Az elnök beszéde

Macron és Európa halandósága

Emmanuel Macron április 25-én nagyívű beszédet mondott a Sorbonne egyetemen, ahol felvázolta, hogy látja az Európai Unió jelenét és jövőjét. Ebből a majdnem két órás beszédből egyetlen kiragadott mondat járta be a világsajtót (ahogy az már lenni szokott): “Európa halandó, Európa meghalhat”. Macronról sokan vélik azt, hogy szeret nagyokat mondani (ebben igazuk van), de amikor konkrét cselekvésre kerül sor, nem igazán tud eredményeket felmutatni (ez vitatható). Macron 2017-ben (majd 2022-ben) markánsan EU-párti programmal győzte le az euroszkeptikus nacionalista Le Pen-t, és bár az azóta eltelt viharos 7 év rengeteg vargabetűt hozott a politikájában, ebben teljesen konzekvens maradt.

Ki lehet jelenteni, hogy évek óta ő képviseli a leghatározottabban a föderalista Európai Unió eszméjét, nem csak a (most már nem is annyira) különutas lengyelekkel és magyarokkal, hanem az ímmel-ámmal langyoskodó németekkel szemben is. Macronról azt is érdemes tudni, hogy filozófiát (is) végzett, és magát “filozófus-politikusnak” tartja.

Nem csoda tehát, hogy a beszédeiben szeret nagy történelmi és elméleti áttekintéseket adni a konkrét programok felvázolása mellett, és most is pontosan ezt tette. A rövid távú célja természetesen az EU-parlamenti választási kampány beindítása volt, ahol jelenleg a Le Pen-féle szélsőjobboldal áll nyerésre (bár náluk nem ez lenne az első eset, hogy a választásokon jóval gyengébben teljesítenek, mint az előzetes felmérésekben, szóval meglátjuk), de ezen túlmutatóan az elnökségének hátralevő 3 évére is kijelölte az irányt.

Macron még nagyon fiatal (47 éves), tehát az is elég valószínű, hogy a mandátuma lejártával is folytatni kívánja majd a politikai karrierjét, mégpedig minden bizonnyal összeurópai szinten (mondjuk bizottsági elnökként). Érdemes tehát odafigyelni arra, amit mond, mert neki jóval nagyobb hatása van (és lesz) az EU politikájára, mint mondjuk …khm… Orbán Viktornak.

2017-től 2024-ig

Macron visszautal a közvetlenül a megválasztása után szintén a Sorbonne-on tartott nagy Európa-párti beszédére, ahol először vázolta fel az EU átfogó reformjának vízióját “francia módra”. Ezt ő “európai stratégiai szuverenitásnak” nevezi, amelynek a lényege, hogy a kontinens föderalizációjával önálló hatalmi tényezőként léphessen fel a világban, nem pedig csak az Egyesült Államok csatlósaként az egyre ingatagabb nyugati szövetségi rendszerben.

Macron az azóta eltelt 7 évet “részben sikeresnek” ítéli, ahol az EU többé-kevésbé sikeresen vette fel a harcot olyan - története során példátlan - kihívásokkal, mint a BREXIT (némi elégedettséggel jegyzi meg, hogy azóta egyetlen európai ország sem foglalkozik komolyan az Unióból való kilépés gondolatával), a Covid-világjárvány (ahol az EU mind az oltások közös beszerzésében és elosztásában, mind a tagországoknak nyújtott gazdasági segítségben messze túlment azon, ami azelőtt elképzelhetőnek tűnt volna …khm… Orbán obstrukciója ellenére), valamint az Ukrajnának nyújtott segítség és az orosz fenyegetésre adott gazdasági és politikai válasz (megint csak Orbán ellenében - ebből is látszik, mennyire “erős ember” ő…).

A német-francia tengely problémái

A francia elnök többször kitért a német partnerségre, ahol nagyon udvariasan és diplomatikusan, de határozottan utalt rá, hogy Németország (és uniós szövetségesei) önös gazdasági érdekekből szinte minden tekintetben kiszolgáltatták Európát idegen hatalmaknak: védelmi és biztonsági szempontból az USA-nak, az energiaellátásban Oroszországnak, és ipari-technológiai vonalon (részben) Kínának.

Márpedig a hidegháború utáni, viszonylag békés és szabadkereskedelem-párti időknek úgy tűnik hosszú időre vége, és az említett hatalmak egyre inkább veszélyt jelentenek Európa jövőjére nézve (még az USA is, amennyiben Trump visszatér).

Nagy problémának látja továbbá az EU fokozódó technológiai és gazdasági lemaradását, különösen az Egyesült Államokhoz, de bizonyos high-tech iparágakban Kínához és Kelet-Ázsiához képest is, miközben az európai tech-cégek nem vigyáznak eléggé a saját szabadalmaikra és knowhow-jukra (ez utóbbi különösen pikáns ízt kapott a mostani németországi kínai kémbotrányok tükrében).

Fontos kérdés továbbá, hogy a szabad kereskedelemre alapozott EU hogyan reagáljon a világban egyre inkább jellemző protekcionista tendenciákra Kínától az Egyesült Államokig (ahol Biden gyakorlatilag folytatta Trump “America First” politikáját, csak átkeresztelte “Inflation Reduction Act”-re). Ebben a kérdésben a hagyományos francia protekcionizmus mindig is ütközött az exportra alapozott német gazdaságpolitikával, és ez most sincs másképp.

A migráció nem csak a jobboldalon téma

Nyilván egyáltalán nem függetlenül az EP-választási kampánytól (ahol sokan a jobboldal megerősödésére számítanak) a francia elnök igen hangsúlyosan beszélt a közös európai határvédelem megerősítéséről, valamint a bevándorláspolitika harmonizációjáról összeurópai szinten.

Ez azt is mutatja, hogy ez a téma már rég nem csak a (szélső-)jobboldalt foglalkoztatja, és a mainstream politika nem engedheti meg magának, hogy továbbra is liberális “laissez-faire” alapon kezelje a kérdést.

Elméletileg Orbán (vagy Le Pen) akár örülhetne is ennek, hiszen a politikai identitásának sarokköve a bevándorlásellenesség, csakhogy ő jellemzően vehemensen ellenez (illetve megvétóz) bármiféle előrevivő megoldást, hogy azután jó hangosan a sorosista brüsszelitákat hibáztathassa az egy helyben topogásért.

Persze ez megint csak jóval szélesebb körű problémahalmaz Orbánnál, hiszen óriási a feszültség a schengeni övezet határán található tagországok (akik a migránsokat először fogadják), valamint a “belső területeken” található államok (pl Franciaország vagy Németország) között, amelyek általában a bevándorlók preferált célpontjai.

Európai védelempolitika

A francia légierő Dassault Rafale típusú vadászbombázói a napokban kapta meg Horvátország az első ilyeneket a francia légierő használt készletéből, alapos felújítás után

Macron szerint a legsürgősebb teendő az európai védelempolitika megerősítése, nyilván elsősorban az orosz fenyegetés ellen. Ennek kapcsán beszélt a nukleáris elrettentő erőről (Franciaország az egyetlen Uniós tagország, amely rendelkezik ilyennel), és még azt is felvetette, hogy adott esetben kész kiterjeszteni a francia nukleáris védőernyőt az egész EU-ra.

Megemlítette a koordinált európai haderő további kiépítésének szükségességét, mégpedig az Egyesült Királyság bevonásával, amelyre a Brexit elvileg nem kell, hogy hatással legyen. Nagyon fontosnak nevezte továbbá az európai hadiipar fejlesztését, mégpedig lehetőleg közös uniós beruházással (ahogyan ezt Kaja Kallas észt miniszterelnök felvetette), és a fegyverrendszerekre vonatkozó egységesített szabványokkal. Az ukrán háború alatt ugyanis kiderült, hogy a különböző európai országok által gyártott felszerelések nem feltétlenül kompatibilisek egymással. Ezeken kívül szorosabb együttműködésre és proaktívabb hozzáállásra szólított fel a hibrid és cyber-hadviselés, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban.

Gazdaság, jóléti állam, zöld növekedési modell

Energiaforrások, szociális modell, dekarbonizáció, világkereskedelem az új realitásokban. Európa Macron szerint túlszabályozott, nem beruház eleget és nem védi eléggé a belső piacát (elsősorban Kínától, de az USA-tól is). Piaci liberalizációra és új növekedési modellre van szükség, elsősorban az “zöld iparágakban” (félvezetők, hidrogéncellák, mesterséges intelligencia, elektromos autók, biotechnológia).

Egységesebb európai szabályok kellenek az energia, telekommunikáció és pénzügyi szolgáltalások területén (ezeket a Közös Piac eddig kevésbé érintette, pedig egy innovatív startup-nak ez EU 450 milliós piaca hatalmas versenyelőny). Macron itt meglehetősen ködösen magyarázza azt, hogy egyszerre van szükség deregulációra és aktív iparpolitikára (amelyek azért sok szempontból ellentmondanak egymásnak), de végül is ez a francia modell lényege, amit a németek nem nagyon szeretnek.

Tulajdonképpen itt megint visszakanyarodunk ahhoz, hogy a francia elnök (és az európai föderalizmus) ambícióinak legfőbb akadálya a Brexit után Németország. És ebbe természetesen a nukleáris energiát (és a francia atomenergia-ipart) is bele kell érteni, ahol Macron frusztrációja a németekkel szemben tapintható.

Szerinte nagy hiba, hogy a megújuló energiaforrásokat szembeállítják az atomenergiával, ahelyett, hogy mind a kettőt egyszerre fejlesztenék az európai kontinens “zöld” energetikai függetlenségének biztosítása érdekében. Természetesen kitér a mezőgazdasági politikára és az élelmiszer-önellátásra is, mint az európai szuverenitás egy fontos pillérére (ami megint csak egy hagyományos francia prioritás)

Kereskedelem, beruházások, innováció

Itt Macron nem mond új dolgokat, csak megerősíti az EU kereskedelempolitikájának legfőbb célját, miszerint a külkeresekedelem fontos és hasznos dolog, de kizárólag az európai normák és szabványok szerint, olyan kétoldalú szerződések alapján, amelyek feltételeit az EU diktálja.

Ez megint arról szól, hogy az Európai Unió csak akkor lesz képes megvédeni az érdekeit az egyre gyilkosabb globális versenyben, amennyiben képes önálló nagyhatalomként fellépni - amihez a mainál sokkal erősebb belső összetartás kell(ene). Egy másik probléma az európai beruházások alacsony szintje az innovációba, a tudásba és az új technológiákba az Egyesült Államokhoz és Kínához képest.

Sajnos itt megint csak az a probléma, hogy a nagy nettó befizető országok (különösen - kitalálhatjátok - Németország) továbbra is erősen vonakodnak növelni a közös kiadásokat. Az európai tőkepiacok is túlságosan fragmentáltak (nemzeti alapon), ami nagyban megnehezíti az innovatív iparágak kockázati tőke alapú finanszírozását.

Még több Európa

Összességében Macron az EU közös intézményrendszerének további kiterjesztését és megerősítését, vagyis a liberális és föderalista irányt forszírozza. És itt konkrétan ki is tér az európai demokráciát érő támadásokra, az orosz dezinformációs propagandára, valamint azokra a nacionalista erőkre (Viktor csuklani kezd…), akik az EU-t “büfének” tekintik, ahonnan kimazsolázhatják az nekik kedvező dolgokat, miközben tagadják az Unió alapelveit.

Megemlíti Lengyelországot, mint a demokrácia pozitív példáját, ahol sikerült Európa-párti kormányt megválasztani a nacionalista-autoriter helyett. Hogy végül mi fog ezekből a nagyívű tervekből megvalósulni, nagy kérdés.

Macron és maga Franciaország sem elég erős ahhoz, hogy a szükséges reformokat keresztülverje a 27-ek egy részének ellenállásán (köztük Németország, az EU messze legerősebb gazdasági hatalma). Ennek ellenére fontos, hogy ezeket a célokat valaki nyíltan és határozottan képviselje, és Macron (és Franciaország) ahhoz viszont elég erős, hogy a kijelentéseire odafigyeljenek, és aktívan alakítsa az összeurópai politikai diskurzust.

Nekünk magyaroknak különösen érdekes ilyesmiket hallani egy államfőtől, aki nem 60-as IQ-ra lebutított populista szlogenekkel próbál releváns politikai diskurzust folytatni…

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.