Az aktivistának véleménye van, a külügyminiszternek álláspontja
és három év külügyminiszterség nem volt elég Annalena Baerbocknak, hogy ezt megtanulja
A múltkor megkaptam egy (nem olyan) kedves kommentelőtől, hogy aki Neue Zürcher Zeitungot olvas, az meg is érdemli. Bizonyos jelekből arra következtettem, hogy az illető a Rote Flagge aber in grün (korábbi nevén: Süddeutsche Zeitung) lelkes olvasója. A német mainstream sajtóval van egy olyan apró gond, hogy elmerült a politikai korrektség mocsarában, így meghagyja a szélsőségeseknek a szórakoztatóan ügyetlen német politikusokon röhögést.
Pedig hát van min…
Na a NZZ nem ilyen, ők röhögnek, mint most pl. Annalena Baerbock német külügyminiszteren, aki nagyjából akkora mérföldkő a német diplomácia történetében mint Petikeh a magyaréban.
Egy vacsora, aminek nem kellett volna kiderülnie
Annalena Baerbock külügyminiszter ugyanis szeptemberben egy vacsorát adott. Ilyet szokott csinálni minden külügyminiszter, nem is nagyon szokták az ilyesmit nyilvánosságra hozni. Erről a konkrét vacsoráról is lehet tudni, hogy volt, és hogy 1900 eurót véstek fel az Auswärtiges Amt repi-kiadásai közé.
Mielőtt továbbmegyünk, egy német idézet, az NZZ a zöld Bundestag-frakció oldaláról vette. Hogyaszongya:
«Gute Politik braucht den lebendigen Dialog zwischen Politiker*innen und den vielen gesellschaftlichen, wissenschaftlichen und wirtschaftlichen Interessen mit ihren vielfältigen Praxiserfahrungen und Perspektiven. Der muss aber transparent und offen sein und darf nicht hinter verschlossenen Türen stattfinden.»
“A jó politikához szükség van a sokrétű tapasztalattal, nézőponttal bíró társadalmi, tudományos és gazdasági érdekek és a politikusok közötti élénk párbeszédre. Azonban ennek átláthatónak és nyíltnak kell lennie, nem történhet zárt ajtók mögött.”
Ennek a vacsorának a vendéglistája azonban titkos, és biztonsági okokból kérdésre sem mondta meg a német külügy, hogy kik voltak ott. Itt a szerző twitter posztja a témában.
Kiegyensúlyozott antcioni…szemiták
Azt lehetett tudni, hogy a “Közel-Kelet Szalon” célja a “két oldal közötti párbeszédhiány” megoldása volt. Az egész talán fel se tűnt volna senkinek, ha az egyik vendég, bizonyos Alena Jabarine nem rakja ki ezt a képet sztoriba’
Németül nem tudóknak, a szöveg kb arról szól, hogy egy “kis, bizalmas körben” vacsorán vett részt a külügyminiszterrel, ahol arról volt szó, hogy miközben a nemzetközi büntetőbíróság vizsgálja, hogy Izrael népirt-e, etnikai tisztogatás van Ciszjordániában, naponta látunk izraeli háborús bűnöket, Németország szerepvállalása nem valami dicséretes.
Erre azért már felkapódtak fejek, mert ezeket a szövegeket palesztin zászlót lengetős tüntetéseken szokták elmondani, nem pedig fehér asztalnál egy bizalmas vacsorán a külügyminiszternél.
Egy másik aktivista is posztolt, Emilia Roig (szintén történetbe, már nem elérhető) arról, hogy ezt az alkalmat a ciszjordániai és gázai öldöklés elleni tiltakozásra használja fel. Roig aktivizmusában antikapitalista, radikális feminista törekvésnek rá, a woke szó kiváló illusztrációja lehetne.
Egy aktivistának véleménye van, a külügyminiszternek álláspontja
Ezzel olyan nagy gond nem is lenne, hiszen szólásszabadság van, és valóban vannak arra utaló jelek, nem is kevesek, hogy minden izraeli propanda ellenére, miszerint ők nagyon óvatosan és körültekintően háborúznak, azért megy a gyalu, és ahol megy a gyalu, ott hullik a forgács. A háború ködében pontosan nem látni mi történik, de a magam részéről még akkor sem utasítok el minden ilyen hírt, ha véresszájú vókoktól jön mint most is. Remélem egyszer tényleg eljut az a környék oda, hogy ezeket a dolgokat korrekten kivizsgálják.
A gond azzal van, hogy ezek a finoman szólva egyoldalú álláspontok egy adófizetői pénzből tartott munkavacsorán hangzottak el. Tegyük hozzá, hogy a két aktivista munkásságában a tavaly októberben megölt és halálra erőszakolt, szexrabszolgának elhurcolt izraeli civilekről nem sok szó esik.
Rajtuk kívül még öt résztvevő neve ismert. Ezek között van Michael Barenboim, aki a nagy zongorista Daniel Barenboim fia. Az apukáé a Tökéletes Belépés:
A másik oldal részéről…hát…ööö
Michael hegedűművész, az apja által alapított “East-West Divan Orchestra” nevű együttes koncertmestere, amelyben zsidó és palesztin fiatalok játszanak együtt. Az idős Barenboim elkötelezett híve volt (él még, de nagyon beteg, nem jelenik meg nyilvánosság előtt) számos politikai és kulturális gát lerombolásának, pl. ő mert először Wagnert vezényelni Izraelben és a nyilvános botrányt hosszas vitává változtatta, zenéről, kultúráról, antiszemitizmusról. Fia Izrael politikájának ismert kritikusa.
Szintén jelen volt Omri Boehm filozófus, aki szintén kritikus Izraellel szemben, és pl. a bécsi Holokauszt-múzeum fel is függesztett vele minden együttműködést, mert szerintük Holokauszt-relativizáló is.
Nade akkor ezek a vók pro-palesztin aktvisták és anticionista zsidó értelmiségiek kivel folytattak párbeszédet? Ki képviselt az ellenkező oldalt? Az NZZ nem volt rest, körbetelefonálta a nagyobb németországi zsidó szervezeteket, hogy ők tudják-e ki volt meghívva. Nem tudják, de ők biztosan nem.
Párbeszéd saját magunkkal
Jelen volt a Bundestag emberijogi megbízottja, Luise Amtsberg, Baerbock párttársa, akiről az NZZ azt ásta ki, hogy nemrég leült nagyinterjúzni egy youtuberrel, aki egy másik interjújában Ramallahban Szaid Bana helyi Hamasz-vezetőt “barátomnak” szólította.
Akárhonnan is nézzük, ez a vacsora sok mindent szolgált, de a párbeszédet, azt nem.
Nem nagyon lehet ezt másképp mondani, hogy a német külügyminiszter egy vacsorára meghívta az Izrael-ellenes német értelmiséget a művésztől a véresszájú vók ámokfutókig.
Mindezt úgy, hogy közben a német elhárítás vért izzadva próbálja felgöngyölíteni Németországban az iszlamista szervezetek (köztük a Hamasz) hálózatait, és kb. hetente van botrány abból, hogy ezek a hálózatok milyen meglepő helyeken bukkannak fel.
Mindezt úgy, hogy hivatalos német álláspont szerint a Hamasz terrorszervezet, a 2023. október 7-i esemény, továbbá Izrael rakétázása gázai és libanoni területről terrortámadás. Baerbock kormánya hivatalosan segíti Izraelt a terrorellenes harcban.
Ráadásul az egészet megpróbálták sutyiba’ intézni, aztán pedig “biztonsági okból” nem adják ki a neveket. Nem tudom mitől tartanak. Én mondjuk Moszad-vezérként biztosan meg lennék sértődve, hogy ezek azt hiszik, hogy az izraeli külügy asztalán nem volt ott a vacsora másnapján a vendéglista.
Csak a kiderült nevek között biztosan van 2-3 olyan, akinek folyamatosan van izraeli “árnyéka”. És hát ott van az a nehezen megkerülhető dolog, hogy mostanában nem épp a zsidók szokták bántani a muszlimokat Németországban, hanem fordítva.
Külügyminiszterként így elcseszni valamit, az nagyon szép teljesítmény. Ez még nálunk is minimum államtitkári helyet érne…
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Tisztelt Vzfszk!
Attól tartok, hogy nem ez lett a Múzsa történetének legátgondoltabb/koherensebb/tárgyilagosabb stb. posztja. Megértem, hogy az NZZ remek folyóirat, de talán adjuk meg annak is az esélyt, hogy az újságírók sem feltétlenül rukkolnak elő életük főművével minden lapszámban.
Milyen problémák vannak ezzel a poszttal?
1. A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka
Az ismertetésből kiderült, hogy semmit nem tudunk arról, hogy pontosan kik vettek részt ezen a vacsorán és miről folyt a beszélgetés. Összesen 7 személyt sikerült beazonosítani, de nyilvánvalóan jóval többen voltak és még az is lehetséges, hogy voltak közöttük teljesen más nézeteket vallók is. Ennek hiányában kijelenteni, hogy „Izrael ellenségei” (Israelfeinde) vettek részt ezen a vacsorán, nem igazán helyénvaló, sőt, ha megnézünk minden nyilvánosságra került nevet – ahogy lejjebb bemutatom -, akkor még az is lehetséges, hogy a hőn áhított párbeszédre, sor került eltérő nézetet képviselő kulturális szereplők között.
2. Izrael állam tevékenységének kritizálása nem antiszemitizmus vagy terrorizmus, ahogy a szerző elegánsan sugallja
Sanyit az olvasók informatív posztjai mellett stílusáért is szeretik, de talán van egy határ, amit nem szerencsés átlépni. Az „antcioni…szemiták” biztos nagyon szellemes szókapcsolat, de egyértelműen azt az üzenetet képviseli, hogy aki Izrael gázai hadműveletét kritizálja, az antiszemita, még ha egyébként esetleg zsidó is.
Sajnos a cikkből nem igazán derült ki, hogy milyen borzalmas kijelentéseket tett az a 7 beazonosított résztvevő, ami miatt ez az állítás helytállónak tűnhetne.
Alena Jabarine állítása, miszerint a Nemzetközi Bíróság – nem a Nemzetközi Büntetőbíróság, itt kicsit tévedett a Vzfszk., kb. a komplett magyar sajtóval együtt – vizsgálja a Népirtás elleni egyezmény potenciális megsértését, tényszerű. Az, hogy a Gázában történt események minősülhetnek-e háborús bűncselekménynek, eldöntendő jogi kérdés, mindenesetre a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészsége úgy látja, hogy fennáll ennek alapos gyanúja. (Az elfogatóparancs iránti kérelem jogi megalapozásában többek között olyan hírhedt antiszemita is közreműködött, mint a nemzetközi büntetőjog élő legendája, a holokauszttúlélő Theodor Meron, aki többek között az izraeli külügyminisztériumban is dolgozott, emellett a New York University professzora és a Jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszék volt elnöke.) Biztosan szoktak tehát ilyen szövegek elhangzani „palesztin zászlót lengetős tüntetéseken”, de bevallom, hogy én már nemzetközi jogi konferencián is hallottam erről szóló diskurzust.
Szegény Emilia Roigról kiderült, hogy „aktivizmusában antikapitalista, radikális feminista törekvésnek rá, a woke szó kiváló illusztrációja lehetne”. Ez a mondat nem teljesen világos, mindenesetre annyi biztos, hogy rossz ember, mert woke, és ugyancsak kritizálta Izrael gázai hadműveletét.
Michael Barenboimnak láthatóan ugyanez a bűne, Omri Boehmről viszont azt is megtudjuk, hogy a bécsi Holokauszt-múzeum szerint Holokauszt-relativizáló. Azt mondjuk nem tudtuk meg, hogy miért került rá ez a címke, ahogy azt sem, hogy korábban a Shin Bethnél szolgált és mindig ügyel arra, hogy egyaránt elítélje a Hamász terrorakcióit és Izrael hadműveletét is.
3. Legalább egy nem Izrael kritikus kulturális szereplő biztosan jelen volt, csak róla valamiért nem beszélt az NZZ
Kimaradt az ismertté vált résztvevők közül Günter M. Ziegler német matematikus, a Berlini Freie Universitat elnöke, akitől egyetlen Izraelt kritizáló megjegyzést sem találtam, viszont idén júliusban azzal került a német sajtóba, hogy egy palesztinpárti tüntető leöntötte vízzel, emellett meg is fenyegették, mert eltávolíttatott egy Izrael elleni tábort az egyetemről, mivel féltette a zsidó diákok testi épségét.
https://www.juedische-allgemeine.de/politik/fu-praesident-guenter-ziegler-mit-wasser-attackiert/
4. Lehet, hogy Baerbock nem is olyan aktivista?
A gonosz aktivista Baerbock ellen egyébként kevesebb, mint egy hónappal ezelőtt írt alá 300 német tudós egy levelet, amelyben az eltávolítását követelték, mert azt mondta – teljesen helytállóan -, hogy a gázai polgári épületek elveszthetik védett státuszukat a nemzetközi jog alapján, amennyiben a Hamász katonai célokra használja azokat. Megerősítette emellett, hogy Németország támogatja Izrael önvédelemhez való jogát.
https://www.middleeasteye.net/news/academics-call-german-foreign-minister-retract-gaza-comments
Summa summarum, szerintem ez egy nem túl jól sikerült poszt, ami minimális ténybeli alapra maximális prekoncepciót fűz. Talán annyi tanulságot érdemes belőle leszűrni, hogy még egy NZZ cikk zanzásítása előtt sem árt a kutatómunka…
A svájci német értelmiség a helyi pa'asztokhoz hasonlóan karcos, józan, csendes és emellett vágós humora van.