értését egyébként jól mutatja, hogy az arra elpocsékolt rengeteg pénz és idő ellenére még egy nyomorult elektronikus jegyrendszert sem tudott bevezetni, holott erre világszerte rengeteg kiforrott megoldás létezett, és számos hazai informatikai cég is volt ezek honosítására, tehát egy közlekedésszervező szakembernek ez csupán egy rutinfeladat lett volna.
Tehát már pusztán azzal, hogy a dilettáns ejtőernyős Vitézyt közlekedési szakembernek próbálod beállítani, magad bizonyítod be magadról, haloványlila fingod sincs a valóságról.
Az pedig már csak Karácsony főpolgármesteri alkalmatlanságát bizonyítja, hogy a kinevezését követően hozzád hasonlóan ő is Vitézy seggét kezdte el nyalni, "tapasztalt de mellőzött közlekedési szakértőként" próbálta őt beállítani, és szabályosan könyörgött neki, hogy jöjjön vissza az egyébként teljesen felesleges - és Orbán által kizárólag Vitézy számára kreált - BKK vezetőjének.
És ebben Karácsonyt még az se zavarta, hogy a Vitézy által félbehagyott elektronikus jegyrendszer projektben súlyos visszaélésekre derült fény, ami miatt Karácsonynak vizsgálatot kellett indítania.
Annyira cuki, hogy a budaőrsi buszsávot hozza fel mindenki egy majd 10 éves történetet, aminek a kiforrási idő sem adatott meg, hogy lehessen tweakelni.
A buszok számottevő része ma is kiszervezve megy és biztosítják a szolgáltatást azon modell alapján, ami a vitézy féle BKK idején született meg.
Másegyéb hülyeség mára?
"Teljesen problémamentes közlekedésű Budaörsi út" Kérném a kőművesek számát, akik a plafonodat építették :-)
Megalike! Vegre valaki osszefoglalta, hogy miert rohadt nagy baromsag ez a "Vitezy legalabb ert hozza" mantra ami a kozvelemenyben el...
Akkor faék egyszerű a történet. Amint Vitézy fülébe jut, hogy őt szeretnék jelölni -gondolom ez még nem történt meg- azon minutumban tesz egy nyilatkozatot, miszerint köszöni a jelölést, megtisztelve érzi magát de mint az N+1 -szer kijelentette már, esze ágában sincs főpolgármesternek lenni a pártpolitikákra meg magasról tesz és hagyják ki belőle.
Ezek után DM nyilvánosan elismeri tévedését és megbecsülését Vitézy felé --> mindenki boldog ;)
Ungár Péterről elhiszem, hogy szeretne végre saját jogon valaki lenni, mert ilyen anya mellett nehéz önállóan labdába rúgni. Ha az Szdsz-ség a célja, miért ne.
Vitézynek biztos áramszedő volt a jele az óvodában, és tényleg nemcsak szereti, át is látja, amit közlekedéspolitikában tesz. Hogy a célterülettől távolabbi politikai mezőkben mennyire gyámoltalan, az majd kiderül.
Mindkettőjükre igaz, hogy szüleit, családját nem választja az ember. Mindketten erős hendikeppel indulnak emiatt.
Nagyot csalódnék, ha Vitézy Dávid elfogadná az LMP főpolgármester jelöltségét. Persze lehet, hogy naiv vagyok.
Valószínüleg alkalmas lenne főpolgármesternek, viszont LMP jelöltként nincs rá esély, hogy megválasszák, és azt a szerepet amit ráosztanának nem fogja eljátszani.
Szerintem a FIDESZ Fürjes Balázst akarta főpolgármester jelöltnek indítani. Ő visztont kihátrált beblőle.
A főpolgármester egy politikai pozíció, Vitézynek meg inkább szakmai pozíció kéne, pl közlekedési államtitkár
Ez a Vitézy gyerek gyakran felbassza az agyam, már azóta ránézni sem bírok, mióta gyakorlatilag egyenes út vezetett neki mindenféle álllami cég és szervezet élére. A sok majom meg kórusban kántálta, hogy ez a Vitézy már gyerekkora óta vasútbuzi volt, ezért jogos, hogy ő lett a BKK vezére.
Persze, én meg sokat Redalerteztem, ezért én meg tankvezér leszek. Véletlenül sem azért került a cégek élére, mert a Vezér rokona. Elég megnézni a Vitézy-féle Partizán interjút, annyira égő, hogy nem mer kimondani semmit, egyfolytában csak mismásol, hogy lehet így 40 évesen élni? Ennyire rettegni attól, hogy nem megfelelőt szól?
És miért fogadná el a Fidesz-kormány egykori államtitkára (vagy csak helyettese?) annak az LMP-nek a jelölését, aminek a népszerűsége valahol epszilon környékén van? Az LMP "fogjunk össze gyerekek" meséjének hitelét mennyire rontaná, ha Karácsony helyett másik jelöltet állítanának? Több szempontból sem áll össze ez a történet...
* Like-taszító hozáállásom van a poszttal kapcsolatban (rusztikusabb megközelítésben megkövezés-generáló).
(1) Objektívebb célzatú gondolatfonál:
* Én az utolsó poszt-bekezdésben egy hatalmas tudathasadást vélek látni, ami az én olvasatomban semmiképpen nem egészséges és ezért kerülendő.
* Mindezzel szemben ahogy én szeretem látni az időben folydogáló történéseket (tőzsdétől elkezdve bármiben) az kettő minőség:
(1) normál üzemmenet
(2) beszakadás
Az talán biztosan kijelenthető, hogy lényegileg más-más megközelítést/módszertant igényel mindkettő.
* El lehet meditálgatni (Kertész Balázs “Nyugat alkonyá”-s posztja nyomán is), hogy a magyar valóság normál üzemmenet-e avagy armageddon/paradgimaváltós szcéna felé tart (például egyre nagyobb kiszámíthatatlanság, vagy egyenesen valamiféle külső vagy belső robbanás felé).
* Én beszakadás-/paradigmaváltó-centrikus vagyok gondolkozásomban. Például avval, hogy nem hiszek többé eredményes sz*rkavarásban (politikában sem). Ez max. időhúzásra, felszínen maradásra elég (jól megfizetve, meleg parlamentben). Merthogy azt gondolom új idők új gondolatokat követelnek, és ha nem jönnek szép szóval, akkor majd kiköveteli az élet a maga jussát.
* Na és akkor menjünk jóval meredekebb pályákra: én egy inflexiós pontot/peak-et látok a tömegeket illetően (és ezt én Trump hatalomra jutásához tudom kötni leginkább, de lehetne a Brexithez is). Korábban volt egy felívelő szakasz az internet pozitív hozzáadott értékeivel is. Ekkor robbanásszerűen nőtt az elérhető információ, egyre több ember számára. Majd jött a leívelés, a fake news-zal, MI-hamisítással, tömeges butulással, klasszikus értékek eljelentéktelenedésével. A lényeg, hogy relevánsan megváltozott a pálya, a demokratikus választásokat is illetően.
* Ehhez a fenti görbéhez minden egyes ember - 2x2-es mátrixban gondolkodva -, viszonyulhatott úgy, hogy (1) akarta-e illetve (2) tudta-e jóra használni (az elérhető infókat), akár egyéni, akár közösségi létezésében. Én sajnos azt sejtem, hogy az “akarta” és “tudta” negyedben van a legkevesebb ember, de lebecsülni az eredő erejüket, semmiképpen nem tenném.
* Ha nem teljesen hülyeség amiről az előbbiekben vázoltam, akkor a jelenlegi lefelé ívelő szakaszban az valószínűsíthető, hogy VAN - jellemzően politikán kívüli – (1) kellően ígéretes szellemi erő/potenciál, ugyanakkor (2) kvázi zéró erővel (lásd civil szervezetek folyamatos kinyírását, aláásását, itthon Magyarországon is).
* Így aztán én az egyik paradigmaváltó szcenáriót úgy tudom elképzelni, hogy a fenti szellemi erő elkezd gondolkodni, érdemben, nemcsak a MIT-en, hanem HOGYAN-on is, a valós - szerintem elavult - hivatalos politikai pótcselekvésekkel totálisan diszjunktan (nem arra fókuszálva például, hogy a DK kit szalámiz le, vagy kit nem). Az eddig bevált(?) versengő szabad kapitalista politizálás helyett az együttműködő, erőt gyűjtő közös politizálás felé elmozdulva. Feltéve, hogy tudás van rá, “csak” elég erő nincs mögötte.
(2) Szubjektívebb célzatú gondolatfonál (kéretik ingorálni, csak a teljességre törekvés jegyében írom, meg hogy lehessen utálni :) ):
* Szerintem Ungár a “szadeszi” cuccal másra gondolt: (1) Értelmiség vonalvezetés, merthogy az Szdsz klasszikusan értelmiségi pártnak volt elkönyvelve annó. (2) Hatóerejéhez képest nagyobb súllyal vegyen részt döntésekben (lásd 1994 után). Valami ilyesmivel próbálkozik ugye maga Orbán is (és válik úgy köznevetség tárgyává a világban, hogy ön- és közveszélyes vonzata van, akármihez nyúl).
* Amúgy Ungárral az a baj, hogy a hiteltelenséget teljességgel kimaxolta. Tökéletesen komolyanvehetetlen, nulla valós pontenciállal (szerintem).
* Én Vitézyt viszont sokkal komolyabb figurának látom. Normál üzemmenet szerint a magyar őskáoszban még akár szóbajöhető ellenzéki opció is lehet (nincs jobb alapokon), mint annó Sólyom László a köztársasági elnökségnél. ATV behívta a minap Vitézyt az Egyenes beszédbe és én 1-2 percet bírtam belőle, annyira nem bírtam a kérdező hölgy agresszív, partnerbe a szót befojtó, értetlen stílusát. Miközben Vitézyre meg kiváncsi lettem volna.
Vitézy komoly(an vehető) figura, viszont szerintem nem való politikai pozícióba, és a főpolgármester pont az lenne. Szakmai pozíció kéne neki, pl közlekedési államtitkár 🤷
* Vitézy volt vezető, talán nem is csinálta rosszul (de kevés az infóm a megítéléséhez). Ha ő motívált rá, hogy nagyobb léptékben kipróbálja magát vezetőként, én a rettenetes magyar felhozatalban adnék neki esélyt.
* Politikailag sem nyírnák talán annyira, mint Karácsonyt, miközben egy Lázárral Tarlósnak is voltak gondjai annó.
* A politika nevű - perdöntően szájkaratével operáló - homokozóban a probléma, hogy a NER kimaxolta azt, hogy lényegében diszjunkt az a két halmaz, hogy (1) politikus (2) tisztességes hozzáértő. És ez Vitézy személyétől független. Az én tételem az (nyitott vagyok minden cáfolatra), hogy a NER-ben nem lehet SENKI jó/hatékony ÉS ugyanakkor tisztességes vezető (amennyiben NER-radar felett van). Budapest egészen biztosan radar feletti.
* A NER-szakértelem mindig csak odáig működött, hogy KI diszponáljon az elkölthető közjavakon és soha senkit nem érdekelt, a HOGYAN ("mi kutyánk kölyke, majd bevédjük" alapon)
Demokráciánal alapvető eleme a verseny és az ezzel járo kavarás. De Magyaroszág nem demokrácia így az hogy a NER különböző tagjai/társutasai mit adnak elő az a választók megtévesztésének egy újabb eszköze csak.
Érdekes életérzés lehet az, ha valaki SZDSZ szeretne lenni.
Közismert ugyanis, hogy az SZDSZ siklatta ki a rendszerváltást azzal, hogy az MDF/SZDSZ paktum aláírásával (ami a kétharmados törvények körének drasztikus szűkítését eredményezte) lényegében megszüntette a parlamenti kontrollt az Antall-kormány gazdaságpolitikája felett, és így szabad utat engedett Antall dilettáns gazdasági ámokfutásának, az ország kirablásának és a gazdaság romba döntésének.
Mert az SZDSZ annyira hülye volt a demokráciához, hogy már az elején képes volt feláldozni a demokrácia legalapvetőbb érvényesítési módját, a parlamenti törvényhozói kontrollt.
Pedig ha az SZDSZ nem írja alá a paktumot, akkor a totálisan dilettáns Antall-kormány néhány hónapon belül kormányképtelenség miatt megbukott volna, és akkor az MDF rákényszerült volna a nagykoalíció alakítására és egy pártfüggetlenekből álló szakértői kormány elfogadására, és akkor megúszhattuk volna az ország romba döntését.
Ha tehát Ungár a SZDSZ politikai szerepének betöltésére vágyik, akkor nyilvánvaló, hogy fogalma sincs arról, hogy az SZDSZ milyen kártékony szerepet töltött be a magyar politikában.
Az pedig már egyenesen Ungár ép elméjét kérdőjelezi meg, hogy Ungár fejében egyáltalán felmerülhetett az, hogy pont Orbán dróton rángatott ejtőernyősét, a minden szempontból tökéletesen alkalmatlan Vitézyt jelölje főpolgármesternek.
Látom, nem sikerült értésig olvasnod, amit írtam.
Antall kormányra kerülésekor az alkotmány szerint minden olyan törvény, ami a lakosság életkörülményeit jelentősen megváltoztatja, kétharmadosnak minősült.
Tehát a paktum nélkül Antall nem tudta volna meghozni azokat a törvényeket, amelyek a rablóprivatizációt, a téeszek szétverését, az egyházak egyoldalú kárpótlását, az önkormányzati ingatlanvagyon elkótyavetyélését stb. lehetővé tették, hanem már az első költségvetés leszavazásakor lemondásra kényszerült volna.
A paktum révén viszont Antall lényegében szabad kezet kapott a gazdasági ámokfutásra, mivel az ehhez szükséges törvényekhez csak egyszerű többsége volt szükség.
Az SZDSZ nyilvánvalóan azért írta alá a paktumot, mert úgy gondolta, hogy fordított helyzetben ő sem szeretné, ha a fontos gazdasági törvények megszavaztatásához a képviselők kétharmadának meggyőzésére volna szükség.
Pedig a kétharmados törvények célja pont ez volt.
Tehát az SZDSZ a paktummal elárulta a parlamenti demokráciát, mivel gyakorlatilag megszüntette a parlamenti kontrollt a kormány gazdaságpolitikája felett.
Amúgy pont az Unió gyakorlata bizonyítja, hogy megfelelő érdekegyeztetés esetén még az egyhangú szavazás előírása sem eredményez működésképtelenséget, vagy kezelhetetlen zsarolási potenciált.
Még a szándékosan konfliktusokat generáló Orbán is csak a politikai döntések egy szűk körében trollkodik, mivel a döntések túlnyomó többségében a vétóval a saját érdekeit sértené.
Tehát erős költői túlzás a kormányzóképességet a kétharmados szavazati többség előírásától félteni.
Úgy tűnik, fingod sincs a parlamenti demokrácia céljáról.
1. A rendszerváltás után nálunk egyedül a nagykoalíciónak lett volna értelme, mivel csak ez akadályozta volna meg azt, hogy a pártok a parlamentben ne egymással háborúzzanak, hanem összefogva az ország dolgaival foglalkozzanak.
Még az elnyomott dél-afrikai négerekben is volt annyi felelősségtudat a saját országuk iránt, hogy a kormányra kerülésük után a korábban kormányzó fehérbőrű párttal léptek koalícióba, mivel tudták, hogy segghülyék az ország kormányzásához, tehát a hozzáértők segítsége nélkül romba döntenék a gazdaságot.
Csak a magyar jobboldal volt annyira aljas, hogy nem tudta az ország érdekében félretenni a gyűlölködését, és nem volt képes egy nagykoalícióval megosztani a kormányzás felelősségét.
Az elvtelen SZDSZ pedig a paktummal lemondott az egyetlen eszközről, amivel az MDF a nagykoalícióra rákényszeríthető lett volna.
2. Pont a költségvetésnél a leginkább indokolt a kétharmados előírás, mivel ez kényszeríti a pártokat arra, hogy széles körű érdekegyeztetés és megállapodás alapján döntsenek a közpénzek felhasználásáról.
Mert minél szűkebb kör dönt a költségvetésről, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a törvény nem az ország valódi érdekeit szolgálja.
3. Ha a kormány nem elvakult pártérdekeket szolgál, hanem széles körű egyeztetésre és megegyezésre törekszik, akkor a törvényjavaslataihoz simán meg tudja szerezni a kétharmad támogatását.
Normális országban a költségvetés egy hosszú távú, kormányciklusokon átívelő stratégiát követ, ezért egy ésszerű költségvetésben az ellenzék legfeljebb csak néhány vitatható pontot találhat, amiben könnyen egyezségre lehet jutni.
Tehát a költségvetési törvény kétharmadossága nem a kormányképességet, hanem csupán a kormányzat gazdasági ámokfutását akadályozza.
4. A lakosság életkörülményeit jelentősen megváltoztató törvények kétharmadosságához a kerekasztal-tárgyalásokon nem az ellenzék, hanem pont a szocialisták ragaszkodtak, mivel az ország érdekében szerették volna, ha a rendszerváltás után a fontos kérdésekben csak széleskörű támogatással lehet törvényeket hozni.
5. Az Antall-kormány döntéseiről már az elejétől fogva látni lehetett hogy szakszerűtlenek és hibásak, és hatalmas kárt okoznak az országnak.
Mit gondolsz, miért robbant ki már néhány hónappal Antall kormányra kerülése után a taxisblokád?
Azért, mert Antall a hatalmával visszaélve kezdettől fogva olyan törvényeket hozott, amelyek széles körben felháborodást keltettek.
Kizárólag az SZDSZ által aláírt aljas paktum tette lehetővé azt, hogy Antall sorozatban hozhatott az ország számára súlyos károkat okozó törvényeket, és hogy az ámokfutásával nagyobb gazdasági kárt okozhatott az országnak, mint a második világháború.
A paktum nélkül Antall már 1990 őszén csúfosan megbukott volna, és az MDF rákényszerült volna arra, hogy nagykoalícióban, egy közös megállapodással felkért szakértői kormánnyal kormányozzon tovább.
A rendszerváltás utáni kialakulatlan magyar demokrácia helyzete lényegesen különbözött a már kiforrott és stabilizálódott demokráciáktól.
Nálunk ugyanis jelentős kockázata volt annak, hogy a törvényhozás első éveiben tudatlanságból, tapasztalatlanságból vagy egyoldalú pártérdekből az ország számára súlyos kárt okozó törvények születnek.
Ráadásul sejthető volt, hogy - korábbi demokratikus tapasztalat lehetősége híján - az első kormány és az első parlament szakmailag felkészületlen lesz az előtte álló feladatok megoldására.
Ezért teljesen ésszerű elvárás volt, hogy az első időszakban csak széleskörű konszenzussal születhessenek a lakosság életkörülményeit jelentősen megváltoztató törvények.
- - -
Nyilván azért nem vagy képes a széleskörű konszenzus szükségességét megérteni, mivel láthatóan az a rögeszméd, hogy a választópolgárok nem a képviselőknek, hanem a pártoknak adnak megbízást az ország vezetésére.
Pedig tudnod kéne, hogy az alkotmány nemcsak a kormányt kötelezi pártsemlegességre, hanem még a törvényhozásban is kifejezetten tiltja a pártok általi hatalomgyakorlást.
Ezért is vérlázító, amikor Orbán azt hazudja, hogy őt a választók hatalmazták fel arra, hogy azt tegyen, amit akar.
Mert a választók csupán az ország érdekeinek szolgálatára fogadták fel.
Tehát nem az számít, hogy őneki milyen ideológiája vagy programja van.
Hanem csak az számít, hogy amit csinál, az jó-e az országnak, vagy sem.
Fel kéne már végre fognod, hogy a képviseleti demokráciákban a képviselők nem a pártjuk programját vagy ideológiáját, hanem kizárólag az ország érdekeit kötelesek képviselni.
Benne van az esküjükben, tehát le sem tagadhatják !!!
Tehát a képviselőknek nem a legtöbb mandátumot szerzett párt akaratát, hanem az ország érdekeit kell felelős törvényhozói munkával a kormánnyal szemben érvényre juttatni.
A kétharmados többség előírása pedig pont arra adnak garanciát, hogy ne szülessenek olyan törvények, amelyekben nincs széleskörű egyetértés.
Az csak a paktumot megkötő magyar pártok becstelenségéről árulkodik, hogy a parlamentet az ország háza helyett kezdettől fogva a pártok csataterének tekintették, és ezért a kétharmados törvényekben sem a konszenzuskeresés szükségességét, hanem csupán a kölcsönös zsarolás lehetőségét látták.