A térkép nem hazudik: a magyar kormányt csak a szavazatok érdeklik, nem Erdély
Már egy hete villanydrót húzódik a 101-es vasútvonal felett. Oké, Ésiket már megint rabul ejtette a vonatbámulási szenvedélye, gondolhatja a rutinos Múzsa-olvasó. De többről van szó. Bemutatom, hogy két vasúti térkép hogy mutatja meg, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának Erdély-politikája szimpla szavazatvásárlás, nem pedig a magyar nemzeti érdekek képviselete.
Baross Gábor: agy, küllő, abroncs
Menjünk vissza Baross Gábor idejébe! Baross Nagy-Magyarország vasúthálózatát úgy képzelte el, mint egy kereket. Budapest a kerékagy, a fővonalak a küllők. Ahol ezek a széttartó küllők már kezdenek nagyon eltávolodni egymástól, oda jön az “abroncs”. (Ma már ezt részben meghaladta a vasúti hálózatok fejlesztése, kívánatos lett volna az egykori másod-harmadosztályú vasútvonalak fejlesztésével olyan hálózatot csinálni, ahol több az átjárás a küllők között. Az “interrégió” vonatok értelme az lenne, hogy ne kelljen két szomszédos régió között a vasúti közlekedés ne Budapesten keresztül bonyolódjék. A vasúthálózat így inkább pókhálóra hasonlítana)
Ha ránézünk Kis-Magyarországra, szépen látszik az agy és a küllők. Az abroncsot viszont már Románia területén kell keresni.
A trianoni békediktátum egyik fontos mozzanata volt, ahogy arról már sokszor írtam, hogy a “kerékabroncs” jómódú és multikulturális városait elcsatolják.
Ugyanis a kerékabroncs kijelölte, hogy hol találkozik Nagy-Magyarország magyar többségű magterülete a román/szlovák/szerb többségű külső részekkel. Ezek a városok élénk gazdaságú és pezsgő kultúrájú ipari-kereskedelmi központok lettek.
Az elvágásukkal viszont román perifériák lettek, míg a magyar Alföld keleti része megkezdte lesüllyedését, hiszen elvesztette a természetes regionális központjait. Egy teljes Nagy-Magyarországon pl. Békés megye fiataljai nemcsak a pesti és debreceni, hanem a nagyváradi és a kolozsvári egyetemi helyeket is nézegetnék.
A 101-es vonal egy “küllő”
A 100-as (debreceni) vonalból ágazik ki, és előbb Nagyváradot, majd Kolozsvárt köti össze a budapesti kerékaggyal. Románia vasúti térképére pillantva nyilvánvaló, hogy az egykori Baross-féle elképzelések az ottani vasúti koncepcióban másodlagosak. A 101-es romániai folytatása, a 300-as majd egyszer (mindig tíz év múlva) lesz villamosítva, meg a sebessége megemelve.
130 éves probléma, avagy tényleg akarták a románok Trianont?
Az erdélyi politikai elit, függetlenül attól, hogy román vagy magyar, állandóan elégedetlenkedik amiatt, hogy miközben Erdély adja a román nemzeti össztermék nagyobb részét, minden fejlesztési pénz a Regátba meg Havasalföldre zúdul be. Az egykori MÁV-vonalak száz év után is még sok helyen külön, elhanyagolt, a román vasúthálózatba szervesen nem illeszkedő rendszert alkotnak.
Ezt egyébként az erdélyi romániai értelmiség jó előre látta. Pont annyira kedvelték a bukaresti rezsimet, meg az import német királyt, mint a magyarok. Ők speciel szerettek volna a fejlett Monarchia és nem a perifériaállam Románia része lenni, és egészen úgy kb. 1894-ig eszük ágában sem volt elszakadni. (mármint a nem szélsőnacionalista, hanem az eszét használó részének) Hogy utána miért? Olvassatok utána a Memorandum-per történetének, a magyar történelemoktatás nagyvonalúan át szokta ugrani.
Ha a magyar kormány tényleg a Nemzeti Ügyek Kormánya lenne, akkor kereste volna a kapcsolatot az erdélyi román politikai elittel, nem élezte volna ki velük az összes létező politikai fronton a viszonyt. A vonal Nagyváradig (ha már úgy gondoljuk, hogy Nagyvárad magyar város) magyar pénzből lenne villamosítva. A Kolozsvárig tartó villamosítás és felújítás érdekében pedig az összes magyar EP képviselő, megállás nélkül lobbizna. (Már persze ha nem lennének páriának nézett politikai zombik Brüsszelben, akiket mindenki kerül mint a leprást.)
Trianont nem melldöngetéssel visszacsinálni, hanem okos politikával értelmetlenné tenni
Mert akkor visszaállna a rend, hogy Nagyvárad és Kolozsvár természetes fővárosa nem a kétezer méteres hegyek túloldalán levő Bukarest, hanem a villamosított fővonalon vonattal 3-4 óra alatt elérhető Budapest. Innentől kezdve mindegy hogy van-e ott határ vagy nincs, román vagy magyar a többség. Magyarországot kell ismerni, Budapest a hozzánk közel levő Európai Nagyváros.
Na ehelyett marad az, hogy mostmár nem Püspökladányban akasztják le a nagyváradi és kolozsvári vonatot a villanymozdonyról, hanem Biharkeresztesen. Hurrá. Ja és közben annyi pénzből, amennyiből Japánban a maglev vasút épül, egy másik küllőt, a Szerbia felé tartót fejlesztik. Tehervonati forgalomra, Szabadkát meg nyugodtan viheti a nacionalista politika mögé bújó szerb meg crnagorác maffia.
Viszont minden templom Székelyföldön kapott vadonatúj, szép fényes réz tetőt. Olcsóbb, mint felelősen politizálni, meg Kövér Laci bácsi is jobban érzi magát tőle. Csak a trianoni sokkot nem enyhíti. Az úgy tűnik, hogy nem nemzeti ügy.
Hadd emlékezzek meg itt Sever Bocu-ról (1874-1951), erről a román politikusról, jogászról és újságíróról, aki igazi román hazafi volt ugyan (például a posztban is említett Memorandum-per vádlottjai mellett szervezett 18 éves korában szülővárosában, Lippán tüntetést), de - bánsági lévén - Trianon után az új bukaresti hatalmat és az innen diktált politikai és gazdasági centralizmust mindennél jobban megvetette.
Ő fordította románra Eötvös József "A nemzetiségi kérdés" című művét. Meggyőződéses regionalista volt, aki egész életében amellett érvelt, hogy a történelmi régióknak jelentős autonómiát kell adni. És mindezt (pechjére) a kommunista hatalomátvételt követően is hangoztatta. Hónapokon át tartó kínzások után a komancsok máramarosszigeti börtönében hunyt el 1951-ben, testét egy hulladéktelepen ásták el.
Egyebek mellett ezt mondta bukaresti parlamenti képviselőként valamikor a harmincas években:
"A centralizmusnak nincs nemzetisége. Akár magyar, akár román, ugyanazokhoz a logikus következményekhez vezetett: kizsákmányolás vagy szegénység."
Ez a mondata válasz volt az akkori román miniszterelnök, Nicolae Iorga (politikus, író és történész) következő kijelentésére:
"Egy bukaresti sikátor többet ér, mint a Bánság és Erdély összes falva."
Nem tudom mennyire történelmi tény, mennyire szóbeszéd! Állítólag ezt a területet épp az itt lévő vasutak miatt csatolták Romániához, cserébe megkapták a Franciák az üzemeltetését. Ha jól megnézed az "abroncsot", az nem Erdély, hanem Partium.