Az ország meg a stricije

A tegnapelőtti nap jelentős részét rendőrségi kihallgatóban töltöttem, ahol emberkereskedelem, méghozzá prostitúciós célú emberkereskedelem volt a téma. Ezért amikor most arról írnék, hogy a mi drága Doktor Miniszter Elnök Urunk tízmilliárd euróért mit vállal és mit nem, mindig megállok a gúnyolódásban, mielőtt elkezdeném legépelni.

Mert az addig rendben van, hogy még néhány órával a csúcs előtt is ment a hőbörgés, hogy álláspontunk kemény, mint a…kád széle, ekkor ez a jellemgróf már tudta, hogy utolsó ütőkártyáját kijátszva, nem fogja megvétózni a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Azt nem tudom, hogy Putyint értesítette-e erről, hogy bocs, kedves Vlagyimir Vlagyimirovics, de tízmilliárd, az tízmilliárd, és ennyi a gázüzletből nem jön.

Az én tippem az, hogy igen, értesítette a főnit, aki - ahogy Gorbacsov a határnyitásra - szűkülő mozgástere okán kénytelen volt rábólintani a dologra.

A szemunka munka, a striciség bűncselekmény

Szóval ott tartanék, hogy jöjjön az “ócska” vagy a “bableveses” jelző, és utána a szakma…csak az egy szakma. Méghozzá egy olyan szakma, hogy különösen abban a műfajban, ahol le kell adni a nehezen megkeresett pénzből, nagyon gyorsan koptatja ám az embert. Nem egyszerű ám a férfitársadalom szemetével naponta akár tucatszor kapcsolatban lenni, méghozzá szexuális kapcsolatban.

Ez jár egy bizonyos, megtört fénnyel a szemekben, nem tudom jobban leírni. Aki lehúz pár évet abban az iparban, annak időbe telik, míg a szeme normálisan fog csillogni. Addig lesz benne egy bizalmatlanságból, állandó készenlétből, előre gondolkodásból, feszültségből, fáradtságból adódó “thousand-yard stare”, amely mindig elárulja őket, legalábbis azokban az őrszobai-tárgyalótermi szituációkban, ahogy én szoktam találkozni a szexmunkásokkal.

És amikor pénzért bármit vállalnak, az nem azért van mert ők olyanok, hogy pénzért bármit vállalnak. Senki se olyan, hogy pénzért bármit vállal. Vannak akik kénytelenek pénzért bármit vállalni. Akár undorító dolgokat is. Mondjuk annál semmi se undorítóbb, mint ítéletet mondani abból az élethelyzetből, ahol nem kell pénzért bármit vállalni.

Mielőtt tehát elkezdenénk akárcsak magunkban gúnyolódni azon, hogy a Doktor Miniszter Elnök Úr pénzért bármit vállal, lelkesen, riszálva, full girlfriend feelinget hozva, jusson eszünkbe két dolog. Az egyik, hogy ezt mindenki muszájból csinálja. A másik viszont az, hogy a Doktor Miniszter Elnök Úr szerepével kapcsolatban itt nagyon el vagyunk ám tájolva.

Orbán ebben a példában nem a dolgozó lány. Ő a strici.

Ő az, aki elvette a pénzt, majd bevitte az országot az urak közé. Az országnak az urak előtt csábosan riszálnia kellett, majd még csábosabban, egyes ruhadarabokat a fej fölött is megpörgetve levetkőznie, majd úgy hajlongania, hogy az urak mindent alaposan megtekinthessenek. Végül puszit dobni a fővendégnek, és kilibbennie a személyzeti kijáraton, belül csendben szurkolva, hogy se valamelyik kanosabb úr ne jöjjön utána, se pedig a kint lébecoló csicskák ne érezzék úgy, hogy a rendezvény fényéből nekik is jár egy szűk…fénysugár.

A Doktor Miniszter Elnök Úr elvette a pénzt, megsimogatta a lány buksiját, elmondta neki, hogy csak őt szereti, a többi lányt nem. Ad neki 10% béremelést, több most nem jut. Azért majd még riszálni kell.

Majd ráreccsent, hogy gyorsan öltözzön, mert estére van még egy címük. A lány valahol boldog volt, mert a stricik legundorítóbb bilincse ezeken a nőkön az szokott lenni, hogy annak a biztonságnak, amire mind vágyik, az illúzióját kapják meg tőlük, naponta, kis adagonként, ahogy minden drogot adagolni szokás.

Az urak a műsort már el is felejtették

Az urak odabent csinálták a dolgukat, a kis erotikus műsor, amivel a kelet-európai kolléga kedveskedett, szép volt, jó volt, de azért szokatlan. Nem szokás itt az országot riszálásra meg pucsításra kényszeríteni. Azért meg kell adni, csinos kis ország volt, kár hogy ide jutott, tán segíteni is lehetne rajta. De van ennél fontosabb dolog is, az az ország meg oldja meg magának, lehet ám becsületesen is dolgozni, ugye. Nekünk, mint az uraknak általában, semmi közünk hozzá, annak meg főleg nem, hogy kifizettük a műsort. Na lapozzunk, meló van, ha bögyöske meg a stricije elment, akkor lássunk munkához uraim.

A thousand-yard stare megtekinthető reggel a buszon, illetve a tükörben.