A tegnapelőtti nap jelentős részét rendőrségi kihallgatóban töltöttem, ahol emberkereskedelem, méghozzá prostitúciós célú emberkereskedelem volt a téma. Ezért amikor most arról írnék, hogy a mi drága Doktor Miniszter Elnök Urunk tízmilliárd euróért mit vállal és mit nem, mindig megállok a gúnyolódásban, mielőtt elkezdeném legépelni.
Mert az addig rendben van, hogy még néhány órával a csúcs előtt is ment a hőbörgés, hogy álláspontunk kemény, mint a…kád széle, ekkor ez a jellemgróf már tudta, hogy utolsó ütőkártyáját kijátszva, nem fogja megvétózni a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Azt nem tudom, hogy Putyint értesítette-e erről, hogy bocs, kedves Vlagyimir Vlagyimirovics, de tízmilliárd, az tízmilliárd, és ennyi a gázüzletből nem jön.
Az én tippem az, hogy igen, értesítette a főnit, aki - ahogy Gorbacsov a határnyitásra - szűkülő mozgástere okán kénytelen volt rábólintani a dologra.
A szemunka munka, a striciség bűncselekmény
Szóval ott tartanék, hogy jöjjön az “ócska” vagy a “bableveses” jelző, és utána a szakma…csak az egy szakma. Méghozzá egy olyan szakma, hogy különösen abban a műfajban, ahol le kell adni a nehezen megkeresett pénzből, nagyon gyorsan koptatja ám az embert. Nem egyszerű ám a férfitársadalom szemetével naponta akár tucatszor kapcsolatban lenni, méghozzá szexuális kapcsolatban.
Ez jár egy bizonyos, megtört fénnyel a szemekben, nem tudom jobban leírni. Aki lehúz pár évet abban az iparban, annak időbe telik, míg a szeme normálisan fog csillogni. Addig lesz benne egy bizalmatlanságból, állandó készenlétből, előre gondolkodásból, feszültségből, fáradtságból adódó “thousand-yard stare”, amely mindig elárulja őket, legalábbis azokban az őrszobai-tárgyalótermi szituációkban, ahogy én szoktam találkozni a szexmunkásokkal.
És amikor pénzért bármit vállalnak, az nem azért van mert ők olyanok, hogy pénzért bármit vállalnak. Senki se olyan, hogy pénzért bármit vállal. Vannak akik kénytelenek pénzért bármit vállalni. Akár undorító dolgokat is. Mondjuk annál semmi se undorítóbb, mint ítéletet mondani abból az élethelyzetből, ahol nem kell pénzért bármit vállalni.
Mielőtt tehát elkezdenénk akárcsak magunkban gúnyolódni azon, hogy a Doktor Miniszter Elnök Úr pénzért bármit vállal, lelkesen, riszálva, full girlfriend feelinget hozva, jusson eszünkbe két dolog. Az egyik, hogy ezt mindenki muszájból csinálja. A másik viszont az, hogy a Doktor Miniszter Elnök Úr szerepével kapcsolatban itt nagyon el vagyunk ám tájolva.
Orbán ebben a példában nem a dolgozó lány. Ő a strici.
Ő az, aki elvette a pénzt, majd bevitte az országot az urak közé. Az országnak az urak előtt csábosan riszálnia kellett, majd még csábosabban, egyes ruhadarabokat a fej fölött is megpörgetve levetkőznie, majd úgy hajlongania, hogy az urak mindent alaposan megtekinthessenek. Végül puszit dobni a fővendégnek, és kilibbennie a személyzeti kijáraton, belül csendben szurkolva, hogy se valamelyik kanosabb úr ne jöjjön utána, se pedig a kint lébecoló csicskák ne érezzék úgy, hogy a rendezvény fényéből nekik is jár egy szűk…fénysugár.
A Doktor Miniszter Elnök Úr elvette a pénzt, megsimogatta a lány buksiját, elmondta neki, hogy csak őt szereti, a többi lányt nem. Ad neki 10% béremelést, több most nem jut. Azért majd még riszálni kell.
Majd ráreccsent, hogy gyorsan öltözzön, mert estére van még egy címük. A lány valahol boldog volt, mert a stricik legundorítóbb bilincse ezeken a nőkön az szokott lenni, hogy annak a biztonságnak, amire mind vágyik, az illúzióját kapják meg tőlük, naponta, kis adagonként, ahogy minden drogot adagolni szokás.
Az urak a műsort már el is felejtették
Az urak odabent csinálták a dolgukat, a kis erotikus műsor, amivel a kelet-európai kolléga kedveskedett, szép volt, jó volt, de azért szokatlan. Nem szokás itt az országot riszálásra meg pucsításra kényszeríteni. Azért meg kell adni, csinos kis ország volt, kár hogy ide jutott, tán segíteni is lehetne rajta. De van ennél fontosabb dolog is, az az ország meg oldja meg magának, lehet ám becsületesen is dolgozni, ugye. Nekünk, mint az uraknak általában, semmi közünk hozzá, annak meg főleg nem, hogy kifizettük a műsort. Na lapozzunk, meló van, ha bögyöske meg a stricije elment, akkor lássunk munkához uraim.
A thousand-yard stare megtekinthető reggel a buszon, illetve a tükörben.
• Jó a strici-analógia, szemléletes az írás is, ám a lényeget én másutt vélem felfedezni.
• Ami tegnap történt az egy kettős óriási vereség (lose-lose szituációban) és rákövetkezően kettős a(z egyre nagyobb) büntetése a közelmúlt bűneiért, mind az EU-nak, mind Magyarországnak.
• Értem, hogy "diplomácia" meg "kompromisszumok művészete". De talán még sincs ingyen ebéd, azaz sokba fog kerülni ez a megvalósult vereség-beismerő EU-szcenárió, a hamis és mindent aláásó Orbán szájának befogása 10+ milliárd euróval, a látnivalóan csak 1 évet kibírt jogállami elvek látványos sutba dobásával.
• Az EU egy primitíven kivitelezett túsztárgyalás végén mindent megadott egy kvázi-terroristának (értsd 10+ milliárd EUR, pozitív Robin Hood-i image ott, negatív lejáratódási image itt) , valamint nagy adag becsületet vesztése közben a kettőből csak az egyik túszt tudta - ha már érdemben megmenteni nem is -, de legalább túlélési reményt adó lélegeztetőre kapcsolni.
EU-vereség:
• A 7 gyermekes von der Leyennek “szép” kis karácsonya lesz. Úgy van sértően kiplakátolva Magyarországon, hogy 10+ milliárd EUR-ba került a 71 grádicsos ukrán EU-csatlakozás első lépcsője, azzal, hogy kiküldhesse kávézni Orbánt a végszavazás elött (miközben még az 50 milliárd vétómentes ukrán segély is jóval több fog kerülni a rosszabb kamatozás miatt, mert hiszen nem fért bele még a 10+ milliárd EUR-ba se). Micsoda biznisz, de tényleg! Feneketlen lenne az EU pénzeszsákja?
• Kérdés: a hátralévő 70 grádicsnak megfelelő, 700+ vagy sokkal több milliárd eurója is lesz az EU-nak, Orbán zsebét tömendő? Nem lenne-e mindenkinek jobb, legalább elkezdeni “kicsit” hatékonyabban bánni a pénzzel?
• Teljes szellemi és erkölcsi restség az EU-ban:
+ úgy bővíteni radikálisan EU-t, hogy 100% konszenzus követelménye megmarad, még a külpolitikában is.
+ Orbánt hagyni ámokfutni filléres(eurocentes) (német) haszonért (Merkel-éra).
+ Arcoskodni, hogy a szankciók eredményesen roppantanak egy Putyint. Hogy majd mellényzsebből oldalpályán menedzselhető az orosz-ukrán háború. Németek kezdetben sisak-küldésben gondolkoztak és kb. mostanra fogták fel, hogy alkotmánybírósági költségvetési fék ide vagy oda raknak bele jövőre komolyabb pénzt/erőforrást az ukránok oldalán, felfogva a baj nagyságrendjét.
+ Nem tudni meglátni, hogy káros mellékhatás nélkül jobbítani a politikában (nehezen mozgatható 27 EU-állam részvételével) sokkal nehezebb ab ovo, sokkal nagyobb, behozhatatlan hátrány/hendikep egy rosszindulatú kártékony, ártani akaró Putyinnal és rendelkezésére álló nagyobb pusztító eszköztárával szemben.
+ Fenyíteni egy Orbánt (azt, aki mindent megtehet már itthon és 1+ évet bármikor, bárhogy kibekkel) egy jogállamisági cuccal, ami részben szubjektív megítélésű, perdöntően nyíltvégű, EU-bíróság előtt nem feltétlen lezárható nyugodtan (az is évekbe telik, miközben az ukránok naponta néznek szembe tömeghalállal).
+ Ráadásul az Orbántól kikövetelt EU-s jogi formulák, csak valamiféle kvázi-teljesítésérzetet erősítették teljességgel indokolatlanul: se a bizalmat nem erősítette (1-2 jogi formula nem hoz vissza jogállamiságot), se a komolyanvehetőséget nem erősítette: Orbán ott fogja átqrni az EU-t, mint látjuk folyamatosan, ahol csak éri és neki beleférhet ezután akár az EU-ból kilépés is (EU-megfejés után).
A magyar vereség/büntetés:
• A legnagyobb “dicsőségre” Orbán “végre” kap szabadon elégethető pénzt csókosainak leoszthatóan (elhúzva a törvényszerű agóniáját, történelmi szemétdombra kerülését).Ebből nem hogy haszna, de költsége és kára lesz csak a magyaroknak.
• Folytatódik, mi több eszkalálódik a magyar mélyrepülés 13+ év után is, reménysugár nélkül. Nyilvánvaló szellemi-lelki roncsolódás egyre mélyebbre hatolóan pusztítóan mérgez
• A magyar is szellemileg rest (sokkal-sokkal jobban, mint az EU), merthogy inkább Trianon-fetisizmus, délibábok meg illúziók kergetése, semmint egy picit szembenézzen hibáival, a valósággal, gondolkodjon vagy küzdjön egy jobb állapotért, picit perspektivikusabb jövőért. Ilyen körülmények között törvényszerű a túszul ejtődése egy egész országnak is (ad absurdum Stockholm-szindrómával megspékelten is).
• Nem maradt más, mint hiábavaló és értelmetlen reménykedés (mivel érdemi számvetés nélkül semmit nem ér) egy külső, 1989-hez hasonló fordulatban / szcenárióban.
• Na és ez a fordulat az ablakban sincs (én legalábbis nem látom), ahogy tör fel sorra Netanhaju, Erdogan, Fico, Wilders, Trump és a többi illiberál mocsok, miközben Sanna Marin bukik, Petr Pavelnek minden határon túl nagyon oda kell figyelnie az egyre rosszabb politikai klímában vagy Donald Tusk, aki előtt rendesen tornyosulnak a felhalmozott PIS-szemétdomb akadályai.
Orbán Balázs véletlenül kibökte miért nem most vétózott. Mert mindjárt most felesleges lett volna elsütni ezt a fegyvert. 70 alkalma lesz még rá az ukrán csatlakozási tárgyalások közben. (Tessenek Lattman-t olvasni néha.)